Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. március (5. évfolyam, 10-13. szám)

1950-03-19 / 12. szám

4 bacskiskunMegyei népújság 1950 március 19. A délszláv kultúrautó diadalútja A Délszláv Szövetség kultúrautója nagy sikerrel szerepelt a határmenti délszláv községekben. Fáradságos, ne­héz munkát végeztek, hiszen a tíz­napos ittartózkodásuk alatt tíz köz­ségbe látogattak el és csaknem min­denütt délutáni és esti előadásokat is tartottak. Csikéria, Bácsalmás, Katy- már, Gara, Hercegszántó, Vaskút, Csávoly, Felsőszentiván, Bácsbokod és Bajaszentistván délszláv dolgozói nagy szeretettel fogadták a kultúrcsoportoí. Hogy milyen nagy volt a népszerűsé­gük, azt legjobban az bizonyítja, hogy az említett községekben addig még soha nem látott tömegek — délszláv és magyar dolgozók — nézték meg az előadást. A délutánt kitöltő bábszínhá­zát mintegy négyezren, az esti előadásokat csaknem tízezer ember nézte végig. Minden községben emlékezetes marad a kultúrcsopor'. jó munkája, emlékeze­tes marad a község délszláv dolgozói­nak nagy öröme, hogy saját anyanyel­vén kultúrát kap a népi demokráciától, anyanyelvén szórakozhat-művelődhet és az, hogy ebben nem marad magára segítetlenül, hanem támogatást kap, a szocializmust építő népi demokrácia hatalmas segítségét. A kultúrcsoport munkája falujárása, mely a népművelési mi­nisztérium teljes támogatását kapta, csak egyik eseménye, mutatója annak a gondoskodásnak, melyben népi álla­munk dolgozó népünket, így a dél­szláv dolgozókat is részesíti. „Gondos­kodnunk kell arról — mondotta Rákosi eivtárs egyik beszédében —, hogy dolgozó népünk blrlokába ke­rüljenek azok az anyagi alapok, ame­lyek nélkül a politikai jogok megvaló­sítása csak írott mcdaszt marad." Dolgozó tömegeink meggyőződhettek arról, hogy a Párt és Rákosi elvtárs *zt valóra is váltotta. Az elmúlt öt esztendő alatt a kommunisták azon dolgoztak, hogy dolgozó népünk jobb anyagi és kulturális körülmények közé jusson, hogy az ország építésének, gazdagodásának necsak munkájával, hanem jólétével, életszínvonala ál­landó emelkedésével is részese legyen. Megvalósítottuk ezt? A felelet csak igen lehet! Bebizonyosodott, és népünk bizalmának alapjává lett az, hogy „népi demokráciánkban a szó és a tett egybeesik”. Az alkotmányunk biztosítja a munkához való jogot. A kultúrához való jogot is. Ki nem járhat a neki leg­jobban megfelelő iskolába? Ki nem ol­vashat a nagyszerűen felszerelt könyv­tárakból, ki nem tanulhat ebben az or­szágban a saját anyanyelvén? Anyagi alap ez mindahhoz, kézzel fogható való­ság ez mindahhoz, hogy' a jogok meg­valósulása ne maradjon „írott malaszt“. Az imperialistáknál, a marshallizált országokban, Tito Jugoszláviájában mindaz, ami nálunk természetes és megvalósult, ott írott malaszt. Kultúra helyett korbácsos erőszak, a nemzetiségek égvén iogúsága helyett féktelen soviniszta-nacionalista uszítás, népnevelés helyett a fasizmus gyűlöl­ködő mérgének eihintése. A kultúra ezekben az országokban az elnyomás eszköze, az elnyomás fő segítője, a sö­tétség és az emberi tudatlanság kon­zervál ója. Műsoron a legjobb szovjet írók színdarabjai, harcos jugoszláv írók munkái, délszláv nyelven pattogó munkásmozgalmi indulók, dalok pe­regtek le. Délszlávok adták elő dél - szlávoknak saját anyanyelvükön. A ügyelő szempárok ezrei, a délszláv dolgozók valami újjal találkoztak, olyannal, amiben eddig még nem igen volt részük. A saját nyelvükön hallot­ták a szocializmus építésének diadalát rímben, prózában, énekben Sztálinról, a Szovjetunióról hallottak, a béke ha­talmas bástyájáról, az emberiség jó­tevőjéről, a mi építésünk hatalmas példájáról. Lelkesedtek, tapsoltak, „Éljen Sztálin!”-\Aé\ihsx>\ jelezték örö­müket. kiapadhatatlan szeretetiiket a szocializmus országa iránt. Sztálin elvtárs azt mondotta: „A nyelv a fej­lődés és a harc eszköze. Különböző nemzeteknek, különböző a nyelvük. Az oroszországi proletariátus érde­kei azt követelik, hogy Oroszország nemzetiségeinek proletárjai, teljes jog­gal használhassák azt a nyelvet, ame­lyen a legkönnyebben tanulnak, ame­lyen a legjobban tudnak harcolni az ellenség ellen." Délszláv dolgozóink a saját nyelvükön tanulnak és tudnak legjobban harcolni az ötéves tervért, a szocialista Magyarországért. Az ellenség nem nézte tétlenül a kultúrcsoport sikeres munkáját. Igye­kezett mindenképpen látogatatlanná tenni az előadásokat, A nemzetiségek közötti békesség, egyetértés, megértése a közös nagy feladatoknak, és azok megvalósítása a népi demokrácia foko­zatos épülése, az ellenség, a reakció, a kulákok, a tudatos titóista kártevők nagy veresége. Ha nincs egyetértés, ha a soviniszta-nacionalista garázdál­kodás egymással szembe tudja állítani a különböző nemzetiségű dolgozókat, akkor, ahogy Sztálin eivtárs mondja: „az ellenségnek repes a szíve”. Az ellenség dühe azonban hatványozott azért, mert látja, hogy támadásai si­kertelenek, hogy megtörnek népünk, dolgozóink egységén. Most „csak“’ rendzavaró akart lenni. Felsöszentivá- non az előadás előkészítése teljes szer­vezetlenséggel folyt. A színpadot csak az utolsó pillanatokban tákolták ösz- sze. A reakció azt mondotta: „kár ké­szülni, úgyse jönnek” és úgylátszik, hittek neki. Bácsalmáson hasonló kí­sérletezésekkel találkoztunk. Az elő­adások azonban ennek ellenére jól si­kerültek és a község apraja-nagyja Vendégjátéknál többet jelentett a Pjatnyickij népi ének- és táncegyüttes kecskeméti szereplése. Az a hatalmas és megérdemelt siker, amelyet elértek, egyben kifejezése is a baráti Szovjet­unió iránti szeretetnek, mely a népi kultúrát ilyen művészi fokra tudta emelni Az estet nagy érdeklődés előzte meg. Mindenki részese szeretett volna lenni, senki sem akart elmaradni. Jegyeket főleg azok a dolgozók kaptak, akik a termelésben élenjárnak. Azok, akiknek nem jutott hely, nem méltatlankodtak: visszahúzódás helyett a színház előtt nagy csoportokban hallgatták a hang­szórón keresztül közvetített zenét. A Pjatnyickij-együttes szereplése után a kecskeméti dolgozók levelei tükrözik legjobban az est hangulatát, azt, hogy mit jelentett számukra, mi­lyen tanulságokat szereztek: „Nekem az tetszett legjobban, hogy milyen szervezettek és fegyelme­zettek a szovjet művészek. Egy emberként mozogtak a színpadon. Helyes volna, ha üzemeink ének- és tánccsoportjai a tapasztaltakat közösen megvitatnák és további munkájukban felhasználnák, Még csak annyit, hogy szeretnék minél több ilyen szép estet, s ez bizonyára nem lehetetlen kívánság” — írja leve­lében Raposa Malvin, a Barnevál dol­gozója. „Nehéz szavakkal kifejezni, hogy mit éreztem — írja Molnár Mária, a Schif- fer-eipőgyár dolgozója. — Az, hogy A kecskeméti Városi Mozi 23-án mutatja be a szovjet, filmművészet új nagy alkotását, a „Párttagsági könyv‘’-ei. A filmet a háromízben Sztálin-díjjal kitüntetett Pirjev rendezte, akif a „Szibériai rapszó­dia'r‘ rendezőjeként ismert meg a magyar közönség. A forgatókönyv Vinogradszkája munkája, aki a „Dicsőség Alja’1 forgatókönyvével aratott nagy sikert- A „Párttagsági könyv’' cselekmé­nye a második világháború előtti években játszódik, amikor a szovjet nép sikerrel fejezte be a szocializ­mus építését, az imperialisták pe­dig a Szovjetunió elleni támadásra készülődtek- Az imperialisták pró­bálkoztak a szétvert ellenséges osz­tályokból ötödik hadoszlopot szervezni másnap reggel százával búcsúztatta a kultúrgárda tagjait. A kultúrcsoport nagy sikere a délszláv és magyar dolgozók lelke­sedése egyben fel kell, hogy hívja figyelmünket arra, hogy ezen a vona­lon igen sók a tennivalónk, hogy igen nagy kultúrszomjúsággal állunk szem­ben és azt ki kell elégítenünk. A kul- túrmunka, a kulturális foglalkoztatás a tömegek nevelésének, felvilágosítá­sának igen fontos eszköze. Ennek el­hanyagolása, nélkülözése jelenti Pár­tunk tömegkapcsolatának lazulását vagy megszakadását. A kulturális munka el­hanyagolása, magára hagyása jelenti az ellenség munkájának szabad érvé­nyesülését, az ellenség munkájának figyelmen kívül hagyását. Rákosi elv társ azt mondotta — sok helyen —: „lebecsülték a tömegek felvilágosításá­nak és megnyerésériek szükségességéi és ami ezzel összefügg, lebecsülték az ellenség munkájának jelentőségét.” A kulturális munkát tegyük a Part és a tömegek kapcsolatának állandó kovácsolójává, erősítőjévé. Tegyük éberré és állandóvá, küszöböljük ki zz ellenség munkája érvényesülésének minden lehetőségét. Tegyük a magyar és a délszláv dolgozók eles fegyve révé. magyarul is szóltak hozzánk, a Him­nuszt magyarul énekelték és szeretettel jöttek hozzánk, nagyon jól esett mind­annyiunknak. Hasonló szeretetlel fo­gadtuk őket.” Lázár Irén SZIT-es fiatal, a KEVIBOR NV dolgozója így ír az estéről: „Tulajdonképpen messze távol laknak és mégsem idegenek, hanem barátaink. Messzi laknak, de mindig közel érezzük magunkhoz őket. Most eljöttek közénk is, elhozták mű­vészetüket és szereietüket. Köszönjük művészi játékukat, azt a néhány rövid órát. amit közöttünk töltöttek.” A legtöbb levélíró említést tesz Árva Józsefné elvtársnő, az MSZT helyi titkára beszédéről. Különösen erre a részére térnek ki a beszédnek, ame­lyet a műsor közben mondott az aján­dékok átadásakor: — Ez az előadás élmény számunkra, de olyan élmény, amely termelőmun­kánkat döntő módon lendíti fel. Kecs­kemét eddig is termelt ki sztahanovis­tákat, vannak élmunkásaink minta­gazdáink. De ezután az előadás után, úgy érzem, döntő módon fog emel­kedni a munka termelékenysége. Ra­gyogó jövő tárul fel előttünk, látjuk, hogy érdemes dolgozni. Látjuk mi az, ami felé haladunk, hogu minden •szá- zalékemelkedés a normában, a legki­sebb selejtcsökkentés is közelebb visz bennünket ahhoz a társadalmi rend­szerhez, amelyik ilyen kultúrát adott és nálunk is tud majd teremteni. A film tartalma — bár a múltról beszél — ma is tanulságos- Éber­ségre tanít, mozgósít az ellenség ellen, amely a béke, a szocializmus és az igazi demokrácia elleni gyűlöletében a legaljasabb eszközökhöz — kém­kedéshez, kártevéshez, belső ellen­tétek szitásához nyúl. A forradalmi éberség kérdése tá­rul fel előttünk a film hősnőjének tragikus sorsán keresztül. Anna vétkezett a Párt előtt. Segítségére volt egy olyan embernek, akiben nem kellett volna megbíznia és akinek végül is áldozata lett. A „Párttagsági könyv" fe!veti a szigorú éberség kérdését, amelyet a bolsevikok Pártja nevel a szov­jet emberekben „Köszönjük azt a néhány órát, amit közöttünk Dolgozók a Pjatnyíckij-együftes kecskeméti bemutatkozásiról Csütörtökön kerül bemutatásra Kecskeméten a „Párttagsági könyv99 Lelkes ünnepségek Beién a nemzetközi nőnapon Örömmel és lelkesedéssel ünnepel­ték Baján és a megye déli járásaiban is március 8-at, az egész világ ha­ladószellemű asszonyainak nemzetközi ünnepét. Az ünnepséget Baján fáklyás felvonulás vezette be. A város dolgozó asszonvainak végeláthatatlan sora vonult fel, hogy a Sztálin-parkban, a Szovjet Hősi Emlékmű megkoszorúzá­sával rója le háláját elnyert szabad­ságáért és boldog életükért. Az MNDSZ városi szervezetének nevében Keller Istvánná helyezte el beszéd kí­séretében a megemlékezés koszorúját. A Nők Napjának ünnepségét a KIOSZ nagytermében tartották. Kocsi Jánosné, az MNDSZ kalocsai járási titkára emlékezett a napról, mely a békéért, demokráciáért, a szocializ­musért folytatott harc ünnepe. A ma- gyar*asszonyok legméltóbban úgy tud­ják leróni hálájukat kapott szabadsá­gukért, ha a Bolsevik Párt felhívásá­nak szellemében, Pártunk irányítása és vezetése mellett nagyobb erővel vesznek részt a termelés fokozásában. Büszkeséggel tekinthetünk hároméves tervünk eredményeire, melynek sikerében munkás- és parasztasszonyaink nagy tömegei vették ki részüket. A termelés élenjárói, a sztahánovisták között az asszonyok is szép számmal vannak képv.seive, nem csak az ipar­ban, de már a mezőgazdaságban is. A beszéd során a zsúfolásig, meg­lelt teremben nem egyszer hangzott fel Sztálin és Rákosi elvtársak és a Párt éltetése és a felszólalások lelke­sen sorakoztatták fel az eredményeket, melyeket népi demokráciánk nyújtott az asszonyoknak. Viharzó taps kö­szöntötte a Posztógyár MNDSZ cso­portjának ajándék átnyujtását, — egy babakelengyét, — az olasz asszonyok­nak. Újabb lelkesedés hangja viharzott a teremben, mikor a bajai MNDSZ asszonyok egy hímzett zászlót ajánlot­tak fel honvédségünknek, melyet fel- szabadulásunk ötödik évfordulóján fognak ünnepélyesen átadni. A Nők Napjának ünnepségét jól sikerült műsor kisérte, melyben nagy sikerrel szerepelt a leánygimnázium énekkara, a pedagógiai gimnáziumok vegyes kara, Pahor Sándorné, Bodis Magda szavalataikkal, a Posztógyár nép, tánccsoportja orosz népi tánc bemutatójával és egy kis jelenetben Ágoston Józsefné, Kulisity Jánosné és Fekete József, mig énekszámaival Szügyi István. A Nők Napjáról táviratban üdvözöl­ték Rákosi Mátyásné elvtársat. — LAPUNK A JÖVŐBEN CSÜ­TÖRTÖK HELYETT PÉNTEK REG­GEL JELENIK MEG. ÍGY BAJÁN PÉNTEKEN A BAJAI-8ÁCSALMASI ÉS A JÁNOSHALMÁI JÁRÁSOKBAN SZOMBATON MINDEN KÖZSÉGBEN KAPHATÓ. ELŐFIZETŐINK IS EH­HEZ KÉPEST KAPJÁK A LAPOT A HELYI KÉZBESÍTÉS UTJÁN. ¥ Nőnap Félegyházán A nemzetközi nőnap előestéjén a félegyházi asszonyqk lampionos felvo­nulást rendeztek „Sztálin a harcunk, Sztálin a béke...” — hangzott a dia­dalmas ének ajkaikról. Felvonulásuk alkalmával megkoszorúzták azoknak a szovjet hősöknek az emlékművét, akik­nek szabad és boldog életüket köszön­hetik. A nőnapi ünnepségen Pozsonyiné asszonytárs lelkes szavakkal juttatta kifejezésre mindannyiuk akaratát: — A békéért harcoló erők összefogása le­győzhetetlen, az asszonyok ráléptek a béke és szabadság útjára s onnan senkit nem lehet letéríteni! A gyűlés résztvevői üdvözlő távira­tot küldtek Rákosi elvtársnak és példa­képeiknek, a szovjet asszonyoknak. A gépgyári asszonyok fogadalmat tettek, hogy április 4-i felajánlásaikkal, a szocialista munkaverseny megerő­sítésével és fokozásával segítik a Tervet és a béke ügyét. A március 8-i nőnap alkalmával- Szabó Józsefné. Kővágó Mihályné, Ko­vács Józsefné, Pál Lajosné és Kocka Sándorné héígyerekes családanyák 500, illetve 1000 forintos jutalmat kaptak a megyei MNDSZ-től. A népi demo­krácia gyermek- és családvédelme nem szólamokban jut kifejezésre, hanem — mint ez a példa is mutatja — tettek­ben. ¥ — Uj szövőbrigád alakult a Posztó­gyárban, melynek tagjai Tukarszki Ist­vánná, Kovács Andrásné, Csilics Márk- né, Fábik Rózsi és Fábik Mátyásné. Az újonnan alakult brigád vállalta, hogv április 4-re, a felszabadulás évforduló­jára tervét 7 százalékkal túlteljesíti. — Az állami közút sükösdi és érsek- csanádi szakaszán a községeken át­haladó útvonal kiszélesítési munkálatait a közeljövőben megkezdik. Az építke­zéshez szükséges anyag szállítása már megkezdődött. A közutat a forgalom könnyebb lebonyolítására a két község­ben 2—2 méterrel szélesítik ki és bitn- min felülettel látják el. ' — Felakasztotta magát Jánoshalmán Madarász Antal 55 éves gazda. Mire rátaláltak, már halott volt, — A jánoshalmai Erdőgondnokság április negyedikére vállalta, hogy teljes egészéljen befejezi a tavaszi erdősítési rrmnkálatokat 10 százalékos erdősítési költségmegtakarítással. — A Jánoshalmai Föidmüvesszövet- kezet Kecskésben és Kiserdőn gyü­mölcsvédőszer elosztó telepet állított fel. — A Mezőgazdasági Igazgatóság kéthetes méhészeti taníolyamot indított Jánoshalmán. A tanfolyamnak 35 hall­gatója van. — Garán a Fürszt Sándor termelő­szövetkezeti csoport átvette jóváha­gyott ütemtervét. A csoport tagjai lel­kesen megfogadták, hogy azt munká­jukkal túlteljesítik. — Jánoshalmai anyakönyvi hírek. Születtek: Lukács Ferenc és Dági Mar­gitnak András, Dági Lajos és Ságod! Klárának Lajos, Nagy Benedek és Köb­lös Borbálának Margit, Mészáros Imre és Forczek Máriának Ilona, Konkoly István és Zámbó Etelkának Magdolna nevű gyermekeik. — Házasságot kö öt- tek: Kiss Vencel Faddi Margittal. Agócs András Dági Viktóriával, Maráczi Ist­ván Szögi Veronikával. — Elhunytak: Horvát M. István 84 éves korában. A HALASI ANYAKÖNYVBÖL Születtek: Pánczél József és Halász D. Máriának József, Simon Béla és Vörös T. Margitnak Béla. Rokolya János és Szanyi Klárának János, Lakos István és Vadász Erzsébetnek István. Melkvl Ká­roly és Mityók Irénnek Margit. Boros Lajos és Frank Piroskának Matild, Bcr- bocsai Imre és Némedi Sz. Zsófiának Éva nevű gyermekük. Meghaltak: Kósa István 37 éves. Bán- hidi Sándor 31 éves, Jakab Borbála 76 éves, özv. Petrovics Józsefné Schajer- mann Mária 88 éves, özv. Szalai Jó­zsefné Némedi Sz. Mária 82 éves korá­ban. Kihirdetett jegyesek: Szabó László Benedek—Siklósi Etelkával, Dudás Antal István—Vörös Terézia Erzsébettel. Házasságot kötöttek: Kádár Lajos— Mózes Juliannával, Szalai Sándor—-Gye- nizse Erzsébettel, Nemes Imre—Gálfi Magdolnával. — Bajai anyakönyvi hírek. Születtek: Vágvölgyi József és Musza Máriának Gabriella, Goldmann Ede és Bogdán Marg tnak József, Toronyai István és Vízi Anicetnek István, Regős János és Kovács Máriának János. Kazinci Károly és Hübel Katának Katalin, S’éger Sán­dor és Koller Irénnek László, Sámán Márk és Babos Rozáliának Mária, Ilodós Ferenc és Liptai Erzsébetnek Erzsébet, Pálinkás István és Kocsi Erzsébetrek Erzsébet nevű gyermekeik. — Házassá­got kötöttek: Ifj. Király József Hódos Katalinnal, Gardüits István Vidákovies Magdolnával, Szabadi István Horvát Jolánnal. Páncsics Gyula Küb'er Évával, cir. Péterfi István Szász Margittal. — Elhunytak: Bayer Anna 86. Éberst Ádám 71, Nievel Zoltán 21, Uhl János egyhónapos, Debelyácski Brankóné 50, Klier Viimos 84 éves korában. 00 APRÓHIRDETÉSEK CIO HALAS Kettöáavas bútorozott szoba kiadó. Csó* nak-út 1. Kórház mellett. ________________ B útorozott szoba és féléikért kiadó, ta­karmánvrépa eladó. Magvar-út 2._______ Jó és olcsó házikoszt kapható Eötvös-u. 5. Háziko^ztosokat is vállalok.__________ E ladó egy darab 900-as farámás Schik- Nikolson cséplőgép kőrszíiial és teljes felszereléssel. Mester János. Kelebia. Veszek mindenfajta szőnyegeket, hasz­nált bútorokat magasáron, levélhívásra vidékre is megyek. Hajnal, Rákóczi-u. 38.. Kecskemét._____________________ O lcsó kalapvásár. Gyaoiú kalapok 53 Ft helyett 38 Ft. Nyulszőrkalapok 90.50 Ft helyett 76.95 Ft. ÁLLAMI ARUHÁZ, Kecskemét Mindent egy helyen! MEGNYÍLT illatszer, drogéria, bőrdíszmű, bőrönd osztály ÁLLAMI ÁRUHÁZ KECSKEMÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom