Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-19 / 84. szám

Nőst a legfontosabb feladót a cséplés. Minden erőt erre összpontosítsunk ! fit atombomba betiltása az első íépés a tartás béke felé vezetá nebéz álon Hja Ehrenburg békesxóxata Építi a Jövőt 32 család! Ilja Ehrenburg, kiválj szov­jet író, a Szovjetunió Béke- bizotlsdgának helyettes el­nöke, az alábbi felhívást in­tézte a moszkvai rádión ke­resztül a világ minden léke- szerető emberéhez:. Mindenkihez fordulok : kar- társaimhoz, az írókhoz éri mind- árokhoz a társaimhoz, akik ugyanazt gondolják, ami* én, munkásokhoz, zenészekhez, kubi­kosokhoz, orvosokhoz és földmű­vesekhez, akadémikusokhoz és Jskolásgyermekekhez, pedagógu­sokhoz és szőlőtermelőkhöz, tu­dós matematikusokhoz és szerény számvevőkhöz, történettuűósok- lioz és pősz; örökhöz, mérnökök­höz és napszámosokhoz, a világ valamennyi asszonyához és fér­fiúhoz fordulok. Nem akarok most eszmékről vitatkozni, nem akarok magasztani, vagy elítélni, Másról beszélek. Arról a vesze­delemről, amely minden asz- szonyt és férfit fenyeget, bárhol is éljen, arról, hogy az emberék millióit, a kultúrát, az életet a pusztulás veszélye fenyegeti. Ez a veszély egyformán fenye­geti az amerikaiakat és franciá­kat, az oroszokat ős angolokat, a lengyeleket és mexióiakat, min­den országot, minden világrész Ez a veszély egyaránt fenyegeti a neves költőt és a teljésen is meretlen könyvelőt. Ez a veszély egyformán fenyegeti a hívőket és a hitetleneket, a kominuniMá kát és konzervatívokat, a bal­oldaliakat és a jobboldaliakat, n2 ideálistákat és a materialistákat, a marxistákat és a katolikuso­kat. Ez a veszély ott lebeg min den ország felett. A gyermek hpm tud semmit, álmában mo­solyog édesanyja felé, mosolya reggelnek, az életnek szól, de ez anya tudja, a felnőitek tudják a veszélyt. Hozzátok fordulok ezzel a fel­hívással, Állítsátok meg, védjé- tek meg, mentsétek meg gyerme­keiteket, valamennyi gyermeket, az egész emberiségét, mentsétek meg a kultúrát! Gonosz emberek, akiknek f politikai játék vagy a magánér flek drágább az összes gyerme­keknél és az összes népeknél, azt mondják, hogy a stockholmi fel­hívás az egyik félnek előnyös, mert az amerikai bomba ellen irányul. Ez hazugság és magam sem tudom, hogy mi több ebben a hazugságban, az aljasság-e vagy az ostobaság. Síiért Irányulna a stockholmi felhívás kizárólag az amerikai bomba ellen? A felhí­vás minden bomba ellen Irányul. Az egész világ tudja, hogy az atomfegyver nem egy ország vagy nem egy fél monopóliuma. A stockholmi felhívás kimondta, hogy háborús bűnös az, aki első bek alkalmazza ezt a fegyvert. A stockholmi felhívásban nincs sző arról, hogy ezt a fegyvert egyik vagy másik ország, egyik vagy másik fél fogja elsőnek alkal­mazni. A felhívás annak a fegy­vernek a betiltásáról szól, amely az emberek millióit, amely or­szágokat pusztíthat el, elpusztít­hatja á kultúrát. A stockholmi felhívás valamennyi bomba be tiltását követeli, az elsőiéi az utolsóig. Alávaló és gonosz emberek azt mondják: miért irányul a stock­holmi felhívás csupán az atom­fegyver ellen és nem általában n fegyverek ellen? Miért az atombombát akarják betiltani, miért nem követelik az ágyúk és géppuskák betiltását? A s'oekhotml felhívásról szóló határozatot 6 béke. hívei hozták, okik nemcsak a gyerekeket, akar­ják megmenteni Or atombombától, hanem n ka'ohákat iá a közönsé­ges golyótól. A stockholmi fel­hívás az első lépés èzen a nehéz úton. Nem lehet *z egész útal megtenni, ha nem teszik meg ai első lépést. Nem lehet megegyez ni a tartós békéről, ha nem sö­pörjük el az asztalról az atom­bombát. Ebbein a kérdésben a két fél nem Amerika és a Szov­jetunió. Ebben a kérdésben a két féil: emberek, akik atom bombát akarnak ledobni és em berek, akikre ez az atombomba lezuhanhat. Ebben a kérésben van még két fél, a gyermek és a bomba. Alávaló és gonosz emberek azl mondják, hogy a stockholmi fel­hívás a szovjet békét védelmezi. Nincs szovjet béke, mint abogj nincs amerikai béke sem, egy­szerűen béke van. A békére ter­mészetesen szüksége vau a szov­jet népnek, de vájjon mjis nép­nek nincs rá szüksége? Vájjon az amerikai népnek nincs szük­sége a békére? A földgolyón most nincs tartós béke. Különböző or­szágokban bombák zuhannak a földre, emberek pusztulnak el Koreában, Vietnamban. Ezeket a háborúkat meg kell állítani. Ezt a törékeny békét meg kell erősíteni, tartóssá kell lenni! Ezt meg lehet tenni békés szavakkal, de nem atomfegyverekkel. Ezt még lehet teremteni egyetértés­sel, de nem háborúval. A stockholmi felhívás nem a szovjet, nem a kínai és nem va­lamilyen más béke Védelmére irányul, a Stockholmi felhívás egyszerűen a béke védelmét cé­lozza. Békét akarunk mindenki számára. Gonosz és alá váló emberek azl mondják, hogy a stockholmi fel­hívás kommunista felhívás, mert kommunisták írják alá. Nem-tudom, mi több ebben a hazugságban, a fejvesz.eltség-e vagy az aljasság. A stockholmi felhívást már sok olyan ember aláírta, akiket senki sem tart kommunistáknak. Ki mondhatja, hogy Orlando, Kitti, vagy Bj noml, Olaszország volt minisz­terelnökei kommunisták? Kí mondaná, hogy Lengyelország ka­tolikus püspökei kommunisták? Ki sorozná a kommunisták közé az egyiptomi államtanács elnö­kéti Vagy Thomas Mannt, a vi­lághírű írót, Cor busáért, az Egyesült Nemzetek műépítészéi és sok más ismert személyiséget. A felhívást sok olyan becsületes ember aláírta, aki távöl áll a kommunizmusiól. Ezek nem ér­tenek egyet a kommunizmussal de vitatkozni, gondolkozni, dol­gozni akarnak, nem pedig bom­bát hajigálni és a fejükre bom­bát kapni. Gonosz és alávaló emberek azt mondják, hogy a felhívás szovjetbarát felhívás, mert a szovjet emberek is aláírják. Nem tudom, mi több ebben a hazugságban, az aljasság-e vágj a félelem. Igen, a szovjet emberek alá írják a stockholmi felhívást. Igen, a szovjet emberek nem akarnak háborút. A felhívást aláírják Sztálingrád hősei és azok, akik újjáépítik a várost. A felhívást aláírják az elesett katonák öz­vegyed és azok az anyák, akik nem akarják, hogy gyermekeik elpusztuljanak. A felhívást a bé­kés munkával foglalkozó embe­rek milliói írják alá. Az építő épít, undorodik a bombától, a keriész fát iiilfet, gyűlöli a bom­bát, a tanító a gyermekeket ta­nítja ég gondolbi sem tud nyu­godtan a bombára. Valamennyi szovjet ember bé­két dkar és esétt írja aló- a stock­holmi felhívást. Tudom, hogy nemcsak a szovjet emberek akar­nak békét, hogy vannak Olasz­országban építők, Amerikában kertészek és Franciaországban ta­nítók és ők sem tudnak nyugod­tan gondolni az átkozott bom­bára. v. Hozzájuk és mindenkihez az- Zal a felhívással fordulok, ve­67 TAGGAL MEGALAKULT KISKUNHALASOK AZ EDDIGI LEGNAGYOBB TERMELŐCSOPORT aI időre Rokolya Sándor — min­den haszon nélkül. Azelőtt még én is úgy beszéltem, hogy enyém a föld, én nem adom közösbe, amit a magam verejtéke áztatott. S e aztán rájöttem, hogy így egész etemben gürcölhetek, osztán a földet nem is vihetem el magam­mal a sírba. Folyt a harc részben a kulákság, részben az „enyémhez" körömszakadáüg ra­gaszkodó maradáság ellen. A volt Babó-f’éle osztott birtokon az asz- szonyok kötötték meg legjobban magukat. Jól tudta a kulák szom­szédság, hogy hol kell elhinteni a hazugságokat. Oe azután meg­kezdődtek a csoporttá lógatá.sok és a leendő csoport asszonyai mi­kor saját szemükkel győződtek meg az igazságról, ezután már ők követelték legjobban, hogy hoz­zák létre a csoportot. — A csoportok aszonyai nyu­godtan, elégedetten dolgoznak — mondta Kovács B. Imréné —nin­csen gondjuk a jövőre, mi meg betegre hóhéfoijuk magunkat és sohasem tudjuk, hogy mikor iit be égy olyan kár, — mint ne­künk is 46-ban, — hogy agyonvág bennünket. Aztán ott vannak a gyermekek. Nekem is van belőlük hét. Jövőt akarok nekik, nem ilyen bizonytalan életet. így ébredtek rá lassan a töb­biek is, hogy ha Jövőt akarnak építeni maguknak és családjuk­nak, az csak ezen az úton lehet­séges. S egyre szaporodott a be­lépni akarók száma. Tavaszra már 60 taggal adták meg a leen­Vasárnap ünmepélyes esőmén színhelye volt Kiskunhalas-Fű zes-pusztán a gépállomás. Az ud varon elhelyezett kecskelábí asztalok körül sorakozik vagy 71 dolgozó paraszt. Az asztalon fe hér papírivek, melyek lassan alá írásokkal lelnek meg. Az új „Vö rös Zászló" termelőcsoport tagja érkeztek el az utolsó formaságig az alakuld ti engedélyhez szükté get kérvényt írják meg most. Hosszú út végére tesz pontot ez az esemény. .4 környéken már jöideje eredmé nyesen működő termelőcsoportoí példája elgondolkoztatott töbl füzesi kisparasztot. Ott volt neu messze a „Vörös Október". Ho­mokos elhanyagolt földön kezdte meg a nagyüzemi gazdálkodást és terméseredményeivel évről-év- re lepipálta az egyéni gazdasá­gokat. Pedig a fehértói homoken és a füzesi fekete földet ernlíte ni sem lehet egy napon. Előszói Paprika László 10 holdas jutta to.t gazdának ötlött fel a gondo- lat. De nemcsak ô látta meg £ ülönbsége. Hamarosan már he­ten tárgyalták, hogy miért is kedvezőbb a csoport helyzete. Megláttuk — meséli Paprika elv­társ, — hogy mi. kis egyéni izdák úgysem tudjuk sokáig tartani magunkat Akinek igája volt, még az sem boldogul. Aztán nálunk is úgy volt, mini a többi helyen, hiába kötöttünk szerző­dést a gépállomással, bizony a kis parcellákon kín volt nézni, hogyan forog a gép és hagyta megszánfatlanul a mesgyéket Trágyázni sem tudtunk rendesen, hiszen legtöbbünknek egy kn ya, meg egy macska volt az állatállo- mányn. Ez 49 kora tavaszán történt. Májusra már 14-re szaporodott azoknak a száma, akik hajlan dók voltak betépni a csoportba Azon félül, hogy ezek tizennégyen belátták ez egyéni gazdálkodás reménytelenségé», más is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen gyors ütemben elhatároz­ták az alakítást. Az, hogy mind a 14-en régi kommunisták, 19 es, vagy 45-i>s párttagok voltak, mint Miskei Tamás, Nagy József és maga Paprika László is, aki­nek lánya, Joli akkor már a gép­állomáson dolgozott. Bóna Lajos és Kovács G. László mezőőr Is öntudatra ébredt, a Párt által ne­velt dolgozó paraszt ok voltak. De az ellenség is azonnal meg­látta a veszélyt, mely az új cso­port megalakulásával fenyegette. Nem is késlekedett. Egy május­ban tartott értekezleten a kutatok állal becsempé­szett Szilágyi Mihály szétrobbantotta a dolgozókat, a nyilt uszítás miatt ma is üli 18 hónapos büntetését. A csoport* alakítás tellát akkörsikérült meg­akadályozni, de a tagok nem ad­ták fel a harcot. Szívós szervező munka indult, most már ébereb­ben ügyeltek az ellenség akna­munkájára. Elrnuit a nyár, az ősz, a környékbeli csoportok is­mét egy nagy lépéssel julottak előre a fejlődésben, sorra sem­misült meg a kulákság hazudozá- sa a csajkameséről, â közös vá­lyúról, stb. — Mi meg kínlódtunk továíblb — emlékszik vissza erre dő csoport nevét „Vörös Zászló“. Most vasárnap már 67 dolgozó paraszt írta alá az ívet. Az új csoport egyike Halason a legnagyobb termelőcsoportnak. Az összes területük 186 hold, abból 8 hold a szőlő. Számos kö­zépparaszt van közöttük, Pándi József 12, Miskei Tamás 13, Szűcs József 13, Hegedűs József 10 holddal lépett a csoportba. De amire legbüszkébb a tagság: valamennyien, egy-két tag kivételével, Pártunk tagjai. — Kommunista csoport vagyunk jelentette ki Brecska Ferenc, — nekünk kétszeresen meg kell mutálnunk az eredményeket. Az új csopor egészséges össze, tételű. Sok az asszony, majd a csoport létszámának felét képe­zik. A fiatal családtagok is va­lamennyien mint tagok szerepel­nek. Itajluk kívül, mint földnél, kuli családtagokon kívül nincs is a csoportban agrárpro-letár, valamennyien földet hoztak. Az új csoport őszre kezdi nu-g működését. A tarlőhántááf még egyénenként végzik, de az őszi szántást már egy tagban végzi a gépállomás. A csoport már kez­dettől fogva fokozott mértékben a saját erejére akar támaszkod­ni. A vetőmagról is maguk gon­doskodnak, szokványgábonájuknt cserélik át csupán a földműves- szövetkezetben. A csoport tagjai már a munkaegység számolást is tanulmányozzák, Lajostnixne nem hagyja magái! A Népfront Bizottság küzd, ]j§Y minél eiöiili fejezzék be a behortiásá — Eiv.ársakl Nem maradtunk le, időre végezzük a béhordáStl Bödls Pál elvtársi a lajosml- zsei pártszervezet titkára ezek­kel a szavakkal támad ránk a Szerkesztőségben. Kezében lo­bogtat egy jegyzőkönyvet és a Népújság július 12-i æâmât, amelyben beszámoltunk arról, hogy Ladánybene befejezte a be- bordást, Csőlyospálos ha.áridőre végez, Lajosmizse pedig nem tudja behozni a lemaradást. Cikkünk megjelenése ulán jú­lius 13-án Lajos inizsén összeül» a Népfront Bizottság és megtár­gyalta a beszámolónkban felve- tett kérdésekét. A Népfront Bi­zottság a befutott jelentések alap. ján azt állapította meg, hogy egy nappal à kitűzött határidő előtt fejezik bé a behordást. Ezt közölte velünk Bódis elv­társ. A határidő kérdésében merült fel köztünk az ellentét. Ml a Megyei Tanács által kitűzött ha­táridőről írtunk. Vagyis arról a határidőről, melyet a Bács-Kiskun Megyéi Tanács és a versenyben álló Szolnok Megyei Tanácsa ál­lapított meg. A behordási mun­kákra ez július 12-6. A lajosml- zseiek nem ezt a határidő* Vet­ték számításba, hanem a tótkom. lósiak versenyfelhívásában sze­replő július 18-áti Az ülésen be­futott jelentések szerint Lajos­mizse július 13-án már 97 száza­lékban teljesítene a behordást. Bódis Pál beszámolt még ar­ról is, hogy a cikk megjelenése után azonnal kerékpárra ültek. Áthajtottak a szomszédos La- Gánybene községbe. Felkeresték a párttitkárt és végig járták a ha­tárt. Itt megállapították azt. hogy a ladánybeneiek még nem fejezték be 100 százalékosan a behordást. Egy-két szétszórt par. cellán még találtak keresztet. A községi jegyző reggel je'emette a behordást befejezését, abban a reményben, hogy estig az elma­radt gazdák is behozzák a kése­delmét. Beszámolónk nemcsak új len­dületet adott a lajosmizsei be- hordási munkának, haúém ki­szélesítette a községek közti el­lenőrzést is. Most már egyik köz­ség a másikat ellenőrzi, hogy melyik jár elől és melyik ma rád t le. A lájosmizseiek ezt helyesen tették. De egyről megfeledkeztek, er­ről sem a Népfront Bizottság, Sem Bódis Pál elvtárs nem tájé­koztatott bennünket. Még pédis az, hogy a tárlóhdntds érde­kében mit határozott a Népfront Bizottság. Mi ugyanis azt is ír­tuk, hogy à tâfîôhSntâsbâh lema­radlak. örülnéük ha a tarlőhán. (ási munkák meggyorsítása ér­dekében a két község versenyre kelne egymással, és ellenőrizné a verseny lefolyását. Fel a verseny­re, a verseny állásáról mittét előbb kérünk kimerítő beszámolót! gyük elejét a botzaknas veszély­nek, amíg nem késő. Egyszerűen tiszta szivemből, felelősségem és kötelességem tudatában, mint két borzalmas háborút átélt em­ber, mint író, akinek sorsa az emberi kultúra sorsához van kötve, é Szavakkal fordulok min­den békesZérető emberhez, bár­hol lakjék Is: írjátok alá a felhívást, amely az atomfegyver ellen irányul, ha pedig már aláírtátok, tegyetek meg mindent, hogy ezt Ismerő­seitek és szomszédaitok is alá­írják. Magyarázzátok még min­denkinek, hogy ez a felhívás nem politikusok agyafurieágn, nem diplomaták Sakkhúzása, ha­nem a világ minden becsületes emberének a szava. Ne feledjé­tek, hogy minden óra drága, ne felejtsétek el, hogy minden alá­írás fontos. Mindén egyes alá­írás falba rakott tégla. Az a kö­telességünk, hogy elzárjuk a há­ború útját, kötelességünk, hogy falat emeljünk, amelyet nem le­het dltömi. A békét meg kell védenünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom