Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. március (5. évfolyam, 10-13. szám)

1950-03-12 / 11. szám

4

BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG

1950 március 12.

A magyar-szovjet barátság jegyében erősítjük a megyei kultúrfrontot

Termelési viszonyaink megváltozása révén gazdasági eredményeink és életszínvonalunk emelkedett, politikai győzelmeink sorozata a munkásosztály hatalmának, a proletárdiktatúrának megszilárdulását hozta létre: ezeknek köszönhető, hogy nem csupán beszélhetünk a nálunk is meginduló kuUúrforra- dalomról, hanem mindannyian részesei vagyunk és nap mint nap, újabb és jelentősebb eredményeket érünk el ezen a téren is.

Az egyre szélesedő

és erősödő kultúrfrontunknak, a Icultúrmunkának hatalmas lendüle tét adott a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja- A két nép közötti ba- ráság elmélyítéséhez szükséges volt, hogy példaképünk, a szovjet ember megismerésében előbbre jussunk, tehát a szovjet kultúrával, mint, ennek leghűbb kifejezőjével foglalkozzunk- Ez magyarázza azt. hogy a megye székhelyétől kezdve a legkisebb településig, a barátsági hónap ideje alatt megsokszorozódott, a szovjet színművek előadásainak a száma, a kulturális megmozdulásokkor, amikor akár Szabad Föld Téli Estéről, akár a sorozatos előadásoktól független műsoros dél titánokról, vagy estékről volt szó. a szovjet szervezők művei, vagyis a szovjet nép művei kerültek előtérbe. Hogy a közönség miként fogadta ezt, legjobban mutatják a dolgozóknak az előadások után elmondott véleményei:

Az MNDSZ Jánoshalmái csoportjának asszonyköi'tanfolyamai záróvizsgáján Schwalb Ferencnó kifejezte hozzászólásával, hogy tudásuk gyarapodása lehetőséget ad mind- annyiójuknak, hogy még erőteljesebb munkával vegyék ki részüket a szocializmus építéséből- Ehhez elengedhetetlen az, hogy ?a Szovjetunió szocialista-realista irodalmát olvassák s így közelebb juthassanak ahhoz, hogy példaképükhöz, • a szovjet asszonyokhoz hasonlíthassanak. ,'Soha nem. éreztem magamhoz ilyen közel egy költőt sem, mint nwst — mondotta Fehér Pál fél - egyházi esztergályos, Pándi Pál Majakovszkij előadása után- — Ügy érzem, hogy Majakovszkij ké- zenjog és vezet"

Ez a lelkesedés

a legtöbb helyen abban is megmutatkozik, hogy emelkedik a Magyar-Szovjet Társaság tagjainak száma. Megfigyelhető ez például Kiskunfélegyházán is, ahol tömeges csatlakozást jelentett be a vasutasasszonyok MNDSZ csoportja, a toll- üzem dolgozóinak többsége, amikor Kiss Jánosné és Kiss Mária« felhívását és példáját a belépések sora követte. A jelek szerint a félegyházi MSZT a barátsági hónap befejezéséig ezeren felülire emel- heli tagságának számát- Nagy mértékben emelkedett az új olvasók száma is. Nem valami csodálatos, megmagyarázhatatlan dologról van szó, hanem arról, hogy a magyar dolgozók kulturális igényei emelkedtek ér, továbbra is emelkednek. A munkához való viszony, a munka értelme egyaránt megváltozott, vagy ahogy Rákosi elvtárs mondotta: „...a munka a régi robotból nálunk is a becsület és a dicsőség dolgává vált A most kialakuló, új szocialista embernek már nem kellenek az értékleien limonádé-regények. Érdeklődése az igazi irodalom felé fordul s igyekszik bepótolni mulasztásait es nem uto’-só sorban: szellemi élvezetre, felfrissülésre vágyik. Ezt csak a szocialista-realista irodalom nyújtja- Ezzel lehet magyarázni, hogy a kecskeméti „Szikra” könyvctbolt ezév februárjában 1037 könyvnyi forgalmat bonyolítót! le, vevőköre folyton bővül. Melyek voltak ezek a könyvek? A kérdésre könnyű feleletet' kapni a könyvesbolt kimutatásából: legtöbbje tudományos

könyv volt■ 441 darab fogyott, természettudományi munkák, a Tudomány és Haladás sorozat. Nagy számban fogyott „A leninizmus kérdései", a Pártlörtév.et. a szovjet regények és a marxizmus-leniniz- mus kis könyvtára példányai- Csúcsforgalmat jelentett _ Ka l.nin: „A kommunista nevelésről” és a

Rákosi elvtárs beszámolóját tartalmazó füzet, mintegy igazolva Rákosi elvtárs szavait: „Nem győzzük kielégíteni azt a feltámadt kul- túrszomjat, mely nemcsak a marxista-leninista klasszikusokat., de a szépirodalom termékeit is egyforma hévvel követeli•"

A dolgozók kultúrszomjának

kielégítésénél megyénkben s®m szorítkozik a kultúrmunka a magyar anyanyelvűekre. Hogy a Szovjetunió példáját követjük és ez nem marad jelszó, hanem meg is valósítjuk, erre példa Bácskiskun megye délszláv lakosságának bevonása a népművelésbe. Gorán és Hercegszántón saját anyanyelvükön hallgathatják a Szabad Föld Téli Estéket. Ezek néni a nemzeti elkülönülés szellemét célozzák, hiszen ezeket a Téli Estéket a magyar és német lakosság is meghallgatja. Alapismereti tanfolyamokat is rendeztek itt. A népművelési minisztérium és a Délszláv Szövetség kulíúrautója pedig végigjárta azokat a községeket, ahol nagyobb számmal laknak délszlávok. „Jöjjetek el máskor is“ — mondották a kultúrgárda tagjainak horvátul, magyarul és németül. A közönség érezte, hogy a Magyar Népköztársaság egyáltalán nem követi a régi idők „politikáját”, amikor elnyomták a nemzetiségeket, ha valamit kaptak, azt is csak azért kapták, mert a kormánypártnak szüksége

volt a szavazataikra. De ezt nem csak érezték, hanem tudták és hozzászólásaikkal kifejezésre is juttatták. Vaskút, Csikéria, Bács- bokod, Katymár: ezek a helyek voltak a kultúrautó diadalútjának egyes állomásai, ugyanakkor pedig bizonyítékai annak, hagy a leninisztálini nemzetiségi politika megvalósításáért mind biztosabb léptekkel haladunk előre.

A megyei kulturális

események figyelésekor nem szabad megfeledkezni a felmerülő hibákról sem. A megyei népművelés területén mutatkozó legnagyobb hibára Rózsa József elvtárs, a bácskiskunmegyei népművelési

központ vezetője a kecskeméti ügyvezetők értekezletén hívta fel a f'eyelmet: — Kultúrfromunk erő=ö_ dése, újabb és újabb eredményeink nem jelentik azt, hogy az ellenség semmi veszélyt nem jelent- Az osztályharc minden területen, így a kultúra, a népművelés területén is folyik és élesedik- Több helyen ezt figyelmen kívül hagyják. Nem szigetelik el a tanyavilágban erősen működő reakció befolyását, nem keresik kellő éberséggel a közönséglétszám helyenkénti lemorzsolódása mögött az ellenség kezét. Az éberség a kultúrfronton is elengedhetetlen, másképp szabad kezet adunk a kulákok és a klerikális reakció romboló, népbutító, népellenes akcióinak•“

Minden hét keddjén tudományos előadást hallgathatnak -a kecskeméti dolgozók a Városháza közgyűlési termébenLegutóbb a „Tudományos mező- gazdaság a Szovjetunióban” című előadást hallhatták volna- Az előadáson azonban mindössze negyvenen jelentek meg. Ez. a létszám is túlnyomórészt diákokból és pár tanárból állt.

Ezek mellett a tények mellett nem lehet szó nélkül továbbmenni- Több olyan dolog merül fel ugyanis, mely ezeknek az okaira fényt vet. Legelőször is az, hogy az előadásokat a rendezőség nem szervezte meg kellőképpen.

A tömegszervezeteket nem kapcsolta bele az előkészítésbe. Mindössze egyfajta falragasz^ jelent meg a városban, amelyet már régen lemosott az eső, vagy ráragasztották László Imre „műsorát’’, bármennyi is volt belőle- Nem mozgósították az üzemek kuttúrfelelőseit, akik időnként felhívták volna a figyelmet az előadásokra, így többen megfeledkeztek az időpontokról- Ezért lassan a kezdeti nagylétszámú közönség lemorzsolódott- Ehhez az is hozzájárult, hogy az előadásoK színvonala is fokozatosan romlott.

A legutóbbi előadás mutatja ezi a legjobban. Az előadó nagy vonalakban, helyenként pedig kínzó

diadalmas korában, hat évvel a fel- szabadulás után, ne a dolgozó nép igényeit elégít -c ki. hanem a levi- tézlett régi idők káros maradványaival fertőzzön. Rá kellett azonban erre jönnöm, s tudom, ez még nem késő. Magam is dolgozó vagyok, aki nem a munkapad mellett. hanem mikrofonon keresztül veszek részt az építő munkában s ez csak úgy lehetséges, ha az, amit közvetítek, valóban építő.

Ezt a felismerést munkatársaimmal magunkévá tettük és azóta megváltoztattuk műsorainkat.

A jövőben is ez a tudatossá váló felismerés vezet bennünket és így a Kecskeméti Hangoshirdeiő az. új, szebb és boldogabb életet hirdeti. Szelei László

* Az Állami Hirdető NV kecskeméti hangoshirdelője idáig túlnyomó részben giccseket közvetített hangszóróján keresztül a város dolgozóinak.

Ez az állapot tovább így nem maradhat — ezt be kellett lálni a Hsngoshirdetőnek, tehát nekem is aki vezetem Azelőtt is többször fordultak hozzám a dolgozók es kértek, hogy

ne slágerokat közvetítsek, hanem az. új idők új dalait, melyek nem holmi szerelmi .problémákat tárgyalnak, hanem alkotó jelenünket tükrözik. De ekkor még nem láttam tisztán- Nem jöttem rá arra, ami magától értetődik: ebben az országban, a dolgozók államában nem lehet még egy hangszóró sern olyan, amelyik a Muszka Imrék

„Most már megtartjuk az esküvőt...Cí Pedagógusok beszélnek az illetményrendezésrul

Nagy örömet váltott ki a köz- alkalmazottak körében a minisztertanács határozatának a megvalósulása. A fizetések emelése nem egyetlen jele annak a bizalomnak és szeretetnek, amellyel népköztársaságunk a haladó néphez hű köz- alkalmazottak felé fordul. Az árak állandó csökkenésével együtt emelkedett ugyan a közalkalmazottak életszínvonala is, mégis szükségesnek látta a Párt az illetmények rendezését,

Fekete István

kiskunfélegyházi javadalmi tisztviselő írja: „Tudom, hogy mint pártonkívüli is megbecsülésben részesülhetek, ha jól végzem a munkámat. Leírja, hogy milyen nagy örömet okozott neki a fizetésrendezés: ,.Végre megtarthatjuk az esküvőt a menyasszonyommal, meg van hozzá az anyagi alap".

— Eddig bizony nagyon kevés volt a fizetésem — mondja Fábián Julia kecs-keméti kollégiumi gondnok. — 280 forintot kaptam, de nem zúgolódtam, mert tudtam, hogy hároméves tervünk befejezése meghozza nekünk is a fizetésrendezést.

— A húgomnak a fizetését is most rendezték. Éppen az áruházba megyünk, hogy bevásároljunk.

— Elhatároztuk,' hogy a legelső felemelt fizetésünkből édesanyánknak veszünk ruhaanyagot, azt akarjuk megvásárolni — magyarázza Fábián Rózsa tanítónő — Én is eddig mint óraadó

alig kaptam 380 forintot és most 530 forint a fizetésem.

Cipőt is akarok venni, meg könyve-- két. Mert ahhoz, hogy a Pártnak jó munkámmal háláljam meg fizetésemet, nagyon sokat kell tanulnom és olvasnomSzoboczky Emilné

kiskunfélegyházi tanítónő is már előre kiszemelte, hogy miket fog megvásárolni.

— Ötszáz forintot vásárolhatok el. Akarok venni egy paszteikészle- tet, festővásznat, munkaköpenyt, a férjemnek. A festéket még ma délután megveszem... és cipőt is akarok venni.

A közalkalmazottak, tanítók és orvosok saját életszínvonaluk emelkedésén tapasztalhatták ismét, hogy jobb megélhetésük szorosan összefügg termelő munkánk eredményeivel- Ezért azon kell lenniök, hogy ígéretükhöz, elhatározásaikhoz híven, munkájukkal segítsék elő az egész nép anyagi és kulturális színvonalának emelkedését.

részletességgel tárgyalta a kérdéseket. A szárazon közölt statisztikai adatok, a széthulló százalékos kimutatások nem tudták a lényeget kifejezni, pedig ez az előadó feladata. Nem volt összefüggés az előadásban, vagy legalábbis elsikkadt. „A cári Oroszországban nagy területeken csak fekete kenyeret ettek” — mondotta az előadó, ugyanakkor a sztálini terveket, azt, hogy ezek mennyiben segítették előre a mezőgazdasági tudományt s ezzel együtt a mezőgazdasági életet. éppen csak említette. A közölt adatok kiértékelése helyett a felsorolásra szorítkozott. Nem egy helyen ilyen kitétellel kerülte meg _a kérdést: „Erről már az előző előadásokon szó volt, már tárgyaltuk^, holott éppen azokat, amik fölött így átszaladt, nem lehet elégszer ismételni.

Elengedhetetlenül szükséges,

hogy a Magyar-Szovjet Társaság, a Szakmaközi Bizottság és a Kecskeméti Városi Népművelési Bizottság több gondot fordítson a szépen induló előadássorozatra. Mozgósítania kell a dolgozók széles tömegeit, ügyelni az előadások színvonalára, hogy a tudományos előadássorozat valóban teljesíthesse feladatát: a múlt szándékos mulasztásait pótolni, felszámolni az ellenséges „tudományos” nézeteket, babonákat és tévtanokatKIJAVÍTJA HIBÁIT A KECSKEMÉTI HANGOSHIRDETŐ

TÖBB GONDOT

a tudományos előadássorozatra

Ahol nem érvényesül az önkritika, ott nem érvényesülhet a kritika sem

veheti észre, vagy nem akarja észrevenni.

Pedig a hibák egyik főoka, amit Rákosi elvtárs is megemlített, kézzelfogható, csak a titkár elvtárs és ezen keresztül a tagság sem nem lát, vagy nem akar meglátni. Ugyanis a pártfunkció és a szövetkezeti funkció összefonódása fennáll Bácsszentgyör- gyön is. Rákosi elvtárs világosan leszögezte, hogy „A pártvezetőségi tagok nagymértékű beépülése a különböző fizetett funkciókba azt is eredményezi, hogy nem a Pártban, hanem a közigazgatásban és a földműves- szövetkezetben végzett munkát tartják fontosnak azon a címen, hogy a fizetést onnan kapják.’’

A titkár elvtárs beszámolója közben foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy „van sok olyan pártfunkcionárius, aki a gazdasági funkció mellett elhanyagolja a pártmunkát" — de nem beszél a bácsszentgyörgyi állapotról, saját magáról.

A titkár etvtárs

hivatkozik beszámolója közben arra, ami bizonyítja Rákosi elvtárs szavait, annak mélyreváló igazságát, hogy „A sok elfoglaltság miatt elvtársak nem tudtam készülni a taggyűlésre, még jegyzetet sem tudtam készíteni." A hibák okának nyílt beismerését azonban „kényesen” kerülte. Arra hivatkozott, hogy a bácsszentgyörgyi állapot „speciális helyzet" és ez a véleménye a járási bizottságnak is. Rákosi elvtárs felhívta a figyelmünket arra, hogy Pártunk előtt döntő feladatok állnak, melyeket csak úgy tudunk megvalósítani, ha hibáinkat levetjük. A hibák levelesére megvan minden adottság, elsősorban a kritika és önkritika fegyvere.

A titkár elvtárs „beszámolója“ után a tagság is csak félénken szólt hozzá, inkább csak a régi, volt vezetőség munkáját bírálta, gondolván arra, hogy „attól már nincs mit tartania”. A taggyűlésen látható volt, hogy a tagság nem ismer; a vezetőség munkáját, nincs tudatában jogainak.” A taggyűlés úgy ért véget, hogy a titkár elvtársat Szabad Föld Téli Este megtartására hívták, ami miatt „sürgősen” be kellett fejezni a taggyűlést. A tagság hozzászólásaira nem kapott kielégítő választ, így nem láthatja a vezetőség jó munkáját biztosítottnak, nem látja azt, miként fogják megoldani az előttük álló feladatokat.

A tagságnak joga van, sőt kötelessége, beszámoltatni a vezetőséget munkájáról, kritikát mondani arról.

Szervezeteink túlnyomó többsége megértette Rákosi elvtárs beszédének, Központi Vezetőségünk határozatának jelentőségét s ebben a szellemben folytak le a taggyűlések is ezeknél a szervezeteknél.

Az, hogy a bácsszentgyörgyi alapszervezet taggyűlése nem a Központi Vezetőség határozatának szellemében folyt le, abban felelősek a Pártbizottságok, elsősorban a bajai járási bizottság.

A bajai járási bizottság ugyanis nem tudatosította Rákosi elvtárs jan. 10-i beszámolóját, azt, hogy a „kritika, önkritika nélkül nem lehetséges a Párt, az osztály, a tömegek helyes nevelése, a Párt, az osztály, a tömegek helyes nevelése nélkül nincsen holse- i vizmus."

Március 2-án este taggyűlést tartott bácsszentgyörgyi pártszervezetünk. A taggyűlés feladata a? lett volna, hogy ismertesse a Központi Vezetőség határozatát, hogy előkészítse a tagságot a vezetőség újraválasztására, hogy felülvizsgálja a vezetőség munkáját. A taggyűlésnek például kellett volna szolgálnia a párídemokrácia érvényesülésére, a tagság nevelésére. A taggyűlés azonban ezt a feladatát nem töltötte be. A járási bizottság nem fordított gondot a taggyűlés előkészítésére, a taggyűlés előkészítésével megbízott iárásj bizottsági tag nem ment ki Bácsszentgyörgvre, nem instruálta az alapszervezet titkárát a taggyűlés előkészítésére vonatkozólag. A járási bizottság sem ellenőrizte az előkészítéssel megbízott elvtársakat, nem tartotta kezében a Központi Vezetőség határozata levitelének ellenőrzését.

Ez matatja

hogy a járási bizottság egyes tagjai sincsenek tisztában a taggyűlés jelentőségével, feladatával, mivel Ézsi elvtárs a járási bizottság szövetkezeti felelőse beszélt az alapszervezet titkárával, Alexi elvtárssal a taggyűlés feladatáról, mégsem hívta fel a titkár elvtárs figyelmét a Központi Vezetőség határozatára.

Az ellenőrzés hiányát megkísérlik indokolni azzál, hogy azt mondják: „Nem lehetünk mindenhol személyesen ott" — ez azonban nem menti a járási bizottságot a felelősség alól, mert „A vezető funkcionárius erejének nem abban kell kifejezésre jutnia, hogy mindent egyedül végez el, hanem abban, hogy sikerül megszerveznie valamennyi kommunista tevékeny részvételét a párt- és társadalmi munkában" — írja Klimanov elvtárs a Pravdában — és valóban a vezető pártfunkcionáriusnak rendelkeznie is kell ezzel a tulajdonsággal.

A taggyűlésen nem olvasták fel a Központi Vezetőség határozatát, arról a titkár elvtárs csak általánosságban beszélt.

A pártszervezet vezetőségének munkájáról nem számolt be, nem ismertette azt, pedig „Az alapszervezet legfőbb szerve a taggyűlés. A taggyűlés vitatja meg a szervezetek életének és munkájának minden fontosabb kérdését“ — és a vezetőség újraválasztása ugyancsak a „fontosabb” kérdések közé tartozik és a tagságot erről mégsem tájékoztatták. Az elvtársak

Í

még most, Rákosi elvtárs II. 10-i beszéde után sem tartják tiszteletben a tagság jogát, a pártdemokráciát most sem érvényesítik, lábbal tiporják el.

Világosan mulat rá az ilyen állapot súlyosságára Rákosi elvlárs szava: „Ott, ahol a pártdemokrácia elemi szabályait sem tartják be, ahol a vezetőség nem ad számot a tagságnak és a tagságnak nincs módjában bírálatot mondani a vezetőség munkájúról, igazi pártéletröl szó sem lehet." Az, hogy a titkár elvtárs nem számolt be a vezetőség munkájáról, megakadályozta azt, hogy a szervezet vezetőségének hibái, de még az eredményei is kijöjjenek, azt megbírálhassa a tagság. A titkár elvtárs beszámolója rányomta bélyegét az egész taggyűlésre, ugyanis a' titkár elvtárs elbizakodott, az elért eredményeket túlbecsüli s így a nagyobb hibákat sem