Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)

1950-05-25 / 39. szám

Horváth József bajai kulák nemcsak kényére-kedvére nyúzta alkalmazottját, hanem levágatta a rozsot és azt feletette jószágaival 5zocialista a Párthoz tartozó egységes Nagy érdeklődés mellett tartottuk meg a járási kon­gresszusi kulturverseny elő­döntőket. Az elődöntők visz- sza tükrözték a megyénk te­rületén ifjúsági szervezeteink felkészülését a Párthoz tarto­zó ifjúsági tömegszervezet egységesítő Kongresszusára. A kulturversenyen keresztül szervezeteink bebizonyították, hogy harcosai a szocialista kultúrának és megvetett az idealista, tartalom nélküli kul­túrának. Színdarabjaik, tán­caik és énekszámaik mind az élettel voltak összekötve, mely kifejezésre juttatta a dolgozó nép harcát és eredményeit. Foglalkoztak a hősi lenini Komszomol eddig elért ered­ményeivel és harcával, mely eredményeket a Szovjetunió Kommunista (b) Pártjának se­gítségével érték el. A Komszo­mol példáját követve a mi fia­taljaink is biztosak abban, hogy a Pártunk segítségévei és .Rákosi elvtárs vezetésével ők is a Komszomolhoz ha­sonló eredményeket érnek el. Az eddig megtartott járási elődöntők is már eredmény­ről számolnak be, amelyek sze­rint a következő szervezetek kulturcsoportjai kerültek be a megyei döntőre, melyek május 28—29-én lesznek megtartva- Kiskunfélegyházán, ahol a já­rási döntőn az ókécskei Eposz népi tánccal, a Gátéri Eposz színdarabbal, a Félegyházi Ped Gimn. Diákszövetség énekkel. Kecskeméti járásban Kerek­egyházi Eposz színdarabbal. Bácsalmási járásban a Mada­ras i Eposz népitánccal, Csi- kériai Eposz énekkarral, a Bácsalmási Áll. Mezőgazd. Gimnáziumi Diákszövetség színjátszással. Jánoshalmi já­KULTURÁVAL ifjúsági tamegszervezelért rás: Jánoshalmi SzlT népi tánccal, Hercegszántó délszláv kulturcsoport énekkel. Dávodi Eposz színdarabbal. Kecske­mét városban Katona József Gimn. Diákszövetség, Barom­fiért. NV., SzlT népi tánccal, Ped. Leánygimn. énekkarral. A járási döntőkön az elő­adók beszédükben kiemelték a kulturverseny célját és an­nak politikai jelentőségét, rá mutattak arra, hogy a Párthoz tartozó ifjúsági tömegszerve­zet megalakulásának nemcsak a magyar fiatalok közt van nagy jelentősége, hanem az egész békéért harcoló embsri- ség között is, mert a Párthoz tartozó ifjúsági tömegszerve­zet mind nagyobb és nagyobb eredményeket ér el a béketá­bor számára. A háborús úszí- tókra, klerikális reakcióra és ezeknek ügynökeire pedig sú­lyosabb csapásokat mér. Rá­mutattak arra, hogy az eddi­gi elért eredményeinket, amit elértünk, elsősorban a Szovjet­unió Vörös Hadseregének, a békéért küzdő emberiség nagy vezérének, Sztálin elvtársnak, Pártunknak és szeretett vezé­rének, Rákosi elvtársnak kö­szönhetjük. A járási döntők közül ki­emelkedik a bácsalmási járás, ahol reggel 8 órakor feldíszí­tett kocsikon jöttek be a fia­talok a járá9 területéről, bár 10 órakor kezdődött a verseny, de igyekeztek a csoportok, mert mindegyik első akart lenni. Tíz órakor a kulturház nagyterme, ahol a döntőt tar­tották, zsúfolásig megtelt né­zőkkel kb. 450—500 személy, melynek túlnyomó része ifi volt. A délelőtti számok szinte elkápráztották a nézőket, na­gyon szépen szerepeltek az Úttörők vendégszerepléseik­kel. A délutáni műsor sem maradt alul a délelőttinél. A bácsalmási SzIT-esek ügyesen játszották az,,Okos nadrág’* c. jelenetet vagy akár a Diák- szövetség, mely a „Bánk bán“ c. drámából játszott jele­netet. A kulturcsoportok, át­érezve a nap jelentőségét, tér­tek vissza szervezeteikhez. Az elért eredményeink mel­lett vannak hiányosságaink is, melyek leginkább a szerve­zésnél mutatkoztak. Pl. Fél­egyházi járási MINSZ bizott­ság későn értesítette ki a kul- turcsoportokat, vagy a bajai járási MINSZ bizottság, mely nem biztosította a látogatók számát megfelelően, itt hiány­nak kell felhozni azt, hogy gyenge volt a propaganda- munka, mely nem csak a ba­jai járásban, de a többi já­rásokban is észrevehető volt. A járási versenybizottságaink, sőt a megyei versenybizottság sem ismerte fel idejében a re­akció mesterkedéseit vagy ha fel Í9 ismerte, nem igyekezett azt azonnal visszaverni. így a hibákon tanulva és a tapasz­talatokat leszűrve készülünk a megyei döntő megszervezésé­re és levezetésére. SUHAJDA IMRE MINSz megyei prop. fel. Napokon beiül megnyílik a Könyviereszíü N. V. féiegvhizi helyisége Nagy hiányt pótol Félegy­házán a közeli napokban meg­nyíló Könyvterjesztő NV he­lyisége, melyben a haladó szellemű realista, szocialista I irodalom legszebb termékei­hez juthatnak a város dolgo­zói. Ma dolgozóink olcsó áron I juthatnak azokhoz a köny­vekhez, melyek mind egy-egy segítőjük szocialista társa­dalmunk felépítésében. A bajai tanyavilágbau a kulákok még mindig azt hi­szik, különböző agyafúrt ra- vaszkodással ki tudják ját­szani népi demokráciánk tör­vényeit, rendeletéit. Horvát József, Baja — Tanya 1G5. szám alatti lakos, — 90 hol­das kulák is ezeknek a torá­ba tartozik. Egyszerűen nem vesz tudomást a mezőgüzda- sági alkalmazottak kollektív munkabér rendeletéről, ha nem saját maga állít fel al­kalmazta tási, bérfizetési rend szert. Két éven keresztül ezt alkalmazta Mák Péterrel szemben­Horvát kulák még 1948- ban vette alkalmazásába Mák Pétert. Munkájáról munka­feljegyzési füzetet vezetett. Persze csupa hamis adatoa- kal. Annak ellenére, hogy Mák minden reggel már 5 órakor hozzálátott az állatok eteté­séhez, a munka kezdete mégis reggel 7 órára van feltüntet­ve, amikor Mák a kulák föld­jén a munkát megkezdte. Munkabefejezésnek pedig 4 óra szerepel a munkai eljegy­zési füzetben. A kulák itt is tudatosan csalt. Mert Mák, ha 4 órakor abba is hagyta a földön a munkát, hazatérve egészen a késő esti óráig dol­gozott a ház körül. A kulák így napi 6 órát fizetés nélkül dolgoztatott. Kizsákmányolta Mák Pétert, akinek napi tíz forintot fizetett mindössze és nagylelkűen „szállást” adott­Legalább is így nevezte a kulák azt az odút, melyet Malinak szállásul jelölt ki. Itt tartotta a kulák romlásnak indult, kicsírázott, bűzös búr tisna ■■■■■ gonyáját is. A ».lakószobában** van a nyitott füstölő is, mely­ben, a kulák állítása szeri-.it» az egyetlen egy levágott disz­nóval szemben még ma is 11 sonka függ hiánytalanul. Míg a kulák lakása padló­zott, addig Mák „szállását” a pocokgödrök tarkítják. A ku­lák háza cserepes. Mák „szál­lása“ felett a „tetőzet" omlás­nak indult. Horváth kulák aztán az el­múlt napokban kiadta az uta­sítást Máknak, 600 négyszög lön kaszálja le a rozs termést. Mák tiltakozott ellene, meri ez merénylet a dolgozók jövő évi kenyere ellen és vészé lvezteti ötéves tervünk gazda­sági alapjait. — Nem kell engem kiok­tatni. Jobban tudom én, mit kell csinálni. Levágatta a rozsot és álla­taival feletette. Mikor a Défosz leleplezte, más is kiderült a kuiákról. A kulák Mák Pétert soha npm engedte a Défoszba. Tagságii könyvét is elvette tőle. A di­jat a kulák maga fizetgette, csakhogy megakadd1, ezza Makot abban, hogv a Défosz- ban leleplezz© kizsákmányo­ló ját. Horvát József mikor leleplezték, még akkor is fél­re akarta vezetni a Défosz ki­küldötteit. Azt hazudta, hogy a rozsot azért kellett learat­nia, mert a rozsvetés alatt répagödör volt. A kulák sorozatos csalásai, hamisításai és a dolgozó nép ellen elkövetett merénylett nemsokára az illetékeseit elé kerül. A Défosz azonnal meg tette a feljelentést e.teue. Kenderessi Károly bácsinak idézést hozott a városházi kézbe­sítő. Az volt ráírva, hogy másnap délelőtt megjelenni tartozik az idézésben megjelölt szobában. Az idézést átvette, mert nem tudta letagadni magát, mivel a kézbe­sítőt már régóta ismeri. Pedig de szívesen tenné, mivel a körmére ég a munka. Mondta is feleségé­nek : — Hogy nem tudják, azok ott a városházában, hogy nem ér rá ilyenkor a parasztember. Oda van egy napom. — Valamikor nem tartott 'az át egy napig, de már öregszel, meg kényelmesebb is vagy — Így jelesége. Kenderessi bácsi úgy nézett fe­leségére, mint aki nem tudja, mit higyjen, de főleg azt, mit vála­szoljon az ilyen igazságra. Jó a vicc, de ez már annak is sok. Hát nem a naplopásban öregedett meg... Mért kotkodácsol Így ez az asszony? Talán 0 nem kő- nyelmeskedik? De aztán megadta a választ. _ Talán, te előbb járnád meg, m i? Hiszen már lassan a szőlőbe se tudsz kimenni, nemhogy a vá­rosig a 15 kilométert megtenni. Ha, nézze meg az ember. Bagoly mondja verébnek, te nagy fejű.­— Joggal mondhatom, mert ami­kor összekerültünk, gondoltál egyet és bent is voltál a város­ban és a tíz óra már itthon ta­lált. Ami igaz, az igaz. De minek ezt feszegetni. Akkor még bírta. A gyerekek is kicsinyek voltak és többet kellett dolgozni, hogy ne­velni tudja őket, Ma már a ma. guk lábán ölnek, kivéve a leg- fiatalabbat. aki jelenleg katona. A négy hold földjével, meg az alig egy hold szőlőjével könnyen végez, mert a gépállomás segít a szántás-vetés munkájában. De ez a nap nagyon hiányzik. Az éjjel Tanyaközpont Irtat Monori I. Dezső volt egy kis csendes eső és a sző­lőt kellene permetezni, meg a ku­koricát kapálni. Hej, de kellene már idehaza az a gyerek... Ha, de majd korán kel, hogy első le- gyen a hivatalban. Ha szerencsé­je lesz, még kocsit is talál útköz­ben, amelyik fölveszi. A reggeli indulásnál a legrosz- szabbra számított, vagyis, hogy nem lesz kocsi, amelyik felvegye. Héyy órát szánt az útra oda és négyet vissza, öt órakor már úton •volt. Kiért a köves útra. Hézett jobb­ra, balra, előre, hátra nem jön-t a tervbevett kocsi. Ilyen dolog­időben a mezőre megy a tanyái ember, nem a városba. így gya­log folytatta útját Kenderessi bá­csi. Az első kilométerek után las­sabb lett a tempó, bár ezt nem akarta beismerni az öreg. Hanem ni, csak kocsi jön utá­na két lóval teljes vágtában. Erre megáll Kenderessi bácsi. Kiván­csi volt, kinek sürgős ennyire az útja. — De hiszen ez Jóska, a szomszéd tanya tulajdonosának fia, aki alig egy éve nősült meg. Hát mégsem kell gyalog menni a városba — állapította meg. Jól gondolta. Jóska is megis­merte az öreget és kérés nélkül is megállította a lovakat. — A városba, Károly bácsi? — kérdezte. — Oda, — felelte az öreg. Meg se várta, hogy invitálja a le­gény, ugrott föl a kocsira. A lovak nagyokat fújtak, de Jóska nem hagyta, hogy sokáig tegyék. Közibük csapott és már repültek is tovább. Kenderessi bácsi örült, hogy az időt így meg­rövidítheti, de még inkább a ki­lométereket. Ha jól megy, még vissza is jön ezzel a gyerekkel. A kocsi, bár féderes, mégis rá­zott, és a zaj, amit a kerekek csináltak, beszőlgtésre nem volt alkalmas. De Kenderessi bácsi tudni akarta, mire számíthat visszafelé. Hangosan kiabálta Jó­zsi fülébe: ir- Mikor jössz vissza? — Azonnal. Orvoséit megyek. A feleségemnek nehéz szülése van — kiáltja vissza, Józsi. Ha, te is hamar megismerted a családi gondot — gondolta Kenderessi bácsi. Evvel számolni kell. Hem háborgatja a legényt. Miről beszélgessen vele?... De még Így, magukba zárkózva is hamar befutottak a paripák. Egy köszönöm és Isten áldjon és mentek a maguk ügyét intézni. Éppen piac volt. Szétnézett: mit mennyiért árulnak. Jó ezt tud­ni. Ismerősökkel is beszélt. Így ment el az idő. 9 órára hivatták, de már 8 órakor a hivatalban volt, ahol hamar kikérdezték, amiért hivatták. Indulhatott ha­za: Útközben méltatlankodott, hogy ilyen kis beszédre hivatták és neki ez hány órájába került. Dehát mit tegyen?... Dél volt, mire hazaért. A fele­sége azzal fogadta, hogy a szom­széd tanyában meghalt a fiatal­asszony. Az orvos késve érkezet. Siránkozott Kenderessi néni: — Milyen áldott jó teremtés volt a megboldogult Eszter. Hogy mért is nem hoztak előbb orvost. Hanem öröm is érte a házat: aznap. Kenderessi bácsi lepihent, hogy erőt gyűjtsön a délutáni munkára. Almából kelti fel fia:, Eerkó, aki szabadságra jött. — Így aztán halad a munka — voltak első szavai apjához, persze nem komolyan, mert any jától tudta, a városi utat. — Nem halad az, hanem ma­rad, da nem sokáig, ha már te is itthon vagy. Így is lelt. Ketten jól behozták a délelőtti mulasztást. Este vidá­man ment a beszélgetés. A szü­lők elmondták, mi történt, mióta nem volt otthon. Mindig csak a baj és a hosszú hivatalos utak a városba stb. — Majd másképpen lesz ez, csak leszereljek. — Csak siess már haza. Kell a munkád. A mezőn is, meg a há­zon is. Egy komolyabb szél le­dönti felölünk a tetőt. Kell a pénz, hogy megcsináltassuk — felelte apja. — Erre a házra, már nem ér­demes költeni. Majd újat építünk. — Ahhoz sok pénz kell. — Az is meglesz hozzá. — Csak nem pénzt találtál 'az úton, hogy Így beszélsz — kérdi anyja. — Mondd anyádnak, hogy azon a Totón nyertél, mint a Gáborunk fia is a múltkoridban. — Én nem bízom magamat a véletlenre. A katonaságnál meg­tanultam, hogy minden rajtunk múlik: dolgozókon, hogy életünk szebb és boldogabb legyen. Ma­guk is ezt akarták, úgy-e? — kérdi szüleit, akik csodálkozva néznek katona fiukra. — Hát persze, hogy ezt akar­juk — feleli apja. — Nem lesz már a mi életünk­ben más, mint robot, ahogyan id dig volt — igy az anyja. — De meglesz az, ha az új házunkat a kijelölt tanyaközpon­ton építjük föl, ahol helyben lesz az elöljáróság, az orvos, villany, a rádió és még sok minden, amire eddig azt hittük, hogy azokat csak városi embernek találták ki. Mi is élhetünk ezzel a jogainkkal, ha akarjuk. — Csak nem akarod azt mon­dani. hogy hagyjuk itt azt a há­zat, amiben én is, meg te is szü­lettünk? — feleli méltatlankodva apja. — De ezt akarom én mondani. Belépünk egy termelő szövetke­zetbe és a földet is magunkkal visszük. A gépek segítségével többet és könnyebben tudunk ter­melni. — Aztán miből akarsz házat építeni, akkor? — szólt közbe anyja. — Az Állam ad 20—30 évi tör­lesztésre kölcsönt az építkezés­hez. Majd én letörlesztem. Emiatt ne aggódjanak. Hát ez hirtelen jött, bár az utóbbi időben volt erről szó o tanyagyüléseken. De az elment a fülük mellett. Más az, hogy Feri is ezt mondja. Talán jót akar ez a gyerek. He ellenkezzünk hát vele. Talán igaza van, hogy nem kell annyit gyalogolni, hivatalos ügyben és orvos is lesz, ha me nyecske kerül a házhoz és gyere két vár és nem jár úgy, mint a szomszédban. Az esték is másol lesznek villany és rádió mellett, meg a közeli szomszédokkal... Gondolkodtak, mint ahogyan ezt most sokan teszik, eziránt/ ban. Hosszú hallgatás után, min• elintézett dolgot, állapítja mci Kenderessi bácsi: •— Akkor nem költők a házte­tőre, csak házilag javltjuk ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom