Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. április (5. évfolyam, 14-18. szám)

1950-04-02 / 14. szám

2

1950 SpriHs 1

VEZETŐSÉG VÁLASZTÓ TAGGYŰLÉS EGY ÜZEMI PÁRTSZERVEZETBEN

A kecskeméti Szeszfőzde alapszervezetének taggyűlésére a tagság a jó előkészítés eredményeképpen pontosan és teljes létszámmal jelent meg. Az elnök megválasztása uíán a titkári beszámolót Huszlik elvtárs, a vezetőség titkára tartotta. Az alapszervezet vezetősége mindazt, amit a beszámolónak tartalmaznia kellett, előzőleg vezetőségi ülésen vitalla meg.

A beszámoló

Htisztik elvtárs a beszámolót előre elkészített jegyzetéből tartotta. Beszámolójának első részében konkrétan rávilágított arra, hogy a pártszervezet kisebb-nagyobb hibákkal is, de hivatását betöltötte,

a dolgozókat vezette a feladatok megoldásában.

A pártszervezetnek a brigádmunka megjavításáért az egyéni verseny ki- szélesítéséért folytatott felvilágosító munkája eredménnyel járt. Ezt bizonyítják a sztálini műszakban elért eredmények és az elfogadott és .bevezetett harminc újítás. A decemberi versenyben az üzem második helyen végzett.

Ezek után megvilágította azt, hogy az elért eredmények mellett még komoly h'ányosságok vannak, hogy az utolsó hat hónapban mindössze csak egy tagjelöltet vettek jel és a vezetőségei a tagság megkérdezése nélkül jelölték ki, ezzel megsértve a Párton belüli demokráciát.

— Nagy hiba volt — mondotta Husztik elvtárs —, hogy úgy a párttitkár, mint az üzemi bizotiság titkára az alulról jövő javaslatokat, problémákat nem támogatta és nem vitte azokat az üzemi háromszög elé. A versenyben elért eredményeket nem hoztuk nyilvánosságra, így az volt a hihető, hogy mindenki jól dolgozik. De nagy hiba volt az is, hogy politikailag nem magyaráztuk meg a munkaverseny jelentőségét és a verseny irányításúban bürokratizmus mutatkozott.

A további beszámolójában Husztik elvtárs önkritikát gyakorolt a vezetőség nevében. De kritikát gyakorolt a tagság felé is. Így Husztik elvtárs nem csak beszélt a kritikáról és az önkritikáról, hanem gyakorolta is az- A titkári beszámoló következményeként a tagság mindegyike aktívan kapcsolódott be a beszéd megvitatásába. Kritizálta a vezetőség munkáját és önkritikát gyakorolt, hibáit nyilvánosan elismerte.

■— Nálam is meg volt a hiba. Meg voltam terhelve a munkákkal. Én is — mondja Oláh Péter elvtárs — abba a hibába estem, hogy minden munkát magamra vállaltam és a sok munkától még a legfontosabb feladataimat sem tudtam megoldani. — Mi tizes bizalmiak sem végeztük úgy feladatainkat — szólt hozzá Ugi Ráoz László elvtárs — mint ahogyan kellett volna. A tagságot nem látogattuk le. Mi négyen vagyunk tizes bizalmiak de legtöbbször annyira megterheltek az aprólékos munkával, hogy nem tudtunk jó munkát végezni.

A hozzászólásokban a tagság ele ven volt, politikus és éber. A jó elő készítés munkájának köszönhető az, hogy az egész tagság tudta, hogy a pártszervezet életében a legfontosabb esemény a vezetőságválasztó taggyűlés délután 4 órakor lesz. És tudta azt, hogy a régi titkár, a régi vezetőség most teszi le a próbát, hogy Rákosi elvtárs beszéde óta nyugodtan bírálhatja a vezetőséget és hogy jogait és kötelezettségeit gyakorolhatja. Ennek köszönhető nagyrészt az, hogy a tagok mindvégig aktívak voltak.

A határozat javaslatot

így a hosszú megvitatás után nemcsak elfogadták,

hanem ki is egészítették Horváth József elvtárs javaslatával. Eszerint, a megválasztott és felfrissített új vezetőséget munkájában a tagság a legjobb tudása szerint támogatni lógja.

A javaslat elfogadása, kiegészítése után lemondott a régi vezetőség és megkezdődött az új vezetőség válasz tása. A jelölőbizottság öt elvtársai javasolt. Az öt közül egy elvtársnőt.

A jelöltek egymásután mondják el önéletrajzukat. ötször egymásután ballatszik: munkáscsaládból, szegényparaszt családból származom — ekkor és ekkor kerültem a munkásmozgalomba. — A termelésben megálltam a helyem ... Szeretem a Pártot..

A harmadik jelölt Bíró Sándor elvtárs. Neve elhangzásakor a tagsá soraiban élénk mozgolódás, az arcokon meg mosoly fut át. Na most Bíró elvtárs megkapod a magadét. Most jól megmondjuk neked, hogy milyen hibáid vannak — mondogatják félhangosan a padsorok között. És amikor az elnök megnyitja a vitát, valóban egymás után állanak fel elvtársai.

— Ha figyelembevesszük — mondja —, a mostani beszámolóját és azt, hogy felismerte hibáit és rámutatott a pártszervezet hiányosságaira, én szerintem azt jelenti, hogy ezeket ki is tudja küszöbölni. Ezért merem javasolni. A javaslat és az indokolás utáni élénk vitában a tagság megállapodott abban, hogy Husztik elvtársat újból megválasszák a vezetőség tagjául. így az újonnan megválasztott öttagú vezetőségbe két régi és három új tag került.

Maga a választás

sokkal élénkebb volt, mint a beszámoló feletti vita. A tagság kérdései és kritikája mind azi mutatják, hogy magukénak érzik a vezetőséget. Ugyanakkor a jelöltek önéletrajzaiból és ön- kritikájából kitűnt az, hogy a párttagság joggal bízhat abban, hogy jó kezekbe adta a pártszervezet ügyeinek vezetését. A megválasztott vezetőség pedig érezheti, hogy a tagságnak ö felel minden cselekedetért, s hogy a párttagság nagyobb bizalommal követi. A vezetőséget valójában magáénak érzi, hogy arra is vigyázni fog, hogy az új több önkritikával, jobban végezze munkáját, mfnt az előző.

h. b.

hogy mellette vagy ellene szólaljanak fel.

A parázs vitából aztán kiderül, hogy Bíró elvtárs élenjár a munkában. Tanítja munkatársait, elméletileg igen képzett, de van egy nagy hibája éspedig az, hogy munkatársaival nem mindig közvetlen, néha fölényesen viselkedik. Az alapos kritika elhangzása után Bíró elvtárs valóban beismeri hibáját és ígéretet tett, hogy ezeket ki fogja javítani. így, egy ellenszavazattal a tagság elfogadta. Bíró elvtárs elfogadása után azonban nagy és súlyos hibát követett el a jelölő bizottság:

Tagjelöltet javasoltak a vezetőség tagjai közé. Már a jelölt önéletrajza is elhangzott, amikor a tagság éberen, komoly felelősséggel felhívta a figyelmet arra, hogy tagjelö.t nem lehet vezetó'ségi tag.

A hirtelen beállott csendet az elnök felhívása törte meg. Javasolta, hogy a tagság válasszon új jelöltet. Három név is hallatszik a sorokból, amelyet aztán parázs vita követ. Egyenként elmondják, hogy ki miért javasolja az általa megnevezettét Majd Vendricki János elvtárs felveti, hogy a tagság javasolja Husztik élvtársat.

Népnevelő értekezlet Rákosi elvtárs beszéde után délegyházán

A félegyházi pártszervezet előadótermében leLkeshangú értekezleten tárgyalták meg a népnevelők Rákosi elvtárs beszéde nyomán a népnevelő munka eddigi hiányosságait és tettek javaslatokat azok kijavítására.

Vidéki elvtárs párttiíkár beszámolója után tíz-húsz jelentkező kéz lendült a magasba, hogy az építő bírálat és önbírálat jogával élve, értékeljék ki az eredményeket, fedjék fel a hibákat és így új utakon induljanak el a jövő mun kaját illetően.

— Bizony van még javítani való! — áll fel elsőnek Tarjányi Sándor népnevelő. — Magamból indulok ki elvtársak. Sokszor követtem el hibákat én is. Hányszor előfordult, hogy türelmetlen voltam és ha valamelyik ‘szaktársam nem úgy beszélt, ahogyan én elvártam volna, legyintettem egyet és többé felé sem néztem. Pedig ha több türelmet fordítottam volna a meggyőzésre, ezek a szaktársak már valameny- nyien itt lennénk közöttünk és ők Is velünk együtt végeznék a legszebb pártmunkát: a nevelést.

Bálint elvtárs felszólalásában egyesül a kritika és önkritika is. Sokszor volt közöttünk is egészségtelen veresengés. torzsalkodás elvtársak. Pedig ha azt az erőt, amit az egymással szembeni ellenségeskedésre fordítottunk, az osztálv- liarc küzdelmeiben használtuk volna fel.

most sokkal előbb állanánk. A jövőben ajánlom, hogy mindegyikünk vésse jól figyelmébe Rákosi elvtárs szavait: „a kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása Pártjának, a dolgozó népnek,”

Sorra emelkednek szólásra a többiek ts. Rákosi elvtárs beszéde zsilipszerűeji nyitotta meg a népnevelőknek eddig magukba rejtett gondolatait, mondanivalóit

Buruckai elvtárs kemény kritikát gyakorol a propagandaosztály felé, amely elszakadt a népnevelőktől, agitátoroktól, így nem csoda, hogy a nevelő munka színvonala egyre csökkent.

Pesir elvtárs felszólalása ehhez csatlakozik.

— Láttuk a hibákat szóvá is tettük. De a munkát tovább folytattuk. Én is rendszeresen eljártam a szaktársakhoz és mindig megbeszéltük a napi politikai és gazdasági helyzetet

S ha egyszer-kétszer elmaradtunk, hát már hiányoltak bennünket.

— Szeretnek bennünket és várnak a dolgozók — mondja Kohut elvtárs. A mi népnevelőink nagy megbecsülésnek örvendenek. Bizonv úgy van már, hogy alig tudunk egyik házból a másikba át menni, mert a dolgozók nem akarnak elengedni. Én mindig magammal viszem a Szabad Népet. A kérdésekét ezen keresztül világítom meg, cikkeket olvasok fel, amiket azután megvitatunk.

ígérem, hogy magasabbra emelem munkám termelékenységét

Április 4-én lesz öt esztendeje annak, hogy hazánkat felszabadította a Szovjetunió dicsőséges hadserege. Megkaptuk szabadságunkat, felszabadultunk a fasiszta iga alól. Minden munkás érzi,, hogy ezért hálával és szeretettel tartozik a Szovjetuniónak, a szovjet népnek. Mi is elhatároztuk, hogy felszabadulásunk évfordulójának ünnepét jobb munkával fogjuk ünnepelni. Fölajánlottunk 5 százalékos termelésemelést, amelyet munkástársaimmal együtt egész éven át fogunk tartani és túl is fogjuk teljesítetne Felszabadulásunknak köszönhetjük,

hogy a Szovjetunió útmutatásával,

Rákosi Mátyás elvtárs vezetésevei megszüntettük a szegények szenvedéseit.

Részemre is nagy örömet hozott a fel- szabadulás, mert gyermekeim részére jobb életet tudok biztosítani, taníttathatom őket. A becsületes munkámért megkapom az ezért járó pénzt. Én ígérem, hogy még magasabbra emelem murUKám termelékenységét, hogy minél jobban hozzájáruljak a szocializmus építéséhez.

Tóth Jánosné II-,

a kiskunfélegyházi toliüzem dolgozója.

SZÍT ifjúmunkások versenyben a munka frontján

Már csak pár nap választ e! bennünket április negyedikétől, a magyar dolgozók legnagyobb ünnepétől.

Megyei SZIT-szervezeteink megér tették Farkas elvtárs felhívását és minden erejükkel arra törekszenek, hogy április 4-re termelési vonalon is áttörjék a frontot. Ezt bizonyítják azok a konkrétumok, amit nálunk ta pasztaihatunk. Munkás-, paraszt- és tanulófiataljaink követni akarják a lenini Komszomolt és ezért mindent megtesznek, hogy íelszabadulásunk ötödik évfordulóját méltóképpen ünnepelhessék. Tudják, hogy a felszabs dulás hozta meg a magyar ifjúság számára az Egységes Ifjúsági Szer vezet megteremtésének lehetőségét.- A kiskunfélegyházi vasgyár ifjúmunkásai 100 százalékos versenyben állanak a termelés, tanulás, a dekorációs és kultúrmunka területén. Mogyoró Ferenc SZIT-fiatal eddig 200 százalékra teljesítette normáját. Fekete Péter 250-re, Felsőd József 214- re, Nagy Antal SZlT-titkár 132-rö! 150-re emeli százalékát április 4-re. A tíz tagból álló ifjúsági brigád pedig 140-ről 150 százalékra emeli teljesítményét. Röpgyűléseket tartanak az üzemben és április 4-ről, az Egységes Ifjúsági Szervezet megteremtéséről beszélnek a fiataloknak és az idősebbeknek is.

Ezt követik a bajai posztógyár ifjúmunkásai,

akik egy gép helyett már három

gépen dolgoznak s a Rákosi-brigád

170 százalékról 205-re emeli termelését.

Eddig nyolc ifjúsági brigádot szerveztek és lányok és fiúk egyaránt versenyben állanak.

Vörös János, a kecskeméti gépgyár vasöntö ifjúmunkása 263-ról 500 százalékra emeli teljesítményét. A KEVI- BOR NV SZIT-szervezete mintegy R500 forintos megtakarítást vállalt. A bajai Magasépítő NV SZIT-es ifjú munkásai új. Béke-brigádot alakítottak. Pát László ifjúmunkás 170 százalékra emeli eddigi teljesítményét. Ezek az eredmények lendítik a bács- bokodi EPOSZ-szervezetet is, ahol száz tagot szerveznek maguk közé. A csávoly-józsefházi EPOSZ-íiataloh, akik az állami gazdaságban dolgoznak, napi 3 hold helyett 5 holdat szórtak be műtrágyával. Beneveznek az országos kultúrversenyre is. A csátaljai termelőcsoport ltjai vállalták, hogy normájukat 210 százalékra teljesítik és tíz fiatalt szerveznek be a csoportba.

Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy április 4-e hatalmas és döntő jelentőségét megértették a fiatalok. Szépek és jók ezek az eredmények, de nem jelentik azt, hogy most megpihenhetünk habárainkon. Április negyediké után meg kell szilárdítani eredményeinket és még to- vábbfokozni az Egységes Ifjúsági Szervezet megteremtése érdekében.

Bács—Kiskunmegyei MINSZ-Bizottság.

Megnyílt a gerje—kalocsai hajóhíd

Márc. 24-én a gerje—kalocsai hajóhíd megnyílt a közúti forgalomnak. Á közlekedés rendje a multévivel szemben megváltozott. A híd naponta 6 óra 30 perctől 8 óra 30 percig, 11-tői 13 óráig, 15 óra 30 perctől 15 óráig, 19 órától 20 óráig és az esti menetrend szerinti személyhaió áthaladásától 22 óra 0 percig áll a közúti közlekedés rendelkezésére. •'''

Síremlékavatás Kecskeméten

A MDP kecskeméti szervezete és az Emlékbizottság 1950 április 2-án, vasárnap d. e. 11 órakor a kecskeméti Szentháromság-temetőben avatja fel azoknak az elvtársaknak síremlékét, akiket a 19-es ellenforradalom Héjjas- különítményének tagjai megöltek.

SZEMINÁRIUM

Irta i 3tnnnri F. Itrasö

táblát, amiért az iskolából vizsga előtt kizártak. Tilos volt összetartani. Ezután elmentem kereskedótanoncnak Később a kereskedők szakszervezetének a jegyzője' lettem. Ettől kezdve résztvettem minden munkásmegmozdulásban. 1913-ban két heti fogházat kaptam, amiért a Gallilei-kör „Le a háborúval" című plakátját ragasztottam ki Kecskemét utcáiban. Ezek után érthető, hogy a Tanácsköztársaság lelkes katonája voltam. Mind a Forradalmi Katonai Tanács tagja, eredményes hadmozdulatokat ériünk el Mindszentnél. A Tanácsköztársaság bukása után sok borzalmat kellett átélnem. Héjjas és a különböző katonai különítmények állati mádon kínozták meg azokat, akik részt vettek a forradalomban. Ott voltam az orgoványi vérengzésnél és csak a véletlen mentette meg életemet. Egyedül menekültem meg, de újból elfogtak és kegyetlen kínzások alá vettek. Eszméletlen voltam a kikötések következtében, amikor a részeg lisztek poharukban maradt borral lecsóitok s mondták, igyák, mert holnap már úgysem le szék szomjas. Óránként vitték el mellőlem az elvtársaimat: akasztani. Tud tam., hogy nekem is azt szánták. De előbb gyönyörködtek a szenvedéseimben. Nagy dárldót csaptak és így tudtam az éberségüket kijátszva, kezemet kiszabadítani és a kerítésen átmászni.

— Az ember szinte nem is h!szi, hogy ilyen állat tud lenni az ember - szólt közbe Csabainé elvtársnö.

— így volt ez — helyesel Mikus elvtárs. — Az apám gyakran mondta, nem emberek, hanem állatok voltak a különítmény tagjai. Esténként meséli azokról az időkről, de szigorúan megtiltotta, hogy másoknak elmondjuk, mert az egesz családot bebörtönözték volna.

Munka után együtt voltak a szeminárium hallgatói. Hetenként kétszer jönnek össze, hogy tanuljanak. Fiatalok, öregek, férfiak és nők, vegyesen.

— A tudás egyformán ráfér az emberre, akár fiatok, akár öreg —- szokta mondani Szili stván elv társ, aki gyakran meglátogatta a szemináriumot és 60 évet meghaladó korát meghazudtolva, testileg és szellemileg frissen vett részt a vitákban.

Nagy élettapasztalattal rendelkezik. Sok mindenen ment keresztül, amíg a 60 évet megérte. A többiek szívesen hallgatták, amikor életéből mondott el részleteket, mert erőt merítettek a tanuláshoz és munkájukhoz.

Ma is együtt van Szili elvtárs az ismerős körben. Hallgatja a szemináriumvezető elvtársat, aki a felszabadulás ünnepéről és jelentőségéről beszél. A konzultáción sokan kérdeznek és bővítik ki az előadást. A vezető elvtárs fölteszi a kérdést:

— Mit hozott nekem a felszabadulás? Erre a kérdésre válaszoljanak az elvtársak. Mindenki mondja el, mit jelent számára április 4-ike.

A hallgatók egymásra néznek, vájjon ki kezdi meg? Nincs olyan hallgató, akinek nem volna mit elmondani, de mégis nehezen indul meg az önvallomás.

— Talán majd én kezdem el. Addig az elvtársaknak megjön az étvágya, vagy a bátorsága — szól közbe Szili elvtárs.

Minden szem Szili elvtársra szegődik. Tudják, hogy a legtöbbet ő tudja mondani. Egy pillanat alatt csend támad, csak a március végi szél verdesi az utcai fa ágát az ablakhoz. A sötétsép néz be az ablakon, mint hívatlan vendég.

— Ott kezdem, hogy szatelm iskoláztatni akartak, hogy jobb életem legyen, mint nekik volt. A reálgimnázium 4-ik osztályába jártam, amikor a kecskeméti építő munkások első sztrájkja alkalmával én vittem az ■„Éljen az összetrtás" című jelszavas.

— Az urak országa volt és minden hatalmat a kezükben tartottak. Az enu bér nekik az érettséginél kezdődött — jüzte tovább a mondatot Tarjabkéné elvtársnő.

— Elvtársak! — szólt közbe a szemináriumvezető, — Szili elvtársé a szó. Hagyjuk, hadd fejezze be a mondanivalóját.

— Tehát, akkor folytatom. A kerítésen átmásztam, de elvesztettem az eszméletemet. A kerítés tövében talált rám az utcaseprő, akinek segítségével elmenekültem. Azóta, ennek a napnak évfordulóján, egy pakli dohányt szoktam neki vinni, hálám jeléül. Többet nem tultam adni, mert magam is csak tengődtem. Másnap kerestek és ha megtalálnak, azok sorsára jutottam volna, akiket hosszú kínzások után felakasztottak.

— Ezt még hallgatni is rossz, nemhogy átélnil — szólt közbe Deákné

— Ezután lőtt a java — folytatta Szili elvtárs — Egyik börtönből kt a másikba be. Így ment évekig, míg végül a zalaegerszegi internálótábor, bál több mint kétévi ottlétem után hazakerültem. De minden héten jelentkezni kellett a rendőrségen és igazolni. miből élek. Hát móndiam-e még tovább, mit jelentett nekem a felszabadulás? Mondjam-e, hogy milyen mennyei zene volt részemre a közeledő Szovjet Hadsereg ágyúinak

Hja? Vagy ketl-e beszélnem arról hogyan bujdostam tanyáról-tanyára, hogy megérhessem azt a napot, amikor szabad ember leszek és munkám után megkapom a megélhetést és azt a megbecsülést, amit a szódat zmust építő társadalom nyújt minden dolgozónak Beszéljek-e arról, milyen érzés fogott el, amikor az első szovjet katonát öleltem keblemre? Eg£ az elvtársak fantáziájára bízom. Boldog vagyok, hogy a szabadságot megérhettem és hálámat a nagy Szovéjlunió iránt úgy rovom le, hogy hú leszek Pártomhoz és a legjobb tudásom szerint segítem építeni a szocializmust. Azok felé pedig, akik nem érhették meg a szabadságot, hálámat úgy rovom le, hogy a közös ügy érdekében mártírhalált halt elvtársak holttestét közös sírba tetetem és emlékmű fogja hirdetni az utókornak a múlt bűneit és a mártírok példamutatását. Ez az emlékmű figyelmeztető lesz minden józanul gondolkodó dolgozóembernek abban a harcban, amit vívni kell a belső bitangok maradványaival és a nyugati feíbújtóival.

Egy percre csönd tett. A szél is elhallgatott. A mondottak hatása a att álltak az elvtársak. A csendet a szeminárium legfiatalabb férfitagfa: Vi- dács Péter törte meg.

— En még fiatal vagyok, elvtársak. A múltat csak ilyen beszédekből ismerem De annyit mondok, aki kezét emeli hazánkra és szabadságunkra, annak pusztulni kell. A múltat csak így akarom megismerni. Kérem Szili elvtársat hogy so’.félé mondja, hogyan volt a múltban, hogy tanuljunk mi fiatalok és tanuljanak azok az idős elvtársak, akik szintén csak h’rból ismerték a fasiszta rendszer borzalmait. Hirdesse, mindenfelé, hogy egy akarattal acélosodjunk eggyé, akik szabadon építjük boldogabb életünket.

— Jó volt mind a két felelet -e így a szemináriumvezető. — Igazán akkor értjük meg, mit jelent nekünk a felszabadulás. ha a jelent a múlttá! mér1 jük össze Köszönjük Szili elvtársnak a közreműködését, de az volna a javaslatom, hogy ma ne fol'lassuk tovább hanem mindenki írásban adja be a megadott kérdésre a feleletet. Elfogadják az elvtársak?

— Igen. Elfogadjuk — Helyeselték többen.

— Akkor, ezzel a mai óránkat be- fejegfük.