Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-25 / 64. szám

Mzrxtas és nyelvtudomány Sztálin elvtárs cikke a Pravdából BÁCSKISKUNMEGYEl A homo^szentlérnci „Hatatiás" termeiöcsonort megkezdje a búza csépiését Eredmény: négyszerese a tavalyinak ! B&toí ■tabaka V. évfolyam, 64. szám Ara 50 fillér mm«» 1950 június 25, vasárnap Fokozzuk a felvilágosító munkát Megyeszerte megindult az aratási munka. Dolgozó pa­rasztságunk serény szorgalom­mal fogott neki egyéves mun­kája gyümölcsének betakarítá­sához. Fokozódik a munka len­dülete, — de épp így fokozódik a kulák és klerikális reakció dühe. A nép ellenségei egyre fokozódó dühhel indulnak tá­madásba népünk kenyere ellen. Az ellenség romboló munkája meg is mutatkozik, különösen megyénk középső részén: a kiskőrösi és a kalocsai járás­ban, ahol már most. a munka kezdetén két-háromnapos ki­esés, lemaradás van. A felvilágosító munka elégte­lenségéből kifolyólag egyes he­lyeken úrrá lett a kulák által előszeretettel hangoztatott „szaktanács“, hogy „Péter Pál­kor szakad meg a búza yyöke- re, addig nem lehet aratni“. Dolgozó parasztságunk kéz­zelfoghatóan meggyőződhetett arról, hogy felszabadított ha­zánkban. hatalmas Pártunk ál­tal vezetett munkásosztályunk egyre több és több gépet, több traktort ad parasztságunk meg­segítésére. Az időben elvégzett munka, a gép mind szélesebb körben való használata Péter Pál előtt is aratáséretté teszi a gabonái. A dolgozó nép ellensége, a kulák és a klerikális reakció látja, hogy mind szűkebb és szükebb azoknak a tábora, akik elhiszik a Péter Pál mesét és akár Péter, akár Pál, hozzáfog­nak az aratáshoz. Ez az ellen­séget a legvakmerőbb, legalja­sabb támadásra készteti. A ku­lák a rémhírek legválogatot- tabbjait terjeszti, hogy zavart keltsen. Arról beszél, hogy nem érdemes aratni, mert úgyis há­ború lesz. Ebben az esetben is igaz az, hogy éhes disznó mak­kal álmodik. A kulák érdeke ezt kívánná és ezt diktálja. Vagy például az apácák arról beszélnek, hogy a templomokat raktárnak veszik igénybe. Ka­locsán a klérus egészen kivéte­lesen háromnapos búcsújárást rendezett, Bácsbokodon, Bács­almáson, Jánoshalmán és a me­gye többi részén küldöttségeket szervez a hittan kötelezővé té­tele érdekében. Mindezt azért, hogy minél több munkáskezet vonjon ki az építő munkából, az aratásból. Hű szövetségese, a kulák sem marad tétlen és a dolgozó parasztoknak „bizal­masan“ azt súgja a fülébe, hogy az aratást csak engedély birto­kában lehet megkezdeni, vagy arról beszél, hogy a Párt en­gedélye szükséges az aratás megkezdéséhez. A reakció szemtelenségében odáig merészkedik, hogy mint pl. Bajnóci József 24 hol­das gátérí kulák, a papi reak­ció ügynöke, — bemegy a pártszervezetbe engedélyt kérni az aratásra. A leszerződött ara­tómunkásokat igyekszik lebe­a végtelenbe nyúló papi birto­kok alázatos rabszolgáját csi­nálni. Olyan rabszolgát, akik minden kultúrától, művelődés­től el vannak szakítva. Ezt akarták ezek a bitangok, — és hirdetni a rabszolga bilincs­be vert népnek, hogy „boldo­gok a szegények, mert övék a mennyek országa“. De a háborús gyujtogatók ügynökei, a kulá- kok, a reakciós, háborút hirdető papok nem ragaszkodtak a mennyországhoz, ők inkább a földön milliós véres verejtéké­ben dúskálva éltek „boldogta­lanul“. Míg mi építettünk, ők ezeket az aljas terveket szőtték és szövik ma is. Ezért mondják, hogy „ne arass még“, ezért mondják, hogy „ne vidd be ide­jében a gabonát, mert raktár lesz a templom“, — és ezért terjesztenek száz és száz más­féle hazugságot, ezért adnak „jóindulatú szaktanácsokat“. Népnevelőink magyarázzák í meg, hogy az aratás megkezdé- I séhez semmiféle engedély nem i kell. Pártunk javaslatára Nép­szélni az osztályellenség. Azt mondja nekik, hogy nem érde­mes aratni, mert munkájukért „csak“ pénzt kapnak, amiért nem tudnak gabonát vásárolni. De az ellenségnek nem egye­düli módszere a rémhírterjesz­tés. Módszereiben nem veti meg a gyújtogatást sem. Kelebián például az erdőt gyújtotta fel a dolgozó nép aljas ellensége, Kiskunhalason. Kiskunmajsán pedig a rozstáblán próbált elő­idézni tüzet. Romboló munká­jához az irányítást Amerika hangján keresztül kapja, aktív segítséget pedig a fasiszta Titó provokátorai nyújtanak, akik fejlődő és egyre boldogabb pa­rasztságunk helyett, kizsákmá­nyolt, rabláncrafüzöit, lciuzso- rázott rabszolgákat szeretnének látni. Pártszervezeteinknek, tömeg­szervezeteinknek, Népfront Bi­zottságainknak munkájuk dön­tő részét kell, hogy alkossa a felvilágosító, népnevelő munka. Folytassanak népnevelőink em­berről emberre menő felvilá­gosító munkát, magyarázzák meg dolgozó parasztságunknak, milyen veszteséget jelent az, ha későn kezdjük, halogatjuk az aratást, ha hagyjuk kiperegni a kalászból a szemet. Mondják el népnevelőink dolgozó pa­rasztságunknak, hogy az aratás halogatása sok-sok mázsa ga­bona elvesztését jelenti, azt je­lenti, hogy becsülettel elvégzett munkája eredményeiből kidob jó részt az ablakon. Ha holdan­ként minimálisan tíz kilogram pergést is megengedünk az ara­tás halogatásával, ez megyei viszonylatban nem kevesebb, mint 350 mázsa búzát jelent szerény számítás szerint. Ez pe­dig jó néhány embernek évi ke­nyerét jelenti. Népnevelőink leplezzék le a kulákot, a klerikális reakciót, magyarázzák meg dolgozó pa­rasztságunknak, hogy az idei termés sem az égből pottyant, hanem elsősorban munkásosz­tályunk áldozatkész munkájá­nak, segítségének gyümölcse, dolgozó parasztságurür szorgal­mának eredménye. Munkásosz­tályunk gyártotta a traktorokat amelyek felszántották a földet, Népköztársaságunk állama száz és ezer formában támogatta dolgozó parasztságunkat. Dol­gozó népünk saját szemével látta és alkotója volt három­éves tervünk megvalósításának, ötéves tervünk országot, társa­dalmat átformáló munkájának. De mit csináltak addig a kép­mutatók, a henyélők, a nép el­lenségei? Mit műveltek a kulá- kok és a reakciós klérus? — Mindszentyvel, a trockista Rajk- kal és bandájával szőtték bű­nös terveiket, tervezték azt, ho­gyan lehetne a saját gyárában dolgozó munkás nyakára ültet­ni újra a tőkést, hogyan lehet­ne a • felszabadult dolgozó pa­rasztból „herceg“ Eszterházy és köztársaságunk Minisztertaná­csa meghatározta, hogy a búzát viaszérésben, a rozsot teljes érés előtt, az árpát, zabot sár­ga érésben kell aratni. Ne hall­gasson senki á kulákok, a re­akció által terjesztett rémhírek­re, hanem mindenki saját és országunk érdekében kezdje meg az aratást. Kisgyüléseinken, az ember­ről emberre menő agitációikban mutassanak rá a népnevelők a kulákok aljas tevékenységeire. Mondják el, hogy mi az ellen­ség célja, amikor az aratómun­kást igyekszik lebeszélni az aratásról. Mutassanak rá arra, hogy a kollektív szerződés tör­vényesen biztosítja a természet­beni részesedést. Tudatosítsák népnevelőink a legszélesebb körben, hogy kor­mányzatunk az idén is válto­zatlanul biztosítja a tavalyi búza árat, sőt annak a dolgozó parasztnak, aki szállítási szer­ződést köt az állammal, má­zsánként hat forint jutalmat biztosít. Pártszervezeteink irá­nyításával, a politikai munka fokozásával mozgósítsuk me­gyénk dolgozó népét az aratás, cséplés és begyűjtés gyors el­végzésére. Fel kell számolni a helyen­ként megmutatkozó liberaliz­must az ellenséggel szemben. Pártszervezeteink, Népfront Bi­zottságaink kemény kézzel sújt­sanak le az ellenségre. Tekint­sék az aratás, cséplés és begyűj­tés munkáját harci feladatnak és vigyék győzelemre az impe­rialisták és ötödik hadoszlo­puk, a kulákok és klérus ellen. Minden dolgozó paraszt mun­káját azzal a tudattal végezze el, hogy ezen keresztül aktív harcosa a békéért folytatott harcnak. Érezze minden hazáját, né­pét szerető dolgozó ember, hogy ebben a harcban bizton számít­hat szeretett nagy Pártunk és vezérünk, Rákosi elvtárs útmu­tatására és támogatására. Har­cunk eredményes megvívásával bizonyítjuk be, hogy hazánk nem rés. hanem szilárd bástyá­ja mmak a békefrontnak, ame­lyet a hatalmas Szovjetunió ve­zet, élén a nagy Sztálin elvtárs­sal. Borbély Sándor Megérkezett Budapestre a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Péntek este fél 8 órakor a feri­hegyi repülőtérre megérkezett a Német D«mok|atikus Köztársaság kormányküldöttsége, Walter Ul­bricht elvtárs, miniszlerelnökhe- lyettes vezetésével. A küldöttség tagjai : Georg Handke külkereskedelmi és anyagellátási miniszter, An­ton Ackermann külügyi állam­titkár, Willi Rumpf pénzügyi államtitkár, Bruno Leuschnet 'ervminisztériumi államtitkár és Greta Kuckhoff, a külügyminisz­térium gazdaságpolitikai főosztá­lyának vezetője. Fogadásukra a repülőtéren a Magyar Dolgozók Pártja és a kormány részéről megjelent Gerő Ernő elvtárs, államminisz'er, Révai József elvtárs, népműve­lési miniszter, Fos Zoltán elvlárs, a Tervhivatal elnöke, Kállai Gyula elvtárs, külügyminiszter, Olt Károly elvtárs, pénzügymi­niszter, Szóbele András elvtárs, külkereskedelmi miniszter, Kiss Károly elvtárs, a népköztársaság Elnöki Tanácsának alelnöke, Szabó Piroska elvtárs, az Elnöki Tanács titkára, "Nógrádi Sándor elvtárs, a honvédelmi miniszter helyettese, Szabó István elvtárs, vezérőrnagy, Béréi Andor, Hdy László, Karcag Imre államtitkár elvtársak, továbbá a diplomáciai testület tagjai, Kiszélfov elv’árs, szovjet nagykövet vezetésével. Megjelent a fogadáson Erich Köp sch, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti ügyvivője és Hajdú József elvtárs, a Ma­gyar Népköztársaság berlini kö­vete. Ezenkívül eljöttek számos nagyüzem dolgozói is és a DISZ !s az úttörők csoportjai. A vörös, piros-fehér-zöld és né­met nemzeiiszfnü zászlókkal fel­díszített repülőtéren lelkes han­gulatban gyülekeztek a dolgozók. Több üzem táblát hozott magá­val, amelyen jelmondatok kö­szöntötték a Német Demokratikus Köztársaságot és vezetőit. Sztálin és Rákosi elvtársak képei mel­lett a dolgozók magukkal hoz­ták a Német Demokratikus Köz­társaság vezetőinek : Pieck, Gro- tewohl és Ulbricht elvtársaknak a képeit. Gerő Ernő elvtárs rövid be­szédben üdvözölte a német kor­mányküldöttséget, előbb magyar, azután német nyelven. Az üdvöz­lésre Ulbricht elvtárs válaszolt. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság barátságának éltetése és a Szov­jetunió és Sztálin elvtárs forró ün. neplése titán a kormányküldött­ség tagjai elhagyták a repülőte­ret és beutazlak a fővárosba. Waiter Ulbricht a Német Demokratikus Köztársa­ság helyettes miniszterelnöke, az új demokratikus közigazgatás ki­építésének egyik vezetője és a két­éves terv egyik legjobb kezdemé­nyezője, 1893 június SO-án szüle­tett. Már 15 éves korában tagja lett a, lipcsei ifjúmunkás szerve­zetnek, majd mint a Famunkások Szövetségének tagja 19 éves Izó­rában belépett a Szociáldemokrata Pártba, Tanoncidejének lejáriá­val bejárta Csehszlovákiát, Auszt­riát, Olaszországot, Svájcot, Bel­giumot, Hollandiát és saját ta­pasztalatai alapján ismerte meg más országok munkásosztályainak harcát. 19//5-ben a berlini harcok befe­jezésével Ulbricht elvtársat Párt- iának Politikai Bizottsága aszal bízta meg, hogy szervezze meg Berlin közigazgatását, ö vezette az egységes szabad német szak- szervezetek létrehozására irányuló tárgyalásokat. A német Szocia­lista Egységpárt megteremtésének egyik kezdeményezője volt és tagja a Párt Politikai Bizottságá­nak. Georg Handke Set- és külkereskedelmi és anyag- ellátási miniszter. Született 1894- ben a majnamenti Hassaubatu A felsőkereskedelmi iskolai tanul­mányok elvégzése után 1913-ban tagja lett a Szocialista Ifjúmun­kás Szövetségnek, 1917-ben a Füg­getlen Szocialista Pártnak, majd a Német Kommunista Pártnak, amely beválasztotta vezetőségébe és képviselőként küldte a német birodalmi gyűlésbe. A munkás­sajtóban és a szövetkezeti moz­galomban kifejtett tevékenysége ismertté tette a dolgozó nép kö­rében. 1934 júniusában illegális tevékenységéért 15 évi fegyházra ítélték, ahonnan csak 1945 áprili­sában szabadították ki. Zwickau, város polgármestert lett, majd 1945 augusztus 15-én a német kereskedelmi és ellátás- ügyi szervezeteknek első alelnöke és 1948 április elseje óta a Né­met Gazdasági Bizottság helyettes elnöke. Anion Ackemrann 1905 december 12-én született az Érchegységben lévő Thalheimban, textilmunkás fia. 1920-ban belé pett a Szabad Szocialista Ifjúság Szervezetébe mely röviddel azután csatlakozott a Kommunista Ifjú­munkás Szövetséghez. 1927 óta tagja a Német Kommunista Párt nak. 1933-ban hosszabb külföldi tar vvlmányok után visszatért Né­metországba, hogy résztvegyen a Fillér-fasizmus elleni illegális harcban. Ekkor hosszabb időn át vezette Nagy-Berlin illegális kom­munista szervezetét. A brüsszeli pártértekezleten (1935 október) beválasztották a Párt Központi Bizottságába és Politikai Bízott-

Next

/
Oldalképek
Tartalom