Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-09 / 76. szám

A bajai dolgozók megvetik a jobboldali szociáldemokratát

Amikor a Bajai Gyapjuszővet- gyár dolgozói összegyűltek, hogy résztvegyenek az első becsületbírósági tárgyaláson, még nem gondolták, hogy ilyen nagy jelentősége lesz ennek az üzem életében. A tárgyalás leleplezte a jobboldali szooiáldemokraták kártevő, bomlasztó tevékenyrsé- gét. Ez a leleplezés még nagyobb éberségre inti a dolgozókat és még nagyobb gyűlöletet ébresztett bennük a háborús nszítók kiszolgálója ellen. Ez a tárgyalás újra megmutatta, hogy az ellenség nem retten vissza semmiféle aljas eszköztől céljai eléréséért. Egyformán jó cinkostársak a falu kulákjai vagy az üzemek bércsalói, jobboldali szociáldemokratái. Bak ily Dragica leleplezése új erőt adott a harchoz, megkétszerezte az ellenség elleni harcos kedvet, Jaj annak, aki még ezután is próbálkozni mer.

Bakity Dnagica áruló volt. Azoknak a dolgozóknak volt az árulója, akik életükkel fizettek a munkások szabadságáért, elárulta azokat, akik a felszabadulás óta becsülettel harcolnak « boldog szocialista jövőért. Attól a pillanattól kezdve, amikor ) 946-ben a dolgozók soraiba lépett és befurakodott a Pártba, ; tudatosan ragadott meg minden : pillanatot arra, hogy ártani tud; jón a kommunistáknak, hogy ár'i tani tudjon az üzem és a város valamennyi dolgozójának. Készséges kiszolgálója volt kezdettől a jobboldali szo- ciátidemokrata képviselőknek és klikkjüknek.

Amikor Hanákék kiadák a jelszót, hogy minden kommunis-' iának pusztulni kell, megkezdték a támadást legelőször Fekete Imre ellen. Hanákék hatalmukba kerítették az üzemet, kiadták a rendelkezést, hogy Feketét el kell távolítani a gyárból. Bakity Dragica volt az első, aki végigjárta az üzemet, hogy aláírásokat erőszakoljon ki a dolgozókból,

amelyben követelik Fekete eltávolítását. Aki megtagadta az ív aláírását, annak Bakity Dragica felírta a nevét és eljutatta Hajlékhoz.

öt éven keresztül, — bármelyik üzemrészben dolgozott —

a munkafegye em megbontója volt

Bakity Dragica. Nemcsak a munkáját nem végezte el, de sokszor

becsapta, megkárosította a munkásókat. Az infláció alatt hetenként 15—20 kiló szalonnát is elvitt, hogy az inflációs idők nehézségeit a maga részére fe- ketézéssel hasznosítsa. Szilaski Ferenc fel is szólalt ez ellen és leleplezte annakidején Bakity Dragicát.

— Meg is kaptam érte a magamét — emlékezik vissza, — rám támadtak Hanákék, hogyt lazítok és a munkás egység megbontására törekszem. Még ők mertek ilyeneket mondani nekünk! Meg is indították ellenem az akciót.

Bakity Dragica már

az üzem minden t részében „dolgozott"

de hanyag, felelőtlen munkájával a dolgozók, kizsákmányolására törekedett. Munkaidő alatt félórákra elhagyta a munkahelyét, hogy meglátogassa az azóta már eltávolított kazáni fűtőket, akik vele egyhúron pendítitek. Ilyenkor a társainak kellett ügyelnie a gépre, ha azt akarták, hogy az üzemrészleg ne maradjon le a termelésben. Kényelmes volt számára a teljesítménybérezés, így nem csoda, ha lazított a darabbérezés ellen.

TejkLadája is volt egy ideig az üzemnek. Sokan tudnak a gyárban arról, hogy lőbbszáz liter tejjel nem tudott elszámolni.

Rossz termelőmunkája mellett állandóan arra törekedett, hogy a

dolgozók közötti jó viszonyt uszítással felborítsa.

De nemcsak a gyárban, azon kívül is minden alkalmat megragadott arra, hogy a jobboldali szociáldemokraták politikáját szolgálja. A gyári sportcsapatot minden esetben elkísérte, Kiskunhalasra, Tompára, legutóbb Soltvadkertre. Mindenütt botrányokat rendesett és a megjelent közönséget a gyári csapat ellen hangolta. Soltvadkerten • plébános mellé állt és a legtrágárabb szavakkal támadta az üzem csapatát. így akarta lerombolni a sport nevelőhattását.

Munkatársad rossz véleménnyel vannak Bakity DragLcáról és megvetik őt, úgy mint ahogy azt megérdemli. Balaton Ferenc együtt dolgozott vele.

— Hanyag és rossz munkás volt — mondja.

Haragudtak ij rá a munkatár sai minden felé, itt a kártolő ban is. A rábízott munkát feliből harmadából végezte el és rendetlen munká jával a munkatársakat is hátráltatta a munkában. Valahogy úgy értelmezte a kollektív fizetést; más dolgozzon, ó meg fölveszi a fizetést.

I’etrovác Mária sem mondhat jobbat:

— Sokszor itt hagyott egyedül és nekem kellett az ő munkáját is ellátnom, öriiitem. amikor elhelyezték a gépemtől.

Ugyanígy nyilatkozik Krone roff János is:

— Napjában többször is megtörtént, hogy bejelentette, hogy tíz pere múlva visszajön és persze csak jó másfétóra mulva került

i elő. Nagyon kellett rá vigyázni, j nehogy hanyag munkájával sikerüljön neki gcprombolást végezni. Típusa volt a szociáldemokrata árulóknak.

Sziiaski Ferenc jól emlékeszik arra az időre, amikor Bakity Í)r3gica nyíltan paktáit Hanákék- . kai: S

— a Kommunisták elleni tá

I madást mindig Bakity Dragica vitte az üzemben. Mindig azon volt, hogy lazítson, elégedetlensége! szítson. A becsületes dolgozók már ismerték és elfordultak- tőle.

j Igv beszélnek, ígv vélekednek a dolgozók az eltávolított szociáldemokrata munká.sárulóról.

fi Kínai tamunlsta Párt tai'cUilvSzs^álatot hajt vigie

A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elhatározta, hogy felnivizsgálatot hajt végre a Párt tagjai és elsősorban a vezető káderek körében. A határozatot azzal a céllal hozták, hogy megszilárdítsák a népi

forradalom diadalait, tovább fokozzák a kommunisták jó munkáját é§ sikeresen teljesítsék az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének megjavításának hatalmas feladatait.

Szovjet élet

Mezőgazdasági sztahánnvLsIák iidvözlik bHgádvezetőjüket; Pjotr Makarenko!, a Szocialista Munka Hősét, a termény betakarítása

alkalmából

Egy vidám vasárnap délután Ka iio vkában, a Dnyeper partján.

Tóbiás Sándor újgazda, aki a tavaly alakult ,.Petófi'* termelőszövetkezeti csoportnak egyik szervezője és tagja, fáradtan tért haza az aratás munkájából. A tikkasztó hőség majdnem elviselhetetlenné tette a fizikai mozgást. Útközben jó érzés fogta el, amikor az idei bő termésre gondolt. Ez adott neki erőt, hogy a nagy hőség ellenére is teljes erejével dolgozzon. Sietett haza, mert a felesége és két apró gyereke között felvidul.

Odahaza sötétség, de nyitott ajtó fogadta. Gyufát gyújtott, hogy tájékozódjon. Szerencséje, hogy ezt tette, mert « két gyerek, az egyik a ruháskosárban, a másik egy kis széken ülve, aludt. Felesé- gét azonban sehol sem találta.

/Csendben készített magának mosdó- b vizet, hogy a gyerekek ne ébredjenek föl. Éppen végzett a fürdésnek is beillő mosakodással, amikor felesége megérkezett. Nem kérdezte tőle, hol volt, mert tudta, hogy kérdés nélkül is elmondja.

— Hogy siettem és mégis megelőztél. Ezek a gyerekek is elaludtak. Nem is tudom, mit tegyek előbb? — mondta és közben levetette az utcai ruháját és helyette másikat vett fél. Várta, hogy férje szóljon valamit, de mivel az hallgatott, ő folytatta: — Litánián voltam. Egy hétig tart reggel és este.

— Ilyenkor litániaf — csodálkozik el a férje.

— Ilyenkor bizony. A jó termést meg kell köszönni, meg egy ks esőért is kell könyörögni. Aztán hogy álltok az aratással?

— Még két kemény nap, és készen leszünk.

— Egy nap pihenőt tarthatnátok. StflPR zasztó ez a hőség. Kidől as ember.

— Jövőre már mi is géppel aratunk, mint a szomszéd falu termelőszövetkezeti csoportja.

Beéreíí a búza

Irta: Monori F. Dezső

— Én csak azt mondom, holnap maradj itthon és pihenj. Nem akarok korai özvegységre jutni. Első az egészség.

— Most nem lehet pihenni. Az idő sürget. Kipereg a szem, ha késlekedünk. Elég eredmény az is, hogy neked nem kell markot szedni, mint tavaly is, amikor a kis Pélerkével voltál. Jövőre már én is csak a gépek munkáját és eredményéi nézem.

— Szóval nem maradsz itthon*

— Nem, nem. De mi van veled, hogy ennyire aggódsz miattam-? Inkább vacsorát adj, mert tényleg baj lesz, ha nem eszek.

— Mindjárt, kész lesz — felette a felesége, s mint aki haragszik, kiment az udvarra aprófáért.

"Tóbiás türelme elfogyott, amikor ** megtudta, hogy nincs kész a vacsora. Megnyomta a hangsúlyt, amikor nézetét szavakba öntötte:

— Azt én nem bánom, ha mindig a templomban is ülsz, de a munkád előbb végezd el, mert ez a, legkevesebb, amit egy rendes családanyától el lehet várni. Hazajövök üres gyomorral és hideg tűzhely vár, meg a két alvó gyerek. Ha most fölkelted őket, hogy megmosdasd, olyan kon- certot csinálnak, hogy a -tizedik szomszéd is fölfigyel.

— Látom, parancsolni tudsz, de mással nem törődsz — vágott vissza az asz- szony és haragjában dühösen fújta a tüzet a vacsora alatt.

Tóbiást bántotta felesége viselkedése, de nem élezte ki a helyzetet. De ez naponként ismétlődött meg. És ami a legérdekesebb volt, miniig saját személye

miatti féltésből keletkezett a szóváltás, jjz aratásnál időben végeztek. Siet- ni kellett a behorddssal, mert a gépállomás először a termelőszövetkezeti csoportnak csépelte el a gabonát, Mikor két osztagot behordiak, a gép már működhetett, mert a többit menet közben kordiák be. Úgy volt már, hogy a következő napon befejezik a cséplést, ami jobban eredményezett eddig, mint számították, azonban géphiba következtében egy időre le kellett állni. Éppen jelen volt a Magyar Dolgozók Pártja titkára, aki felhasználva az alkalmat, kis előadást tartott a gépmeltetti, és a termelőszövetkezeti csoport-tagoknak.

Tóbiás is köztük volt és figyelte a titkár szavait. A kitt- és belpolitika nem leütötte le úgy a figyelmét, mint amit a fekete reakcióról mondott, ami a többek között így hangzott:

— A klerikális reakció mindent elkövet, hogy népi demokráciánknak kárt okozzon. Háziagitdciót fejtenek ki és munkahalogatásra buzdítanak. A falu ku- lákjaival szövetkeznek és az asszonyokon keresztül végzik bomlasztó munkájukat. Régen nem volt baj, amikor a kuláknak, meg az uraságnak látástól-vakulásig kellett dolgozni semmiért. Akkor nem jutóit eszükbe tiltakozni a nagy munka ellen. Most azonban fáj nekik, hogy nagyobb falat kenyér jut a dolgozók asztalára. Tudják, hogy ez a békét szolgálja, nem úgy, mint ők, akik nyíltan a háború mellett foglalnak állást. Hogy szabotáljanak, litániákat, körmeneteket tartanak, hogy ezzel is elvonják a dolgozók egy részét a

sürgető munkák elvégzésétől. De rosszul számítana1c, mert a dolgozók állama nem

tűri meg a nyugati imperialisták hazai ügynökeit.

Z

óbids a többit már tudta. Ez a beszéd kinyitotta a szemét. Tudta, mit kell kérdezni estére a feeségétől.

— Mondd, az esperes úr mikor volt nálunkt

Felesége meglepődött a nem vári kérdésen, majd mondta:

— Majdnem minden nap beszól, amikor

erre elmegy.

— Most már értem. Ugye 0 mondta, hogy ne menjek aratni ilyen melegben?

— Igen — felelte a felesége, még jobban meglepődve.

Ekkor elmondta Tóbiás, amit tudott, így fejezte be szavait:

— Az ilyen papok nemcsak a család tagjai között szítják az ellentéteket, hanem nemzetközi viszonylatban is ezt teszik. Most aztán gondolkodhatsz, hogy a békét, vagy a háborút akarod.

Az asszony tanácstalanul állt egy pillanatig, majd megkérdezte :

— De nem minden pap akarja a háborút•

— Nem bizony. Az a pop, aki szereti a népet, az a békét szolgálja.

A z asszony nem felett erre, csak r* másnap reggel.

— Egész éjjel nem aludtam. Szavaid fölött gondolkodtam. Rájöttem, hogy neked van igazad. Amíg az esperes úr nem jött hozzánk, addig nem ismertük a veszekedést. Hogy a jövőben ez ne ismétlődhessen meg, nem engedem be hozzánk a- esperes urat és még a templomba se megyek.

— így gondoltam én is — felette a téije. Aztán megölelte a feleségét és indult a géphez, hogy befejezzék a cséplést.

Arainak a Szovjetunióban. Munkában a kombájn.