Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-27 / 91. szám

Az MDP Politikai Bizottságának határozata a szakszervezeti munka egyes kérdéseiről

A Politikai Bizottság megvizsgálta a Szakszervezetek

Országos Tanácsában és a

szakszervezetek felső vezetésében dolgozó kommunisták munkáját és az alábbi határozatot

hozta:

Potgozó népünk népi demokráciánk ellenségei elleni kemény harcban — sikeresen építi a szocializmust hazánkban. A magyar munkásosztály az Imperjalista reakció és belső szövetségesei elleni harcban népi demokráciánk szilárd, megbízható vezető erejének bizonyult A munkásosztály többségének megváltozott a viszonya a munkához, lelkesíti az a tudat, hogy az ötéves terv végrehajtásával a szocializmust építi, s egyben önmagának, családjának dolgozik. Ipari termelésünk gyors ütemű növekedése, a dolgozók százezreit felölelő szocialista verseny további szélesedése, a Sztahánov mozgalom létrejötte és erősödése hazánkban, — munkásosztályunk növekvő szocialista öntudatát bizonyltjaAz elért sikerek kivívásában, szocialista iparunk fejlesztésében része volt szakszervezeteinknek is. A szakszervezetek bevonták

soraikba a munkásosztály tót- nyomó többségét, eredményesen végrehajtották az ipari szervezkedésre való áttérést, segítséget nyújtottak a Pártnak a dolgozók nevelése, a muokaversenymozga- iom szélesítése, a szocialista bérezés kialakítása, a szociálpolitikai vívmányok fejlesztése terén.

Az eredmények mellett azonban a szakszervezetek — s elsősorban a szakszervezetek felső vezetésének munkája — messze elmarad népköztársaságunk általános fejlődéséhez és a növekvő feladatokhoz képest. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az egyes szakszervezetek felső vezetőinek nagyrésze lényegében még mindig nem ériette meg és ennélfogva nem is tudatosította megfelelően, bogy hazánkban a munkásosztály van hatalmon és a dolgozók munkájának gyümölcse nem a kizsákmányoló tőkéseké, hanem a dolgozók összességéé. Nem értették meg, hogy ma hazánkban akkor képviselik következetesen a munkásosztály érdekelt, ha ingadozás nélkül harcolnak a munkafegyelem megszilárdításáért és a termelés állandó fokozásáért, mert ez képezi alapját az életszínvonal további emelésének, népköztársaságunk megerősítésének, a szocializmus sikeres építésének. Beszéltek ugyan a szakszervezetek új feladatairól, de munkájukban nem hajlottak végre ennek megfelelő gyökeres fordulatot, sőt egyes elmaradott szakszervezeti vezetők, de még egyes szakszervezeti szervek és Üzemi bizottságok is nagyjából ugyanazt a gyakorlatot folytatták mechanikusan tovább — a termelés, a norma, a bér kérdésében — ami a Horthy-rendszer- ben a ki zsákmány »lókkal szemben helyes volt, de ma megengedhetetlen és tűrhetetlen, mert a munkásosztály hatalmának gyengítését, az életszínvonal további emelésének lassítását jelenti. A SZOT és a szakszerveze- lek felső vezeiőit komoly felelősség terheli^ a laza normákért, bér- és normacsalásokért, mert törték, sőt leplezték az e téren mutatkozó hibákat. Nem biztosi tolták, bogy a termelés fokozásának, szocialista tparnnk fejlesztésének kérdései kerüljenek az egész szákszervezeti munka középpontjába.

A SZOT és a szakszervezetek felső vezetésében dolgozó knm- munisták elsősorban azért követték el ezeket a súlyos hibákat, m rt n-rgl ’Z’Jlt a kapcsolatuk a Párttal, sőt sokan elszakadtak

1.

közülük a Párttól, ami elsősorban

a következőkben mutatkozott meg:

A SZOT és a szakszervezetek felső vezetésében dől gozó kommunisták nem harcoltak a Párt szilárd vezetésének bizto- ! síiásáért, a Párt politikájának J következetes végrehajtásáért a

szakszervezetekben. Szóban etis- ;

merték a Párt vezető szerepét, de gyakorlatban tűrték, mentegették, ! sőt egyesek maguk képviselték a Párt vezető szerepének lcbcosü-, lését, vagy éppen tagadását, a Párttól való függetlenedés Irányzatát. Tűrték és leplezték, hogy egyes szakszervezeti vezetők — mint például a MÉMOSz és Bá- j nyász Szakszervezetnél egészen a ' közelmúltig — a Pártot ismételten félrevezessék, pártellenes magatartást tanúsítsanak. A szak- szervezeti vezetőknek a Párthoz való helytelen viszonya gyakran tükröződik a szakszervezetek külső megnyilvánulásaiban, a vezetők felszólalásaiban és a szak-1 szervezeti sajtóban. A SZOT és a szakszervezetek kommunista vezetőinek a Párttól való ctsza- kadotfiságát mutatja az is, hogy nem fogadták meg. csupán formálisan lelték magukévá a Párt bírálatait és ismételt figyelmeztetések után sem változtattak lényegében a hibákon.

A SZOT és a szakszervezetek felső vezetésében dolgozó kommunisták nem harcoltak következetesen a Párt politikájának végrehajtásáért a maguk területén. Gyakran kitértek a nehéz, vagy az általuk népszerűtlennek vélt feladatok megoldásától, mert lebecsülték a munbásosz- j tály politikai fejlettségét és a tömegek egyes elmaradott rétegei- j re vettek irányt.

A Párt vezető szerepének alá- j becsülése törvényszerűen oda vezetett, hogy a szakszervezeteken ; belül az ellenforradalmi jobboldali szociáldemokrata befolyásnak! adtak teret és módot adtak az ellenségnek arra, hogy a szakszervezeteket megkísérelje a Párttal, az összmunkásság érdekeivel, a szocializmus épitésével szembeállítani.

g A SZOT és a szakszervezetek felső vezetőiben eltompult a forradalmi éberség szelleme. A Párt isméiéit és komoly

figyelmeztetései ellenére lebecsülték az ellenség tevékenységét a szakszervezeteken belül, nem vették fel vele szemben a harcot, sőt nem egyszer akaratlanul mentegették és leplezték a befurakodott ellenség aknamunkáját. Nem vették tekintetbe, hogy a jobboldali szociáldemokraták — hazánk és dolgozó népünk esküdt ellenségei, a háborús gyújtogató imperialisták zsoldosai — miután nyílt porondon vereséget szenvedlek, a szakszervezetek területére húzódtak vissza és igyekeztek beépülni a szakszervezetek üzemi és felsőbb vezető szerveibe. Az éberség hiánya és elbizakodottságuk következtében nem figyeltek fel a pártellenes megnyilvánulásokra, a termelés egyes területein mutatkozó kirívó hibákra és nem keresték a súlyos hiányoságok mögött sem az ellenség kezét. A SZOT és a szakszervezetek kommunista vezetőit felelőség térbeli azért, bogy az ellenség ügynökei helyenként a szakszervezetek égisze alatt fejthették ki romboló, bazaárutó tevékenységüket.

2 A SZOT-ban és a szakszervezetekben dolgozó kommunista vezetők többsége elszakadt a tömegektől és elbürokratizáló- dotl. Megsértették azt az alapvető lenini—sztálini tant last, bogy a szakszervezetek sikeres tevékenységének legfontosabb feltétele a munkásosztállyal,-a dolgozó tömegekkel való eleven, szilárd kapcsolat, a vezetők és a munkásosztály tömegei közötti

kölcsönös bizalom, a tömegek aktív támogatásának biztosítása.

A szakszervezeti demokrácia gyenge, sőt helyenként visszafejlődőben van. A szakszervezeti vezetésből nagyrészt kirekesztették a párlonkívüli szervezett munkásokat és nem adlak meg a lehetőséget a széles szakszervezeti tagságnak, hogy ténylegesen bele- íoiyjon a szakszervezetek vezetésébe. A szakszervezetek és üzemi bizottságok jelentős részét nem demokratikusan választott szervek irányítják és azok munkájába a termelésben ténylegesen részvevő szakszervezeti tagokat alig vontak be. Ennek következtében a dolgozók nem érzik eléggé magukénak a szakszervezeteket, másrészt az üzemi bizottságuk és felsőbb vezetőségek nem éreznek kettő felelősséget és függést saját tagságukkal szemben.

A szakszervezeti vezetők nagy- része nem érlelte meg, hogy a szakszervezett munka döntően az üzemekben kell folyjék, s ezért túlméretezett központi, bürokratikus apparátus kiépítésére törekedlek. A helytelen felső vezetés következtében az üzemi bizottságok javarésze maga Is elszakadt a dolgozóktól és a szakszervezeti aktívák önzetlen, áldozatkész munkájának fejlesztése helyett, megengedhetetlen mértékben növelték az üzemi bizottságok fizetett apparátusát.

A szakszervezetek felső vezetői amellett, hogy nem látták világosan a szakszervezetek alapvető feladatait a szocialista építés, az ipari termelés terén — ugyanakkor szem elől tévesztették azt is, bogy a Szocializmus építésének körülményei közölt a szakszervezeteknek változatlanul törődniük kell a dolgozók közvetlen védelmével. Szakszervezeteink általában nem nyújtanak eleget közvetlenül tagságuknak, elhanyagol ják a dolgozók szociális védelmét, nem fordítanak kellő gondot a munka körülményeinek és helyi feltételeinek javítására, az egészségvédelemre, a dolgozók jogos helyi sérelmeinek orvoslására, a kulturális- és sportélet fejlesztésére — az adott gazdasági tehetőségek kerc'ein belül.

A Párttal és a tömegekkel való kapcsolat meglazulása következtében a szakszervezetek felső vezetésében dolgozó kommunisták — ahelyett, hogy új, forradalmi szettemet vittek volna a szakszervezetekbe és leküzdötték volna a régi opportunista szociáldemokrata tradíciókat — ellenkezőleg, egyre inkább átvették azokat.

Gyakran még régi, kipróbált kommunisták, a Párt illegális harcaiban megedzett tagjai is a szociáldemokrata opportunizmus befolyása alá kerüllek, elbürok- ralizátódiak, elpuhuttak és elvesztették harcos, az új iránt fogékony, a hibákat merészen és időben feltáró forradalmi kommunista szellemüket.

A Politikai Bizottság a SZOT és a szakszervezelek felső vezetésében dolgozó kommunisták kötelességévé teszi:

J Gyökeresen számolják fel a szakszervezeti vezetésben, elsősorban saját munkájukban és magatartásukban az opportunista szociáldemokrata befolyást, a Pártól való etszakadottságot. Tekintsék legfőbb feladatuknak annak biztosítását, hogy a szakszervezetek ingadozás nélkül, valóban betöltsék a Párt legfontosabb segítőjének szerepét a termelés, a szocialista ipar fejlesztése terén. Harcoljanak következetesen az ötéves terv végrehajtásáért, a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért, a szocialista bérezés, a helyes norma kialakításáért — a szocialista munkaverseny, a Sztahánov-moz- gatom fellendítéséért és további kiszélesítéséért. A szakszervezetek vezető szerveit erősítsék meg szilárd, a Párthoz, a munkásosztályhoz bű. megingathatatlan káderekkel. Leplezzék te a szervezett munkásság előtt a háborús gyújtogató szolgálatába szegődött jobboldali szociáldemokrata hazaárulókat és azok tudatos ügynökeit és távolítsák el őket a szakszervezetekből. Köveikezete- sen tépjenek fel minden olyan ellenséges nézettel szemben, ami a Párt vezető szerepét tagadja, vagy vitatja és ezen keresztül a munkásosztály legfontosabb tö- megszervezeíét a munkásosztály vezérkarával, a proletárdiktatúra vezető erejével, a Párttal akarja szembeállítani.

2 Javítsák meg és tegyék rendszeressé a szakszerre- zetek eszmei, politikai és kulturális nevelőnmnkájüt. Fáradhatatlanul, állandóan tudatosítsák a dolgozók között a Párt pollti-. kaját, a konkrét termelési feladatokat és mozgósítsák a dolgozó-' kát azok végrehajtására. Neveljék a munkásosztályt a Párt és Bakost elvtárs iránti rendíthetetlen . bizalomra, a Szovjetunió iránti I hűségre és szerétéire. Neveljenek a Párt és az állam számára új harcosokat, vezetőket a munkásosztály soraiból. Fordítsanak nagyobb figyelmet a dolgozók kulturális színvonalának emelésére, kultúrottbonok, könyvtárak léte. sítésére.

3.

Erősítsék a szakszervezetek kapcsolatát a dolgozókkal és küszöböljék ki a SZOT és a Szakszervezetek munkájából a bürokratizmust. Biztosítsák a

szakszervezetekben a belső demokráciát, az alulról jövő kritika- kezdeményezések érvényrejulá- sát, s azt, hogy az alapszervezetektől a SZOT-ig választott szervek demokratikusan vezessék a szakszervezett munkát. A szakszervezetek vezető szerveibe vonják be bátran a pártonkíviili dolgozók legjobb embereit. Munkájuk középpontjába az üzemi és műhely alapszervezetek, illetve szakszervezeti bizottságok, továbbá a bizalmi hálózat megszilárdítását, a szakszervezeti tagság fokozott aktivizálását, eleven, üzem) szakszervezeti élet kialakítását állítsák, úgy, hogy a szakszervezetek valóban a szocializmus építésének tömegiskolájává váljanak. Fokozottan törekedjenek széles szakszervezeti aktíva-hálózat kialakítására az önzetlen, áldozatkész társadalmi munka fejlesztésére cs csökkentsék a túlméretezett, bürokralizátódott fizetett apparátust. Fordítsanak fokozott figyelmet a dolgozók szociális és egészségvédelmére, a szakszervezetek szociálpolitikai munkájának fejlesztésére és biztosítsák, hogy a szakszervezetek bevételeinek javarészét a fenti eélokra, valamint a dolgozók kulturális igényelnek kielégítésére fordítsák.

^ Tárgyalják meg a szakszervezett funkcionárius okkal és magával a szervezett munkássággal^ a dolgozó tömegekkel a Politikai Bizottság jelen határú zalát, tárják fel bátran és nyillan a hibákat és mozgósítsanak azok kijavítására. Honosítsák meg

és fejlesszék a szakszervezeti mozgalomban a kritika-önkritika forradalmi fegyverét és tartsák szem előtt, bogy a szocialista építés frontján elért eredményeik a legjobb fokmérői aunak, hogy mennyire értették meg a Párt bírálatát és javították ki az elkövetett súlyos hibákat.

A Politikai Bizottság meg van győződve arról, hogy a .Szakszervezetek Országos Tanácsa és az egyes szakszervezetek felső vezetésében dolgozó kommunisták megértik és magukévá teszik a Párt bírálatát, megfogadják a Párt tanácsait és a munkásnsz tály legyőzhetetlen ügye iránti forradalmi lelkesedéssel a szak- szervezetekben dolgozó elvlársa ink, valamint az egész szervezett munkásság segítségével kijavítják a hibákat és ezzel jelentősen hozzájárulnak bazánk szocialista fejlődésének meggyorsításához s végső.soron a békeiábor erejének növeléséhez.

Budapest, 1950 július 24

Jól dolgozik a pártszervezet — jól halad a munka Fülöpházán

Lelkes hangulatban, nagy Ten-> dülettel folyik a csépiési munka és a terménybeadási verseny Fülöpházán. Valamennyi cséplő gép versenyben áll és a cséplőgépeknél dolgozó népnevelők eredményes fe.viiágosíló munkája nyomán 260 mázsa gabonára kötöttek szállítási versenyszerződést a osépeltető dolgozó parasztok.

A jó népnevelő munka követ-, kezménveként a do gozó parasz- ! tok közvetlenül a cséplőgépből szállítják be a gabonát. A ler ménybeadásban első a „Szabadság“ termelőcsoport volt. 70 mázsa gabonát adtaik be. Másodiknak a „Petőfi“ termelőcsoport teljesítette hazafias kötelességét, 165 mázsa szerződéses gabonát! adott be. A termeiőcsoportok I után a dolgozó kisparasztok siet-' tek eleget lenni kötelességüknek.1 Csernák Ferenc, Berta István és özv. Sutus Józsefné voltak az elsők.

Az T-es számú cséplőgép dolgozói

kihívták versenyre a többi négy cséplőgép dolgozóit

mennyiségi és minőségi Verseny-' re. Ezenkívül felajánlották, hogy napi gabonarészük 2 százalékának ellenértékét Korea megsegítésére adják. A versenykihívást a többi cséplőgépek dolgozói elfogadták és nagy lelkesedéssel megindult a munkaverseny. Fü-i

löpházán munkaversenyben száz százalékig befejezlék a tarlóhántást is.

Nagy lelkesedéssel, versenyszerűen induit meg Korea meg segítésére a gyűjtési mozgalom is. Fülöpiháza dolgozó parasztsága szolidaritási vállal a koreai nép szabadságharcával és egymásután írják alá a gyüjtőíveket. A „Szabadság“ termelőcsoport 16 tagja közii-l id. Nagy János, Com- pó István és Kozma Mihály 10— 10 forintot adtak egyénileg, a csoport pedig együttesen 100 forintot ajánlott fel Korea megsegítésére.

— A koreai nép szabadságharca az én szabadságharcom is, — mondja keményen, izzó szemek kel id. Nagy János.

A „Petőfi“ termelőcsoport tagjai közötti gyűjtés eredménye eddig 150 forint, de iesz ez még több is, — ahogy a csoport elnöke mondja. Fülöpházán különös gondot fordítanak a cséplőgépek, a gabona és a raktárak őrzésére is.

Fülöpházán még nagyobb lendületet vesz a csépiési munka és a begyűjtés, mert a pártszervezet és a népnevelők jó munkája nyomán megértették, hogy min den zsák gabona újabb győzelem ■az ellenségget szemben és hatalmas lépés az ötéves terv megvalósítása és a szocializmus építése felé.

Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az

Anyag- és Adatszolgáltatás

rendszeres olvasása

r