Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. április (5. évfolyam, 14-18. szám)

1950-04-02 / 14. szám

IS 1950 április i. MjnOVAWM, Mürtfztn­* . Uj magyar kultúráért a Szovjetunió példája nyomán NÉPÚJSÁG-A NÉP ÚJSÁGA A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy a magyar elnyomók államának helyén új ország épült, megnyílt az út né­pünk demokratikus, haladd erőinek szabad fejlődése előtt. Ahogyan Rákosi elvtárs mondotta emlékezetes beszá­molójában: „Népi demokráciánk min­den sikerének, minden eredményének kiindulópontja a Szovjetunió felszaba­dító harca és az a segítség, amelyet a magyarság megértő, nagy barátja, Sztálin nyújtott és nyújt nekünk.“ Bác -Kiskun megye dolgozói túlnyomórészt dolgozó pa­rasztok. Azelőtt robot, kizsákmányo­lás és jogtalanság volt az osztályré­szük. A Vörös Hadsereg győzelmes harcai szerezték meg számukra a bol­dog életet. Most nagy ünnepségekkel akarják kifejezni a Szovjetunió és Sztálin iránti szeretetüket, odaadó ra­gaszkodásukat. Az üzemek és gépállo­mások dolgozóival ünnepük majd az igazi szabadság beteljesülésének nap­ját. Nem a külsőségekre helyezik a súlyt, azonban mégis olyan módon akarnak ünnepelni, amely külsőségei­ben is megmutatja azt, hogy mit érez­nek. Minden egyes helység, legyen az város, vagy csalk pár kis utcából áll­jon is, zászlódíszbe öltözik, szabad dolgozói fáklyás, zenés felvonulást rendeznek ezen a napon. Kelébia dol­gozói fáklyás stafétát indítanak a Lenin-emlékműhöz, Madarason, Boro- tán és Katymáron a traktorokkal együtt vonulnak fel. Bácsborsódon a kastély parkjában gyülekeznek az ün­neplők, mintegy jelezve azt az utat, amit idáig megtettünk. Minden eszközt megragadnak a dol­gozók, hogy még szebbé, még emléke, zetesebbé, még méltóbbá tegyék az ün­nepséget. Kultúrműsorokat rendeznek. Lajosmizsén megnyílik a szovjet fes­tők képkiállítása, Dunapatajon kirakat­versenyt is rendeznek. Fülöpszálláson kiosztásra kerülnek az úttörők legjobb­jainak kitüntetést jelentő vörös nyak­kendők. Ugyanakkor lesz az úttörő csapatok „Kongresszusi Sportversenyé­nek'* megnyitása is. Apostagon a népi kultúra további ápolásával is követni akarják a Szovjetunió példaadását: az esti bál alkalmával népi táncokra ta­nítják a közönséget. A nagy nap elő­estéjén Kiskőrösön a felvonulás és tá­bortűz után zenével köszöntik a ter­melés legjobbjait. Bátya község dolgozói ünnepi versenyre hívták ki a dusnoki ajkat. „Hisszük, hogy az ünnepség meg­rendezésével is szolgálni fogjuk a szocializmus építésének ügyét. A ren­dezésnél nem a mennyiségre, a műso­rokban nem a frázisokra törekszünk. Amit vállaltunk, kommunista becsület­tel meg is valósítjuk" — írja Pénzes Jmre ügyvezető a kihívásban. Katymár magyar és délszláv dolgo­zó parasztjai közösen rendezik ünnep­ségüket. A közönség már eddig sem fért el a kultúrteremben, ezért a köz­ségháza udvarán felállított szabadtéri színpadon fognak magyar és délszláv műsort rendezni. Ezzel is kifejezésre akarják juttatni, hogy békés és szoros köztük az együttműködés, Lenin és Sztálin elvtársak tanításait követik. Megjelent Kiemeelkedö és nem egyedüli sport- esemény lesz a Bajai SZAK felszaba­dulási stafétája. Elviszi Kcskemétre a város dolgozóinak harcos üdvözletét A staféta Baján, a Sztáün-parkból in­dul és a kecskeméti Szovjet Hősi Em­lékműnél fejeződik be. Az április 4-e keretében rendezett ünnepi műsorok egyúttal a megyei kultúrcsoportok A múlt év vé%'n megyénk: területén 160 alapismereti I. tanfolyam indult, 2600 részvevővel. Idáig a részvevők nyolcvan száza­léka levizsgázott és bizonyítványt ka­pott az általános iskola I—II. osztá­lyáról. Vaskuton 12 dolgozó paraszt vé­gezte el sikeresen a tanfolyamot. Kö­zöttük Matusek Viktor is, aki legelső levelét Rákost elvtársnak írta. Matu­sek Viktor levele többet jelent a meg­szokott értelemben vett levélnél. Az, hogy leírja papírra: a Szovjetunió, a demokrácia tette lehetővé tanulását, nem egyszerű közlés. Több annál. Ki­fejezi azt, hogy Matusek Viktor, az­1944 november végén Dél-Magyar- országon, a jugoszláv határ közelében, a harmadik ukrán front csapatai ki­kényszerítették az átkelést a Dunán. A túlsó parton kiépítették az első hídfőállást és Mohács, Pécs, Bátaszék felszabadítása után megkezdték elő­nyomulásukat a Balaton és a Dráva közt nyugat felé, valamint a Balaton és a Duna közt északi irányban. — Valamennyi arcvonalunk közül a mienk most a legnyugatibb — mond­ták büszkén a harmadik ukrán front katonái. — Átléptük az Í9, délkört! Néhány nap alatt az északi támadás a Duna jobbpartján ötven kilométer­nyire jutott Buda alá. A magyar fő­városban pánik tört ki. Gyárosok és kereskedők menekültek nyugat felé. A Dunán felfelé hajók vonultak, minden elképzelhető rakománnyal. Ezalatt a német főparancsnokság új hadosztályokat vont ki a nyugati arc­vonalról és Olaszországból, hogy be­vesse a Duna vonalán. De egy másik megsemmisítő csapás érte az ellensé­get. Budapesttől északra a második ukrán hadsereg támadásba ment át, áttörte az ellenséges állásokat és a magyar főváros felé indult. Budapest­től északra, az erdőborította hegyeken jöttek a szovjet páncélosok és elérték a Dunái Lejjebb pedig, Budapesttől délre, a hidászok egyetlen éjszaka hi­dat vertek és a nyugati partra áttett kötelékek Velence vidékén egyesültek a Dunántúl, délfelői támadó csapatok­kal. Szamojev ezrede e napokban előre- verekedte magát a főútvonalak egyi­kéig, amely északelet felől vezetett a fővárosba. Az áttörés első csapásaiból ocsúdva, újabb erőpróbáját jelentik. A müsor- összeállítás, minden egyes szavalat, tánc, vagy jelenet a Szovjetunió Iránti hálát és szereteíet hivatott kifejezni. Nem kis feladat ez. A kultúrrsoporto- kat munkájukban segítik a dolgozók, javaslataikkal és nem egyizben anyagi támogatásokkal is. Az ünnepi műso­rok sikerei újabb győzelmet jelentenek majd a megyei kultúrfront számára, megerősítést és további lendületet. előtt kisemmizett, lenézett paraszt is hálát érez a dicsőséges Vörös Had­sereg iránt, mely szabadságot hozott és emberi életet biztosított neki és a többi dolgozónak. Az, hogy levelét, élete legelső levelét Rákosi elvtárshoz írja, világosan mutatja, hogy tudja, ki volt az, aki Pártjával a dolgozó nép élére állt, vezette, s akinek azt is kö­szönheti, hogy megtanult írni és ol­vasni. Ahhoz intézte első leveliét, aki Ieheíövé tetté, högvj élhessünk a Szov­jetunió adta szabadsággal.' Maíusek Viktor levele nem valami „magán­levél”, hanem felszabadult, dolgozó magyar nép üzenete Rákosi Mátyás, a Párt és a baráti Szovjetunió felé. Részlet A. Goncsár „A az ellenség megerősítette védelmét és hol az egyik, hol a másik szakaszon próbálkozott ellentámadásba lendülni, a „Tigrisek” támogatása mellett. A „Tigrisek” ellen a szovjet csapatok nemcsak különleges elhárító ágyúkat vetettek be, hanem nehéz lövegeket is. A mezőkön páncéltornyok hevertek, amelyeket a robbanás hetven méter­nyire sodort a német tankoktól. Minden egyes tanyát, minden falut meg kellett rohamozni a fasiszták ellen; a felsza­badító csapatok csak kilométerenként haladhattak előre. Egy napon a parasztházba, amelybe Bagirov szállásolta be magát embe­reivel. magastermetü, idősebb férfi ál­lított be. Kávébarna esőköpenyt viselt. Tísztességtudóan köszönt, de alázátos- kodás nélkül. Mikor megemelte nemez- kalapját, előtűnt oroszlánsörénye, ame­lyet középen választott ketté. Olyan volt, mintha a múlt század orosz festői egyikének képéről került volna le. A jövevény jól beszélt oroszuL — Bocsánat, uraim, van önöknek konyhájuk?? — kérdezte. — Nálunk minden van. Miért kérdi? — Fát aprítanék a konyhának. Grisa. a szakács bizalmatlanul nézett a férfi fehér kezére. De aztán mégis beleegyezett. A kocsivezetők érdek­lődéssel gyűltek oda, hogy lássák, ho­gyan vág fát a „kapitalista.,. Pillanatig sem kételkedtek, hogy valami kibom­bázott gyártulajdonossal van dolguk. A magyar letette botját és élénk moz­dulattal ragadta meg a fejszét. Már ahogy megfogta, látszott, hogy nem sok hasznot fog hajtani. Grisa elébe tett egy jó vastag tüsköt. Rákosi elvtárs a Központi Veze­tőség ülésén mondott beszédében aláhúzta a tömegekkel való kapcso­lat fontosságát. „Nekünk — mon­dotta Rákosi elvtárs — most erő­sítenünk kell Pártunban az önkri­tikát, a demokráciát., hogy ezzel újra. mélyebben eresszük gyöke­rünket a tömegekbe és megszüntes­sük. a tömegektől való elszigetelő­dés veszélyét.” A Párt és a tömegek közötti kap­csolat egyik igen fontos eszköze a pártsajtó. Nagy tanítóink. Lenin és Sztálin igen nagy' jelentőséget tu­lajdonítottak a pártsajtónak. Lenin „Honnan kezdjük” c. cikkében, amely 1901 májusában, az „Iszkra” negyedik számában jelent meg, azt irta, hogy az újság szerepe nem szorítkozik egyedül az eszme ter­jesztésére, a politikai nevelésre és politikai szövetségesek szerzésére. „Az újság — nemcsak kollektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is.” Pártunk a Bácskiskunmegyeí Népújság .napilappá való szervezé­sével új, nagyjelentőségű fegyvert ad megyénk dolgozóinak kezébe. Fegyvert, amely nélkülözhetetlen segítség a napi munkában, amely Pártunk útmutatásait viszi el nap mint nap megyénk dolgozóihoz. Sztálin elvátárs „A saját, mint kollektív szervező” c. cikkében meg­jegyezte, hogy nemcsak arról van szó, hogy az újság agitáljon és le­leplezzen, hanem mindenekelőtt ar­ról, hogy a. munkatársak, megbízot­tak és levelezők gazdag hálózatával rendelkezzék az egész országban, az összes ipart és mezőgazdasági helyeken, az összes kerületekben és járásokban, hogy a párttól kiinduló fonal az újságon keresztül kivétel nélkül minden munkás- és paraszt­lakta kerületbe eljusson, hogy az együttműködés egyrészt a Párt és az állam, másrészt az ipari és ag­rár kerületek között —• teljes le­gyen. Népnevelőink, pártfunkcionáriu­saink feladata tehát az, hogy ma­guk is megbízottai, levelezői le­gyenek megyénk lapjának, hogy cikkeikben, írásaikban közkinccsé tegyék a jó munkamódszereket, le­leplezzék az ellenséget, az újságot a Párt és országépítés eszközévé, az osztályharc kemény és éles fegy­verévé tegyék. Pártfunkcionáriu­A férfi minden oldalról megszemlélte a tönköt, megcélozta, aztán lesújtott A tuskó a másik odalára gurult, egy szilánk sem hasadt le belőle. Az ügyet­len favágót csakhamar kiverte a ve­rejték. Hajeckij nem nézhette tovább, tenyerébe köpött és kivette a fejszét az urias kezekből. Lesújtott és a tuskó szétdőlt, Hajeckij egy perc alatt apró­fára hasogatta. — Orosz kéz — mondta lelkesen a magyar. Arany kéz! Hajeckijnak tetszett a dicséret, le­nézett kezére, amely durva és kérges volt. — Mi vagy te, kapitalista? — kér­dezte a szakács. A magyar nevetett; —- Művész vagyok... Festő! — És hogy jutott eszedbe fát vágni? A magyar zavartan hallgatott. — Ne kérdezzetek tőle ilyen buta­ságot — vette védelmébe Haieckij. —- Hiszen látni rajta, hogy nincs mit ennie. — Igaz ez? — kérdezte, a szakács. — Igaz, Budapestről menekültem — felelte a magyar. — Gyere, szedj magadhoz egy kis erőt. Elvezették a konyhára. Miután jól­lakott, beszélni kezdett a budapesti élet­ről és Szálasiról, akit személyes ellen­ségének tekintett — Bandita, gonosztevő, fasiszta zsol­dos. Magyarországon minden becsüle­tes ember ä szovjet hadsereget várja, hogy megszabadítsa ettől a banditától és nyilasaitól. A festő tetszett a katonáknak. S ő is mindjobban hozzájuk szokott. Nem­sokára elhozta ingóságait: keretnélküli. saink. népnevelőink, dolgozóink ve­gyenek részt az újságszerkesztés munkájában! Levelekben, cikkekben, írásokban vessék fel a hibákat, hiányosságokat, problémákat, hogy a hibák, hiányosságok felvetése nyo­mán megteremjen a kiküszöbölés lehetősége. De beszéljenek eredmé­nyeinkről is. Élmunkásaink, kiváló dolgozóink, a mezőgazdaság élen­járói mondják el az újságon keresz­tül egész megyénk dolgozó népének jó munkamódszereiket, hogy ezek alkalmazása közkinccsé tegye azo­kat és eredményeiből egész dolgozó népünk jobb élete épüljön tovább! Megyénk egész dolgozó népe le­velekben, cikkekben leplezze le az ellenség aknamunkáját, kártevő próbálkozásait, a kutak mesterkedé­seit. Lássa az ellenség: rajta van a szemünk! Leplezzük le mindazo­kat, akik új, jobb életünk gazda­sági és politikai alapjait akarják aláásni, akik hanyagok, lusták és felelőtlenek a munkában, akik a há­borúra spekulálok belföldi ügynö­kei! Ne felejtsék el, hogy minden egyes olvasóért kemény harcot, ko­moly felvilágosító munkát kell foly­tatni! Legyenek rajta népnevelőink, hogy a pártsajtó Sztálin elvtárs tanítása szerint eljusson minden kerületbe és minden járásba, az összes ipari és mezőgazdasági he­lyekre. A Bácskiskunmegyeí Népújság május elsejétől kezdve már napon­ként jelenik meg. Terjedelme 6 ol­dal és előfizetési ára havonként 11 forint, üzemi és csoportos előfize­tés esetén 9.50 forint lesz. Népne­velőink, tömegszervezeti aktívák biztosítsák az olvasók ezreit és ez­reit az elkövetkezendő egy hónap alatt és tegyék a saftómunkát a párt­munka szerves részévé, állandó pártmunkává. Tudatosítsák népne­velőink, a tömegszervezeti aktívák, hogy a pártsajtóval való kapcsolat a Párttal való kapcsolatot jelenti. Legyenek rajta népnevelőink, párt- funkcionáriusaink, a tömegszerve• zeti aktívák, hogy a pártsaftó ter­jesztésével, a pártsajtó munkájában való részvétellel erősödjék Pártunk kapcsolata a tömegekkel, hogy ez­által magasabbra emeljük párt- munkánk színvonalúi. feltekert festményeit és vázlatkönyveit. Ezekből mutatta meg a katonáknak a budapesti tájat. Az egyik rajz alatt fel­írás: „A haragos Duna”. Más rajzo­kon rommá lett házak és utcák. — Ezekkel vádolok én! — mondta á festő. — Az új, demokratikus Magyar- otszágon majd a bírák elé teszem a rommá lett fővárosról készült vázlato­kat. Ezek beszélnek a nyilasokról! A művész igyekezett mindenben se­gítségükre lenni a katonáknak és Gri- sának ugyancsak sok vesződségébe ke­rült, míg megtanította, hogyan kell krumplit pucolni és a húst a darálón áthajtani. Egy cseppet sem bántotta a katonákat, hogy az öreg állandóan az országról beszélt, mely végeredmény­ben harctér volt. Bagirov ezt mondta; — Mi tiszteletben tartjuk minden nép hazafiságát, mert magunk is haza­fiak vagyunk! Hajeckij egyszer megkérte a festőt, örökítse meg őt az „utókor számára”, — Ügy rajzolj meg, hogy Kotov- kijra hasonlítsak — rendelkezett. -— Lovon és a ló nyaka szép ívben ha­joljon. S Hajeckij felfújta magát, rémisztő szemeket meresztett. A művész inkább jámbor vidám ravaszságot vitt rá az arcra. Mikor Haieckij megszemlélte a képet, megelégedett volt. — Hasonlít — mondta. — S a Jó, mintha csak élne. Ügyes kezed van ... Nos, kimondom: ezüst kezed van! Kö­szönöm. Ezt a szót Haieckij már magvaru! mondta. S a festő mosolvogva pillan­tott kezére, arra a sápadt kézre, amely valóban, mintha ezüstből lenne. ARANYKEZ-EZÜSTKÉZ kék Duna” c. regényéből ÉLJEN A HAZÁNKAT FELSZABADÍTÓ DICSŐSÉGES SZOVJET HADSEREG!

Next

/
Oldalképek
Tartalom