Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-21 / 86. szám

V. évfolyam, 86. szám Ara SO fillér Népnevelőink feladatai a cséplés és termónybegyüjtés munkájában 1950 július 21, péntek Harcoljunk a gabona- begyűjtés győzelméért! Még folyik a gabona csép- lése, de máris gyűlik a gabo­na a raktárakba. Több ez egyszerű gazdasági sikernél. Győzelem, amely áz ötéves terv gazdasági megalapozá­sát erősíti. Nem véletlenül jött létre ez a győzelem. Dol­gozó parasztságunknak az államhatalomhoz való meg­változott viszonya mellett mutatja ez falusi pártszerve­zeteink jelentős megerősödé­sét a vezetőségek újraválasz­tása óta. Mutatja jó munká­jukat amellyel az ellenség támadását leküzdve, állandó harcban szervezik és bizto­sítják a győzelmet. Győztünk az aratási csatá­ban. Most az a feladat, hogy diadalra vigyük a begyűjtést is. Számos jel már arra mu­tat, hogy az aratási munka lendülete átcsap a begyűjtési munkákra-is. Habár már szá­mos az alulról jövő kezdemé­nyezés, mint például Solton, ahol a kommunisták járnak az élen a begyűjtésben, a be­gyűjtési verseny mégsem nőtt megyénkben széles mozgalom­má. Ennek oka az, hogy az alulról jött egészséges kezde- menyezést a verseny gazdá­ja, a DÉFOSz, magára hagy­ta. Hasonló a helyzet itt, mint a többi versenykihívá­soknál. Herczeg Ferenc duna- pataji dolgozó paraszt ver­senykihívása, amelyben be- hordási versenyre hívta ki a megye dolgozóit, továbbá <Szi. lágyi István kiskőrösi gép­állomási ifjúmunkás trakto. ristának kihívása, amelyben 55 vagonos gabonacséplési versenyre hívja ki a trakto­ristákat, Borsodi István sza­badszállási cséplési ellenőr felhívásai mind visszhang nélkül maradtak. De igen kevés község csat­lakozott a tótkomlósnak kihí­vásához is. A DÉFOSz nem is tudja megmondani, hogy pontosan hány község. Úgy tudják, hogy 15 körül. Tompa község kihívta Kisszállást és Kelebiát. Erről a versenyki­hívásról is igen keveset tud­nak. Nem tudatosították. Ha kiértékeljük megyénk ver­senymozgalmát, akkor azt ál­lapíthatjuk meg, hogy nálunk a verseny csak papíron van meg. így áll a helyzet a ver­senyszerződésekkel is. A DÉ- FOSz-hoz beérkezett jelenté­sek szerint Kiskunfélegyhá­zán 164-en, Kunszálláson 2, Gátéren 183, Tiszaújfalun 92, Kiskunmajsán 91, Szánkon 110, a halasi járásban Tom­pán, Kémen, Kel ebián kötöt­tek egvnébányan verseny­szerződést. Ezek igen sovány eredmények. A többi járások­ból még nem futottak be a jelentések. De ott is hason­lóan sivár a helyzet. Mi az oka, hogy megyénk­ben nem tudott kibontakozni a versenymozgalom, miért nem tudjuk továbbfejleszteni a terménybeadási versenyt? Általános hiba az, hogy sok­szor „felülről” készítették elő a versenykihívást. Ezen a módon fosztották meg attól, ami benne a legfontosabb, a tömegek kezdeményezésétől, így például a dunavecsei köz­ségi főjegyző tiszti értekezle­ten hívta ki a hartai jegyzőt versenyre. A „felülről“ jövő ki­hívásnak másik árnyoldala az, hogy a DÉFOSz a mai napig még nem közölte a versenyfeltéte­leket. Sok baj van a verseny- feltételek körül is. Ezek ál­talában általánosak, kevés a konkrétum bennük. Ezért is elszakadt a verseny a töme­gektől. De a bürokratikus módszerek is akadályozták megyénkben a verseny kibon. takozását. Kiskunmajsán ki­adták a gabonalapokat, de azokat nem töltötték ki. Be­adási lapok mindezideig nin­csenek kiadva Bugacon, Or- goványon, Kerekegyházán, Kecskeméten és Halason. Pá- hi községben, Vaskúton és Já­noshalmán rosszul megy a vételezés. Általában az a helyzet,. hogy az illetékes szervek nem rendelkeznek pontos adatok felett. A leg­utóbbi megyei Operatív Bi­zottsági ülésen a begyűjtés jelenlegi állásáról más adató, kát közölt a SZÖVOSZ, má­sokat a Terményfelvásárló NV és megint másokat a Me­gyei Tanács kereskedelmi osztálya. A DÉFOSz megyei titkársá. gon is felmerültek hiányos­ságok, amelyek gátolták a verseny kibontakozását. A DÉFOSz megyei titkársága ' elkövette a hibát, nem támo­gatta megfelelően a helyi szerveket A megyei titkár­ság tagjai egész héten át a megyében voltak, ott a járá­si titkárok feladatait végez­ték el, ahelyett, hogy irányí­tották volna. így kicsúszott a kezükből a központi vezetés. De a kint tartózkodó munka­társak sem voltak ellátva elő. re kidolgozott szempontokkal. A DÉFOSz-nál a legnagyobb hiányosság abból adódott, hogy a DÉFOSz maga akarta elvégezni a cséplés és a ga­bonabegyűjtés megszervezé­sét. Kihagyta számításából a tömegszervezeteket, sőt ma­gát a Pártot is. Ellátták bő­ven írásos anyaggal a szer­az A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATA iparban és bányászatban foglalkoztatott munkások alapbérének felemeléséről és a normák rendezéséréi A mtofcsrtertaaács megállapítja, bogy az iparban és bányászatban alkalmazott normák nem felelnek meg népgazdaságunk érdekeinek, a szocialista épílés követelményei­nek. Dolgozóink erőfeszítésének eredményeképpen az utolsó más fél évben új üzemek épültek, régi üzemeinkben tömegesen állítot­tunk be új gépeket, a régieknél tökéletesebb szerszámokat atka), máznák. Üzemeink nagy részének sajátos termelési arcéit adtunk és sok helyen egyes darabok elő­állításáról tömeges gyártásra (ér­iünk át. Jelentékenyen megjaví­tottuk a munka megszervezését, folyamatosságát, a nyersanyag­ellátást és a használatra kerülő nyers- és ' segédanyagok minősé­gét, fokoztuk a szabványok hasz­nálatai. Újítások és észszerűsíté- sek tízezreit vezettük be. Mind­ezek a körülmények a normák megváltoztatását tették volna szükségessé. Változásra azonban csak kevés helyen került sor. Ehelyett a jobboldali szociálde mokralak, akik népünk belső é9 külső ellenségeivel szövetkeztek, rendszeres aknamunkával igye keziek népgazdaságunkat gyengi ten!, a munkásság elmaradott ré­tegeire támaszkodva, számos üzemben a normákat fokozatosan feliazítotlák. A ma használatban lévő nor­mák javarésze tehát a különböző műszaki és szervezési változások következtében jórészben elavult és lazává váll. Ezt a tényt felis­merték a munkások legjobbjai is, akik a szocializmus gyorsabb épí­tése és gazdaságunk erősítése cél­jából egyre erőteljesebben sürge­tik a laza normák megszünteté­sét. Ezért a minisztertanács elha­tározta, hogy július 31-től kezdve az ipari munkákra megállapított normákat rendezni kell. Általá­ban az egyes munkákra nézve az 1950 áprilisában elért eredményi kell normának tekinteni. Minthogy ennek a rendelkezés- nem nem célja a bérek általános csökkentése, a kormány úgy ha­tároz, hogy a normák rendezését az alapbérek felemelésével kell összekötni. Ilymódon a bérek ál­talában nem jelentősen és csak átmenetileg fognak csökkenni. Az alapbéremelést azonban nem csak arra kell felhasználni, bogy a normarendezés átmeneti bércsökkentő hatását ellensúlyoz­za, hanem arra is, hogy bérrend­szerünk olyan hibáit, amelyek népgazdaságunk érdekeit sértik, kiküszöbölje. Az alapbéremelés­nek tehát nagyobbnak kell len­nie azokban a szakmákban, ame­lyek fontosságukhoz képest vi­szonylag elmaradlak — példán! a bányászai egyes területein —, mint azokban, amelyek viszony­lag előre kerültek. Az alapbér­emelésnek nagyobbnak kell lennie a magasabb szakképzettséget, vagy nagyobb erőfeszítést követelő munkáknál, mint • többieknél. A minisztertanács megbízza as Országos Munkabér Bizottságot, hogy a fenti elvek alapján az alapbér emelésére s a normák rendezésére javaslatokat dolgoz­zon ki. Felhívja a figyelmet arra, hogy az alapbéremelésnek és a normarendezésnek nem szabad gépiesnek lennie, lehetőséget kell nyújtania az egyes Iparágak és ezeken belül az egyes üzemek sa­játosságainak, egyes munkások vagy munkáscsoportok különle­ges teljesítményeinek figyelembe­vételére. Az alapbéremelés és a norma- rendezés végrehajtásáért az egyes iparágakban az illetékes minisz­terek, az egyes üzemekben a vál­lalatvezetők felelősek. A minisztertanács rendelkezései az alapbéremelés és a normavendezés végrehajtásáról Az Iparban és bányászatban foglalkoztatott munkásak alapbé. rínék felemeléséről és a normák rendezéséről szóló miniszterta­nácsi határozat végrehajtásával kapocsolatiban a minisztertanács az alábbiakat rendeli el: m l950 július 31-től kez- __ dődően minden 10 mun­kavállalónál többet, foglalkoztató ipari vállalatnál az ipari mun­kákra megállapított alapbéreket fel kell emelni és ezzel egyidejű­leg a teljesítménynormákat és mutatószámúkat rendezni kell. Az alapbérek felemelése és *a normák és mutatószámok rende­zése kiterjed a kereskedelmi vagy egyéb jellegű vállalatoknál is a z ipari jellegű munkákra. A MÁV-nál és a Postánál az alapbéremelés és a normarendezés kizárólag a MÁV és a Posta ipari jellegű üzemeit érinti. (Ja­vítóműhelyek stb.) I ~ i A minisztertanács hatá. I I rozata értelmében a nor­mák és mutatószámok rendezésé­vel egyidejűleg az alapbéreket iparáganként különböző méretek­ben fel kell emelni, figyelembe véve az egyes szakmák fontossá. gát, valamint a különböző fokó szakképzettséget és erőkifejtést követelő munkákat, Az érdekelt minisztériumok a szakszervezetekkel és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsával együtt állapítsák meg az új bérté­teleket és terjesszék jóváhagyásra az Országos Munkabér Bizottság elé. A mutatószámos bérrendszer ben dolgozókat is át kell sorolni a darabbérrendszer kategóriáiba. A mutatószámos bérrendszerben dolgozók alapbérként a teljesít, ményalapbér 90 százalékát kap­ják. A normák és mutatószá­mok rendezését úgy kell végrehajtani, hogy az 1950 14., 15., 16. és 17-lk bérbetek alatt el. ért átlagos teljesítményeket kell általában 100 százalékos teljesít- ménynek tekinteni. Az érdekelt minisztériumok a szakszerveze­tekkel, illetve a Szakszervezetek vezeteket, de elfelejtették ve­lük közölni, hogy mit csinál­janak azzal. Ebbe a hibába a járási titkárok is beleestek, így a kalocsai járási titkár továbbította a versenyszerző­dési űrlapokat, anélkül, hogy közölte volna, mit csináljanak velük az alsóbb szervek. A DÉFOSz elkövette még azt a hibát is, hogy nem tu­datosította kellőképpen, hogy 2 millió forint jutalmat oszt ki a kormány a dolgozó pa­rasztok között, A DÉFOSz nem tudta beindítani a csép­lőgépek közötti egészséges versenyt sem. Nagy hiba az is, hogy a DÉFOSz helyi szervei nem tulajdonítanak nagyobb je­lentőséget az osztályellenség szabotázs . cselekményeinek. Nem látják, hogy nem vé­letlen jelenségek ezek, ha­nem az ellenség keze van a dologban. így történhetett az, hogy a sükösdi irodavezető, aki most nősült, az összes kulákokat meghívta a lako­dalmára. Még a násznagy is kulák volt. Vagy az izsáki iro­davezető, aki azért nem har­col a kulákok ellen, mert azok osztálytársai voltak. Mi a feladat? A DÉFOSz legfőbb feladata most az, hogy felszámolja ezeket a hi­ányosságokat, továbbá, hogy az alulról induló egészséges, hazafias kezdeményezést ne hagyja magára. Az aratási* tapasztalatok felhasználásá­val szervezzük a versenyt, ne hagyjuk azt megtorpanni, hogy visszavonjuk a falvak­ból az aktívákat. Ellenkező­leg, erősíteni kell azokat, hogy a verseny minél előbb tömegmozgalommá váljék. A komunisták példamutatásaik­kal szélesítsék tömegmozga­lommá a begyűjtési versenyt. Ezt azonban csak úgy lehet elérni, a terménybeadási ver­senyt csak akkor lehet si­kerre vinni, ha pártszerveze­teink mindenütt kezükbe ve­szik és mindenütt percnyi lanyhulás nélkül végzik a verseny politikai irányításá­nak, szervezésének és ellen­őrzésének munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom