Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)
1950-06-25 / 64. szám
Mzrxtas és nyelvtudomány Sztálin elvtárs cikke a Pravdából BÁCSKISKUNMEGYEl A homo^szentlérnci „Hatatiás" termeiöcsonort megkezdje a búza csépiését Eredmény: négyszerese a tavalyinak ! B&toí ■tabaka V. évfolyam, 64. szám Ara 50 fillér mm«» 1950 június 25, vasárnap Fokozzuk a felvilágosító munkát Megyeszerte megindult az aratási munka. Dolgozó parasztságunk serény szorgalommal fogott neki egyéves munkája gyümölcsének betakarításához. Fokozódik a munka lendülete, — de épp így fokozódik a kulák és klerikális reakció dühe. A nép ellenségei egyre fokozódó dühhel indulnak támadásba népünk kenyere ellen. Az ellenség romboló munkája meg is mutatkozik, különösen megyénk középső részén: a kiskőrösi és a kalocsai járásban, ahol már most. a munka kezdetén két-háromnapos kiesés, lemaradás van. A felvilágosító munka elégtelenségéből kifolyólag egyes helyeken úrrá lett a kulák által előszeretettel hangoztatott „szaktanács“, hogy „Péter Pálkor szakad meg a búza yyöke- re, addig nem lehet aratni“. Dolgozó parasztságunk kézzelfoghatóan meggyőződhetett arról, hogy felszabadított hazánkban. hatalmas Pártunk által vezetett munkásosztályunk egyre több és több gépet, több traktort ad parasztságunk megsegítésére. Az időben elvégzett munka, a gép mind szélesebb körben való használata Péter Pál előtt is aratáséretté teszi a gabonái. A dolgozó nép ellensége, a kulák és a klerikális reakció látja, hogy mind szűkebb és szükebb azoknak a tábora, akik elhiszik a Péter Pál mesét és akár Péter, akár Pál, hozzáfognak az aratáshoz. Ez az ellenséget a legvakmerőbb, legaljasabb támadásra készteti. A kulák a rémhírek legválogatot- tabbjait terjeszti, hogy zavart keltsen. Arról beszél, hogy nem érdemes aratni, mert úgyis háború lesz. Ebben az esetben is igaz az, hogy éhes disznó makkal álmodik. A kulák érdeke ezt kívánná és ezt diktálja. Vagy például az apácák arról beszélnek, hogy a templomokat raktárnak veszik igénybe. Kalocsán a klérus egészen kivételesen háromnapos búcsújárást rendezett, Bácsbokodon, Bácsalmáson, Jánoshalmán és a megye többi részén küldöttségeket szervez a hittan kötelezővé tétele érdekében. Mindezt azért, hogy minél több munkáskezet vonjon ki az építő munkából, az aratásból. Hű szövetségese, a kulák sem marad tétlen és a dolgozó parasztoknak „bizalmasan“ azt súgja a fülébe, hogy az aratást csak engedély birtokában lehet megkezdeni, vagy arról beszél, hogy a Párt engedélye szükséges az aratás megkezdéséhez. A reakció szemtelenségében odáig merészkedik, hogy mint pl. Bajnóci József 24 holdas gátérí kulák, a papi reakció ügynöke, — bemegy a pártszervezetbe engedélyt kérni az aratásra. A leszerződött aratómunkásokat igyekszik lebea végtelenbe nyúló papi birtokok alázatos rabszolgáját csinálni. Olyan rabszolgát, akik minden kultúrától, művelődéstől el vannak szakítva. Ezt akarták ezek a bitangok, — és hirdetni a rabszolga bilincsbe vert népnek, hogy „boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa“. De a háborús gyujtogatók ügynökei, a kulá- kok, a reakciós, háborút hirdető papok nem ragaszkodtak a mennyországhoz, ők inkább a földön milliós véres verejtékében dúskálva éltek „boldogtalanul“. Míg mi építettünk, ők ezeket az aljas terveket szőtték és szövik ma is. Ezért mondják, hogy „ne arass még“, ezért mondják, hogy „ne vidd be idejében a gabonát, mert raktár lesz a templom“, — és ezért terjesztenek száz és száz másféle hazugságot, ezért adnak „jóindulatú szaktanácsokat“. Népnevelőink magyarázzák í meg, hogy az aratás megkezdé- I séhez semmiféle engedély nem i kell. Pártunk javaslatára Népszélni az osztályellenség. Azt mondja nekik, hogy nem érdemes aratni, mert munkájukért „csak“ pénzt kapnak, amiért nem tudnak gabonát vásárolni. De az ellenségnek nem egyedüli módszere a rémhírterjesztés. Módszereiben nem veti meg a gyújtogatást sem. Kelebián például az erdőt gyújtotta fel a dolgozó nép aljas ellensége, Kiskunhalason. Kiskunmajsán pedig a rozstáblán próbált előidézni tüzet. Romboló munkájához az irányítást Amerika hangján keresztül kapja, aktív segítséget pedig a fasiszta Titó provokátorai nyújtanak, akik fejlődő és egyre boldogabb parasztságunk helyett, kizsákmányolt, rabláncrafüzöit, lciuzso- rázott rabszolgákat szeretnének látni. Pártszervezeteinknek, tömegszervezeteinknek, Népfront Bizottságainknak munkájuk döntő részét kell, hogy alkossa a felvilágosító, népnevelő munka. Folytassanak népnevelőink emberről emberre menő felvilágosító munkát, magyarázzák meg dolgozó parasztságunknak, milyen veszteséget jelent az, ha későn kezdjük, halogatjuk az aratást, ha hagyjuk kiperegni a kalászból a szemet. Mondják el népnevelőink dolgozó parasztságunknak, hogy az aratás halogatása sok-sok mázsa gabona elvesztését jelenti, azt jelenti, hogy becsülettel elvégzett munkája eredményeiből kidob jó részt az ablakon. Ha holdanként minimálisan tíz kilogram pergést is megengedünk az aratás halogatásával, ez megyei viszonylatban nem kevesebb, mint 350 mázsa búzát jelent szerény számítás szerint. Ez pedig jó néhány embernek évi kenyerét jelenti. Népnevelőink leplezzék le a kulákot, a klerikális reakciót, magyarázzák meg dolgozó parasztságunknak, hogy az idei termés sem az égből pottyant, hanem elsősorban munkásosztályunk áldozatkész munkájának, segítségének gyümölcse, dolgozó parasztságurür szorgalmának eredménye. Munkásosztályunk gyártotta a traktorokat amelyek felszántották a földet, Népköztársaságunk állama száz és ezer formában támogatta dolgozó parasztságunkat. Dolgozó népünk saját szemével látta és alkotója volt hároméves tervünk megvalósításának, ötéves tervünk országot, társadalmat átformáló munkájának. De mit csináltak addig a képmutatók, a henyélők, a nép ellenségei? Mit műveltek a kulá- kok és a reakciós klérus? — Mindszentyvel, a trockista Rajk- kal és bandájával szőtték bűnös terveiket, tervezték azt, hogyan lehetne a saját gyárában dolgozó munkás nyakára ültetni újra a tőkést, hogyan lehetne a • felszabadult dolgozó parasztból „herceg“ Eszterházy és köztársaságunk Minisztertanácsa meghatározta, hogy a búzát viaszérésben, a rozsot teljes érés előtt, az árpát, zabot sárga érésben kell aratni. Ne hallgasson senki á kulákok, a reakció által terjesztett rémhírekre, hanem mindenki saját és országunk érdekében kezdje meg az aratást. Kisgyüléseinken, az emberről emberre menő agitációikban mutassanak rá a népnevelők a kulákok aljas tevékenységeire. Mondják el, hogy mi az ellenség célja, amikor az aratómunkást igyekszik lebeszélni az aratásról. Mutassanak rá arra, hogy a kollektív szerződés törvényesen biztosítja a természetbeni részesedést. Tudatosítsák népnevelőink a legszélesebb körben, hogy kormányzatunk az idén is változatlanul biztosítja a tavalyi búza árat, sőt annak a dolgozó parasztnak, aki szállítási szerződést köt az állammal, mázsánként hat forint jutalmat biztosít. Pártszervezeteink irányításával, a politikai munka fokozásával mozgósítsuk megyénk dolgozó népét az aratás, cséplés és begyűjtés gyors elvégzésére. Fel kell számolni a helyenként megmutatkozó liberalizmust az ellenséggel szemben. Pártszervezeteink, Népfront Bizottságaink kemény kézzel sújtsanak le az ellenségre. Tekintsék az aratás, cséplés és begyűjtés munkáját harci feladatnak és vigyék győzelemre az imperialisták és ötödik hadoszlopuk, a kulákok és klérus ellen. Minden dolgozó paraszt munkáját azzal a tudattal végezze el, hogy ezen keresztül aktív harcosa a békéért folytatott harcnak. Érezze minden hazáját, népét szerető dolgozó ember, hogy ebben a harcban bizton számíthat szeretett nagy Pártunk és vezérünk, Rákosi elvtárs útmutatására és támogatására. Harcunk eredményes megvívásával bizonyítjuk be, hogy hazánk nem rés. hanem szilárd bástyája mmak a békefrontnak, amelyet a hatalmas Szovjetunió vezet, élén a nagy Sztálin elvtárssal. Borbély Sándor Megérkezett Budapestre a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Péntek este fél 8 órakor a ferihegyi repülőtérre megérkezett a Német D«mok|atikus Köztársaság kormányküldöttsége, Walter Ulbricht elvtárs, miniszlerelnökhe- lyettes vezetésével. A küldöttség tagjai : Georg Handke külkereskedelmi és anyagellátási miniszter, Anton Ackermann külügyi államtitkár, Willi Rumpf pénzügyi államtitkár, Bruno Leuschnet 'ervminisztériumi államtitkár és Greta Kuckhoff, a külügyminisztérium gazdaságpolitikai főosztályának vezetője. Fogadásukra a repülőtéren a Magyar Dolgozók Pártja és a kormány részéről megjelent Gerő Ernő elvtárs, államminisz'er, Révai József elvtárs, népművelési miniszter, Fos Zoltán elvlárs, a Tervhivatal elnöke, Kállai Gyula elvtárs, külügyminiszter, Olt Károly elvtárs, pénzügyminiszter, Szóbele András elvtárs, külkereskedelmi miniszter, Kiss Károly elvtárs, a népköztársaság Elnöki Tanácsának alelnöke, Szabó Piroska elvtárs, az Elnöki Tanács titkára, "Nógrádi Sándor elvtárs, a honvédelmi miniszter helyettese, Szabó István elvtárs, vezérőrnagy, Béréi Andor, Hdy László, Karcag Imre államtitkár elvtársak, továbbá a diplomáciai testület tagjai, Kiszélfov elv’árs, szovjet nagykövet vezetésével. Megjelent a fogadáson Erich Köp sch, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti ügyvivője és Hajdú József elvtárs, a Magyar Népköztársaság berlini követe. Ezenkívül eljöttek számos nagyüzem dolgozói is és a DISZ !s az úttörők csoportjai. A vörös, piros-fehér-zöld és német nemzeiiszfnü zászlókkal feldíszített repülőtéren lelkes hangulatban gyülekeztek a dolgozók. Több üzem táblát hozott magával, amelyen jelmondatok köszöntötték a Német Demokratikus Köztársaságot és vezetőit. Sztálin és Rákosi elvtársak képei mellett a dolgozók magukkal hozták a Német Demokratikus Köztársaság vezetőinek : Pieck, Gro- tewohl és Ulbricht elvtársaknak a képeit. Gerő Ernő elvtárs rövid beszédben üdvözölte a német kormányküldöttséget, előbb magyar, azután német nyelven. Az üdvözlésre Ulbricht elvtárs válaszolt. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság barátságának éltetése és a Szovjetunió és Sztálin elvtárs forró ün. neplése titán a kormányküldöttség tagjai elhagyták a repülőteret és beutazlak a fővárosba. Waiter Ulbricht a Német Demokratikus Köztársaság helyettes miniszterelnöke, az új demokratikus közigazgatás kiépítésének egyik vezetője és a kétéves terv egyik legjobb kezdeményezője, 1893 június SO-án született. Már 15 éves korában tagja lett a, lipcsei ifjúmunkás szervezetnek, majd mint a Famunkások Szövetségének tagja 19 éves Izórában belépett a Szociáldemokrata Pártba, Tanoncidejének lejáriával bejárta Csehszlovákiát, Ausztriát, Olaszországot, Svájcot, Belgiumot, Hollandiát és saját tapasztalatai alapján ismerte meg más országok munkásosztályainak harcát. 19//5-ben a berlini harcok befejezésével Ulbricht elvtársat Párt- iának Politikai Bizottsága aszal bízta meg, hogy szervezze meg Berlin közigazgatását, ö vezette az egységes szabad német szak- szervezetek létrehozására irányuló tárgyalásokat. A német Szocialista Egységpárt megteremtésének egyik kezdeményezője volt és tagja a Párt Politikai Bizottságának. Georg Handke Set- és külkereskedelmi és anyag- ellátási miniszter. Született 1894- ben a majnamenti Hassaubatu A felsőkereskedelmi iskolai tanulmányok elvégzése után 1913-ban tagja lett a Szocialista Ifjúmunkás Szövetségnek, 1917-ben a Független Szocialista Pártnak, majd a Német Kommunista Pártnak, amely beválasztotta vezetőségébe és képviselőként küldte a német birodalmi gyűlésbe. A munkássajtóban és a szövetkezeti mozgalomban kifejtett tevékenysége ismertté tette a dolgozó nép körében. 1934 júniusában illegális tevékenységéért 15 évi fegyházra ítélték, ahonnan csak 1945 áprilisában szabadították ki. Zwickau, város polgármestert lett, majd 1945 augusztus 15-én a német kereskedelmi és ellátás- ügyi szervezeteknek első alelnöke és 1948 április elseje óta a Német Gazdasági Bizottság helyettes elnöke. Anion Ackemrann 1905 december 12-én született az Érchegységben lévő Thalheimban, textilmunkás fia. 1920-ban belé pett a Szabad Szocialista Ifjúság Szervezetébe mely röviddel azután csatlakozott a Kommunista Ifjúmunkás Szövetséghez. 1927 óta tagja a Német Kommunista Párt nak. 1933-ban hosszabb külföldi tar vvlmányok után visszatért Németországba, hogy résztvegyen a Fillér-fasizmus elleni illegális harcban. Ekkor hosszabb időn át vezette Nagy-Berlin illegális kommunista szervezetét. A brüsszeli pártértekezleten (1935 október) beválasztották a Párt Központi Bizottságába és Politikai Bízott-
