Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-04 / 47. szám

PJBÏ és PA^IEPITES Imit nem iiozoll ki élesen a titkári beszámolt — felvetették a hozzászólások a bajai pártértekezleten A bajai járás pünkösdvasárnap tartotta járási küldöttértekezle­tét. A járás területéről egy begy ül t elvtársak között ott voltak az ál­lami gazdaságok, tennelőcsoportok legjobb dolgozói, hogy bírálataik­kal, tanácsaikkal segítsenek a leg­jobbak kiválasztásában. Radetzkl Imre elvtárs, járási titkár beszámolójában elsőnek az elért eredményeket sorolja fel. A nagyüzemi gazdálkodás a járás területén mindinkább tért hódit, a termelőesoportok száma már 23. l)e jelentős már azoknak a száma is, akik újabb termelőszövetkezeti csoportok megalakításával akarják szocialista, népgazdaságunk ered minpeit kiszélesíteni, öt állami gazdaság mellett két gépállomása van a járásnak. A versenymoz- galora kiszélesedéséről is számot ad a beszámoló. A vaskúti „Dó­zsa“ csoport, dolgozót mutatlak ebben kimagasló és iránytmutarő eredményeket. Egyéb téren is nagyok az elért eredmények A napköziotthonok, szülőotthonok egész sora létesült. Bácsbokodon u vármegyei szociális otthon üti rászorultnak nyújt védelmet. A járás dolgozói közül 32.425-en ír­ták alá a békeívet. A békeivek aláírásával kapcsolatban az ellen­ség is megmutatta igazi arcát, ami fokozott éberségre Int. — Nekünk különösen ébereknek kell lennünk Itt a határszélen —' mon­dotta a titkári beszámold, — mert Titó és bandája diversánsok és gyilkosok átdobásával igyek­szik merényleteit elkövetni a népi demokráciánk eredményei ellen. ltadetzkl elvtárs ezután a Já­rási Bizottság munkájának bírá­latára, a hibák feltárására tért rá. Rámutatott, hogy a pártszer­vezet; elszakadt a tömegektől. Ki­tért a nagybaracskai esetre, ahol a vezetőség 100 százaléka fizetett állásokban volt. Csátalján a párt­titkár önelégült lett, megsértette a pártdemokráciát. Rakásán tar­totta a vezetőségi értekezleteket és nem vett irányt a káderneve­lésre. Felsőszentivánon Varga István 45 holdas kulákot mente­gette a vezetőség, Szeremlén ugyanakor baloldali elhajlások mutatkoztak. A titkári bessámoló helyesen jelölte meg az előfordult hibák okaként a Járási Bizott­ság mulasztásait. Elmulasztotta n személyes ellenőrzést, a párt- épftés munkájúban és az oktatás terén a jelentésekre hallgatott csupán. A vezetőségeket a Járási Bizottság sokszor maga helyezte fizetett állásokba. Nem fordítot­tak kellő figyelmet az oktatásra sem. Elmulasztották a nők és az ifjúság erőteljesebb bevonását Is. Ezen a téren ugyan a vezetőségek újraválasztásával lényegesen meg­javult a helyzet. Az éberség el­hanyagolása magával hozta az nlapsnervezetekben is annak lanyhaságát. Szeremlén egy volt pfeif ferista titkárt akartak a Párt soraiba felvenni s a taggyűlés ébersége mulatott rá a vezetőség hibájára. A Járási Blzotlság a nemzeti­ségi kérdésben sem töltötte be feladatát. Egyes helyeken még él a sovinizmus, naclonaiizmus. Nem fordítottak kellő gondot ezen a téren a felvilágosító mun­kára, hogy a lenini-sztálni nem­zetiségi elvet köztudntba vigyék. A titkári beszámoló csak nagy vonalakban tért ki a hibákra. A kritika és önkritika jegyében elhangzott hozzászólások kiegészítették ezt és részleteiben tárgyalták a pártépítés vonalának hiányossá­gait. De minden felszólalás ki­domborította azt, hogy minden munka mozgatóereje a Párt keli legyen és így a hibák feltárása, azok megjavítása előfeltétele a további eredményeknek. A csátaljai és vaskúti pártszer­vezet hiányolta a Járási Bizott­ság ellenőrző munkáját. A hatá­rozatok végrehajtását nem vizs­gálták felül, utasításokat adtak, de egyéb segítséget ritkán. A to­vábbi felszólalások konkréten rá­mutattak, hogy miben nyilvánult meg a Járási Bizottságnak a pártszervezetektől való elszaka­dása. Elhanyagolták az alapszer­vezetek személyes meglátogatá­sát, felülről irány flották őket. Így természetesen sok minden el­kerülte a figyelmüket, többek kö­zött az, hogy Vaskúton az állami gazdaságban még ma is kuiákok dirigálnak, akik nem fizetik ki a dolgozók megszolgált munkabé­rét. Panasz ment erről, de a Já­rási Bizottság míndezideig nem orvosolta. Az éberség elhanyagolásának következményei is feltárulnak. I Vaskúton 33 holdas kulák a gazdajegyző, ugyanitt olyanokat, küldtek pártiskolára, akikről sem ! a pártszervezet, sem a DÉFOSz nem tudott. A felszólalások kitértek a nemzetiségi kérdés hiányosságainak kijavítására is. Feltétlenül szükséges a Párt nem­zetiségi politikájának felvilágo­sító munkával való erőteljesebb kiszélesítése s a Járási Bizott­ság ezen a téren a jövőben fo­kozza munkájút. A hozzászólások pótolták a titkári beszámoló hiányosságát, mely nem hozta ki elég élesen az önkritikát és különösen elhomá­lyosult benne a személyi felelős­ség kérdése. Az értekezlet legdöntőbb sza­kasza a járási választmány és a megyei küldöttkonferencia tag­jainak megválasztása komoly fe- lelösséggel történt. A küldöttérte­kezlet az élenjáró dolgozók ke­zébe tette le a járás irányítását, akik itt rámutatlak a járási irá­nyítás hiányosságaira s egyben megfogadták, hogy további mun­kájukban szemelőtt tartják Rákosi elvtárs útmutatásait. A járási pártszervezeti munka megerősíté­sével biztosítani fogják az előttük álló feladatok sikeres végrehajtá­sát. Az értekezlet résztvevői kitörő lelkesedéssel határozták el, hogy táviratban üdvőzlik Rákosi elv.- társat. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége má­jus 31-én és június 1-én a következő' napirenddel ülést tartott: 1. A Központi Vezetőség és a Központi Ellenőrző Bi­zottság szerveinek kiegészítése. 2. A magyar népgazdaság fejlesztésének legközelebbi feladatai. Előadó Gcrő Ernő elvtárs. 3. Harc a klerikális reakció ellen. Előadó Révai József elvtárs. A Központi Vezetőség Hegedűs András, Dénes István, Hádler István, Zsofinyecz Mihály és Szűcs Lajos elvtársa kát tagjainak, Kristóf István, Janza Károly, Nagy Mária, Czottner Sándor és Suhajda József elvtársakat póttagjai­nak kooptálta. Révai József elvtársat felmentette a Szabad Nép szerkesztése alól és főtitkárhelyettessé választotta. Zöld Sándor és Szabó István elvtársakat a Politikai Bizott­ság tagjaiul, Piros László és Zsofinyecz Mihály elvtársa­kat a Politikai Bizottság póttagjaiul választotta meg. He­gedűs András és Dénes István elvtársakat a Központi Ve­zetőség titkáraiul választotta meg. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai közé Házi Ár­pád, Aleva Lajos és Konok Ferenc eivtársakat választotta. Éheznek, nyomorognak a dolgozók a Tito-fasizmus igájában A Tito banda bűnös gazdaság- politikája, amely angol-amerikai gyarmattá változtatta Jugoszlá­viát, szörnyű nyomorba dönti a dolgozókat. Erre világít rá a „Szocialista Jugoszláviáért“, a Szovjetunióban élő jugoszláv emigránsok lapja, Titóék „közel­látási rendszeréről“ írott cikké­ben. Ma már Titóék is kénytelenek elismerni, hogy az ország gazdaság) helyzete rendkívül nehéz és a dolgo­Áz idei könyvnapok népi demokráciánk kultúrpolitikájának újabb jelentős sikerét jelzik — mondta ílévai Jóssei elvíárs a QaiodiK sxabad Uönyvnap ünnepélyes megnyílóján Pénteken délelőtt a fcllobogó- zott 'Nemzeti Színház előtt ünne­pélyes keretek között nyitották meg a hatodik szabad magyar könyvnapot. A megnyitóünnepségen részt~ vettek Rónai Sándor eivtárs. Népköztársaságunk Elnöki Taná­csának elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke, Révai Jó zsef elvtárs, népművelési minisz­ter, a kormány több tagja, az írószövetség vezetői s a magyar politikai és irodalmi élet számos kiválósága. A megjelenteket Devecseri Gá­bor elvtárs, az Írószövetség titká­ra üdvözölte, majd Révai Józsej elvtárs mondotta el megnyitó be­szédét _ Hatodszor rendezzük meg a f elszabadulás óta a magyar könyvnapokat — kezdte beszédét Révai elvlárs. — Minden könyv­nap egy-egy fontos állomás az új magyar kultúra, a dolgozó nép, n szocialista kultúra kialakítá­súnak útján, minden könyvnap egy-egy fontos állomás a kultúra s dolgozó népünk összeforrasztá- sának útján. — Melyek az eredmények? Amennyiben számok eredménye­ket tükröznek, a magyar könyv­kiadás adatai tükrözik kulturá­lis forradalmunk eredményeit. 19S8-ban 7,800.000 példányban ad­tak ki könyveket, 1945-ben 6 mii­BácskEskunmegvei KÉPÚJSÁG kiadóhivatalát áthelyeztük KECSKEMET Szabadság-tér 1/a. Hirdetések és elfifizetésah felvétele Szikra üzlet mellett. lió 500.000 példányban, 1949-ben 40,700.000 példányban. Jól tu­dom, hogy a mennyiségi ered­mények egymagákban nem fejez­nek ki mindent és hogy e szá­mok mögött nemcsak eredmények, hanem hibák is rejlenek. De az alapvető mégis az, hogy a könyvnek Magyarországon érj kö­zönsége, új olvasótábora van: a dolgozó nép, amely a régi rend alatt kizsákmányolva, tömegei­ben úgyszólván nem olvasott könyvet és most olvas, jeléül an­nak, hogy van ideje, kedve fe anyagi lehetősége a művelődés­hez. — Míg nálunk a könyvkiadás és vásárlás rohamosan nő, jeléül a kibontakozó kultúrmozgalom- nak, addig a nyugati tőkés világ­ban esik, jeléül nemcsak a gazda­sági, hanem a kulturális vissza­esésnek is. — Dolgozó népünk kulturális felemelkedésének, szocialista ne­velésének nélkülözhetetlen esz­köze a jó könyv. — A müvelet- lenség összeférhetetlen a szo­eializmus építésének hatalmas feladataival — mondotta Iíákosi elvtárs. — A szocializmus épí­tése egyre komolyabb és bonyo­lultabb feladatok elé állítja a dolgozókat. A béke védelme, a helytállás a munkában, az építés­ben, a termelésben megköveteli azt, hogy tájékozódni tudjunk a nemzetközi helyzetben, ismerjük más népek helyzetét és életét, tá­gítsuk szem határunkat. — Műveltség nélkül, amely megszerzésének döntő eszköze a jó könyv, ez lehetetlen. Szemben a háborúra készülődő' imperialis­ta kalandorokkal, akik a Köny­vet az új háború előkészítésénél a dolgozók öntudata megmételye- zésének, a barbárságnak és a züllésnek eszközévé alacsonyfiják, mi — az élenjáró szovjet iro­dalom példáját és útmutatását követre — azt hirdetjük: „Jó könyvvel, tudással a békéért, a szocializmusért!“ — fejezte be a hatodik szabad magyar könyvna­pot megnyitó beszédét Itéval elv­társ. 2 i/o bérbeadfa as amGrikaialínah; Brioni ssigelét Az ünita trieszti tudósítója a zott amerikai vezérkari tisztek Titó-kormány és Amerika kö­zötti együttműködés újabb fejle. ményéről számol be. Az Adrián fekvő Brioni szigetén a jugoszláv hatóságok nagyszabású munkála­tokat kezdtek, amelynek állítóla­gos célja a festői fekvésű sziget szállodáinak átalakítása, Illetve korszerűsítése. A felírásokat és útmutatásokat, amelyek eddig olasz és szlovén nyelvűek Voltak, angolnyelvü felírásokkal helyet­tesítették. Menekültek elbeszélése szerint a Titó-kormány Brioni szigetét bérbeadja az amerikaiak, nak. A bérbeadás hivatalosan „Idegenforgalmi"1 célokra törté­nik. de nyílt titok, hogy a Brioni- bá érintő amerikai turisták kO­is szerepelnek. A skóciai bányászok munkabéremeiést köve e.nek A bányász szakszervezet skóciai kerületének értekez­lete munkabéremelést követelt a legkisebb fizetésű bányá­szok számára. Abe Moffat elnök kijelentette, hogy szab­ványonként legalább 2 shil­ling 6 pcnnivel kell emelni a báyászok mukabérét. Az érte­kezlet határozatban követelte az atombomba eltiltását. zók életszínvonala elképesz tőén alacsony. A Tito-banda azonban minden­áron el akarja palástolni a városi és falusi dolgozók rossz ellátá­sának igazi okait és a felelőssé­get az élelmiszerelosztó appará­tusra akarja hárítani. Titóék el­osztó gépezetében valóban hem­zsegnek a bürokraták, üzérek, volt nagykereskedők, népellen«* elemek, de mégsem a bürokratiz­mus és a korrupció a főoka a jugoszláv dolgozó tömegek nyo­morának és éhezésének. A súlyo* gazdasági helyzetet a Tito— Rankovics-klikk áruló politikája okozza. Tito fasiszta rendszere az egész gazdasági apparátust a kizsákmányoló osztályok — a városi burzsoázia és a kuláksá-g — erősítésére, a munkásosztály, a dolgozó tömegek kifosztására használja fel. Az elmúlt két évben a Tito- kormény a gyakorlatban meg­szüntette a dolgozók „biztosított ellátását“, amiben csak a Tito- klikk talpnyalói, az UDB és a hadsereg magasrangú tisztjei ré­szesülnek. A dolgozók nem tud­jak beváltani élelmiszerjegyeiket. Az elárusftó helyeken nincsen áru. A belistyei kombinátban textil és cipő helyeit például hasznavehetetlen ócska hői fe­hérneműt adlak. A bányákban, erdőirtásoknál és más munkahe­lyeken a dolgozók napokon ke­resztül egy falat kenyeret sem kapnak. Az UDB, a tisztikar és a Tilo-klikk egyéb lakájai számára fenntartott áruházak ezzel szem­ben tömve vannak luxuscikkek­kel. A dolgozó parasztságnak is nyomor az osztályrésze. A nagy Infláció, a dinár vá­sárlóerejének állandó csök­kenése miatt az iparcikkek és a mezőgazdasági termé­nyek ára között óriási a kü­lönbség. Titóék beszolgáltatás! rendszere lehetővé teszi a kulákoli számára az üzérkedést, a dolgozó pa­rasztságot viszont kifosztja. Hi­vatalos adatok szerint a gabona­alap 40—50 százaléka a kuláko- ké, míg a kötelező beszolgálta­tásban csupán 10—15 százalékkal szerepelnek. A „Szocialista Jugoszláviáért“ befejezésül megállapítja, hogy a tilóisla „ellátási rendszer“ még- jobban elszegényítette a dolgozó parasztságot de megerősítette a kulákságot. A nyugati sajtó sem tudja el­titkolni, hogy Jugoszláviában milyen nagy a dolgozók nyomo ra. Még a Financial Times, ni angol nagytőkések lapja Is kény­telen megállapítani: „Tito uralma aluli az élet­színvonal még a háború élőt ti fcnitkísUI alatstili) szltiut Halához képest Is erősen csélt."*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom