Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-08 / 75. szám

Garán minden dolgozd paraszt egvet akar A szállítási szerződések megkötésével erősíteni a béke frontját Garán nagy az élénkség a .földmüvesszövetkezetben, Dol­gozó parasztságunk egymásnak adja a kilincset Szállítási szer ződéseket kötneK. így közvet­lenül a cséplőgéptől szállítják gabonájukat a raktárakba. Valamennyien tudják, hogy a jó aratás, cséplés, valamint a terménybegyüjtés kiállás a Szovjetunió vezette béketábor oldalán. A községnek is ott vannak délszláv anyanyelvű kis- és kűzépparaszljai a szerződéskötők soraiban. A magyar anyanyelvű lakosság­gal együtt,* mint a béke har­cos katonái egy emberként vonulnak fel az imperialisták elleni harcban. Sztipán Mag­dics pártonkívüli középpa­raszt már 12 mázsa gabonára kötötte meg szerződését. De most újból eljött. — Csattanós választ kell adnunk a kulákoknak, a kle­rikális reakciónak, mely bol­dog és megelégedett életünk ellen tör, — mondja és a 12 mázsa mellé újabb 8 mázsára köt szállítási szerződést. — Ezzel is erősíteni akarom azt a nagy munkát, mely miha­marabb fel akarja építeni ha­zánkban a békét, jólétet, biz. tonságot jelentő szocializ­must. Sztipán Gojtán is középpa­raszt. Megkötötte már ő is szállítási szerződését. Közvet­lenül a cséplőgéptől 12 má­zsát fog beszállítani. Minden szem gabona, a ifibb kenyeret jelenti A termésbeadás nem teher, hanem elsősorban nekünk dol­gozó parasztoknak az érdeke. Ádám Sándornak 11 hold földje van, mely a földosztás során jutott a számára. Nyolc családja van. De büszke, hogy 10 mázsára ő is megkötötte már szerződését. — Nem vagyok a Pártnak tagja. De megértettem, hogy a gyors és időbeni beadással az állam támogatásán keresz­tül, saját érdekeimet is előse­gítem. A Párt ezúttal is se­gít és támogat bennünket dol­gozó parasztokat. Megmutat­juk, hogy ezúttal sem fog bennünk csalódni. Ugyanígy beszél Josip Kricskoviçs, aki 12 mázsára kötött szállítási szerződést. Ennyit várok feleslegei, a fejadagon és a vetőmagon felül. De megmondottam, mi­kor a szerződést aláírtam. Ha több jut, többet fogok szállí­tani. De ennyit minden kö­rülmények között. . Hanyecz István éppen ki­lépni készül Petőfi-utca 592. számú házának kapuján. Pár­tonkívüli. Hat holdja van és 10 mázsa gabonára már meg­kötötte a szállítási szerző­dést. — Mikor eljöttek hozzám a népnevelők, már elhatároz­tam, 10 mázsára szállítási szerződést, kötök. Megértettem a Párt szavát, hogy az idejé­ben é§ gyorsan végrehajtott terménybeadással elősegítjük az ipar termelését. Közös munkánk biztosítja felemel­Több községben leibukkan a rémhír, hogy a csépléshex enge­dély kell. Ez a reakció hangja, amely hasonló rémhírrel akarta az aratást is késleltetni. Sem az aratáshoz, sem a csépléshez nem kell engedély. Dolgozó pa­rasztságunk ne „dőljön“ be a reakció híreszteléseinek, hanem haladéktalanul lásson neki a csép­iéinek. Azokat pedig, akik enge­délyről csevegnek, fogja fülön és adja át a legközelebbi rendőrőrs­nek hogy tegye őket lakat mögé. * Nagybaraeska község takar­mányt kért. A belkereskedelmi osztály 50 km-nyi távolságból utalt ki alig egy félszekér ta­karmányt. Ugyanakkor a nagy­baracskai malomban 200 mázsa takarmányt tárol. Ugyldtszik, a belkereskedelmi osztályon nem tudja az egyik kéz, hogy mit csi­nál a másik. Különben a legna­gyobb dolog idő idején, amikor a behordásndl minden szekérfogat­ra pótolhatatlanul szükség van, egésznapos útra küldte a dolgozó­kat. Míg a helybeli malomban 200 mázsa korpa van romlásnak ki­téve. Kevesebb bürokráciát, több észszerű intézkedést várunk a kedésünk további útját. Ha mi többet adunk, többet is ka­punk. Ez szolgálja aztán mindnyájunk életszínvonalá­nak további emelkedését. Bent a Földműves* szövetkezetben még mindig újak nyitják az ajtót. Gyűlnek a szerződé­sekre az aláírások. Komeszár Lukácsné 3 és fél holdas pár­tonkívüli dolgozó parasztasz- szony azónban másért jött. — Elcsépeltünk Jóska, — mondja az egyik asztal előtt ülőnek, — és több lett, mint amire számítottunk. Szerző­dés nélkül is szállíthatunk a raktárba? Ketten is felelnek egyszer­re: — Lehet Komeszár néni. — De még ma este, mert hogy a kocsit erre irányítot­tam". — Bármikor jöhetnek. A dolgozó nép kenyere előtt mindig nyjtva a raktár... Hegyei Tanács belkereskedelmi osztályától. * Kecskeméten már előre borsód­zik mindenkinek a háta, amikot az 01, vagy OS telefonszámot kell hívnia. Ha szerencséje van, ak­kor párperces búgás után meg is jelenik a vezeték túlsó végén a kért hang. De legtöbbször csak hosszú várakozás után kapunk kapcsolást. Ha felhívjuk a főnö­köt, akkor ő azzal a sablonos mondattal, „hogy majd utána nézek“ intézi el a dolgot. Hónapok óta halljuk ezt a sablonos frá­zist. De úgy látszik, mindezideig még nem nézett utána az ügynek, mert annak ellenére, hogy nem kapunk gyorsabb kapcsolást, még az is történik, hogy a meglévő kapcsolást számtalanszor szét­bontják. Általános panasz Kecs­keméten, hogy a posta ok nélkül bontja a távolsági beszélgetése­ket. Javasoljuk a főnőknek, hogy most már vegye a fáradságot és sürgősen nézzen utána ezeknek a panaszoknak, de ne kutassa a műszaki hibákat, hanem derítse fel hivatalában esetleg meghúzódó ellenséget és haladéktalanul se­perje ki. 1 o llh eg g y e I Jorge Amadót Végtelen földek A brazilUai őserdők fölé ször­nyeteg keze terpeszkedik, a vi- lágimperiaiizmus mohó újjai. A rabszolgák véréből, verejtékéből megszületik a drága kincs a bra­zíliai termőföldek aranya, a ka­kaó. A kakaó urai erőszakos, ke­gyetlen ezredesek, ezek a kor- bácsos desperádók pribékeikkel rettegésben tartják a vidéket, mert gátat nem ismerő mohósá­gukban, hatalmi vágyukban, é'.vhajhászásukban törvényen fe­lül állónak hiszik magukat. Bér­gyilkosaik lesből lövik le azokat, akik nem hajlandók engedni uraik akaratának, földéhségük­nek, mellyel újabb és újabb te­rületet akarnak meghódítani — Ezekről a tébolyul'tságig elvakult kalandorokról szól Jorge Amadó, a nagy brazil Író rendkívül iz­galmas, izzó-szép regénye: A végtelen földek. Előző könyve: Az arany gyü­mölcsök földje, szintén a kakaó­földek történetéröl szól. Arról, hogy a századeleji feudális földes- urak hogyan hajszolták korbacs- csal, puskával munkások, cselé­dek, négerek, asszonyok, gyerme­kek százezreit, míg kínnal és vérrel telt munkájuk nyomán meg termékeny ült a föld. Amadót Brazília fasiszta kor­mánya távozásra kényszerítette hazájától, de miközben végígba- rangolfa a szabad országokat, — hozzánk és a Szovjetunióba is ellátogatott — távollétében is a brazil dolgozó nép jövőjéért har­col. írásai méltóak a brazil mun­kásosztály és pártja nagy harcá­hoz, melyet Luis Carlos Prestes vezet. Ma, amikor az egész béketábor az elnyomott népek függetlenségi harcát támogatja, nagyjelentősé- gűek a hazájából száműzött ha- ladószellemű nagy író művei. A végtelen szenvedéseken is műve biztatóan előre mutat, amelyeket egy „szebb és jobb hajnal ígé­retében“ alkotott. L á e i s % Z ú g a vihar (Részlet) Sztálin-díjas fiatal író a lett nép döntő évtizedének — 1930—40 — történetét tárja elénk. Híven ábrázolja a burzsoá Lettország utolsó éveit, a ku- lákdiktátor Ulmaniszt, az elv­telen politikusok pénzhajhá- szó figuráit. Különösen sike­rült Ponténak, a „miniszter emberének* alakja. Az egyes személyeken keresztül az író a polgárság dőzsölését, gerinc- telenségét, szerelmi élete üz­letiességét, egyszóval rothadá­sát ábrázolja. Ezzel párhuzamosan bemu­tatja a dolgozók nyomorúsá­gos tengődését, a munkásosz­tály, a szegényparasztság, az állástalan értelmiség szörnyű sorsát. De az embertelen ki­zsákmányolás ellen harcoló munkásosztály, melyet a Lett Kommunista Párt vezet, egyre erősödik. Hogy hogyan, arra egyik nagyszerű példa Kari Zs'ubur, a munkanélküli értel­miségi, aki közgazdásznak ké­szült és alkalmi munkákból él. Nyomorúságos helyzete a tár­sadalmi viszonyok kritikai szemlélésére kényszeríti, rá­döbben a politikai igazságokra, arra is, hogy harcolni kell ér­tük. Fejlődését nagy mérték­ben elősegíti Szilenijek, a har­cos kommunista, akit az író művészete olyan valóságosan és megragadóan rajzol meg, hogy legkedvesebb regényalak­jaink egyikévé lesz- A föld­alatti mozgalmat részletesen, sokrétűen ábrázolja Lácisz. A dolgozó nép harcát siker koronázza, a hazaáruló politi­kusok elmenekülnek és hosszú munka eredményeként, meg­születik Szovjet-Lettország. A szocialista munka megindulá­sáról, nevelőerejéről lenyűgöző részletekben számol be. Fel­tűnnek az ellenforradalom jel­legzetes figurái is, szabotáló kulákok, letűnt pénzarisztok­raták, akik szét akarják rom­bolni a dolgozó nép mindeu nagyszerű eredményét. Lácisz meggyűlölteti őket ábrázolásá­nak mély realizmusával. A regény az 1941-es esemé­nyekkel, a német fasiszták rablótámadásával, a szovjet csapatok visszavonulásával végződik. Különösen nagy eré­nye az Írónak, hogy a vissza­vonulásnál kitűnően érzékelteti a nép legyőzhetetlenségét. A szovjet nép legyőzhetetlensé­gét, amely gazdag hazájának boldog birtokosa és nincs erő, mely ettől megfoszthatná. Józsa Lajos korán ébredt tudatára nyo­morúságának, nélkülözésének. Az a két hold, melyen apja gazdálkodott, sovány föld volt. Nyolc éhes száj várta arról a kenyeret. A nagy karéj helyett azonban csak beosztott kis szeletek jutottak. Így aratás előtt még annyi sem. j*. int a többi gyerek, 6 is szeretett >’•' játszani. Lepkét hajtani az erdő árnyas fái között. Meg a vásáron a kör­hinta kevély falován lovagolni. Olcsó kis szórakozások, és mégsem lehetett része benne. Az erdő az uraságé volt. Oda olyan kis Józsa Lajos-fele mezítlábas paraszt- gyermekeknek nem volt szabad belépnie. A körhinta meg pénzbe került. Sikerült ugyan csellel néha befurakodnia a nagyobb gyerekek közé. Ilyenkor napestig tapos­hatta a körhinta kerekét, hogy egyszer- kétszer megülhesse a kevély faparipát. Mikor már érettebb lett, elgondolkodott sorsukról, helyzetükről. Erről csak annyit mond: — hiába volt erőnk, mégsem volt. Jól emlékezik a kastélyra. Repkény fu­totta be hűvös falait. Borostyánfenyö a büszke tornác magasba ívelő oszlopait. A Julis mesélte, aki benn szolgált, hogy még a kutyák is tejet isznak áztatott habfehér kenyérrel. A múltnak az emlékei nem homá- lyosultak el benne. Erőt akartunk össz­pontosítani kizsákmányolóink, rabtartóink lerázására, de kábultan estünk vissza min­den próbálkozásból — mondja, lwgy emlé­keit frissíti. így érlelődött legénnyé. Vágyának Jóssá Lajos tanul örömteli beteljesülése lett volna a hatvan­filléres napszám. — „Pusztulásra voltunk iiclve, nem volt számunkra élet“. — De még ahhoz sem jutott. Mert apja 1919-ben ott volt a kommunisták soraiban. Hor- thyék börtönbe juttatták. Aztán jött a háború. Erről Így beszél: — A nagybirtokok urai, a kizsákmá­nyolást folytató tőkések ránkzúditottálc a háborút, hogy megőrizhessék korlátlan dő­zsölésüket. Hiába volt minden. Feltörő erőnket a csendőrszuronyok véresen visz- szaverték. ózsa Lajos azonban tudta, hogy minden megpróbáltatásnak egy­szer csak végessakad. Egy könyvből, me­lyet úgy csempésztek a kezébe, azt ol­vasta: — él egy hatalmas nép ott keleten, melynek dolgozó milliói a világ egyhato- dán megdöntötték a lökések kizsákmá­nyoló világát. A nép maga vette kezébe a hatalmat, sorsának intézését. Támadtak ellene minden oldalról. De a, milliók élén ott állottak Lenin és Sztálin, akik gyöze- lemről-gyözelemre vezették őket, a fel­szabadult milliókat. És ennek a hős és dicső nemzetnek fegy­verein megtört a fasizmus ereje is. „Ez a hős és szabad nemzet, dicső Vö­rös Hadseregével hozta el számunkra is d felszabaduld." így gondol vissza az &t év előtti boldog és felejthetetlen napokra Józsa Lajos. „Megismertem *az elszánt harcosokon keresztül a szovjet embert. Akiket egyetlen név hevített, annak nevé­vel indultak rohamra, hogy az elnyomott milliókat felszabadítsák. Sztálini Sztálini“ A felszabadulás hozta meg a Józsa La­josoknak a szabadságot, az emberi életet. Nem elég a szabadság, a szabadsággal élni is kell tudni — csendülnek füleibe Rákosi elvtárs szavai. Igen, élni is kell vele tudni. Józsa Lajos és millió társa ott van az élen, hogy bebizonyítsa: érdeme­sek voltunk erre a rég óhajtott, régen vári szabadságra. Az ipari munkások példáját követik és szorgalmas igyekezettel munkálják a földet, hogy kenyeret bizto­sítsanak a dolgozó népnek. Éjjel-nappal ott vannak a földön, mely már az övék. Ne­kik termel, nekik a dolgozóknak. Minden eredménye az 6 szorgalmukat, önfeláldozá­sukat hirdeti. Az első búeakalász könnye­ket von a szemükbe. hároméves terv. újjáépíti a romo­kat. Megindul a mezőgazdaság gé­pesítése. Gépállomások kelnek életre. Traktorok dübörögnek a földeken, dolgozó parasztságunk hatalmas segítségére. Jó­zsa Lajos előbb csak nézi őket. Szemeiből a boldogság könnyeit törli. A Szovjetunió hatalmas segítsége így jött a segítségük­re. Felemelkedésük biztosítására. Élet- színvonaluk emelkedésére. A lelkesedés őt is gépállomásra viszi. Traktoros lesz. „Dolgozó népem segítsége akarok lenni. Zászlónk a Párt, mely irá­nyit, tanít és vezet bennünket. Eredmé­nyeink növelése erősiti nyugalmas, boldog életünket. Békénket, melyre acsarkodva törnek az imperialisták és kiszolgálóik, a klerikális reakció és a kulákok ötödik hadoszlopa.“ Most Baján a traktorvezető-képző isko­lának a hallgatója. „Tanulni akarok. Ami elől a reakciós világ elzárt, az iskolától, népi demokráciánk feltárta előttünk is ka­ptát. Boldogan tanulok, hogy ha hazaté­rek, taníthassam népemet az - együttes munka előnyeire. Bennünket, kérgeskezti parasztokat azelőtt emberszámba sem vet. tek,- nemhogy eredményeinket értékelték volna. Ma aszerint becsülik az embert, ki mennyit ér, mennyit dolgozik. Hát dolgoz­ni fogunk. Többet, jobbat, eredményeseb­bet. Mert mögöttünk érezzük a Pártot, a Párt erejét, segítő kezét és Rákosi elvtárs gondoskodását." 5 zabadok vagyunk, szabad emberek. Magunknak dolgozunk. Magunk­nak építünk. Építjük a szocializmust, bol­dogabb, szebb jövőnk biztos zálogát, hogy még emlékét is kiirtsuk a muH idők gaz­ságainak, kizsákmányoló, embernyúzó vi­lágának.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom