Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)
1950-07-07 / 74. szám
Forró testvéri üdvözletünket küldjük a hazájukért harcoló hős koreai népnek! Porfellegben, gépbúgásban születik az új kenyér, amely erősíti népi demokráciánk alapjait ás megacélozza a békéiékor híveinek bizalmát Pár méternyire állunk a fél. egyházi műúttól. Bármerre nézünk a határban, szekerek hordják a közös szérűk felé az életet. Ember és állat egyaránt izzad.« — Félegyházán megszökött a Medárd — sóhajtanak fel a gazdák. — Hetek óta nem esett sz es®’ A cséplőgépnél porfellegben dolgoznak a férfiak, asszonyok, de ott settenkednek a szalmakazal árnyékában a pöttömnyi gyerekek is. A nagyobbak néha-néha megmártják magukat a pár lépésnyire fo. Ivó csatornában. — Gyorsabban hányd a kévét! — kiált Nagy Pál etető. — Ne tömd annyira tele — kiált Simonyi Dezső, a gép felelős gépésze. — Beleiül a szem, nem veri ki. Ne siess, nekünk csépel»*, nem a% uraságnak! Izzadnak a zsákolók, — Aid egy zsák életet el nem bír, csak kukorfcakenye. rét érdemel — hunyorít Fazekas László, cséplőellenőr. — Nekünk Jól hozott a föld, legyen kenyere másoknak is, ne éhezzen senki az országban — mondja Mészáros bátyánk, a vasutas. — Jusson azoknak is, akiket árháború forgószele tönkretett — indítványozta Nagy István. — Tudjátok.e, hogy Koreában a háború szörnyetege megint az elnyomottak húsából táplálkozik. Tudjátok-e, hogy az amerikaiak vágóhídra szeret. nék vinni a koreai népet. Közben a nap felkúszott a zenitre. Simonyi főgépész leveszi a traktorról a gázt, a cséplődob még egy-kettőt mordul, majd leáll. A dolgozók odadülnek az egyik szalmakazal árnyékos tövébe. A szomszédos . félegyházi gépállomásról átkerékpározott az egyik traktorista. Bejelentette, hogy kicserélik a traktort, mert csapágyai elromlottak. Zsebéből kikandikál az újság. — Add már ide a legújabb lapot — szól Nagy István. A traktoros odanyújtja az újságot. Nagy István elmélyedve olvas. Majd odaszól a többi dolgozóhoz. — Szaktársak! A Megyei Békeiroda felhívást intézett a megye dolgozó népéhez. Felhív bennünket, hogy még szilárdabban álljunk a béketábor olda. Iára. Még keményebben és el- szántabban harcoljunk a békéért. — Mit tehetünk mi a békéért? — kíváncsiskodik Va. kulya Józsefné. — Mit tehetünk? — ismétli a kérdést Nagy népnevelő. — Például azt, hogy éberen vi. gyázunk, hogy az osztályozó, henger megfelelően legyen be- állítva. Ha rosszul állítjuk, akkor a kicsépelt gabonában 2 százaléknál több lehet az ocsú. ttaveljünk arra. hogy a cséplőgépnél újabb szemveszteség ne állhasson elő. De úgy is har. colhatunk a békéért, hogy aratás után azonnal elvégezzük a tarlóhántást. — Erre nem is gondoltunk — mondta csodálkozva Mészáros bácsi. — Hát ha így segíthetünk a békén — és ki nem akar azon segíteni, — akkor megfogadjuk, hogy Nagy elvtárs tanítását követni fogjuk. — De az aratás-cséplés idején a növényápolásról se feledkezzünk meg — tüzelt Nagy népnevelő. Zakatolva közeledik a kicserélt traktor. A gépállomás rövid idő alatt másikat bocsáj- tott rendelkezése. Juhász Sándor cséplődobja újból nagyot mordul. Megindul a cséplés. A mázsa mellett csíkos zsákok sorakoznak. A gépállomás adta kölcsön őket. A gépből ömlik a zsákokba a búzaPorfellegben, gépbúgásban születik az új kenyér. Ez az új kenyér nemcsak erősíti a magyar népi demokrácia alapjait, hanem megacélozza a béketábor híveinek bizalmát is. Megerősíti a béketábor bás. tváját, akár a Duna-Tisza között áll, akár a távoli keleten... B gépállomások dolgozói ié munkává! feleinek a Megyei Békeiroda felhívására Solton és Harlán (okozzák a harcot a kulákság és a klérus ellen xy tségtoek. A Népújság csütörtöki számában olvastuk a Megyei Békeiroda felhívását. Örömmel üdvözöljük megalakulását és csatlakozunk ahhoz a harchoz, melyet a megyében békés építő munkánk megvédése ügyéért indított. Örömmel üdvözöljük a Békeiroda élén Máté János elnököt, a hetényegyházai plébánost, aki megmutatta, hogy az ; egyház szolgája, ha becsületesen gondolkodik, nem lehet más, mint egyben a dolgozó nép ér- ' dekeinek bű képviselője, a béke papja. Solton és Hartán nem ezt a felfogást vallja a klérus. Míg a dolgozó parasztság éjjelnappal dolgozik a betakarítás sikeréért, a plébános úr a szó- ' székről lázítja a híveket: Itt a i háború, Baja városát kiürítet- : tékl Híreit bizonyára nem az evangéliumból, hanem „Amerika Hangjá'‘-ból szedi. ) A solti gépállomás dolgozói felvették a harcot az uszítás el- i len. Brigádokat szerveznek a \ termelőcsoportok, kis- és kö- i zépparasztok megsegítésére. De ■ a solti elvtársaknak éberebbeknek kell lenniök. mert amit a plébános hirdet, csak kis része annak, amit a solti kulákság és klerikális reakció elkövet. Ez megmutatkozik abban, hogy a ialnjművelési sxexődések kötése még elég hiányos. A gépállomás pártszervezete javítsa meg munkáját, fogjon össze a helyi párt- és tömeg- szervezetekkel a sikeresebb harc |érdekében. ; Hartán az újonnan felállított gépállomásra is nagy feladatok várnak. A kulákok és a klérus itt is mindent elkövetnek. A kulákok késlekedtek a beéreti gabona Iearatásával. A klérus ; itt úgy beszél: ,.de jó földet ' kaptatok“ — de hozzáteszi: i „úgyis elveszik a kommunisták.“ A gépállomás dolgozói, a népnevelők ezt rögtön visszaverik azzal, hogy emlékeztetik a dolgozó parasztokat a 45-ös évre, amikor a kommunisták éppen a földreform megvalósításáért harcoltak. A hartai dolgozó parasztság szépen halad a munkákkal, ezzel ad feleletet az ellensé 4-én már megkezdték a csép- lést. A gépállomás munkáját jól támogatja a helyi földművesszövetkezet a szerződések biztosításában. De az aratásban elért eredményeikkel nem szabad megelégedniök. Az új gépállomásnak a Párttal és a tömegszervezetekkel ösz- szefogva meg kell beszélniök a közös kérdéseket, lelkiismeretesen végrehajtani a Megyei és Járási Pártbizottság utasításait. Jó felvilágosító munkával kelt megmagyarázni a dolgozó parasztoknak, hogy mennyire fontos a tarlótárcsázás elvégzése és mennyivel jobb a gépi munka. Gépállomásaink dolgozói jó munkával induljanak harcba jelszavunk megvalósításáért: előre a többtermelésért, a munka minőségének megjavításáért, a dolgozó parasztság életszínvonalának emeléséért, a tartós békéértl Méhes József, „MG. Megyeközpont. Väio-s János a kecsUtinéti (fí\\$tyác d&tg.axó{a- cfiatlaUtozik a HUg-pei BiUeicocía fetUUtásáU&z Vörös János, a kecskeméti Gépgyár ifjúmunkása, a beöntő tölcsért formálja éppen a rajzasztalállványra. Munkáját szaporán, vidáman végzi, de amint az amerikai imperialistáknak a koreai nép belügyeibe való beavatkozásáról és a Megyei Békeiroda felhívásáról kezdünk beszélgetni, keményebben, harcosabb tekintettel kezdi forgatni szerszámját. Vörös János előtt nem volt ismeretlen eddig se az amerikai imperialisták arca. Kimutatták már számtalan alkalommal a foguk fehérjét. De ennyire közelről, ilyen minden eddigit felülmúló aljas gaztett révénmostmár „tetötől-talpig" bemutatkoztak az imperialisták, akik ezzel a szavakban nehezen kifejezhető agresszív provokációval azt is hűségesen igazolták, hogy mennyire félnek a békétől. Én, — és azt hiszem, ezt valamennyi ifjúmunkásunk nevében válaszolhatom, — csatlakozom a Megyei Békeiroda felhívásához, össze kell fognunk, mert az imperialisták, akik a harmadik világháború kirobbantásán fáradoznak, mindnyájunknak személyes ellenségei. Nekünk erre az aljas munkájukra azzal kell válaszolnunk, hogy még nagyobb tervszerűséggel és akarattal végezzük munkánkat, tovább csökkentsük az önköltséget, küzdünk a selejt ellen. És kíméletlenül fel kell, hogy vegyük a harcot az imperialisták hazai barátai és ügynökei, a jobboldali szociáldemokraták ellen, akik újból azt szeretnék, ha diktálhatnának nekünk. Vörös János egy pillanatra sem hagyja abba munkáját, amint beszélgetünk. Versenyben áll és tudja, hogy minden jól végzett munkadarab egy-egy csapás az ellenségnek. Vörös János és a többi magyar ifjúmunkás nem lesz hajlandó lemondani jövőjéről, még akkor sem, ha az Truman úrnak és az imperialista banditáknak nem tetszik. Busa György a Baja-Sumár pusztai gépállomás dolgozója egymaga kilencvenöt szállítási szerződést kötött Olvastuk a Népújságban a Megyei Békeiroda felhívását. Többek között azt, hogy az aratás jó befejezése után u kulákság és a klerikális reakció elleni harc fokozásával a megkezdett csépiéit, terméoybegyüjtést és tarláb irtást a versen y pontok szerint lelkiismeretesen végezzük eL Mi itt, • baja-sumári gépállomáson megtanultuk munkánk során, hogy a kulákság és a klerikális reakció, mint az amerikai imperialisták leghűségesebb hazai támasza, népünk leggonoszabb ellensége. Az ellene való harcról egy pillanatra sem feledkezünk meg. Éber figyelemmel kísértük a kulák mesterkedéseit az aratásban. Leggyakoribb eset, bogy a kulákok e'-éreszteInk a gabonát. Érsekcsanádon Bogár János és Farkas István csak akkor kerestek aratót, amikor a búza és árpa már jóval előtt« beérett. Vonderlici József kutákot pedig egyék tráktoristánk leplezte le, amikor a kocsiszín alatt csopeigelte a gabonáját. Mi fülöphási fiatalok, csatlakozunk a felhíváshoz Szerkesztő Elvtárs! Fülöpházán az ifjúság brigádot alakított és így segített aratni a termelőszövetkezeti csoportnak. Községünkben az egységes ifjúság szervezetének már 60 tagja van. Harminc a községben, harminc pedig a termelőszövetkezeti csoportoknál. Borsodi Fái, ifj. Borsodi László, Országlx Imre, Krisák Mihály, Csörgő Irén és Csörgő István, Dómján István, Borsodi Margit és a többi ifjú mind nekilendült, hogy a cséplési munka is fennakadás nélkül történjék. Ma olvastuk az újságban, hogy a Megyei Békeiroda felhívást intézett a megye dolgozó népéhez. Mi fülöpházi ifik is csatlakozunk a felhíváshoz. A dolgozó nép munkájának zavar, talansága felett ott őrködünk a falusi tüzörségen. Ügyeltünk a lábonálló gabonára, most pedig a keresztekre, az összehordott osztagokra. Várjuk a irányító szavát, hogy hol és*mikor ugorjunk be, ha valami lemaradás tapasztalható. Várjuk a Párt irányító szavát, hogyan harcoljunk, hogy a koreai nép felszabadulását semmilyen nme. rikai imperialista galádság se tudja feltartóztatni\ Állunk a vártán, készek vaavunk, hogy megvédjwk a békét! Elvtársi üdvözlettel; ifj. Nagy László DISz elnök; A szerződéskötéseik során is megmutatkozott a kulákság befolyása. Vaskúton azt híresztel- ték el, hogy őszre az állami gazdaságok és tszcs-k földjéhez csa. tolják a géppel dolgoztató kis- és középparasztok birtokait. Ennek ellenére június hónapban 346 dolgozó paraszttal kötöttünk szerződést. Tarlóhánlás- ra 75 százalékban, az őszi munkákra pediig 72 százalékban biztosítottuk a munkát. A dolgozó parasztság nagy őrömmel fogadja az egyéves hitelt. Éz megmutatkozik abban is, hogy őszre megnövekszik termelőcsoport- iaink száma. Sok dolgozó paraszt kijelenti, hogy úgyis az állam segít bennünket, helyesebb. Üresbe lépünk, minthogy továbbra Is egyénileg kínlódjunk. Gépállomásunk dolgozói közül a szerződéskötésben Busa György elvtárs ért el legjobb eredményit. Egymaga 95 szerződést hozott, társával: Benkovics János elvtárssal naponta 60—70 szerződést kötöttek. A hónap utolsó napján e két dolgozónk egy nsp alatt 125 holdra kötött szerződést. Jó eredményeket értek el pártonkívüti és tagjelölt dolgozóink, mint Kormos István. Kalmár Ferenc, Bence Gergely, Ka- tona Ilona és Matkó Péter. Az ellenség a közös szérűk kérdésében is bevetette rémhíre t. Csávolyon, Bokodon és Felső- szenlivánon internálással ijesztgetik a dolgozókat. Megmagyaráztuk, hogy internálássá', a sza- boiálókat, az ellenséget büntetik. A cséplés több termetőcsopor!- ban folyik, a héten valamennyi gépünk ki,indu!. Gépállomásunkról hét cséplőszekrény dolgozik, ezenkívül öt erőgépet házasttunk egyéni cséplőtulajdonosok szekrényeivel. Jó eredményiek mutatkoznak a szállítási szerződések kötésében. Persze, a kulákság itt is rémhírt keltett, hogy a 6 forintos felárat nem fogják kifizetni, de még a 80 forintot som, hanem adóba számítják az flsz- szes beszállított gabonát. Népnevelőink azzal verik vissza ezt a rémhírt, hogy részletesen ismertetik a rendeleteket, egyénenként felolvassák a dolgozó parasztoknak. Elvtársi üdvözlettel: Szabari János, ÁM.G. Baja—Sinnárpásít*.
