Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. április (5. évfolyam, 14-18. szám)

1950-04-16 / 16. szám

4 JD50 április 1*. „A Központi Vezetőség útmutatása nyomán kijavítjuk a hibákat” A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége március 29-i határo­zatában foglalkozott a vallás- és köz­oktatásügyi minisztérium munkájával, közoktatásunk égető kérdéseivel. A ha­tározat élesen világít rá azokra a hi­bákra, amelyek gátolják a dolgozók gyermekeinek iskoláztatását. A hatá­rozat széles körben visszhangra talált. Kecskeméten különösen a nevelők fog­lalkoztak a felvetett kérdésekkel, köz­oktatásunk hibáival. Az elmúlt napok­ban a bácskiskúnmegyei tankerületi főigazgatóság dolgozói átvitatták a határozatot és a hivatal dolgozóinak nevében Radics Tivadar elvtárs levél­ben közölte álláspontjukat. Az aláb­biakban kivonatosan közöljük a levél­nek azt a részét, amely a helyi hibák feltárásával foglalkozik. — Kétségtelen az, hogy a bácskis- kúnmegyéi tankerületi főigazgatóság működésében is sok tekintetben mutat­koznak azok a hibák, amelyet Pártunk Központi Vezetősége határozatában élesen feltárt. A főigazgatóság dolgo­zói vidéki útjaik során igen sokszor találkoztak ezekkel a kérdésekkel és gyakran csak nagy nehézségek között tudták megtalálni a megoldás útját. A főigazgatóság munkája hosszú időn ke­resztül magán viselte a tervsxzerütlen- ség jegyét. Csak a legutóbbi időben igyekeztünk munkaterv készítésével a bajokon segíteni. Annak ellenére, hogy ez a szakasz nagymértékben megjaví­totta a főigazgatóság munkáját, még mindig nem sikerült az összes hibákat kiküszöbölni. Ennek egyik oka, hogy a munkatervet nem minden esetben valósítottuk meg teljes egészében. Hátráltatta a megvalósítást az is, hogy a felette* hatósáv sok esetben túlzottan rövid határidőt tűzött ki, avagy gyakran ellentétes rendeletek megbontották az • előirányzott munkák egyensúlyát. Az egyéni kezdeménye­zés, a helyes keresésének szándéka nagyon gyakran befulladt a miniszté­riumtól kapott rendelkezések töme­gébe és elhomályosította néha a leg­becsületesebb szándékkal dolgozó igaz­gatóink, pedagógusaink tisztánlátá­sát is. — Volt idő, amikor a főigazgatóság egyes reszortjaiban a munkaterven kívül végzett, éppen ezért eredményei­ben sokszor kétesértékíi munkák tö­mege messze felülmúlta a munka- tervben előirányzott és tiszta elvi szempontokból sugalmazott munkák mennyiségét. — Csak egy-két nehézségre és hi­bára hívjuk fel a figyelmet. A közép- és általános iskolák előadói iskola- látogatásaik során igen gyakran ta­pasztalták azokat a nehézségeket, amelyekkel megyénk pedagógusainak meg kellett küzdeniük a tanulmányi színvonal emelése, a lemorzsolódás elleni harc és a reakció, 'különösen a klerikális reakció aknamunkája elleni küzdelem során. Kollégiumaink diák­jai, különösen az I. éves munkás- és szegény paraszt származásúak, elkese­redett harcot, vívtak a hatalmas ará­nyokat öltött túlterhelés ellen. Voltak kollégiumok, ahol a tagság zöme késő esti órákban, holtfáradtan az egész napi munkától, kezdett hozzá zsúfolt, sokszor teljesen áttekinthetet­len napi lecke megtanulásához. A növendékek gyakran panaszkodtak nagyfokú fáradtságról és arról, hogy a legjobb akaratuk mellett sem képe­sek megemészteni és magukban rend­szerezni azt a tudásanyagot, melyet a tankönyvek nyújtottak számukra. — Mindezekhez a nehézségekhez járult a tankönyvhiány is. Egyik kö­zépiskolás nevelőnk beszámolt arról, hogy a közelmúltban, mikor az év elején beígért tankönyvek végre megérkeztek, egyes elsőévesek tanulmányi szín­vonala ugrásszerűen emelkedett. Voltak olyanok, akik a tankönyv bir­tokában egy hét alatt egy teljes jegy- gyei javították tanulmányi eredményü­ket. — Megyei ellenőrzésünk során több. szőr találkoztunk a klerikális reakció tevékenységével. Tapasztalataink sze­rint az utóbbi időben nem tömegmoz­gósítás formájában operált a klérus, hanem szívós apró munkával igyeke­zett minden kis résen behatolni köz­oktatásunk területére és gátolni ezen a vonalon szocializmusunk építését. Utalnunk kell itt elsősorban azokra a próbálkozásokra, melyeket a peda­gógusok fizetésrendezése után e vo­nalon elért eredményeink aláásása céljából tett a klerikális reakció. Leg- öntudatosabb nevelőink természetesen felháborodottan utasították vissza az ilyenfajta aljas provokációkat, azon­ban valljuk be őszintén, voltak inga­dozók, akiket könnyen hálójába ker­getett a klerikális reakció. — Hiba volt az is, hogy a minisz­térium igen gyakran fontos reszort­ban dolgozó munkatársakat mentett fel anélkül, hogy pótlásáról gondosko­dott vona. Ezek a személyi hiányos­ságok is nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy nem aktivizálhattuk eléggé pedagógus tömegeinket és a tömegszervezetek felé sem építhettünk mindig ki szervezett, állandó kapcso­latot. — Most, amikor Pártunk kritikája nyomán tisztán látja a főigazgatóság minden dolgozója a hibákat és a megoldásra váró feladatokat, folya­matba tettük azoknak a terveknek el­készítését, amelyek alkalmassá teszik a hivatalt arra, hogy megyénk peda­gógusaival vállvetve, tettrekészen in­duljunk a harcba azért, hogy Pártunk vezette dolgozó népünk gyermekei végre megtalálhassák méltó helyüket az iskolában és onnan kikerülve, mint jó szakemberek, alkotó részesei lehes­senek szocializmusunk építésének. Radics Tivadar tankerületi főigazgatóhelyettes Kultűrház megnyitására készül a félegyházi toliüzem ,.Indulj az útra, vissza ne nézz — hallatszik bátran az ének. A félegy­házi toliüzem pár hete alakult ének­kara próbál, abban az épületben, ahol régen Horthy csendőrei tanyáztak és ..ítélkeztek“. A szégyenletes emlékű laktanyából nemsokára kultűrház lesz. a dolgozók már az utolsó simí­tásokat végzik, de az énekcsoport már itt próbál. Május 1-re készül. — Hetvenen dolgoznak most az üzemben —mondja Feri Juliánná elv­társnő, a csoport vezetője. — Ének­karunk 32 tagú, pedig nemrégen ala­kult még meg. Az április 4-i felvonu­lásért és szereplésért dicséretet kap­tunk s ez munkánk fokozására kész­tet bennünket. Rengeteg a pótolni va­lónk, sokat kell tanulnunk, hogy fel­adatainkat valóban teljesíteni tudjuk. Nagyon hiányzik tánccsoportnnkhoz egy képzett vezető. Úgy gondoljuk, legjobb lennp, ha magunk közül kül­denénk el valakit iskolára, ahol meg­tanulná, hogyan kell a népi láncokat betanítani, a csoportot irányítani és összefogni. A félegyházi tofiüzem kuftűrcsoport- jának munkája, a vállalt feladatok nem kicsinyek. De azok, akik az al­kotó ember hitével tudnak énekelni és dolgozni, nem riadnak vissza a ne­hézségektől, kezdeti akadályoktól. tuuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíHüiiiiiiiiiiMiiiniiiiHiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiii A MÉREG KE VER ŐK Részletek Asztalos István: „Szél fuvatlan nem indul" c regényéből Kati Pistiné pislog, akár a lámpa s szemével önkéntelenül is az urát ke­resi., dekát az éppen olyan komoly, akárcsak Könyves és a többiek. Kétszer is nekifog liát, míg hangot ejt ki a száján. — Rámrontott Véta, hogy a fiam el. törte a fazekát, s hogy fizessem meg... — mondja. — Mi az istenből fizes­sem?!... Akkor csak szembecsapja velem a cserepeket... Hát igazság ez? — Hirtelen sírni kezd. — S most ti is — sírja elkese­redve — a szegények pártja vagytok s mégis így bántok el velem, csak amért ó a román ... Könyves hallgatja hüledezve. — Dekát, Kati néni, maga mondja, hogy fazekáért ment oda Kecán Va- sziné, aztán a maga szájáért sem fon­lak ingyen, igaz-e; akkor mért vegyíti bele, hogy: amért ö román?!... Csakhát Kati Pisimét nem olyan könnyű meggyőzni, A szák eszével még mindig nem látja tisztán, hogy ö a más bolhájától vakaródzik. — De a tiszteletes úr mondta! Akkor mért mondta? Erre már elnevetik magukat az elv. társak. Csak egyedül( Todorán Pável nem nevet. — Azért, hogy kárálj vakon, mint a tyúk. Hogy káráld tele a falut, hogy megvertek a románok, azért! — mondja neki mérgesért, aztán Kati Pistihez fordul: — Tanítsd meg a feleséged, hogy ne csináljon itt zavart — formed rá ha­ragosan. *** Kati Pistiné már a szemét sem meri tnegtörülni, csak megfordul sóhajtva és megyen kifelé. Alig látja könnyeitől a kilincset. Nyulkál hát feléje, de a kilincs hirtelen hátraugrik s ő, ahogy kapna utána, majd nekiesik annak, aki éppen akkor jön be. A pap jön be, a tiszteletes ár. Aztán még tágabbra kell nyitnia az ajtónak, mert a tiszteletes úr után Serestéit) Dani Gangos is be­jött, az pedig roppant széles egy ember. Könyves úgy néz rájuk, hogy ha most nem égne a lámpa, hát parázs- lana a szeme. Felfordul a terem is, mint hirtelen szélre az erdő, aztán csend lesz és feszültség. Csak Bakó Bakter sóhajt egy mélyet. Azok meg bejönnek hivatalos arccal. Hogy ilyen sokan legyenek, arra nem számítottak, dekát már bejöttek, nin­csen mit csinálni. Hát éppen jókor jöttek. Könyves köszönni sem engedi őket, feiéjük fordulva, rögtön rákérdez a papra: — A tiszteletes úr miért mondta Kati Pisilnének, hogy Kecán Vasziné azért dobta szembe vele a cserepeket, amiért ö magyar? Szeme, mint két horog tapad a papra. S az, mint akinek földbe ragad a lába, mozdítani sem bírja. Úgy el­ütötte Könyves kérdése, mint egy moz­dony. Csak a nyakát tekergeti kínjában! Gangos már látja, hogy bajba lépett a pap s fél, hogy még őt is bele­viszi, hallgat hát kényelmetlenül. De hallgat a pap is, hallgat egy darabig, aztán csak tagadni kezd: — En ilyesmiket nem beszéltem, én csak annyit mondtam., hogy éljenek békességben — mondja, de rebeg a szeme s a padlón kívül nem mer más­felé nézni. Kati Pistiné, aki eddig állt a fal mellett hangtalanul, rögtön abba­hagyja az álldogálást, odalép a pap elé s beszélni kezd szaporán: — Hát nem azt mondta, hiába me­gyek panaszra, ha egyszer magyar vagyok. Meg hogy kellett nekünk jóba lenni a románokkal?!... Hát nem maga mondta? Tán én hazudok?!... Es még sokat és sokáig mondana, ha engedné Könyves. De Könyves nem engedi. — Jól van Kaimé! Maga most men­jen szépen haza — mondja s az asz- szony most már, ha nehezen is, de szót fogad neki és elindul. De amíg az ajtóig megy, mindegyét durúzsol: — Elmondom én a falunak, hogy kiféle maga — ígéri, fenyegeti. — Aki pap, tie hazudjék/ — mondja dühöseit, azzal kimegy az ajtón s be­teszi jó hangosan. Könyves nézi a papol s mikor meg­szólal, útátkozó a hangja: — Mocsok dolog ez tiszteletes ár! Hát erre való a pallóst?! * Gangos, mint a hívatlan vendég áll­dogál s nem tudja eldönteni, hogy most mit csináljon. Dölyfös, büszke ember, nem tetszik neki sehogy ez a helyzet. Fene szák körülötte a hely és mind szükebbnek érzi. Megpróbál tehát olyan formán nézni a papra, mint akinek semmi köze sincs hozzá, dekát mind próbálhatja. Mivel most már ő áll az előtérben, Könyves egye­nesen hozzája fordul: — Maguk miért jöttek — kérdi. A nagy kövér ember szólna, ha tudna. Ránéz a papra, s nem tudja, mit mondjon. Úgy indult el a pappal, hogy a magyarság nevében jönnek számonkérni a Párttól, miért engedi üldözni a magyarokat. Hogy itt majd felsorolják Kocsis Kicsi, a Kati Pistiné dolgát s megfenyegetik Könyveséket, hogy feljelentik a megyei Pártközpont­nál. S főleg azt akarták elmondani, hogy a szövetkezet ügyét pedig nem lehet mostmár bolygatni, az emberek el vannak keseredve, aztán ők nem fe­lelnek semmiért. Abba egyeztek meg, hogy a pap el­mondja mindezt, ó pedig támogatja. Dekát megette a fene mostmár az egé­szet: Könyves nemcsak a papot lőtte ki az imént, hanem a pappal együtt a mondókát is. Áll hát tanácstalanul s jobb hljján újra ránéz a papra. Arra mind néznSt, az már tnukkarU sem. mer* Jó felvilágosító munkával a illegvei napilapért Május 1-re, a nemzetközi mun­kásmozgalom és a munka nagy ün­nepére a Bácskiskúnmegyei Nép­újság napilappá szerveződik át. Ez a megyének igen nagyjelentőségű eseménye lesz és éppen ezért párt- szervezeteinknek, tömegszerveze­teinknek a jelentőség nagyságához mérten kell az ezzel kapcsolatos feladataikat elvégezni, hogy elérjük célunkat és új lapunknak meg tud­juk szerezni a legfontosabbat: a tömegolvasótábort. A sajtó, illetve megyei lapunk terjesztésével kapcsolatos agitációs, felvilágosító munka szoros össze­függésben van Rákosi elvtárs feb­ruár 10-én elmondott beszédével. Rá- •kosi elvtárs felvetette a tömegekhez való viszonyunk kérdését és meg­állapította az ezen a területen lévő hiányosságokat. Ennek oka részben az, hogy a tömegek politikai felvi­lágosítása helytelenül, rendszer­telenül folyt, a népnevelő-munka nem tudta megteremteni a szoros kapcsolatot a Párt és a tömegek között. A mi megyei lapunk első­rendű feladatának tartja, hogy a tömegeket felvilágosítsa, hogy a tö­megeket tanítsa, nevelje, hogy az ellenséget lépten-nyomon leleplezze, hogy a dolgozó tömegeket a szocia­lizmus építésére mozgósítsa, ahogy : Sztálin elvtárs mondotta: „amely­nek segítségével a Párt naponként, óránként beszél a munkásosztállyal a saját nélkülözhetetlen nyelvén. A Párt és az osztály között a szel­lemi fonalak meghúzására más esz­köz, más ilyen hajlékony apparátus a természetben nincsen.” Pártszervezeteink igen jól tudják, de dolgozó népünk jórésze is meg­győződött arról, hogy a harcos kommunista újság milyen nagy se­gítségére van munkájában, a fel­adatok megértésében, az ellenség elleni harcban. Éppen ezért a ter­jesztési munka megindulásakor igen lelkesen fogadták a helilapnak napilappá való átszervezését. Párt- szervezeteink már két esetben, egy­szer a Szabad Nép, majd a múlt év őszén a megyei lap terjesztése érdekében komoly eredményeket ér­tek el és ez azt mutatja, hogy elv- társaink, pártmunkásaink, népneve­lőink általában megértették annak nagy jelentőségét, hogy a sajtót tömegek olvassák és azt, hogy ez a tömegek felvilágosításában, mozgó­sításában milyen nagy segítségükre van. A most megindult lapterjesz­tési munka, bár még a kezdetén van, máris rendelkezik bizonyos mértékű eredményekkel. Az elvtár­saink, népnevelőink helyenként — komoly feladatnak tekintve munkáju­kat — jó eredményeket értek el. Kecelen és Soltvadkerten találkoz­tunk olyan népnevelőkkel, akik már egyenként több mint tizenöt előfize­tőt szereztek. Jó példájukat igyekez­nek a szervezet többi tagjai is kö­vetni. Munkájuk sikere annak kö­szönhető, hogy jó felvilágosító mun­kát végeztek. Sikerült nekik helye­sen összekötni a sajtó kérdését a napirenden lévő feladatokkal, azok megoldásával és az eredmény nem maradt el, a dolgozók közül igen sokan belátták, hogy az újságra szükségük van és azt is, hogy az újságot olvasniok kell. Bebizonyoso­dott, hogy a sajtóterjesztési munka sikeres csak abban az esetben lesz, ha nem a többi feladatoktól függet­lenül, hanem velük szoros kapcso­latban végezzük, ha a feladatok megmagyarázása folyamán a sajtó olvasásának fontossága mintegy fontos szükségszerűség szerepel. Az újság terjesztésével kapcsolat­ban egy sor hibát is meg kell álla­pítani, melynek a rugója egészen bi­zonyosan az, hogy pártbizottsá­gaink és a pártszervezeteink és a tömegszervezetek még nem látják egészen világosan ennek fontossá­gát, nélkülözhetetlenségét. Rosszul, helytelenül viszonyulnak egyik leg­fontosabb fegyverhez, segítséghez és eszközhöz: a saitóhoz. Másod-, vagy harmadrangú kérdésnek keze­lik, nem veszik észre a sajtómunka felbecsülhetetlen értékű segítségét a pártépítés — most különösen nagy — feladataival kapcsolatosan. Mi­ben mutatkozik mindez meg? Fü- löpszálláson a titkár elvtárs azt mondotta, hogy a népnevelők nem tudnak semmi eredményt elérni, mert a lakosság egyszerűen azt mondja, hogy már előfizetett a saj­tóra. Azt a népnevelők nem kérdez­ték meg, hogy milyen sajtóra. Itt még egyetlen előfizető sincs. Kuti- szentmiklóson is csak papíron in­dult be. Hogy papiron az azt bizo­nyítja, hogy több népnevelő még azt sem tudja, hogy most a sajtó- terjesztés egyáltalán feladat-e. Tas­son az elvtársak azzal védekeznek, hogy egyébirányú elfoglaltságuk miatt nem képesek időt szakítani a sajtóterjesztési munka végzésére. Kalocsán a járási bizottság még csak be sem indította a munkát. A propagandista elvtárs azt mondotta, hogy a járási 'titkár elvtárs a kér­déssel kapcsolatos iratokat letette az asztalára, de semmi egyéb fel­világosítást nem adott. Dunavecsén sem történt még semmi. Általánosságban kell meg­állapítani, hogy a terjesztésre ki­küldött ujságpéldányokkal még egyetlen egy helyről sem számol­tak el. Ez korpoly hanyagságra vall. Ez a néhány példa megmutatja, hogy pártszervezeteink mennyire másodrendű kérdésnek tekintik a pártsajtót és a vele való fog­lalkozást. Ezen feltétlenül változ­tatni kell. Pártbizottságainknak és pártszervezeteinknek meg kell vizs- gálniok a terjesztéssel kapcsolato­san eddig végzett munkájukat és meg kell határozni feladataikat. Ki kell emelni a megyei lap terjeszté­sével ebből a bizonyos elszigeteltsé­géből és népnevelőink és a tömeg­szervezetek aktivistáinak bekapcso­lásával biztosítanunk kell a teljes munkábalendülést, mely a rövid idő alatt biztosítani fogja a szükséges eredményeket. Népnevelőink mun­káján igen sok múlik. A népnevelő ennek a munkának is központi alakja, mint annyiszor már a Párt megszabta feladatok elvégzése so­rán. Eddig mindezt sikerrel oldották meg, ami népi demokráciánk és Pártunk megerősödésének nagy ügyét szolgálta. Ebből a munkából is kiveszik egészen bizonyosan ré­szüket és eddigi eredménysoroza­tukat egy újabbal fogják gazdagí­tani. Lelkes munkájuk: a jó kom­munista munka a legfőbb biztosíté­ka a sikernek. Ez biztosan nem fog elmaradni. A feladat: az eddigi munkánkat értékelve, a hibákat kiküszöbölve, lendületes, a többi feladatok elvég­zésével összekapcsolt jó felvilágo­sító, népnevelő munkával biztosí­tani a május 1-én induló megyei napilapunk tömegolvasótáborának megteremtését. „Tavaszi Vasárnapok" Az elmúlt téli hónapok folyamán ha­talmas méretekben bontakoztak ki a megyében a Szabad Föld Téli Esték előadássorozatainak sikerei. Az érdek­lődés előterében mindenütt az élenjáró szovjet mezőgazdaság, annak munka- módszerei és eredményei állottak. Elénk figyelem, nagy érdeklődés kí­sérte a természettudományi előadáso­kat is. A kialakuló viták bizonyították, hogy dolgozó parasztságunk eddig soha nem remélt mértékben gazdagít­hatta elméleti tudását a Téli Estéken keresztül. A Téli Esték folytatását képezik az egész megye területén, április 16-án meginduló „SZABAD FÖLD TAVASZI VASÁRNAPOK“’. Itt már nem kizáró- tagosán elméletről lesz szó, hanem a gyakorlati munkára veszik az irányt. A Téli Esték tapasztalatainak felhasz­nálásával, sikereire és eredményeire támaszkodva, indulnak a Tavaszi Va­sárnapok. A mezőgazdasági munkála­tokra való tekintettel nem hetenként, hanem kéthetenként rendezik, film­vetítésekkel, kultúrműsorokkal kap­csolják össze. Ingyenes orosz nyelvtanfolyamok. A kecskeméti Magyar-Szovjet Társaság április közepén újabb orosz nyelvtan- folyamot indít kezdők és külön haladók számára. Jelentkezni naponta 3—6 utca 4. sz. alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom