Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)
1950-05-27 / 41. szám
A kalocsai kórházban az apácák a betegek életére törtek csak“ az egyházi reakció utasítását hajtották végre ii Kalocsa évszázadokon át a katolikus egyház alföldi központja. A templom melletti érseki kastélyból irányították a hatvanötezer hold és a rajta dolgozó többezer cseléd, sommás, kocsis, napszámos keserű életét. Magyarország egyik legnagyobb földesurának volt fellegvára Kalocsa. Hatalmas egyházi épületek, pompa, gazdagság, brokátselyemmel borított falak, a parkettet teljesen eltakaró perzsa szőnyegek azt bizonyítják, hogy a föld hasznát nem a cselédek kapták meg, hanem Zichyék, Grő. szék vágták zsebre, bizonyítják, hogy mérhetetlen volt a kizsákmányolás. A föld ma már nem az övélr, hanem azoké, akik cselédes. kedtek, rongyoskodtak rajta és most emberként élnek. Építik boldog jövőjüket. Nap mint nap új termelőszövetkezeti csoportok ala. kulnak. De a dolgozók verejtékén magukat hizlalók nem nyugodtak meg. Mit csinálnak? Háborúra készülnek. „Béke ívek aláírásáról szó sem lehet!“ „Gerincesen megtagadják a béke védelmét. De ezzel nem érik be. A kalocsai Oltáregyesület vezetője rengere; árut halmozott fel, hogy legyen mivel feketézni az új háborúban. Az ügyvezető úr azonban nem átallott hozzányúlni az Oltáregye. sülét összecsalt ezreihez sem. INern lopta, azt nem lehet mondani, mert az „Ilyesfajta csak sikkaszt, hatott*. De 'ö még ezt sem tette, hanem „csak elköltötte“. Felettese Gonclik kanonok meg bizonyos arányú részesedéséit ezt jóvá hagyta. Miért ne? Aki olyan mell verdeső ellenforradalmár volt, mint Gonclik, az minden körülmények között „feltalálja“ magát. Az egyházi reakció elvetemedeltsége nem ismer határt Mindenüvé, hova beteszi lábát, rombol, bomlaszt, veszélyezteti a dolgozók életét. Sorozatos vereségük „álmaiknak“ naponkénti ösz- szeomlása, fokozza gyűlöletüket. Pusztítanak, ahol csak tudnak, a provokációtól sem riadnak vissza. A kalocsai kórházban az apácarend ápoló személyzetét, a szakképzett, fiatal munkás-paraszt ápoló személyzet váltotta fel az egész kórház, a betegek legnagyobb örömére, de az egyházi reakció legnagyobb dühére. A tizen öt tagú régi garnitúrát, a kórház zsarnokait felváltotta a munká Jukat kedvelő, szerető, a betegeket igazán rendben tartó friss, új lelkes erő. De a „nővérek“ nem mentek el könnyen és nyom nélkül. Mielőtt Esztergomba vonultak volna, fullánkjukat kieregelték. Kevés ilyen esetet ismer a kórházak történet« egészen biztosan. Az ember gyógyítása, belegek kezelése odaadást és lelkiismeretességet kíván. Lehet-e erről beszélni a „kedves“ nővérek munkájával kapcsolat, ban. Nem lehet! Mikor az új nővérek elfoglalták munkahelyüket döbbenetes dolgo kát fedezlek fel. A legelső feladatuk az volt, hogy átvegyék gyógy szereket, tisztába, rendbe szedjenek mindent, A gyógyszerszekrényben mérhetetlen pIsskot, szennyet találtak. A dobozok etn/más hegyén hátán, a sokfajta orvossá ff teljesen összekeverve. Az ápolók úgy marékoltck ki a szekrényből a sok bűnjelet. Az egyik dobozon a következő jelzés volt: „vegyes tabletta“. Ilyet egyetlen kórházban sem hallottak még, úgy látszik, az apáca nővéreknek ez volt a „specialitásuk“. A fedél felnyitása után aztán gyógyszerész legyen az, aki kiismeri magát. Minden volt itt a különböző színű tablettáktól, a különböző nagyságúakit;. Fekete porban hemperegtek és a nevük gyógyszer volt, sőt annak Is használták. Vegyes tabletta. Inkább vegyes méregnek mondjuk, hogy mindenki jobban megértse. Ez állandó napi használatban volt. A betegek ettől ,,gyógyultak". Néhány orvosságot lehetett csak felfedezni a napihasználatos dobozból. Amiből ők nyugodtan „adagoltak“, abból a szakértők nehezen tudlak néhány gyögyszernevet megállapítani. Volt benne perperln : görcsoldó, sevenaletta : ideges llopftó, se- vénái: altató, eucarbon: hashajtó, tanoearbon: bélgázlekötő, cybasol: gyulladások ellen. Ezek persze csak az egyszerűbbek, a továbbiak — egy egész sereg — felkutatása most vah folyamatban Egyes fehér sztnü tabletták, feketékké lettek a hónapokon át összegyűlt fekete porban. Egy másik dobozban vegyesen az injekciók, az ampullák ösz- szetörve, egymás levében úszkáltak. Egy nagy eucarbonos dobozban a tabletták, egy másik üvegben apró fekete tabletták összeragadtak, összepenészedtek. Kik követték a belgyógyászaton ezeket a felmérhetetlen disznóságokat? Apácák: Mária Marciana és Mária Amer- berga. ök ketten főzték ki és hajtották végre az aljas tervet. Mi volt a szándékuk? I’rovoká eió! A betegeket szembe akarták állítani az új nővérekkel, ápolók- kai. Ezért összekeverték a gyógyszereket, a legkülönbözőbb hatásúnkat egymással. Úgy tervezték, hogy a — szerintük gyakorlatlan — új ápolók nem veszik figyelembe az egymásra Hányt tablettákat és gondolkodás nélkül adják be a betegeknek. Le akarták já ratni őket és ugyanakkor veszélyeztették a gyógyulni akaró betegek életét is. Aljasságukból vissza lehet következtetni eddigi munkájukra is. Hogy ápolhatták azok a betege két, akik ilyent képesek megfen ni. Hogyan gyógyultuk a betegek piszkos, rossz, már részben hatá sát vesztett, vagy más lui'ású gyógyszerek „segítségével“. Milyen gyógyítási módszer ez? Kereken megmondjuk: fasiszta. A börtönt járt kommúnlslák emlékeznek ilyesmire, uliol gyógyszerrel gyógyítottak, így fedezték „emberiességüket“ a rabtartó fasiszták, de tulajdonképpen gyilkolni akartak Hasonló módszerekkel dolgozlak Ausclnvltzbaa is. Embermilliók halálát okozta a nem helyén használt gyógyszer. Ehhez hasonlóra vetemedtek Marciana és Amerberga. A belgyógyászat ösz- Ezes betegeit életveszélybe sodorták minden lelkiismeretfiudalás nélkül. Nincs igaza Péterfi Sándor főorvosnak, aki azt mondta Orosz elvtársnak, a városi pártbizottság tagjának, hogy „nem kell erről szólni senkinek, meg ne tudják a betegek“. De igenis tudja meg minden beteg, hogy az egyházi reakció Ilii kiszolgálói milyen életveszélybe keverték őket, tudják meg, hogy az ellenség a kórházban is az életükre tör, a beteg dolgozók életére. Hogy céljukat elérjék, nem számít nekik még a halál-áldozat sem. Tudják ii}eg, hogy a „nővérek“ képmutulása, állandó imádkozása mit takart, milyen szándékot. Tudják meg; hogy azok, akik még napokkal ezelőtt közöttük jártak, gyilkolni akarlak. Tudják meg, hogy a dolgozók most odaküldötf fiataljainak uz. ápolása, az ébersége mentette meg őket a veszélytől, attól, hogy áldozatai legyenek az egyházi reak. oló egyik akciójának. Mire derít fényt ez az eset? • Arra, hogy az egyházi reakció nemcsak újabb háborúval akarja pusztítani az emberek életét, nemcsak a harctéren akarja milliók halálát, hanem csöndesebb, lassúbb módszert is választ és alkalmaz. Gyógyszercsere, tisztátalan- ság, ezek az emberi élet elleni támadásnak, a kórház falai közé szorított „békés“ fogásai. Az újonnan érkezett nővérek már régebben be lettek osztva munkára. Lídia nővér sző nélkül „fogadta“ a nála jelentkező Katona Júliát. Gyűlöletét nem iejtette a véka alá. Ellenkezőleg, érthetően kimutatta. Katona Júlia nem ismerte fel azonal a helyzetet és a „kedves nővértől“ szabadnapot kért, goD dolván, hogy az rajta múlik. — Mit akar? Szabadnapot? — kérdezte gúnyosan. — Ne szélhámoskoüjon itt, tűnjön el innen! Katona Júlia persze megkapta a szabadnapját. A bosszú még csak ezután következett. Lidia „nővér“ a „szeretet megtestesülése“ a dühtől pukkadt állandóan és kereste az alkalmat, hogy az újakkal meg- unassa a betegápolást. — Látom, nincs dolga. Hát azonnal menjen WC-t tisztítani. Másra úgysem lehet használni magukat. Az ápolónővel nem a munkáját, hanem egyebet akartak végeztéiül Szigeti Margit is mikor odakerült, megkérdezte: — Hát hol kezdjem el a mun kát? — Nem lát? Nincs magának szeme? Keressen magának műn kát, majd talál valamit! így néz ki az egyházi reakció álláspontja a betegápolásban, a „belegek, gyengék“ támogatásában. A kórház betegeinek a pohara betelt már velük. — Már reggel öt inakor kezd lék a hömérözést. \em tudtunk aludni. Felkeltetlek és már nyomták is a hónunk alá — mondják uéhányan bosszúsan. — Milyen Jó most, mint az óra, olyan pontosan hét órakor jönnek az ápolók. — A vei link való bánásmódról nem is beszélve. Vannak már régebben bent fék vő belegek, azok mondják : — Ebédután megigazítják az új ápolónővérek az ágyunkat, a párnánkat és kapunk friss vizet Ilyet még nem láttunk a kórházban. Nagy változások történtek a kalocsai kórházban. Igaz, hogy az egyik ruhásszekrény kulcsát úgy eldugták az apácák, rogy még most sem találták meg. Igaz, hogy a WC és egyéb szobák kulcsait széthajlgáltúk, ugyanúgy egyes orvosi műszereket is. Igaz, hogy az Injekciós lüket berozsdásodva találták meg, hogy a fees kendők piszkosan \oltok beletéve az alkoholban. Az is igaz, hogy akinek nem volt szabad Kikelnie, járnia, elküldték a templomba. i De most mindennek végesza- kadt. Már előbb is fel kellett volna figyelni ezekre a jelenségekre. Itt jelelősség terheli az illetékes osztály orvosait is, akik elhanyagolták az ellenőr zést, nem néztek utána kellően a rendnek, hagyták, hogy a gyógyszerek körül ilyen bűnös összevisszaság legyen.9 Ezután fokozottabb éberséggel kell őrködni az ellenség, az egyházi reakció tevékenysége és kísérletezései felett. Mert az ellenség kikerült, ez nem azt jelenti, hogy az ellenség most már le is mondott a kórházban végzett munkájáról. Nemi Sőt még dü- hödtebben fog dolgozni, tovább fog támadni. A legkisebbet sem szabad elnézni, kíméletlenül le kell leplezni minden próbálkozásukat. (re. d ) Váltsuk valóra Pártunk célkitűzéseit — U\a a 1tlag>a$épít'á H. V. e%y.ik dtápazóía Figyelemmel kísérem az egymásután megjelenő és fenti vállalathoz szóló cikkeket. mivel engem is közelről érint mindenegyes cikk. Én leszek most a vállalatnál a szaktárs, vagy elvtárs, aki válaszol. Hivatva érzem erre magam, mint párttag, — miután már hosszú heteken keresztül figyelem a dolgok folyását — hogy leszűrjem tapasztalataimat és a nyilvánosság elé tárjam. A Megyei Pártbizottság határozatát ismerni kell minden építömun- kásnak, mert sokszor és sűrűn lett ismertetve és az újságokon keresztül mindenki olvashatta, de könnyelműen vesz- szük és keveset törődünk vele. Ez pedig nagy hiba, mert nem gondolunk arra, milyen nehéz az ötéves tervhez szükséges sokmilliárdos összeget a kormányzatnak előteremteni, ha mi, dolgozók mindig elégedetlenek vagyunb a helyzettel, kévéséijük a keresetet, szidjuk a normát és így tovább. Mit gondolunk, hová vezet ez? Vigyázzunk, be ne következzék megint 1919 november 20. Aki visszaemlékezik, arra gondoljon, hogy mennyivel jobb most, mikor kormányzatunk biztosítani akarja a munka folytonosságát, nincs kitéve az építőmunkás annak, hogy ha uem keresett annyit nyáron, akkor bizony éhezett családjával és nehezen, alig várta a tavaszt, hogy munkához jusson. S mire helyrehozta némileg az egyensúlyt, ismét nyakába szakadt a bizonytalan jövő, a kegyetlen tél réme. Én írom nektek, kedves szaktársak, mert benne voltam nyakig. Node folytatni lehetne a végtelenségig, de nem célom a régi múltat boncolgatni. Úgyis tudja mindenki, aki benne élt. Hanem arról van szó: a régi múltat száműzzük és mindnyájan fogjunk ösz- sze szívvel lélekkel, hogy Pártunk, kormányzatunk célkitűzéseit valóra yálthassa. sfe Azt tapasztaltam, hogy: résztvettem néhány értekezleten, taggyűlésen és a vezetőség feltárta a hibákat, kritikát gyakorolt maga felé. ígért javulást a helyzet megváltoztatására, ez tény. Ezek után felszólította a megjelent szaktársakaí, szóljanak hozzá az ügyhöz, de majdnem úgy kell kikényszeríteni a hozzászólást a szaktársaktól. Nehezen, de megindul a hozzászólás. Tapasztaltam, hogy legtöbb felszólaló saját érdemeit iparkodik előtérbe tolni, nem a közös célért harcol, ha pedig mégis van °lyan bátor, aki olyan hibákat (ár fél, amiért a felelős éppen jelen is van, ádáz haraggal iparkodik a szólót letorkolni. Ez is hiba. Az elégedetlenség elég nagy a munkások között, csak nem mindenki figyel fel rá. Egyik megfigyelésem az, hogy az iskolából, illetve a tanfolyamokról kikerülő fiatal munkaerők itthon már ellentétben állnak egyes régi munkavezetőkkel, akik féltik pozíciójukat. Némileg nekik is igazuk van, talán joggal mondja 30—40 évi szakmai gyakorlatra hivatkozva, szégyenig ha eléje kerülne egy 3—6 havi tanfolyamot végzett fiatal ember, de ha a dolog másik oldalát nézzük, úgy nincs igazuk, mert kell a fel- frissítés, utánpótlás. Jelszó legyen: fiataloké a jövő. — Ugyanakkor szólok azokhoz a fiatalokhoz, akiket jelen írásom érint. Hazajöttek, szívósén látjuk őket. Ne legyenek gőgösek, ne legyenek elégedetlenek, úgyis ők jönnek utánunk. Egyelőre szeressék az öreg munkásokat, becsüljék meg és fogadják meg tanácsukat, amelyek nagyon sokszor helytállóak. Szólok még a Párt- és Szakszervezethez és vállalatvezetöségbez. Vessék le azt a szokásukat, hogy elnéznek az ember feje felett. Minden munkást meg kell látni és minden panaszt meg kell hallgatni, ami jogos, ami pedig nem jogos, arról meg kell győzni a szaktársat. Szólok továbbá a szociális felelőshöz, hogy a szaktársak panaszait, ha jogosak, necsak meghallgassa, hanem azokat sürgősen intézze is el és ne hanyagolja, halogassa, mert ez is hozzájárul az elégedetlenség fokozásához, pedig ezt meg akarjuk szüntetni és az egészséges fejlődést előmozdítani s a Párt határozatait maradéktalanul végrehajtani. Fokozott munkával az idei terméseredményekért Megyénk gépállomásai csatlakoznak az alsóvadász! gépállomás országos versenyéhez A lelkiismeretes növényápolás, a gondos talajelőkészítés és a gépállomások lendületes munkája régen tapasztalt jó terméskilátást eredményezett. Miközben dolgozó parasztságunk fokozatosan továb'ovég- zi a növényápolás munkáját, gépállomásaink már készülődnek az aratás-cséplési időszakra. Az alsóvadászi gépállomás dolgozói versenyre hívták az ország összes gépállomásait, hogy az aratás- cséplés végrehajtása érdeklében minél előbb javítsák ki összes gépeiket. A felhíváshoz máris a megye gépállomásai egymásután csatlakoztak. A megyei alközpontnál bejelentették, hogy a tázlári, kiskunhalasi, dunave- csei, kiskunmajsai, félegyházi .solti és kecskeméti gépállomások elfogadták a kihívást és valamennyi gépiiket június 15-ig kijavítják és a javítás költségeit pedig 12 százalék kai csökkentik. S pártépítés munkájának nélkülözhetetlen fegyvere A Pártmunkás OLVASD! TERJES2D!
