Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)
1950-05-18 / 33. szám
A Párt azért segített a bérezésen, hogy nekünk jobb legyen — mondják a kecskeméti építömunkások a darabbérezés első napján Egy építő élmunkás tapasztalatai A kecskeméti gépállomás falai gyorsan emelkednek. Nagy kedvvel, lendülettel végzik a munkát a kőművesek és segédmunkások egyaránt. Má jus 15., nagy nap az építőmunkások életében is. Ezzel a nappal megszűnt a fizetés körüli bizonytalanság, bevezették a darabbérezést. Nem ismeri még mindenki, de a legjobb dolgozók már utána jártak és most ők is magyarázgatják a többieknek mit jelent számukra az új bérezés. Kovács János kőműves már ki is számította, hogy az első darabbéres napon hat köbméter betont dolgozott fel, ezért harminchat forintot fog kapni, mert egy köbméter anyag feldolgozásáért 6 forint a munkadíj. Ehhez hozzáadja még azt az összeget, amely a beton elsimításáért jár. — Ma már úgy kezdtem a munkát, hogy tudom, menynyit végzek el és ezért menynyit kapok — mondja, miközben villámgyorsan simítja el a beszélgetés közben felgyülekezett cementet. Az egyik segédmunkás vigyázva szedi össze a deszkáról a hulladékot, hogy ne csak a teljesítményt növeljék, hanem minél több anyagot takarítsanak meg. Ne menjen semmi veszendőbe. H. Szabó István segédmunkás ismert és megbecsült dolgozója a vállalatnak. Nem fél a munkától és nem egyszer hagyta el munkateljesítményével a nála tapasztaltabb „öreg“ szakmunkásokat. Hónapok óta nem fordult elő az, hogy 140 százaléknál kevesebbet ért volna el, de gyak ran 280—290 százaléknál tar. tott. Munka közben elmeséli, hogy mennyi bosszúságot okozott neki is a teljesítménybérezés. — Néha egy egész hónapig kellett a fizetésemért járnom, csak azért, mert olyan bonyolult volt a számítása, hogy még a bérelszámolók sem ismerték ki magukat. — A legfőbb hibája az volt — folytatja, — hogy mi magunk nem tudtuk kiszámíta ni, mit kapunk Én ugyan találomra mindig tudtam, hogyha 140 százaléknál J iejebh nem adom, { akkor ezért ebben a munkában mondjuk 150 forint vagy 140 forint jár. így csalódni nem nagyon csalódtam, mert 140 százaléknál csakugyan nem értem el kevesebbet, de hogyha magasabb lett a szá zalékom, akkor azáfn a kiszámításnál megállt a tudományom. — A legtöbben — szól bele a beszélgetésbe Denk Ferenc munkavezető — csak akkor tudták meg azt is, hogy hány százalékot értek el, amikór odaadtuk a hét végén a fize tést. Már nem is nagyon törték a fejüket azért, hogy ellenőrizzék a munkájukat, csak legyintettek, ha erről volt szó: számítsák ki azok, akik értenek hozzá. Annál többet várnak a da- rabbérezéstől. Nemcsak H. Szabó István, aki éppen azért, mert tudja, hogy ez a bérezési rendszer jobban értékeli a munkáját és még nagyobb eredményeket akar elérni, de ugyanilyen sokat vár és Rákosi elvtárs a február 10-i beszédében aláhúzta az éberség fontosságát. Ez elsősorban a Párt tagjainak, egész népünknek, az ország valamennyi üzemének, vállalatának, tehát a Kecskeméti Magasépítő NV-nak is szólt. A vállalat munkáján azonban nem nagyon látszik meg, hogy nagyobb gondot fordítanának erre a kérdésre, sőt az éberség legelemibb követelményeinek mellőzésével segítőkezet nyújtanak az ellenségnek. Az egyik kiskunfélegyházi építkezésnél az építkezés vezetői megbotránkozva tiltakoztak az ellen, hogy ők éber- telenek, — hogy is lehetnének azok, — mondják, — idő nem jöhet senki, a kapura nagy betűkkel ki van írva. hogy „idegeneknek tilos a bemenet“ Ha valaki idegen ennek a felszólításnak ellenére is be •akar jutni az építkezéshez — a tapasztalat azt mutatja — nyugodtan végignézheti az egész telepet, senki nem szólítja meg és nem igazoltatja. A kiskunhalasi építkezések, hez a munkaközvetítő hivatal csoportosan közvetíti ki a kulákokat. A telep vezetősége előtt éppúgy, mint valamenv- nyi dolgozó előtt ismeretes ez. A kulák spekulál és hogy jónak lássék, elmegy ,,dolgozni“. Tegnap még ott álltak mindenre készen a hazaáruló Nagy Ferenc mellett, ott álltak az imperialisták becsempészett kémei mellett és segítették aljas terveiben Rajkot is, megtagadták támogatni a békemozgalmat. De kísérleteik nem jártak sikerrel. Most „új módszerekkel1' akarnak ártani népünknek. A módszereik változnak, de a céljuk ugyanaz, — visszaállítani azt a régi „szép“ időt. mikor a béresek, kocsisok látástól vakulásig húzták náluk nagy örömmel fogadja az újat Horváth István kőműves is, aki előtt ma különösen gyorsan emelkedik az épület tűzfala. — Tudjuk, hogy a Párt azért segített a régi, nem megfelelő bérezésen, hogy nekünk jobb legyen* Rajtunk áll, hát, hogyan fogadjuk ezt az újabb segítséget, hogyan használjuk fel a saját boldogulásunkra. az Igát, semmi fizetségért. Azt az időt, mikor még a bé rés vasárnap is dolgozott, addig ők bársony ruhában a templom körül üzleteltek. Most ezek a kulákok befurakodnak a munkások közé. Bá lánybörbe öltöznek, hogy ne ismerjék fel őket. így került az építkezéshez Németh István 180 holdas huiák is. Most nagyon „jónak“ mutatja magát, a dolgozók azonban tudják, kivel állnak szem. ben. Nem felejtették el, hogy nem tartozhat közéjük az, aki néhány évvel ezelőtt még ütette-verte a közülük való kát. Nem tartozhat közéjük az, aki tavaly felbujtotta a portóiakat a párttitkár ellen ég előKészítette, mozgatta a tettleges bántalmazását. A dolgozók ébersége akadá lyozta meg azt, bogy az ismert halasi kuláknak, Cin- kóczinak a lakkcsizmás gyerekei be ne furakodbassanalc. Mi lehet annak az oka, hogy az építkezés vezetői nem fordítanak gondot arra, hogy kik dolgoznak telepüknél? Mi lehet annak az oka, hogy a Magasépítő NV kecskeméti vállalatvezetősége nem ellen. őrzi a vidéki telepeken az éberség gyakorlati megvalósítását. Vagy azt hiszik, hogy az éberségről elég csak beszélni? Nemi Az éberségről beszélni, de nem ébernek lenni, dupla mulasztás. Tudni kell, hogy ahová a kulák beteszi a lábát, ott elégedetlenséget szít, akadályozza a munkát, bizalmatlanságot kelt a dolgozókban egymás iránt. Ezt akarják elérni a halasi kulákok is ég ehhez nyújtanak segítséget hanyagságukkal és ébertelensé- gükkel a munkaközvetítő hi vata], nem kisebb mér.ékban a telep é3 a vállalat vezetősége. A moszkvai állandó építészeti kiállításon láthatók azok a szerszámok és munkaeszközök, ame- lyeket Ivan Sirkov kőműves használ mnukájánál. Az egyszerit, ötletes szerkezetű és kényelmes munkamegoldásokat előidéző eszközök joggal vonják magukra a mérnökök, kőművesek, építkezési vezetők figyelmét. Sirkov nem mérnök, egyszerű kőműves, sztahánovista. Azzal büszkélkedhetik, hogy sikeresen megoldotta a téglarakás gépesítő- sének bonyolult problémáját. Moszkvában lakóházak, Iskolák, kórházak és gyermekintézmények több tucatjának építkezésében vett részt, az elmnlt évben a Nyikitszkij-kapunál és a Csajkovszkij-utcában levő hétemeletes házak „villém“-építésében járt élen. A közelben lakó moszkvaiak látták, milyen gyorsasággal nőttek és öltöztek gránitba e szép épületek falai. A legérdekesebb, hogy az építkezésnél dolgozó munkások zöme újonc volt — az egyedüli tapasztalatokban gazdag mester Ivan Sirkov. A kezdő építömunkások azért építhették fel gyorsan a lakóházakat, mert ezeknél alkalmazták nagy arányokban a Sirkov. kezdeményezésére előállított munka, eszközöket. Sirkov olyan szerkezeteket tervezett, amelyek megkönnyítik a munkát és emelik a munka termelékenységét. Előkészítő rende. zőket, közbenső áttételeket, ha- barcsos ládákat, targoncákat, — a szerkezetek egész sorát teremtette meg, amelyek egymást kiegészítik és biztosítják az építkezési műveletek folyamatosságát. Sirkov téglaszállítója abban különbözik minden eddig létező tői, hogy a be- és kirakodó műveletek számát kettőre csökkenti. A téglát a gy árban rakják be és közvetlenül a kirakás helyére, a 2 építőállványokra szállítják. Keretből és leemelhető fenéklemezből áll. Amikor az építkezés szín. helyére érkezik, az emelödaru a téglával együtt az állványra emeli. Ugyanaz a daru másodpercek alatt elválasztja a keretet a téglától és az anyag a fenéklemezen marad. Ekkor hozzák működésbe Sirkov másik találmányát: a targonca- tartót. A segédmunkás a kirakott téglához tólja vízszintes helyzetből függőleges helyzetbe emeli és a téglákat tartó lemez alá csúsztatja, mintegy belapátolja a téglaszállítmányt a targoncatartóba. Egy mozdulat, a targonca terhével együtt ismét vízszintes helyzetben van és a segédmunkás az anyagot a kőműves munkahelyére fuvarozza. Ez a módszer a téglák millióit menti meg az összetöréstől és más munkákra szabadítja fel a segédmunkások jelentős részét is. A megtakarítás az építkezések tömegénél óriási. A habarcshoz általában falé dákat alkalmaztak. Sirkov új ládákat készítetett könnyűfémből, ezeket lábakra be lyezte. Szerkesztett egy félauto mata targoncát. Ezt a segéd mun kás a habarcsosláda alá helyez: rögzíti és így juttatja rendelte tési helyére a habarcsot. E mód szerrel a segédmunkás segítsék néikül, egyedül végezheti a mun kamüveletét, A szerkezet emeli r munka termelékenységét és szín tén nagy megtakarítást erednie nyez. A falak felrakásánál a kőmű vesek többnyire vízmércét, kikö-í zsinórt és függőónt használnak Sirkov arra törekedett, hogy £ három eszközt egyesítse. Az s gondolat is vezette, hogy meggyorsítsa a munkát A kikötözslnór áthelyezése egy műszakban legalább egy órát rabol el a kőműves Idejéből. Ugyancsak sok időbe kerül a falak füg- gőlegességének függőlegességén ek függőónnal történő ellenőrzése. A vízmérce a szélben ingadozik és eltéréseket okoz. De a legfonto. sabb, hogy e szerkezeteket csak szakképzett kőműves tudja hasz nálnl. Sirkov pedig arra töreke. dett, hogy szakképzettség nélküli munkások is végezhessék e munkát. A vízmérce helyett sarokvasból készített rendezőt. A rendezőn minden téglasor helyén rovátkák vannak. Hosszában retesz fut raj. ta, erre erősítik a zsinórt. Amikot a kőműves az egyik sort befejezi, a zárat a zsinórral egy rovátkával feljebb helyezi. Mindez másodpercekbe kerül és nincs szükség többé pótmérésekre. A rendező egyúttal a függőónt is helyettesíti. A Nyikitszkij-kapunál és a Gsajkovszkij-útban épített házaknál Sirkov berendezéseivel a?, újonc kőművesek is két-három normát teljesítettek egy műszak alatt, a munka kitűnő minőségé mellett. Népnevelőink munkáját segíti elő NÉPNEVELŐ füzet oív a s á s a „Méltók akarunk lenni példaképünkhöz: /a szovjet szovhozokhoz!“ A garai állami gazdaságban serényen folyik a munka. Ezt a gazdaságot szorgos munkáskezek emelték a merjye lejobbjainak sorába. Még 1949 őszén rom-tanyák és jól- rosszui megmunkált kispar- cellák jelezték a gazdaság területét. Hiányos gazdasági felszerelésük ellenére idejé-. ben és jól elvégeztük az őszi vetéseket. Most örömmel látjuk munkánk gyümölcsét: a szép termést ígérő vetéseket. Értelmiségi dolgozóink sem maradtak el a munkában. Hiányos felszereléssel egy pajtaszerű helyiség volt az iroda, ablak nélkül, kukoricaszárból készült ajtóval. Itt dolgoztak egészen a fagvok beálltáig. A tavaszi munkákat már könnyebben végeztük, gépeket, újabb kézi eszközöket kaptunk. A megyében elsőnek végeztük el a tavaszi vetéstervet. A jó eredményt a dolgozók nevelésével értük el A hetenkénti pártnapok, gyűlések, összejövetelek nagyban hozzájárulnak a neveléshez. Legjobb segítséget a népnevelők nyújtanak. A jó politikai felvilágosító munka eredménye, hogy mi, a garai állami gazdaság dolgozói átérezzük annak jelentőségét, hogy mit jelent az állami gazdaság dolozója lenni. Minden dolgozó úgy végzi munkáját, mint a sajátjában, mert tudja, hogy ez a gazdaság a népé, tehát gz övé is. Megtanultunk különbséget tenni a múlt és jelen között és dolgozni a jövőért. Csak ha jó munkát végzünk, tudunk felsorakozni teljes erőnkkel a béketábor vezetője: a Szovjetunió mögé és leszünk méltóak példaképünkhöz; a szovjet szovhozokhoz A nevelő munka így változ tatja meg gazdaságunkban S dolozóknak munkához valc viszonyát és tesz képessé bennünket a jövőért folytatott harca. Tóth Mária briádvezetö Több éberséget a (falast építkezéseknél 180 holdas lakkcsizmós kulák „dolgozik“ a Magasépítő N. V.-nél X
