Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-10 / 51. szám

A Könyv diadalmas út{a a baíázdáU Uöz'átb A gépállomás könyvtara te,nyitotta a dogozók szemet Virágzó akácosok között la­pul a solti gépállomás épülete. A hatalmas udvaron mar ké­sniük a gépeket az új, a nagy cséplési csatára. Sorban álla­nak a csépiőszekrények, nem messze tőlük a tárc3ák a bo rónák, a szerkocsi. Az irodában nagy barna lá­dára bukkanunk Ebben van a gépállomás 14G kötetes könyvtára. Télen idejártak a tanyavilág dolgozói, eljöUeka messzi határból, de sokszor a három kilométerre fekvő Solt községből is. Ez a barna láda vonzotta őket, amely csodá'a- tos világot zár magába. Most szorítja őket a munka, i,em jöhetnek a dolgozók, így liât a könyv keresi fel őket, a l:g jobb barátjuk és tanítójuk. A gépállomás dolgozói vontatóra rakják a ládát és elindulnak a öüllőutakon. így vá.tdoiol a könyv tanyáról Ianyára. Beko­pogtat az ablakon, az ajtókon, kinyitja a szivek kapuját, szé lesre tárja a megismerés ’ajta­ját. A BARNA LADA TITKA Csordás Mihály a könyvtá ros meséli el színes, ízes nyel­ven a kis könyvtár diada.mas útját a barázdák között. Ta­valy szervezték meg a könyv­tarat a gépállomáson. Amikor a dolgozó parasztok előtt elő »zör kitárult a barna jáda aj­taja, ídenkudve szemlélek a szíiiesfedciü könyveket. For gatták, lapozgatták őket. Ló ki. Gábor tiáromlioldas dolgozó pa raszt el is kért egyet. Petőfi verseskötetét. Fiilop József öt- holdas paraszt Móricz Zsig- moüd Rózsa Sándorról szóló regényét kölcsönözte ki. ELÉG VOLT AZ ALMOK AIAOYARAZATA- BÓL — Sokat meséllek az öregek Rózsa Sándorról — mondja. Azt hallottam, hogy erre is járt és a szegények barátja volt. Nem szerette az utakat. Ezért akarom olvasni, örü­lök, hogy a gépállomás könyv­tárából jó könyveket kapha­tok. Eddig csak kalendáriu­mokat olvastam. Most rájöt­tem arra, miéit van annyi kaiendáiium a faluban mert Gerő Ernő: Harcban a szocialista népgazdaságért I ILM t J&oIüoq aratás* Tonja jó munkát vSgzeit, ki jivílotla hibáját és ezáltal fel­árja mindazt, ami a kolhozok jobb munkáját akadályozta. 'Ion­ja és Arhipov bárótokká vá nak. ha rá! Ságok alapja egvmás meg­becsülése és ez az érzés szere- lennné fejlődik közöltük A kol­hozban végelér a lermésbetaka- rílás, láncolnak a fiatalok, öre­gek, magasba emelik a gabona­kötegel, bo dogságuk és jólétük szimbólumát. A szovjet filmművészetnek eb­ben az új alkotásában ismerjük meg Galina Kazsakina fiala! szí­nésznőt. De szerep.öi között ta­lálkozunk Pável Kadocsnyikov és Oleg Zsakovval is. (A filmet a bajai „Központi Mozi“ június 11 ig, vasárnapig játssza.) Bájos, fiatal újságírón.), Tonja Uvárov izgalollan indul első munkahelyére, hogy átvegye az egyik körzeli újság szerkeszté­séi. Most végezte el az újságírói szakiskolát és ez a fe adat vizs­gát jelent számára. A lapnak nagy szelepe van a kolhozok életében, különösen most a ter- ménybelakaríiás idején, felada­ta, bogy példaképül állítsa a leg­jobbakat, segítséget nyújtson azoknak, akik a munkaverseny- ben lemaradlak, 'ionjának már az első napokban sok munka­társa akad. Ezek közöli van Ko- roljov, a körzet legtekintélyesebb embere, a körzet végrehajtó bi­zottságának az elnöke. Azonnal tájékoztatja a fiatal újságírónál, megmutatja neki az „igazi éle­tet“. Bemutatja a fiatal szeikesz- töt ‘ Jaskinnak, a legkiválóbb korúbájnislának és panaszkodik,' hogy Arhipov gazdász bálrállalja ! , , , „ , . Jaskin munkáját, kételkedik re-! <okat Oondolkoztam én kordjában. — így születik meg ! azon már gyerekkorom­az újság első száma, melyben ® ötzit, hogy pénz nélkül hogyan le- Tonja példaképül állítja Jaskint !tielne tovább tanulni, de nem Int­és lámadja Arliipovol, a verseny \tam kivezető ólat. Édesapám leit- akadáíyozóját. Néhány nap műi- • bikos volt. Amikor kijártam az is- va meggyőződik cikke hibáiról. ! kólát, azonnal maga mellé fogott A kolliozislák bebizonyítják l’on-! a munkába, mert egy talpalatnyi jának, hogy .laskin, akit cikké- JJ földünk nem volt. Nyáron rész­ben felmagasztalt, rossz munkás,» aratók voltunk „gróf Teleki Jó- csak gyorsan dolgozik, de nem \ zsefnó uradalmában, apám ka- veszi figyelembe a minőségei, po-í szólt, én meg a markot szedtem. csékolja a gabonát. Szembeállít-Î Kánikulában reggel 8 órakor már ják ezzel Arhipov lelkiismeretes-£ olyan meleg van, hogy majd meg- ségét, akii a lap igazságlalanulj fullad az ember, por, toklász cip- vádolt. Ezl bizonyítja Ivasin is,? a Pálamat, a szederinda meg n a Párt körzelt btzoliságának Itt-! tarló ÖXK(pa!ÍOgaUa a m„mat. kára. Azt tanácsolja Ionjának,! Nem „s(gycUem _ his,en frek hogy személyesen győződjék meg! v _ ^ az igarsagról. A szerkesztőnk 2 __ e lindul a kolhozokba. Ili laiálko-! mennyi­zik Arhipovval, aki nem tudja,- rel polcnak a magamkoru hogy ez a fiatal lány írta a róla ! O’/erckeknelc, akik kerékpáron, szótő cikkrt. Sz'dja a „tökfilkő“! vaéV autóbusszal kirándulni men- szerkesztőt. Tonja néhány óra* **. ősszel meg jártak tovább az alatt meggyőződik arról, hogy! Moh!ha- Ismerősök voltak mind. hibás cikket írt. Az újság követ-! elemibe együtt jártunk. Jól cm kező számában bocsánatot kér! lék szem, azok kerültek a polgári- sí olvasókló!, megírja az igaz-! ón, meg a gimnáziumba, akiknek Ságot és merészen feliárja a hi-! pénzük volt. Én meg robotoltam. bákat, leleplezi Koroljovol, aki ! sző'őmunkát vállaltunk, kuhikol- egyéni érdekeit előbbre helyezi a ! tunk, meg rászámítunk. Ahogy közösség érdekeinél, elmaradt simult az idő, figyeltem a velem fejlődéstől és elmé’.eli képzetlsé ! egykorú tanul ót iák at, leé.rcttsé­ge is kevés. S giztek, egy részük már az egye­uuuwiiEœzjsz■ fernre járt .azután mentek 'értei­flul FQJFIFNT ■ miségi munkára. Az uradalomban ■ volt egy MHősin nevű segédtiszt, a SaOVÍet Igyál' ■ kettőig se tudott számolni, négis Szovjet asszony i hajesárkodhgiolt telettünk. Igaz, c. füzetsorozat 2. száma. ! nnf kezjtesókolomot tudott kö­46 oldal. Ára: 2.- Ft. ■ *~0,"n n Moyelmes asszonynak”. ivaphaió: MDP pártszervezetek ■ fi r uraskodtalc, könnyen él­ben, RlNDSz és MSzT ! ” tek, a szegényparuszt gye­szervezetekben. ! rekétől meg senki se kérdezte, Kiadja : MSzT és MNDSz. i volna e kedved, vagy tehetséged tele vaunak babonás ismere­tekkel, álmok, magyarázatá­val, csillagok járásával. Ez mind altató por számunkra. A gépállomás könyvtára fel­nyitotta szemünket. A télen Löki Gábor orosz könyvet kért Csordás Mihály könyvtárostól. Azt mondotta, hogy a felesége hallott már valamit a szovjet irodalom ról. Beszéltek erről a solü MNDSZ-ben az asszonyok. Lóki Gábor Solohov ,,Csen­des Donijával kezdte a szovjet irodalom megismeré­sét. Feleségével együtt olvas ta a könyvet. Igen megtet­szett a könyv, ezért újabb szovjet könyv t kért. Most „Uj barázdát szánt az eke című kötő vet forgatja. Solohov könyve megtalált:! Lókí Gábor szivéhez az utat. Amikor vis-zahozta a Köny­vet, azt mondta a könyvtá­rosnak- „Olyan volt, mintha a mi életünket írták volna bele-” Így ismerte meg Lóki Gá­borral igviitt a többi dolgozó pa aszt is a szovjet i.odil- mat. öt esztendeje ie„t az irodalom, a jó könyv a népé. Az a népművelési p.litLa, amely kiadta a jelszót; , Sza­bad hazában művelt népet!1’ — az elmúlt öt esztendőben egyre hatalmasabban, egyre jobb eredménnyel virágzik ki. Ma már a megye minden községében találunk kö yv- tárat. Ha kicsi is, de jó könyvei már megtalálták az utat a dolgozók szivéhez. A könyvnap alkamával ezekben a könyvtárakban napról-nap- ra szaporodnak a kötelek és napról-napra emelkedik azok nak a száma, akik büszkén olvassák a könyvet. Az idei könyvnap ismét közelebb vi­szi egy lépéssel a dolgozókat a művelődés terén való nagy felemelkedéshez. Hazánkban a dolgozók milliói úgy tekintenek Gerő Ernőre, unni a marxi-lenini sztálini lu- domány egvik legjobb ismerőjé­re és gyakorlati alkalmazójára, ski a kommunizmus és a nem­zetközi munkásosztály győzelmes ügyéért folytatóit évtizedes har­cok közepelte vált a kiváló bol­sevik vezelő megszemélyesíiőjé- vé. Könyvének minden sorából a Párthoz, a munkásosziályhoz való törhetetlen hűség, a Szovjetunió iránti ti alá r I ala n szetelel, a marxi lenini világszemlélet fénye világit. A könyv több mint hatszáz ol­dalnyi 1erjedelmében hazánk tör­ténetének mintegy öl és féléves időszakát öleli tel. Ez az idő­szak 1914 őszén veszi kezdelél, am’kor a dicsőséges Vötös Had­sereg már összetörte a német fasiszta hadtgéprzet gerincéi, de országunk fővárosában és nyu­gati részén még a nác k és a nyi­lasok garázdálkodtak. Ezen idő­szak lörlénelénck első és legfé- nvesebb lapjait a győzelmes Vö­rös Hadsereg katonái vérükkel irlák meg. A szovjel nép hatal­mas vétáldnzalával lehullollak az évezredes bilincsek dolgozó né­pünk kezéről, lehetővé vád, hogv szabadságunkkal élve évszázados mulaszlásokat esztendők alall pótoljunk, országunkat a fasisz­ta, feudátis-lőkés elnyomás bör- lönéböl, a do gozó rj£p szabad hazájává legyük. Étről szól a könyv, felöleli népgazdaságunk építésének és fej esztésének tel­jes időszakát napjainkig, öléves lervünk első májusáig, GI közel rőt üiközelre mulatja be a könyv a döntő hadál ások, stratégiai magas.alok elfoglaló-j sának sorozatát, A mû a maga egészében visszatükrözi Pártunk gvőze mes stratégiáját és (akti-. káj&l, a marxi-icnini-szlálini el­méiéi és gyakorlat sikeres alkat-1 mazását a mi magyar viszo­nyainkra. A könyv megmutatja hogyan telte — győzelmeink szer­vezője — a Pért, Rákosi Mátyás vezetésével, bölcs előrelátássá', új győzelmek kiindulópont java » dolgozó nép számára meghódí­tott gazdasági magaslalokal és hogy az alapvető politikai fellé lel meglereiniésééri, a munkás- egységért, a munkás-paraszt szö­vetség létrehozásáéit és eimélyf tésééit vívóit sikeres harc ho gyan vált a Párt irányító kezé­ben még nagyobb győzelmek ki­indulópontjává, A könyv rendkívül gazdag anyaga nem időrendi sorrendben hanem egyes- különösen jelentős kérdések körül van csoportosít­va. így külön szerepe.nek azok a nagyfon.osságú cikkek és be- beszédek, melyek a felszabadulás első percéiül a legutóbbi időkig az ország haladó erőinek mozgó­sítását és összefogását hirdetik a munkásosztály, a Párt vezetése alall a földreform végrehajtása, az alkotó erők éielreke lése, az újjáépítés, eredményeink megszi­lárdítása, békés építőmunkánk megvédése érdekében. Külön fejezet- fog.átkozik az értelmiség fontos szerepével, s tudományos munka szocialista jellegű megszervezésével, új munkásér'élni iség kiképzésének jelentőségével és külön fejezpí a doigozo parasztság, a fa u fel­emelésének, a Pált agrárpoliti­kájának kérdéseivel, a falusi 1er meiőszö vei Kéz elek problémáival a szocializmus építésével a fa ;un. Gerő Ernő könyve tanulmány, tankönyv és iránytű, de elsősor­ban újabb éles fegyver lesz a munkásosztály, a dogozó pa rasztság, a haladó értelmiség egész dolgozó népünk kezében a szocializmus felépítésért vívoil harcban, Karczag Imre tactaUalc a ùaçai ityász&lc A bajai jogászok nagygyű­lést tartottak, hogy ezzel is bizonyítsák, készek kiállni a béke mellett. Zsufolá-ig meg­telt nagyteremben a Magyar Demokratikus Jogászszövet­ség kiküldötte, dr. Kiczkó be­szélt a jogászokhoz. — Minden erőnkkel azon leszünk, — ahogy Rákosi elvtárs mondotta — ne rés, hanem erős bástya le­gyünk tovább is a béke frontján. A demokratikus jogász nö­vendékek tanulásukkal, a béke melletti agitációval, népneve lő munkával harcolnak a bé kéért. Az ünnepség végén Emszt Lajos tett fogadalmat a ba jai jogászok nevében, hogy harcosan kiállnak a béke nagy ügye mellett. Szakérettségi Vidákorics Pal ferde a Szabiid Néphez tovább tanulni. Így áll fejtclőn a világ a tőkás társadalomban, ami­kor pénz beszól, a kutya ugat. Ma már más az élet, est érzem napiéit-napra. Termelőcsoportban dolgozom s bizony, megbecsülnek. IntczObisottsdgi tag vagyok és az ' új üzemi pártvezetőségbe is bevá­lasztottak az elvtársak. Ahogy telik az idő, minden nap új örö­met hoz, idős szüleimmel egyre jobb mádban élünk, a csoportunk is szépen fejlődik. Boldog ember vagyok én ma, csak bántott min­dig, hogy úgy éreztem, én mái végképp kiöregedtem a tanulásból. Bántott, hogy nem ismerhetem meg eléggé a természetet, még a földet se, pedig egész életemben azzal dolgoztam. De tavaly nagy kitüntetés ért: a csoport kéthóna­pos tszes-vezelűképzö iskolára kül­dött, június-júliusban azután pe­dig újabb kéthónapra november- decemberben. Az iskolán eleinte ne­hezen ment a tanulás, hiszen rég elszoktam tőle. De később egyre inkább belemelegedtem, tanultam éjjel-nappal, olyankor is, amikor pihenő időnk lett volna, ebéd után. fokát, nagyon sokat meg­' tanultam a növények éle férői, a növényápolásról s amikor eljöttem az iskoláról, akkor érez­tem igazán, mégis milyen kevés, amit tudok, mennyit kellene még tanulnom ahhoz, hogy megszerez zem azt a tudományt, amelyre vá­gyom. Most hallottam a szakérett­ségiről, amely — úgy érzem — azért van, hogy a magamfajta ta­nulni vágyó dolgozó parasztok előtt is megnyíljon az út az egye­temre. fto cgbeszéltük ezt a párt- szervezetben, újra elol­vastam a Központi Vezetőség ha­tározatát a vallás- és közoktatás- ügyi minisztériumról. Ez elosz­latta aggályaimat. Aztán még a titkár elvtárssal is beszélgettem & még jobban megjött a kedvem. Nehéznek látszott a tanulás kér­dése és én tudom is, hogy áldo­zatot kell hoznunk érte. Nem va­gyok már gyerekember, huszonhat éves elmúltam, szórakozni is kell, dohányzom, a mosatás, a koszt, a lakás, a fehérnemű és a ruház­kodás is gond. De tanulhatok, fejlődhetek — és ez megéri az ál­dozatot. A titkár elvtárs meg el­mondta, hogy a kollégiumban szin­te ingyen kapok lakást, koszlot, mosást, szórakozni közösen já­runk, ösztöndíjat is kapok, egy­szóval az állam viseli a kiadások nagyobb felét. De azért én is meg akarok dolgozni a tanulásomért. Most a nyáron különösen az ara- tási-csóplési munkában még szor­galmasabban dolgozom a cso­portban, hogy minél több munka­egységem legyen. A pénzből ve szék ruhát, cipőt, meg ami kell. A szakérettségi után, meg az egye­temi évek alatt is, minden nyá­ron dolgozni akarok. pi em mondom, hogy könnyű lesz. Én az agráregyetem- re akarok menni és ezért a 1er mészetrajzot már a szakérettségi re különösen jól megtanulom Olyan cél van előttem, amelyéri érdemes szorgalmasan tanulni ét legyűrni minden nehézséget. Mái az is nagy dolog, hogy mindenféle lculákfattyúk helyett és kér ül hetei az egyetemre. Akad itt a faluban is, aki azt mondogatja, hogy nem érdemes tovább tanulni, meg, hogy vigyázzunk, majd eltöltünk hiába 3—évet azután megbuktatnak ét kezdhetjük elölről. De ez az el lenség hangja és azt is tudom hogy az ellenség a vesztét érzi, hiszen már a tudományt is ne­künk mérik nagyobb mértékkel Most a Központi Vezetőség hatá r ozat a után különösen érzem, hogy a Várt rajtunk tartja majd a szemét az iskolában is, nem hagyja, hogy két-hdroméves szor­galmas tanulás után az ellenség buktatással, vagy más úton-módon ki tudjon bennünket túrni az egyetemről. agyon jól érzem magam a termelöcsoportban, meg­becsülik itt is a munkámat, di még jobb lesz, ha öt esztendi múlva mint képzett mezőgazdász dolgozhatom. Vgy érzem, ezzé- használhatok többet, ezért akarol tanulni. VIDAKOVICS VAL, a bácsalmási Táncsics-ter- melőcsoport intézőbizottsági tagja w

Next

/
Oldalképek
Tartalom