Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)
1950-06-16 / 56. szám
„Jó könyvvel, tudással a békéért, a szocializmusért" Jelentékeny sikereink vannak szellemi téren... A széles tömegek mohón szívják magukba a szocialista kultúrát... Az irodalom, a költészet, színház, film frontján is megjelentek az első' komoly kísérletek, a szocialista kultúra magyar hajtásának első eredményei. (Rákosi elvlárs február 10-1 beszédéből.) HARCOLUNK A BÜKÉÉRT! Gyűjtemény a Dékeiiarc kimagasló alakjainak irasaioót es heszeaeíoöi (Hungária) Nem elegendő az, ha „Dem“ et kiáltunk az új háborúra uszítok- nak. Úttól a kiáltástól, ettől a fogadkozástól még nem múlik el a háborús veszély. Szükséges, hogy a háborúnak mondott „nem“-ünket valósággá, gyakorlati cselekedetté változtassuk. Kötelességünk teljes szívvel harcolni a béke frontján. De eh. liez a jóakaraton, a lelkesedésen, az elszánásun kívül két dologra van szükségünk. Először ismer- iiiink kell ezl a frontot, tudnunk kell, milyen erők sorakoznak fel n front két oldalán, a béke és a hdbolú oldalán. Másodszor: ismernünk kell a harc módszereit. Meg kell Ismernünk az imperialisták alávaló fogásait és meg kell ismernünk a demokratikus tábor harci eszközeit. Erről a harcról, az emberiség ! nek e gigászi erőfeszítéséről szá-í mól be, ennek a harcnak elmé-í leti, politikai és gazdasági aiap-j jait mutatja be ez a könyv, aj Kéke könyve — és ezzel éles ésj kivédhetetlen fegyvert ad ke j ziinkbe: az igazságot. Arról beszél : hogyan leplezzük \ le és verjük vissza az imperialis- i túk gazdasági, politikai, ideoló-l giai és katonai provokációt. Arról beszél: hogyan változtas-X suk békealáírásankat az acél ton-í náivá, termelőszövetkezeti cső- « portokká, merész és alkotó gon- ■ dolatokká, hadsereggé, eleven bás-l lyává a háborús uszitól: ellen. ' Arról beszól: hogyan kell meg-\ verni az ellenséget, hogyan lcelll megnyerni a béke csatáját, az £ élet csatáját. a Könyvnapra késsül kecskeméti Barnevál l Zelk Zoltán t \A pártos énefce a a ■ Az égbolt jégmezőin mezítelen futkosnak: költő vagy: hát ne szánnád sorsát a csillagoknak? Ne látnád o folyókat, S melyeknek fürge lába ! széjjelroppan a tenger i habzó, vad fogsorában? ■ Ne látnád a folyókat, jj kárálva sír az égre, ba lombjai alá csap az éj, e karmos vércse s csibéit elragadja, száz pelyhes, apró árnyat? — ; légy pártos, költő, pártján csillagnak, víznek fának! Légy pártos, költő s vesd meg, aki pártatlan, nézd le: az önzés szőrös vadja búvik barlangszivében! Nem hallója neszeknek, kidőlt fa sikolyának, bogy is volna hallója az ember fiának? Csak ül dús zugolyában s ha szól a kályha lángja, vakon mered szemével a lángból lett virágra. Nem látja, hogy ki fonja a lángok szép virágát: nem tálja pergamenszín népével leun, a bányái... ... A munkásosztálynak saját testéből és véréből kell megalkotnia kultúrája mestereit... A természettudomány mellett éppen olyan fontos, — ha nem hatalmasabb — eszköze a kultúrának a szépirodalom Is... Ki merné ezt tagadásba venni?... A mi Októberi Forradalmunk tényei valóban alkalmasak arra, hogy még a vakokat és süketeket is meggyőzzék erről. (Gorkij: az irodalomról) ManQaítan: Vatikán a haladás eilen (Szikra) A Barnevál üzemi könyvsátrá- <iak helye már ki van jelölve. Az üzem mögött húzódó gyönyörű kéri egyik árnyas fája alatt állit- ják fel. Mindennek megvan a helye. A könyveket már megrendelték, a mikrofon egész nap Ismerteti a legújabb könyveket. A barneváliak szerelnek olvasni. Az üzemi könyvtárat nap mint nap látogatják. Háromszázhúsz állandó olvasója van az üzemnek. A könyvtár könyveinek legnagyobb része közkézen forog. Uyakran ülnek össze délutánonként, munkaidő után és beszélik meg egy-egy könyvnek a lényegét. Különösen a fiatalok rajonganak a könyvekért. Ok tesznek a könyvnap megszervezéséért is legtöbbet. Dudás Zoltán és Szabó László már napok óta minden szabadidejüket a könyvnap jó megszervezésének szentelik. Összeköttetést tartanak a Szikra könyvkereskedéssel, megtervezik a sátrat, ismertetik a könyveket. Természetesen ebben a munkában nincsenek egyedül. Az üzem olvasóközönsége szívesen segít a könyvnapi munkában. Naponta nyolc-tíz könyvnapi könyvnek a tartalmát ismertetik ■ az üzemmel maguk a dolgozók.] Langó Eszter elvtársnö illés Héla:] „Vígszínházi csata“ című könyvé-• röl tartott egy kis előadást, azért,! hogy azok a dolgozók is megsze-i ressék a könyvet, akik eddig nem! olvaslak. Vannak ilyenek is az! üzemben, de egyre kevesebb szám-! mai. Hogy ha röviden is, de kez-í dik megismerni az új könyvek* tartalmát és ezzel együtt megér-S tik, hogy „a kíioyv ma már nem fény- g űzés, a könyv fegyver a dől- jj gőzök kezében." A% ifjúság m kullúrcsoportja műsorral készül* „a szocialista fegyverkiosztásra“■ — a könyvnapra. A éálor meg-5 nyitásakor énekkel, tánccal szó-S rakoztatják munkatársaikat. Tud S ják, nem kis dolog az, hogy* ma már maga a könyv jön ki az! üzembe. A SzIT lánccsoport lel-! késén készül a Szabadság-léren * felállított Szikra könyvsátor ün-i nepélyes megnyitására. S Légy pártos, költő, pártján, ki lángot köt csokorba, s aki tüdejét fújja üvegnek ablakodba! Pártján annak, ki ácsol, ki fűrésszel sikongat, aki ha kalapáccsal, mégis harangot kongat! Pártján annak, ki készül, hogy a Napol lelépje, hogy ragyogni föléjiik tűzze egy tiszta égre! Pártján annak, ki ajkát a Párt szavára nyitja, ki sorsuk-nemtudókat sorsukra megtanítja! Légy pártos, küllő, párlos, pártján, ha kell a Pártnak, — légy pártosa e honnak és mindenlk hazának* (Vers a Könyvnapra kiadott „A szabadság énekei“ című kötetből.) Ma a Vatikán már nemcsak eszmei, hanem komoly anyagi tá. masza is a reakciónak. Bőséges adatokat találunk a műben a Vatikán két világháború közötti és a második világháború utáni politikájáról. A két világháború között támogatta a német és olasz fasizmust, a japán reakelót, védte és ma is védi Franco és Salazar fasiszta diktatúráját. Egyre jobban elmélyülő barátságot köt az imperialista Amerikával és a zsoldjában álló országokkal. A második világháború után a megdöntött fasiszta rezsim romjain a Vatikán ismét építeni kezdett és katolikus pártjain, szervezetein keresztül teljes súlyával erősíti az új hábo. rús uszítőkat. A Vatikán célja egy új háború kirobbantása, mert kárpótlást akar nyerni a második világaáborús kudarcaiért. A Vatikán ez zel a politikával milliók életére tör — azonban ez a politika saját létét fenyegeti. „Egy harmadik világháború —- mondja Mau hattan, — amely, ha az uszUók mégis kirobbantják, a világkapitalizmus sírja lesz — elpusztítja majd a régi intézmények egész sorát s akkar a katolikus egyház egészen bizonyosan a legtöbb kárt szenvedők közé tartozna. Manhattan könyvének vannak hibái. Helyenként túlértékeli a Vatikán önálló szerepét s a világ, politikában. Nem hangsúlyozza ki, hogy a Vatikán osak engedelmes eszköz az imperializmus kér «ében. Azonban érték ez a munka a békeszerető világ számára, meri lelepleződik előtte a világreaJtoió, a háborús uszítás egyik központja* Részletek a „TApíételc U a sötétség, bilincseit c. könyvből tt A pápa bizonyos jövedelmeket vészén bé Magyarországból, soha pedig Rómából ide semmi vissza Dem jő. S vájjon tehát miért nem csinálnak ezen ő Igazságtalankodásai, uzrpúciói ellen valami diplomát? Miért kell őneki nagyobb hatalmának lenni, miért kell kevesebbről felelni, mint a magyarok királyának? — Imé, minden nemzet gondoskodik az aránt, hogy a titkos kereskedésben amennyire csak lehet, mtné- mü egymással szélien megegyező _ egymértéküség, proportionatum S aeqt librium, állíttasson fel, hogy a párás pénz az ország határain kívül ne hurcoltassék. Rómának azonban Magyarországon monopóliuma, másokat kirekesztő ke. reskedése vagyon. Mert imé, az úgynevezett indulbentiákért, bün- S bocsánatokért, brévékért, pápai OGGOGOOGOOOOOOOOGOOGOOGOOOOOOOOOGGOGOOOGOOGOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOCQO A könyv, mint propagandista Æ levelekért, megszentelt dolgo. kért, ereklyékért, olvasókért, ab- solutlókért, feloldozásokért, szén. tek közé való számláltatásokért, lanonozációkért és más efféle zsibvásárba való portékákért készpénzünket fizetjük s ahhoz képest észre se vesszük, mikor a valóságot füsttel cseréljük fel. Nincs pedig a diploma szerint a ml királyunknak annyi hatat ma ,hogy ezen a gonoszon valamit segtíhessen. Nem lehet őneki csak megengedni is, annyival ü inkább parancsolni, hogy a nép ezek eránt temérdek higák eránt megvilágosíttassék. Mert ha ezt cselekedné, eretnekek védelmezőjének, a magyar privilégyiumuk izurpátorúnak neveztetnék. E pe. dig, oh mely nagy eszelősködés! Hlik-é ez vájjon a mi időnkhöz? És vajon netn nagy becstelenségre szolgál-é ez a magyar nemzet, ■nek Európának minden palléro. izottabb nemzetei előtt? SZABO PAL Tat/ as xi s x ét (Athenaeum) A horuzsovsskt kolhoz parasztjai is Így téli I estéken összegyűlnek egy kis szórakozára. A múlt I télen egy estén Juscsenko, a kolhoz pártszervezeté- \ nek titkára Pasa Angelina, a Szocialista Munka Hősének „A kolhozföldek emberei“ elmü könyvét I hozta magával. t — Akarjátok, hogy felolvassam nektek? — Szabó Pál regénye arra tanít,G kérdezte mosolyogva. hogy a magángazdálkodás, a ma-o Valamennyien egyforma lelkesedéssel kiál- gántulajdon előbb-utóbb a kap-G tottdk: zsisúg, a marakodás szülőanyjá-A — Kérjük, kérjük!... vá válik. A földhözjuttatott sze-G Különösen a lányok várták, hogy hallhassák, gényparasztságnak éppen azál-G mit irt Pasa Angelia. A könyv nem nagy ter jetai, hogy a‘ felszabadulás utánig delmü, el lehet olvasni egy este. helyzetüket tárja fel, kézzelfog-G s*mikor Juscsenko végére ért a felolvasásnak, ható bizonyítékot ad az író, hogyS azonnal elkezdődött a hallottak megvitaboldogulásának, a falu felemel-© tdsa- Posa Angelina arról a munkáról irt, amelyet kedésének, eddigi életük gyökeres^ a kolhozokban folytatnak. A példák ereje, ame- átalakulásának, jövendőjük biz-© Iveket a könyv, felhoz, arra késztette a kolhozpa- tosításának egyetlen útja a tár-G rasztokat, hogy saját munkájuk eredményeit is sasgazdálkodás. Ez a fő monda-? megvitassák. A brigádvezetöket pedig, hogy hala- nivalója Szabó Pál regényének.^ déktalanul felülvizsgálják a munkában vállalt kö- A regényt átszövő, a történés ge-G telezettségeiket. rincét alkotó szerelmi történet ki.‘;; Ezzel még nem ért véget a tanulságos felolva- tünően húzza alá a regény fő-G *<*« Jé hatása a kolhoz parasztjaira nézve. Jus- mondanivalóját. Az új, tisztább,? csenko a könyvolvasó-est tapasztalata alapján rend- magasabbrendü társadalom felég szeresítette a közös könyvolvasásokat, amelyeken boldogabb, emberi élet felé vá-0 « kolhozparasztok váltak a könyvek lelkes pro- gyódó fiatalok szerelme, építő-“? pagandistdivd. A könyvek feletti viták mind széle. kedve, optimistává, üdévé teszi aj] sebblcörüvé lettek. A kolhoz-könyvtárat felfrissítet- regényt. wO ték, kibővítették és mind sűrűbben használták. likőr újabb könyvek érkeznek, jegyzékét azonnal kifüggesztik a. klub és könyvtár termeiben, a kolhoz-rádió közvetíti az új könyvek rövid ismertetését. tSzitnyik, a könyvtár vezetője, látogatni kezdte a könyvtárosok képzésére rende- zeit szemináriumot, amelyet a körzeti tanács végrehajtó bizottsága a. körzeti népművelő osztállyal együtt szervezett meg. Ezen a szemináriumon politikai és irodalmi tárgyú előadásokon kívül, az olvasókkal való foglalkozásra vonatkozó oktatást is kapnak a könyvtárosok. Az állandó képzés nagyszerű eredményeket hoz. ^jzzitnyik tavasszal megrendezte Márk Jev- sztafjevics Ozernij, a legnagyobb termést elérő kukoricatermelő könyvének megvitatását. A vita után a kolhoz több munlcabrigáávezetöje elhatározta, hogy követi Ozornij példáját és kiváló kukoricatermés elérésére törekszik. A helybeli gép- és traktorállomás mezőgazdász szakemberei segítettek nekik, hogy a kolhoz viszonyainak megfelelő legjobb kukoricafajtát termelhessék. A közös munka eredményeképpen a kolhozban minden eddiginél nagyobb kukoricatermést értek el. i Vgy lett Juscsenko, a kohoz pártszervezete' * titkárának kezdeményezéséből mindennapi szükséglet a politikai, művészeti és mezőgazda-, sági szakkönyvek olvasása. Az érdeklődés napról-1 napra nő és a könyvek igazi segítői és barátai a1 kolhozparasztoknak, J 5ZELK ZOLTÁN \A púrios énelce » (Athenaeum) > Régebbi költészetében a szegényekkel szolidaritást vállaló, de érettük és magáért nem harcoló költő nem jutott el messzebb la panasznál, a „maga kínjainál" [ahogy „A pártos éneke" c. egyik [szép versében megénekii. így szabadul meg a múlt „ballasztjá- [tói“, amiről Révai József azt írta, ; hogy „visszahúzza“ az Írókat és J„nem engedi, hogy igazán nagy müveket alkosanak“. Így veti le magáról fokozatosan mindazt, J ami költészetében még régi, ami harc közben olykor még mindig kissé bánatossá teszi; és így fejleszti tovább mindazt, ami szépség és érték volt régi költészetében. „A pártos éneké' -nek költőjét már a sociatisla építés, a Párt, a békéért folytatott harc igazsága és szenvedélye, az új, szocialista .ember, a népek nagy tanllómes- íjtere és vezére, Sztálin ihlette meg. 4
