Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-25 / 64. szám

nyelv szókincsének alapját. Ez érthető is. Egyáltalában nem szükséges megsemmisíteni az alapvető szókincset, ha sikeresen használható egész sor történeim, időszak folyamán, nem Is beszélve arról, hogy az évszázadok, folya­mán felgyűlt alapvető szókincs megsemmisítése, minthogy új alapvető szókincs teremtése rövid idő alatt lehetetlen, a nyelv meg- bénulására, az emberek egyrnás- közüiiti érintkezésének teljes zűr. zavarára vezetne, A nyelv nyelvtani szerkezete még sokkal lassabban váhpzlk, mint alapvető szókincse. A korok folyamán kidolgozott és a nyelv vérévé vált nyelvtani szerkezet niég lassabban változik, mint az alapvető szókincs. Természetesen, az idők folyamán változásokon megy át, tökélcseilik, megjavítja ős pontosabbá teszi szabályait, új szabályokkal gazdagodik, de a nyelvtani szerkezet alapjai igen hosszú idők folyamán megmarad­nak, minthogy, amint a történe­lem mutatja, sikeresen szolgálhat­ják a társadalmat számos kor­szak folyamán. Ilymódon a nyelv nyelvtani szerkezete és alapvető szókincs'- alkotja a nyelv alapját, sajátos cágának lényegét. A történelem azt mutatja, hogy a nyelv nagyon szilárd és óriás; az elleoftllóképessége az erőszakos asszimilációval szemben. NéuáU) történész, ahelyett, hogy megma­gyarázná ezt a jklenséget, beéri a csodálkozással, de a csodálko­zásra itt semmi ok sincs. A nyelv szilárdságát nyelvtani szerkezeté­nek és alapvető szókincsének szi­lárdsága magyarázza. A török asszimilálók évszázadokon á; igyekeztek megnyomorítani, szét. rombolni és megsemmisíteni a balkáni népek nyelvét. Ez alatt az idő alatt a balkáni nyelvek szókincse komoly változásokon ment keresztül, sok török szót és kifejezést vettek át, voltak „inte­grációk“ is, „differenciációk“ is, de a balkáni nyelvek elviselték és túlélték mindezt. Miért? Azért, mert ezeknek a nyelveknek a nyelvtan szerkezete és az alap­vető szókincse alapjában meg­maradt. Mindebből az következik, hegy a nyelvet, annak szerkezetét nem tekinthetjük egy bizonyos kor­szak termékének. A nyelv struktú­rája', nyelvtani szerkezete és alapvető szókincse számos kor­szak terméke. Fel kell tenni, hogy a mai nyelv elemei még az őskorban a rabszolgaság előtt jöttek létre. Ez egyszerű és szegényes szókincsű nyelv volt, de meg volt a maga nyelvtant szerkezete, igaz, hogy kezdetleges, de mégis nyelvtani szerkezete. A termelés továbbfejlődése, az osztályok megjelenése, az írás megjelenése, az állam létrejötte, amelynek az igazgatás számára szüksége volt többé-kevésbbé sza bályozott írásbeliségre, a kereske. delem fejlődése, amelynek még- Snkább szüksége volt szabályo zott levelezésre, a sajté megje­lenése, az irodalom fejlődése, mindez hatalmas változásokat idé. nett elő a nyelv fejlődésében. Ez alatt a törzsek és népek felaprő- zóltak és szétvándoroltak, , keve. védték és kereszteződtek, de a to­vábbiak folyamán megjelentek a nemzeti nyelvek és államok, for­radalmi változások mentek végbe, a. régi társadalmi rendeket újak váltatták fel, Mindez még több változást, idézett elő a nyelvben és a fejlődésben­Mélységes tévedés azonban azt gondolni, hogy a nyelv fejlődése épp úgy folyt le. mint a felépít­mény fejlődése; a létező meg­semmisítése és 8.8 új felépítése útján. Valójában a nyelv fejlő­dése nem a létező nyelv megsem­misítése és egy új felépítés útján történt, hanem a létező nyelv alapelemeinek kifejtesz*éee és tö- kétetesftáse útján. Ugyanakkor az átmenet a nyelv egyik minőségé­ből egy másik minőségbe nem robbanás útján, nem a régi egy- csapásra történő megsemmisítése és az új hasonló felépítése út­ján ment végbe, hanem az új mi. nősésnek, az új nyelvszerkezet eteméinek fokozatos és hosszas felhalmozódása útján, a régi mi­nőség elemeinek fokozatos el­halása útján. Azt nv-'t;d.iák, hogy a nyelv sza­kaszos fejlődésének elméletté marxista elmélet, minthogy el­ismeri a hirtelen robbanások szükségességét, mint ami feltétele annak, hogy a nyelv a régi minő­ségből új minőségbe menjen át. Ez természetesen nem helytálló, mert nehéz találni bármit is, ami ebben az elméletben marxista volna. És hogyha a szakaszosság elmélete valóban elismeri a hir­telen robbanásokat a nyelv fejlő, désének történetében, annál rosz- szgbb reánézve. A marxizmus nem ismer el hirtelen robbanásokat a nyelv fejlődésében, a meglévő nyelv hirtelen halálát és egy új nyelv hirtelen felépülését. Lafar- guertak nem volt igaza, amikor hirtelen nyelvi forradalomról be­szélt, amely állítólag 178^ és 1794 között menf végbe Francia- országban. (Lásd Lafargue „A nyelv és a forradalom*' című bro. auráját,1 Semmiféle nyelvi forra­dalom, méghozzá hirtelen forra­dalom nem ment végbe akkoriban Franciaországban. Természetesen ezalatt az idő alatt a francia nyelv szókincse új szavakkal és áj kifejezésekkel egészült ki, el­tűnt bizonyosszámú elavult szó és néhány szó értelme megválto­zott és több nem is történt. Pe az efféle változások semmi­képpen sem döntik el a nyelv sor­sát. A nyelvben a legfőbb a nyelv, tani szerkezet és az alapvető szókészlet. A francia nyelv nyelv­tani szerkezete és alapvető szó­készlete azonban nemcsak, hogy nem enyészett el a francia bur- ;soá forradalom idején, hanem ényeges változások nélkül meg­maradt és nemcsak hogy meg maradt, hanem tovább él ma te a modem francia nyelvben. Ar­ról már nem is beszélek, hogy a meglévő nyelv megsemmisü'ésé- hez és új nemzeti nyelv felépf éséhez („hirtelen nyelvi forra­dalom“) milyen nevetségese ke vés öt-hat esztendő — ehhez év- •Szadok kellenek. A marxizmus azt tartja, hogy a nyelv átmenete a régi m nő- ségböl egy új minőségbe nem rob­banásszerűen, nem a meg’évö nyelv megsemmisülése és. új nyelv keletkezése, hanem az új minő­ség elemeinek fokozatos felhal­mozódása útján, következéskép­pen a régi minőség elemeinek fokozatos elhalása útján megy végbe. Általában azoknak az elvtár­saknak a tájékoztatására, akik vonzódnak a robbanásszerű át­menetekhez, meg kell mondani, hogy a régi minőségből egy új minőségbe robbanás útján való átmenet törvénye nemcsak a nyelv fejlődésének történetére nem alkalmazható, hanem ez a törvény nem mindig alkalmaz­ható az alépítmény, vagy a fel­építmény körébe vágó más tár­sadalmi jelenségekre sem. Ez a törvény kötelező a társadalomra, amely ellenséges osztályokra ősz­ük. De egyáltalán nem kötelező arra a társadalomra, amelyben nincsenek ellenséges osztályok Mi nyolc-tíz esztendő leforgása alatt országunk mezőgazdaságá­ban megvalósítottuk az átmenetet a burzsoá egyéni paraszti rend­ről a szocialista, kolhozrendre Ez forradalom volt, amely meg semmisítette a régi burzsoá gaz­dasági rendet a falun és új szo­cialista rendet teremtett. De ez a fordulat nem robbanás útján ment végbe, nem á fennálló ha­talom megdöntése és új hatalom felépítése útján, hanem a falu ré­gi burzsoá rendszeréről egy újra való fokozatos áttérés útján. Es ezt azért sikerült véghezvinni mert ez fejűiről jövő forradalom volt, mart a fordulat a fennálló hatalom kezdeményezésére men* végbe, a parasztság a’apvető tö­megeinek támogatásával. Azt mondják, hogy a nyelvek kereszteződésének a történelem bői nagy számban ismert ténye alapot ad arra a fellevésre, hogy a keresztezés alkalmával új nyelv alakul robbanás útján, hirtelen álmenet útján a régi minőségből egy új minőségbe. E* teljesen helytelen. A nyelvek kereszteződését nem szabad úgy tekinteni, mint vala­mely döntő csapás egyszeri ak­! tusát, amely néhány év leforgása alatt meghozza a maga eredmé- I gyét. A nyelvek kereszteződése hosszantartó folyamat, amely év századokon át. tart. Ennélfogva itt semmiféle robbanásról nem lebet szú. Továbbá. Teljesen helytelen lenne azt gondolni, hogy, mond­juk két nyelv kereszteződése út ján egy új, harmadik nyelv ke­letkezik, amely egyik kereszte­zett nyelvre sem hasonlít és mi nőségneg különbözik mindegyik­től. A valóságban a keresztező­désnél az egy.k nyelv rendszerint győztesként kerül ki, megőrzi nyelvtani szerkezetét, megőrzi alapvető szókészletét és saját fej­lődésének belső törvényei szerint 1 fejlődik tovább, ezzel szemben a másik nyelv fokozatosan e.veszti minőségét és fokozatosan eihai. Következésképpen a ksreszte- zőáas nem vaameiy új. harmadik nye.vet eredményez, hanem meg­őrzi annak nyelvtani í szerkezetét és alapvető szókészletét, s lehető vé teszi számára, hogy saját fej­lődésének beiső törvényei szerint fejlődjék. Igaz, eközben a győztes nyelv szókészlete bizonyos mértékben gazdagodik a legyőzött nye.v szó­készletéből, ez azonban nem gyengíti, hanem ellenkezőleg erő­síti a győztes nyelvet. így volt ez például az orosz nyelve., amel.yei történelmi fej* jődése során számos más nép nyelve kereszteződött, s m.nd.g az orosz nyelv került ki győztesen. Természetesen az orosz nyeiv szók.ncse ennek során kiegészült más nyelvek szókincse rovására, ez azonban nem gyengítette, sőt ellenkezőleg gazdagította és erő­sítette az orosz nye-vet. Ami az orosz nyelv nemzet eredetiségét illeti, a legkisebb csorbát sem szenvedte, mert az orosz nye.v megőrizte nyelvtan, szerkezetét és a.apveiő szókincséi, továbbha.adt: és fejlődött sa jut belső fejlődési törvényei szer űt Nem lehet kétséges, hogy a karesztezödési e.mé.et semmi ko molyát sem nyújthat a szovjet nyelvtudománynak. Ha igaz az, nogy a nyelvészet fő feladata a nye.v fejlődése belső törvényei­nek tanulmányozása, úgy el ke-1 ismerni, hogy a kereszteződési elmélet nemcsak, hogy nem oldja meg ezt a feladatot, de még csak fel sem veti —* egyszerűen nem veszi észre, vagy nem érti meg. Kérdés: Helyesen járt-e el a Pravda, am kor szabad vitát nyi­tott a nyelvészet kérdéseiről? Felelet: „Helyesen járt el“. Hogy milyen irányban dőlnek el a nyelvészet kérdései — ez a vita végén vüághk ki. De már most eí lehet mondani, hogy a vita nagy haszonnal járt A vita mindenekelőtt tisztázta, hogy a nyelvtudományi szervek­ben — a központban és a köz­társaságokban egyaránt — o.yan rendszer uralkodott, amely nem felel meg a tudománynak és a .udomány művelőinek. A szovjet nyelvtudomány állapotának leg kisebb kritikáját, sőt még az úgy­nevezett „új tanítás“ bírálatának •egfé-énkebb kísérletét is üldöz­ték és e.vagiák a nyelrtudomány vezetö körei N- J- Marr hagyaté­kának bírálatáért, N. J. Marr ta* nításának legkisebb helyteleníté­séért értékes munkatársakat és kutatókat mozdítottak el állásuk­ból, vagy helyezték alacsonyabb beosztásba. A nyelvtudomány művelői nem tárgyi ismérv alap* ián kerültek felelős beosztásba, hanem annak alapján, hogy fel* tétlenül elismerik-e N, j. Marr tanítását. Mindenki tudja azt, hogy sem­miféle tudomány sejp fejlődhet és érhet eí sikereket a vélemények harca, a kejtilta szabadsága nél* kük Ezt az általánosan elismert szabá-yt azonban minden teke­tória nélkül figyelmen kívül hagyták és lábbal taposták, Ki­alakult a csalhatatlan vezetőknek egy zárt csoportja, amely bizto­sította magát mindenfajta lehet­séges kritikával szemben, s ön- kényeskedni és arcáilankodni kezdett. Ennek egyik példája az úgy­nevezett „Bakui tanfolyam“, (elő­adások amelyeket N. J. Marr Bakuban tartott.) Ezeket maga a szerző selejtezte ki, ő maga til-j kotta meg újabb kiadásukat, azon- * ban a vezetők kasztjának (Mes- csany.kov „N. J. Mgrr tanítvá­nyainak" nevezi őket) rendelkezé­sére a sorozatot újra kiadták es minden fenntartás nélkül beso- ro.ták a hallgatóknak ajánlott se­gédkönyvek közé. |£z azt jelenti, hogy a hallgatókat megtévesz­tették, mert kiselejtezett „tanfo lyamot“ adtak nekik teljes értékű segédkönyvként. Ha nem volnék meggyőződve Mescsanyinpv elv­társ és a nyelvtudomány többi művelőjének becsületességérő., azt mondanám, hogy az ilyen el­járás annyi, mint kártevés. Hogyan történhetett ez meg? Azért történhetett meg, mert a nyelvtudományban létrejött arak. csejevi rendszer* déde.gsti a fe­lelőtlenséget és buzdítja az ilyen aljasságot. A vita mindenekelőtt azért bi­zonyuk szerfölött hasznosnak, mert fényt derített erre az arak- csejevi rendszerre és szetzúzia azt. A vita jelentősége azonban eb­ben még nem merül ki. A vita nemcsak szétzúzta a nye.vtudo- mányban uralkodó régi rendszert, hanem egyúttal rávilágított a fel­fogásoknak arra a hihetetlen zűr­zavarára is a nyelvtudomány leg­fontosabb kérdéseiben, amely e iudományág vezető körei közölt urakodik. A vita megkezdéséig nal.gattak és elhallgatták a nye.v- .udumány nem kielégítő állapo­tát. A vita megkezdése után azon­ban már lehetetlen volt hallgatni, kénytelenek voltak állást foglal­ni a sajtó hasábjain. És mi tör­tént? kiderült, hogy H- J- MarF tanításában egész sor hézag, hiba, tisztázatlan prob.éma, kido gozaí- •an probléma, kidolgozatlan tétel van. Fe.merül a kérdés, hogy miért csak a vita megnyitása után beszéltek erről N. J. Marr „tanít­ványai"? Miért nem fordítottak erre korábban gondot? Miért nem beszédek erről nyíltan és becsü­letesen idejében, amint ez a tu­domány művelőihez illik? N. J. Marr „tanítványai“, fi. J. Marr „néhány“ hibáját beismer­ve, úgy látszik, azt gondolják, hogy a szovjet nyelvtudományt kizárólag N. J. Marr elméletének pontosabb kidolgozása alapján lehet továbbfejleszteni, s N. J. Marr elméletét marxista elmélet­nek tartják. Ezt már nem, kí­méljenek meg bennüket N. J. Marr „marxizmusától". N. J. Marr valóban akart és igyekezett marxistává lenni, de nem tudott marxistává válni, A marxizmus­nak csak egyszerűsítője és vui- garizálója volt a „proletkullosok" és a „RAPP“-követők fajtájából. N. j. Marr azat, hogy a nyel­vet felépítménynek minősítette, helytelen, nem marxista formulát vitt be a nyelvtudományba és tévútra vitte önmagát, tévútra a nyelvtudományt. Lehetetlen fej- leszeni a szovjet nyelvtudományt * Arakcsejev gróf (1769—1834) cári tábornok, akinek neve kímé­letlen, erőszakos elnyomó mód­szereivel vált hÍFhedtlé. (Sz. N, szerk ) egy helytelen formula alapján. N. J. Marr bevitt a nyelvtudo­mányba egy másik, ugyancsak helytelen és nem marxista for- mu.ét, amikor a nyelv „osztáiy- jellegét“ tanította és tévútra vit­te önmagát, tévútra vite á nyelv- tudományt. Olyan formu.a álap­ján, ameiy helytelen, amely a népek és a nyelvek történetének egész menetével ellenkezik, lehe­tetlen fejleszteni a szovjet nyelv­tudományt. N. J. Marr a nyelvtudományba a marxizmussal össze nem egyez­tethető, szerényteien, pöffeszke- dő, fennhéjázó tónust vitt be, me.y mindannak puszta és könnyelmű tagadásához vezet, ami N. J. Marr eWít volt a nyelvtudományban. N. J. Marr nagy hangon „idea- Üstapak" pellengére?) ki az ösz- szehasonlitó történelmi módszert. Pedig ki kell je-enteni, bogy az összehasonlító történelmi mód­szer kptnoiy hiányai ellenére még paind.g jobb, mint N, J. Marr va­lóban idealista négyelemes analí­zise, mert az e.őbbi munkára, a nyelvek tanulmányozására ösztö­nöz, ezzel szemben az utóbbi csak arra ösztönöz, hogy a kemence­padkán heverjünk és kávézacc- ból jósolgassunk 4 hírhedt négy elem körén belül maradva. N. J- Marr minden olyan kí­sérletet, ameiy a nyeivcsqporiok (családok) taiiu.inanyozasara irá­nyú-, nagy hangon az „ösnyelvi" etmélet megnyiivanuiásanafc mi­nősít. Pedig nem lehet lagaoiii, hogy a? p.yan nemzetek nyelvi rokonsága, mint a sz.av nemze­tek, pem kétséges, és hogy e peu»* zetek nyelvi rokonságának tanul­mányozása nagy haszonnal járt voma a nyelvtudományra, a nyelvfejlödés történetének tanul­mányozása terén. Érthető, hagy az „ősnyelv" elméletének ehhez semmi köze. Amikor N, J, Marrt és különö­sen „tanítványait" hallgatjuk, azt gondolhatnák, hogy N. i. M«cng semiféie nyeivtudoipány sem lé- letkezett s hogy a nye.vtudoinápy N. J. Marr „új tanításának" meg­jelenésével kezdődött. Marx és Enge.s ezen a téren sokkal sze­rényebbek; ők azt tartották, bogy az ő dialektikus materializ­musuk annak a fejlődésnek az eredménye, amelyet 4 tudomá­nyok, köztük a filozófia, az elő­ző korokban tettek. Ilyenformán a vita abban a tekintetben is lendített az ügyön, hogy feltárta a szpvjet nyelvtu­dományban lévő ideológiai fogya­tékosságokat. Azt gondolom» hogy minél gyorsabban szabadul meg nyelv­tudományunk N. J. Marr hibáitól, annál gyorsabban lehet kivezetni abból az Áldatlan helyzetből, amelyben most van. Az arakesejevi rendszer meg­szüntetése a nyelvtudományban, szabadulás N. ÍJ. Marr hibáitól, a marxizmus meghonosftása a nyelvtudományban — véleményem szerint ez az az út, amelyen a szovjet nyelvtudományt meg le­hetne gyógyítani. Lesz8va?tâk a francia kormányt a nemzetgyűlésben, a köztisztviselők siátusirendezésének vitájában Csütörtökön kezdte el is­mét a francia nemzetgyűlés a köztisztviselők státusz ren­dezése kérdésének vitáját, amelynek során a péuzügyt bizottság már többször elve­tette a péngugymipisztçr ter­veit. A legutóbbi 48 ára so­rán Bidault miniszterelnök mindent megkísérelt, hogy a széteső kormánytöbbséget is­mét összehozza éjj a kompro­misszumos tervek egész sere­ge látott napvilágot. E ter* vek azonban nem bizonyultak életképeseknek. A kormány az államháztartás egyensú­lyának következményeire hi* vatkozva nem akar megfelelő hiteleket bocsátani a már évek ó*a megígért státuszren­dezés céljaira. A Kommunis­ta Párt követeli. hogy szállítsak le a hadi hiteleket és az így meg­takarított összeg segítsé­gével oldják meg « kér­dést. A vita során egy részletkén* désben a kprmáuyt 351 szava­zattal 2Q1 elleuében lesza­vazták. A kormány azonnal felvetette a bizalom kérdését. E kérdésben a nemzetgyűlés szombaton szava?. Sikeresen folyt ie az elesz texUifliuoKásek sztrájkja Az olasz Textilipari Szak- szervezet titkársága közli, hogy a textilmunkások 24 órás általános sztrájkja sike­resen folyt le. A sztrájkban országszerte az üzemek dolgo zóinak 90—100 százaléka vett részt.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom