Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-24 / 63. szám

Á páhi-i gépállomás traktor istái szerződéskötéssel harcolnak a kulákok és a maradiság ellen A páhi-i gépállomás udva­rán vadonatúj traktorok sora­koznak. Az udvar egyik sar­kában zúg a motor. Bejárat­ják az egyik kijavított csép- ioszekrényt. Minden gép rend­behozva készen várja a csép- lési csata megindulását. A gépállomás dolgozói felkészül­tek, hogy biztosítsák Páhi, Izsák és Kaskautyú dolgozó parasztságának a kenyerét. Most már hiába szórja a kulákság a rémhíreket, a dolgozó pa­rasztság szivébe zárta a gép­állomást. G. Szabó Pál kulák a sok locsogásban és rémhír­terjesztésben már fehéret kő pött, mint a község papja: Kiss Balázs. De a rozsda nem ette meg Supka István nyelvét sem. Gohér Ferencué és Gohér Jánosné is minden hír-moslékban kanál. Agárdi N. Károly sem csendes, mint nagypénteken a mészárszék. Ezek a kulákok mindent elkövettek, hogy éket ver­jenek a dolgozó paraszt­ság és a gépállomás dolgo­zói közé. A klerikális reakció itt is szövetkezett a kulákokkal. Nemrég évzáró ünnepet ren­deztek Páhiban. Kiss Balázs erre a napra „búcsút’* hirde­tett. Azt akarta, hogy a tö­meg ide menjen. A falusi pártszervezetnek sikerült úgy megszervezni az iskola évzáró ünnepélyét, hogy a búcsúra" egyetlen egy ember sem ment el. A pap búcsút mondhatott a tömegnek! , A gépállomás az előirány­zott tarlóbuktatásnak már 22 százalékát lekötötte. A szép eredmény annak köszönhető, hogy a a jó előkészítés után meg­kezdődött a felvilágosító munka. Továbbá annak, hogy több traktorista számba- vette, hogy a maga műkö­dési területén mennyi a szántóföld, mennyi abból a kalászos-vetés, mennyit kell tehát aratás után megtárc-sázni. A traktoristák bebizonyították hogy a gépi munka jóval ol­csóbb, mint az igamunka- Ve­tés géppel 21 forint holdan­ként, míg a kulák ezért elkér 4—5 napszámot, vagyis 80 forintot. Általában igával 200 forinton felül kerül egy hold egészévi munkálása, a gépál­lomás pedig sokkal jobb mi­nőségben. rövidebb idő alatt pontosan 134 forintért végzi el az összes talajmunkáj. Így magyarázta Csernák Imre és Darányi Imre a talajművelési szerződéskötést a dolgozó pa­rasztoknak. Egy nap alatt 135 kát. holdra kötöttek szerző­dést. Egész évi munkára pe dig 227 holdat. A jó felvilágosító munka, a népnevelő csoportok mun- í kája nyomán vannak már dolgozó parasztok, akik a gép­állomásra jönnek Szerződést kötni, habár 3 kilóméternyire fekszik a falutól. Ilyen And­rás László, aki még köszönő levelet is írt, mert annyia meg volt elégedve a gépi munkával, továbbá Molnár Károly és Kollár János. Kol­lár volt az első. aki igénybe vette a gépállomás szolgála­tát­A gépállomási szerző'déskötés nemcsak egyszerűen gazdasá­gi egyezség a gépállomás és a dolgozó parasztok között — mondja a távollévő Vojnovics Antal gépállomásvezető he­lyett Bihari Sándor, politikai vezető, — hanem politikai, harci fel­adat is. Az ellenség ebben a kérdésben nem nyug­szik, kézzel-lábbal agitál a gépi munka ellen. Ezért állandóan fokozni kell a felvilágosító munkát, az ellenséges agitációt pedig le- ! leplezni. Ezt kell tenni a páhi-i gépállomás dolgozói­nak is, hogy a szépen megin­dult szerződéskötés jó ered­ménnyel fejeződjék be. Künn a sze rémiéi Dunaágban, a Deuu Ferenc-zsilip mögött uszá­lyuk sorakoznak. Soraikba éke­lődve vasladikok. Munkások ha. .aimas cölöpöket gurítunak a víz partjára. Ezek lesznek alapjai a sérült és javításra váró hajók aak, amiket a partra emelnek. A Balatoni Hajózási KV bajai hajójavító tizemében az egyik töl­tésen a dolgozók csoportja a le­mezvágógépen dolgozik. Egy má­sik csoport hegesztést végez. Da serény munka folyik a lakatos ét kovácsmühelyben is. Az üzem dolgozói most fejez­ték be a Baja-Pörböly között köz. lekedő kompjárat egyik sérült kompjának kijavítását. Egy szer- hajó építése is befejezést nyeri. Most új munka vár a dolgozókra, egy uszály sérült oldalának és tatjának kijavítása. Arra folynak most az előkészítő munkálatok. A dolgozók lelkesen vesznek részt a munkában. Mint ahogyan Kedves János mondja, az üzem valamennyi dolgozója tudja, bogy munkájával nemcsak nemzet­gazdaságunkat erősíti, de a béke frontján is ott áll szerszámaival. Különösen azóta lendült magasba a munkakedv, hogy az eddigi óra­bérezés helyett éleltbeléplették a normamegállapítás alapján tör. ténő bérezést. Ez a dolgozók ver­senylendületét is kiszélesítette. Újabb és újabb eredmények szü­letnek. A hegesztők soraiban Hatala József ISI, Weinpert Gyula 121 százalékos munkatel­jesítményeikkel tűntek ki, Akár­csak a lakatosok soraiból Sauter \ntal 129, Giczi Lajos 125, a ko­vácsok közül pedig Paszternyák Péter 115, Kubinyik Ferenc pedig 119 százalékos átlagos teljesíté­seikkel. A dolgozók május 1-i felaján­lásaikban vállalták, eredményeik­nek 10 százalékkal való túltelje­sítését. Vállalásukat teljesítet­ték. Újabb munkafelajánlásaik­kal eredményeik további 3 száza­lékos fokozásán dolgoznak, hogy így váljanak részeseivé a szocia­lizmus építésének. Weinpert Gyula hegesztő az ifjúság sorai­ból vidáman készül június 18. napjára tett felajánlásának telje­sítésével újabb eredmények el­éréséért. — Munkámban a selej- tet teljesen kiküszöböltem. A jó és hibamentes munka elvégzésé­vel pedig meg akarom mutatni, hogy méltónak bizonyulok arra, hogy az új ifjúsági szervezet tagja lehetek. Debella Ferenc, ha nem is tartozik az ifjúság soraiba, azért ő is megmutatja, mit tud. A sérült hajó felcövekeléséhez hordja a cölöpöket. Egyedül, vál. tás nélkül végzi a munkát. — Ol­vastam egy könyvet a Volga parti hajósok munkájáról. Hát ezektől a szovjet emberektől ve­szem a példát. Olyan életet te­remtsünk, amilyen nekik van. Ak­kor mindnyájan boldogok és elé­gedettek leszünk. — De azért valami bánija Debella Ferencet. A munkaruha kérdés még mindig nincsen rendezve — folytatja. — Pedig megígérték, hogy ruhát ka­punk. Először úgy volt, hogy a vállalattól. De hogy aztán a hajó­szakszervezethez kerültünk, hát azt mondják, most már hajósok vagyunk, most nem jár. Giczi Lajos úgy véli, az óra­bérezésről a normamegállapítás alapján történő bérezésre való át. térés több keresethez juttatta az üzem dolgozóit. De jó volna egy tanfolyam, ahol a dolgozók meg­ismerkedhetnének ennek a kiszá­mításával. Mindnyájan tisztában szeretnének lenni vele. Mert így bizony nehéz az ellenőrzés, főleg pedig a kiszámítás. Az üzem dolgozói azon van­nak, hogy újításaikkal és észsze- rűsítéseikkel megkönyítsék a munkát és emelhessék a termelé­kenységet. Halala József már al- kalimazott egy újítást. A hegesz­tést az üzemben eddig úgy végez­ték, hogy a lemezeket oldalról hegesztelték és a javításra váró részre helyezve, a dolgozóknak a további munkamenetét a hegesz- tölámpa fejükön való átemelésé­vel kellett folytatni. Ez a mun. kamenetet módfelett meglassí- tot'a. Az észszerűsftés alapját) npost a hegesztés egész munka­menetét a földre fektetett leme­zeken hajtják végre és azután he­lyezik a javításra váró hajórész­re. Ez a munkát nagyban meg­gyorsította. Vannak még a dolgozók sorai­ban, akik újabb észszerűsflésen gondolkodnak. Újításra is ké­szülnek. A munkát könnyebbé és örömtelibbé akarják tenni. Oltias&ulc, tanítsuk fiatal muntcaíúrsainUaíí lli#bb csaflaVorások Sien!« Mih lyná versenvfsHiívásího A félegyháxi „Dóssá“ csoport asszonyai is elfogadták a versenykihívást KEDVES NÉPÚJSÁGl Olvastuk június 22-i számukban Szenté Mihályné ver­seny felhívását, amelyben szocialista munkaversenyre hívja ki a megye összes női munkacsapat vezetőjét, valamint csoportja minden munkacsapatát és tagját. Mi, asszonyok elhatároztuk, hogy kommunista példamutatással támasztjuk alá munkánkat. Tudjuki hogy a többtermelést kommunista példamutatással vihetjük Félegyházán is győzelemre. Végrehajtjuk a minisz­tertanács határozatát és harcolunk minden szem gabonáért. Harcolunk, hogy időben végezzük el az aratást, a cséplés és a begyűjtés munkáját. A géptől egyenesen a szövetkezetbe visszük a gabonát! Elvtársi üdvözlettel: GYOVAI JÓZSEFNÉ, a csoport MNDSz-vezetője. Galina Mkolajeva, öröm tlUjtjui If aszjlij Mihajlovicsnak pi- - rospozsgás arca és arany­színű bajusza van. Amikor ha­ragszik, nagy kék szeme felett ráncokba fut a homloka, de ha nevet, mosolya szinte, mint a gyermek. Hatalmasan megter­melt ember Vaszilij Mihajlovics, járása mégis könnyű. Amikor kinn jár a beérett ga­bonaföldeken, valósággal elmerül az aranyosszínű búza- és rozs- vetésben. Élete szorosan egybe­forr a „Traktor“ szovhoz vala- menyié dolgozójának életével. Mindennél jobban szereti a föl­deket Tizenkét éve él a szovhozban és ez idő alatt a szovhozból va­lóságos gabonagyárat létesítettek. Gabonaföld és gyár... gabona és vas... Látszatra ezek a fogalmak elleniélesek. Mégis, aki a „Trak­tor“ szovhoz fedett szérűjét nézi, egy gyárüzem megszokott képéi látja. A bonyolult villanygépek hosszú, magas helyiségben dolgoznak. Sziszegő, doboló han­got hallajnak a cséplőgépek, ga- bbnaszemhéjak repülnek szerte a levegőben. Á levegőben a kenyér íze érződik. Szaporán és egyre fokozódó ütemben halad a munka. Minden gépnek megvan a maga brigádja. Mindenkinek pontosan meghatá­rozzák a munkáját. Tudják, kik etetik a gépet, kik lapátolják a vízesésszerűen ömlő szemet. A gépész, az „üzemvezető“ fi­gyelj a munka menetét. A jó gazda szemével néz meg mindent. Vaszilij Miajlvics mindenütt olt van. Hatalmas alakja fel-fel bukkan a szérűben is. Felmászik a gépekre és boldog mosollyal figyeli mozgásukat. A cséplőgé­pek melleit dolgozók ránéznek és piros arcuk még vidámabb lesz, még jobban csillog a szemük. a megfeszített munka mel. ** lett a hangulat ünnepé­lyes. A cséplő-brigád befejezte dolgát. Kicsépelte a termést, most mérleget készít a termékeny munka eredméneyiről. Vaszilij Mihajlovics a mérleget nézi, az­után egy alacsony kerekarcú le­ányhoz szől: — 26 mázsa, Klaudia Orlo­va... 26! A magtár rekeszel várják a ga­bonát. Itt a légiin népéi.vösebb a cs$nd. A rekeszek meleg gabona­szagot árasztanak. A deszka vá­laszfalak, a gerendázoú falak olyan fehérek, mintha éppen most gyalulták volna valameny­nyif. A mennyezeten egész hosz- szában, fehér papírba gondosan becsomagolt — fehér üveghez ha­sonló — kévék függenek. — Ezek a mintakévék, állami okiratok — mondja Vaszilij Mi­hajlovics. — A kévéket másfél évig kell itt tartani. Ha a gabo- r.atermő gazdaságok földjein si­lány fajta nő, ezeket a kévéket viszik ellenőrzésre és annak meg állapítására, ki a „tettes I“ C ;yik sarokban feszesre tö- O’ mött zsákok sorakoznak. A zsákok száján címke lóg. — Szállításra készen van az „Elit“ — jelenti az egyik dol­gozó. Ahányszor Vaszilij Mihajlo­vics meglátja az „Elit“-búzát, a szovhoz büszkeségé1, tenyerébe csorgatja a száraz, kövér sze­meket. Megmozdítja búzaszínü bajuszát ,amí nála a nagy elé gedattsége jele. Azután hatalma, sat nevet így nyilvánul meg határtalan öröme. S az ő öröme és megelé­gedettsége sugárzik a szovhoz valamennyi dolgozójának arcá­ról. Boldogok, mert tudják, hogy jó munkájuk eredménye a szo­cialista haza erejét szilárdítja, a kommunizmus építését szolgálja. Kedves Elvtdrsakl ól emlékezünk még arra, hogy a Horthy rezsim bilincseket rakott a magyar dol­gozók kezére, örökre meg akar­tak fosztani bennünket minden gazdasági és politikai lehetőség­től, kiszolgáltatott bennünket az imperialisták teljes kizsákmá­nyolásának. 1945-ben a Vörös Hadsereg verte le kezünkről a bi­lincset és adta kezünkbe saját j jövőnket. Rákosi elvtárs vezetésével a magyar kommunisták álltak az építömunka élére. Két év öt hó­nap alatt megvalósítottuk három­éves tervünket. Most még na­gyobb sikerrel akarjuk végrehaj­tani ötéves tervünket. Terveink megvalósítását, a béke megvédé­sét valamennyi dolgozónak ma­gáévá kell tennie. Mi az Épület- lakatos KV dolgozói is jó mun­kánkkal járulunk hozzá a győ­zelemhez. 5 zak társak, építsünk, dol­gozzunk magunk és gyermekeink nagyon boldog jö­vőjéért. Tökéletesítsük munka­módszereinket, munkaeszközein­ket. Észszerüsttsünk és ezzel kí­méljük meg fizikai erőnket. Mi, az épületlakatosok, nem lehetünk szégyenfoltok. Nem mehetünk rák módjára hátrafelé ,csak előre a szocializmus építésének útján, a nagy győzelemért. Nekünk min­denben ki kell vennünk részün­ket a teremtő munkából is, de meg kell állnunk helyünket a ne­velés terén is. Jól tudjuk, hogy ötéves tervünkben az ipar is ha­talmas lépéssel halad előre. Eh­hez a fejlődéshez számtalan szak­munkásra van szüksége az or­szágnak. Ezért a szakembereket, nekünk kell kinevelnünk. Nekünk jutott az a feladat, hogy oktas­suk, tanítsuk fiatal munkatársain­kat. A tanulóidő rövid. Nincs idő lazsálásra. Minden percet ki kell használnunk nekünk is és a ta­nulóknak is. Fáradozzunk velük szívesen, hogy a tanulóidő el­teltével jó szakemberekként ke­rüljenek ki. Az ifjúságot ne hasz­náljuk fel ide-oda szaladgálásra, vagy valamelyik géphez vastar- idsra, mert így nem tudják elsa­játítani a szakmát. Ha észrevesz- szűk, hogy valamelyik tanulónak különösebb képessége van, arra kétszeresen nagy figyelmet szen­teljünk. rsmertessük meg tanulóin­á kát valamennyi munka- águnkkal, hogy azután tudjanak választani olyan munkát, amelyet szívesen végeznek el. TJgy oktassuk tanulóinkat, hogy ezek közül fog­nak kikerülni a jövő élmunkásai, sztahanovistái, vállalatvezetői. Nagyok a feladataink, de széj­jelnézünk magunk körül és fel­mérjük azt a hatalmas utat, amit öl év alatt megteltünk, tudjuk, hogy Rákosi elvtárs és a Párt vezetésével meg tudjuk valósítani. SEBESTYÉN .JÓZSEF az Épületlakatos NV dolgozója A szovjet emberektől veszem a példát munkámban mondja Deu ella Ferenc a oa jai hajójavító üzemi, en

Next

/
Oldalképek
Tartalom