Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. március (5. évfolyam, 10-13. szám)

1950-03-05 / 10. szám

BBS BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG 1950 március 5. ujjummt, MÜV.tfZST*­Égy vált iskola Kígyóspuszta kutíúrközpontjává AAarcius 9=én Kecskeméten szerepel a Pjatnyic!<ij=együttes Sivár homokbuckákon visz az út Kískur.majsa legtávolabbi pusztájára, Kígyósra. Kietlen, szegényes vidék volt ez, t'zennégy kilométerre a köz­ségtől. A felszabadulás előtt magukra- hagyatoltan, a világtól elzártan éltek itt az emberek. Dolgoztak látástól va- ku'.ásig, nap, mint nap kemény harcot vívtak a homokkal. Mert szárazság ide­jén, ha szél kerekedett, az apró szem­cséket felkavarta, ilyenkor a jölddei együtt a vetés is vánuorútra kelt. így aztán a kígyós! dolgozó parasztoknak csak a robot jutott osztályrészül. A ta­nulás, művelődés lehetőségét elzárták előlük az urak, nehogy tudatlanságuk­ból kiemelkedve felismerjék, hogy a munkásosztállyal szövetségben és ve­zetésével kiharcolhatják szabad, ki­zsákmányolásmentes életüket. „Mennél kevesebbet tud a paraszt, annál inkább el lehet nyomni, annál jobban ki. lehet zsákmányolni“ — ez volt az elv az urak országában, nem sokat törődtek hát azzal, hogy szeret­nének-e tanulni, fejlődni Kigyóspuszíán a do'gozók, hogy talán nekik is van­nak kultúrigényeik?!... A sürünlakott településen, az apró tanyai házak közül nagy kőépület emelkedik ki. Ez a kipvósi 3-?s számú iskola. A teremből fény szűrődik ki, bent asszonyok ülik körül az asztalt. A Szülői Munkaközösség tart értekez­letet. Az iskola a puszta kultúr központja lelt Vitai Boldizsár, a szülői munkakö­zösség elnöke beszél. A múlt és a je­len között von párhuzamot. — A múltban azt akarták, hogy mi csak maradjunk meg buta parasztnak, de a népi demokráciában ledűltek a válaszfalak, most már nem a születés, a vagyon ?z irányadó, hanem az. hogy ki mennyi és milyen munkát végez. Az emberek bólogatnak. Igen. A múltban a vagyon, a rang szer.nt mér­ték az embereket, tanuláshoz, kultúrá­hoz csak a kiváltságosoknak volt joga. Most meg a legtávolabbi tanyákra is eljuttatják a kultúra kincseit. Kígyó­son is megváltozott a v.lág. Azelőtt az iskola csak szükséges rossz volt, ahol a gyerekek megtanulták a napot lopni, meg azt, hogyan harcoljanak saját ér­dekeik eheti. Mert Horthy híres „nép­iskolai oktatási, rendszere“ művelő­désre, fejlődésre nem adott alapot. Meg aztán ki törődött azzal, ha egy­általán nem jártak a gyerekek isko­lába? A három tanerő úgysem győzte a 400 tankötelest nevelni, tanítani. Most mind a három iskolát két tan­erőssé fejlesztették. S a szülök ma már tuuják, hogy az iskola a tanyavilág ku'íúrközponlia is. Idejárnak a Szaka. Fö.d Téli Estékre, s az előadásokból meg smerik a szovjet emberek életét, a vi'ág legfejlettebb mezőgazdaságát s más egyéb tudományos kérdéseket. Egyszóval: megtanulják más szemmel nézni a világ dolgait. A Szovjetunió felé fordul uz érdeklődés — Erről beszélt Rákosi elvtárs is a Központi Vezetőség ülésén — veti fel a szít Terhe Sándor tanító. — Azt mondta, hogy „... a széles tömegek mohón szíVja.i magukba a szoc alista kultúrát.'., s hogy ezt a kultúrszomjat nem győzik kielégíteni..'. Hát ezt ta- paszia.hatjuk itt is Kígyóson. A múlt­ban el voltunk zárva a tanulás, a művelődés lehetőségétől, most, ha elő­adást rendezünk, szűknek b'zonyul a terem. Emlékezzünk csak a Szülők Is­kolájára. Igaz, ele'nte bizalmatlanul fogadták az előadásokat, de m'ndinkrbb tudatosodott az em­berekben, hogy az iskola a népé. Mos* már nemeik a Szülők tskolá á*. de a Szabad Föld Téli Est-eket i^ so­kan látogatják. Eleinte 35—40-eri jlrtak e., most már a százat is meghaladja a hallgatok száma. S milyen öröm fogadta az első vetítő­képes műsort! Az emberek meg akar­ják ismerni a Szovjetunió életét, ku.- túrá:át, nemcsak azért, mert a szovjet embereknek köszönhetjük szabadságun­kat, hanem azért is, mert tud'ák.hogv az ő életükben a mi boldogabb jövőnk tárul fel. Még sokáig folyik a szó az oktatás­ról, művelődésről s főként a Szovjet­unióról, mert a dolgozó parasztokat a Szülői Munkaközösségben is legj'úként ez foglalkoztatja most. Olt egyre in­kább eimosód'k már a határ a falu és a város között s a kigyósiak tudják, hogy a szocializmusban mi is affelé haladunk majd. Ezért a nagy érdeklő­dés a szovjet emberek élete a szoci~- l.sta kultúra iránt, ezért emelkedett rö­A Népművelési Központ képkiállí­tást rendezett a Ma gyár-Szovjet Tár­saság kecskeméti csoportja helyiségé­ben. A három termet betöltő anyag szemléltetően mutatja azokat az ered­ményeket, amelyeket iparunk, mezőgazdasá­gunk, az egészségvédelem és a sport területén elértünk. De láthattuk a képeken azokat a fontos állomásokat is, amelyek döntőek vol­tak megyénk dolgozóinak életében. Nagy kép mutatja az 1948 augusztus 20-i kecskeméti nagygyűlést, ahol a megye dolgozói hatalmas lelkesedéssel hallgatták nagy vezérünk, Rákosi elvtárs iránytmutaíó beszédét. Bemutatja a kiállítás a megye újjá­épült iparát, a helyreállított élelmezési ipart, az újjáépített hidat, amelyek mind-mind egyenként is hatalmas eredmények. Látjuk a képeken, hogyan javítják a traktorokat a műhelyekben, amelyeket a vidám trakloristák meg- trergelnek és a határban szántják a földet: a parasztok válláról a nehéz munka , terhét leveszi a gép. , A kiállítás mezőgazdasági részében felvonulnak a bő termés, fejlett irat­állomány, a bugaci újgazda házatája. Megláthatjuk, hogvan kezelik a gyü­mölcsfákat a dánszentmiklósi m'nía- szöveikezet gyümölcsöseiben, hog' an csomagolják exportra a tojást. Majd egy másik képsorozat: Kunszentmikló- son, ameddig a szem ellát, termé'-et- len, szikes a talaj, de már ott álla­nak a mérnökök, akik készítik a ter­vet a föld termékennyé tételére. Lát­tuk a rizsföldet talajmüve’éskor. csa­tornákat, gátakat, rizstáblákat. Kipró­bálják az új traktort a rizstermelők — és egy másik képen mosolygó parasz- 'ok vizsgálgaljúk az első rizskalászo­kat. vid idő alatt a Szabad Föld Téli Esték hallgatóinak a száma a 3-as számú is­kolában több mint 100 főre. Mindent egybevetve, ahogy körülte- k'ntünk a pusztaságban, megállapít­hatjuk, hogy a népi demokrácia ebben a pusztában is évszázadok mulasztását pótolta. A kultúra mindinkább köz­kinccsé válik 'tt a távoli tanvákon is s az emberek bizakodva tekintenek a jövőbe. Más képsorozatok az egészségvéde­lemről beszélnek. A kecskeméti MNE hollandindiai vendégei szeretettel öle­lik magukhoz a gyermekotthon aprósá­gait. Boldog anyák ellenőrizhetik a Zöldkeresztben gyermekeik súlygyara­podását. Működésben az iskolaorvosi rendelő. Az iskolai fürdőben nagy öröm a zuhanyozás. A sportról is beszélnek a képek. A ! motorkerékpározás ma már nem az urak szórakozása. A kiskunfélegyházi Petőfi-ünnepségen felsorakoznak a vi­lághírű csepe! motorok. Népi demo­kráciánk eredményeit néphadseregünk őrzi. Népünk szeretettel és büszkeség­gel veszi körül szabadságunk védel­mezőit. Láttuk a Kossuth Akadémistá- kat a Szovjetuniótól visszakapott 48-as zászlókkal. Egy felvétel a kiskunhalasi pászto­rokat mutatja be a kultúrnapon. És láthatjuk azokat, akiknek mindezeket köszönhetjük: a dicsőséges Vörös Hadsereg ka­tonáit. Minden egyes kép dokumentuma an­nak, hogy a felszabadult népünk a j Szovjetunió segítségével, a Szovjetunió példájából merítve új országot épített ■ a romokból és vidáman indul az öt­éves terv megvalósításáért harcba. A párizsi nemzetközi békekongresz- szus után a VTT volt az elmúlt év legnagyobb megmozdulása a világ­béke megvédése érdekében. A Talál­kozó kiemelkedő eseményeiről a Szov­jet Dokumenljilmek Központi Stúdiója és a Magyar Filmgyártó NV közös munkával teljes estei betöltő színes filmet készített. A film első jeleneteiből érezni lehet azt a testvéri összefogást, amely a kü­lönböző országok fiai között a Talál­kozón is megnyilvánult. A megnyitó napján az újpesti stadionban nyolcvan nyelven, de egy szívvel, egy és erős ..araua. hangzott el a DiVoZ r.cíu.o- ja. „Egy a jelszónk — a béke..." — ennek a mondatnak jegyében bonta­koznak ki előttünk a Találkozó részle­tei, a kultúrversenyektöl a Főiskolai Vüágba.onlcság sporteseményéig. Nem csupán színes filmről, hanem dokumenífilmről van szó. Bizonyítja a világ ifjúságának megalkuvást nem is­merő, harcos békevágyát, s azt is, Jövőre lesz negyven esztendeje, hogy Pjatnyickij megalakította a róla el­nevezett népi ének- és táncegyüttest Már első moszkvai szereplésük felkel­tette a zenei körök érdeklődését, de ál­lami támogatásban nem részesültek Ehhez a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak kellett bekövetkeznie mely az együttes előtt megnyitotta a szabad, alkotó munka lehetőségét. Rö­vid idő alatt kivívta a széles néptöme- gek elismerését és szeretetét. Ez és Lenin elvtárs lelkesítő szavai segítet­ték munkáját. A Pjatnyickij állami oro^g népi énekkar ma a legnagyobb szovjet ze­nei együttesek közé tartozik. Közel kétszáz énekes, zenész és táncos alkotja a csoportot Műsorán háromszáz régi és új orosz népdal és sok népi tánc szerepel. Ma­gyarországi vendégjátéka során is ezekből ad elő. Az énekkar a dalokon keresztül megismerteti hallgatóit a szocializmus országa dolgozóinak bot- dog, kultúrált életével. A kórust az orosz népi hangszerek kitűnő zenekara egészíti ki, a tánccsoportot Tatjána Usztinova, Sztálin-díjjal kitüntetett ha- letímester veze'i, aki a nagy Szov'et- unió minden területéről összegyűjtötte a legszebb népi táncokat * A kolhozok vidám derűjét, örömteli életét visszatükröző műsort 130 kecs­keméti termelőszövetkezeti csoporttá g és gépáüomási dolgozó is végignézte és hallgatta a budapesti Városi Szín­házban. Legtöbbjük még nem volt sohasem Budapesten. A fővárosba érkezésük után, amikor énekelve mentek a szín­házig, kíváncsian tekintgeítek szét. Emlékezlek- még azokra a képekre, melyek az ostrom alatt rommá lett B-adpeste^ ábrázolták. Most egészen más látvány fogadta őket: sehol semmi nyoma a háború pusztításainak. Az élet elevenebb és lüktetőbb, mint valaha, a kiégett házak helyén új és szebb épületek állnak, az üzletek ki­rakatai tömve árukkal. Érdeklődéssel figyelték a baráti Szovjetuniótól ka- nott trolieybuszokat, melyeket eddig szintén csak képről ismertek. cA 'Váioii Színház, páholyaiban és széksoraiban izgatottan várták az előadás megkezdését. Komoly, művé­szi élményben azelőtt nem volt részük Hatalmas tapsvihar köszöntötte a szovjet művészeket, akik műsorukat a magyar és a szovjet himnusszal kezd­ték. A szemekben könny csillogott. Mindenkit mélyen meghatott az a tény. hogy a szovjet művészeti, barátságik jeleként, megtanulták és elénekelték magyarul a Himnuszt. Mint mondot­ták később, soha nem hallották ilyen szépen játszani és énekelni. A számokat folyton meg akarták is­mételni. Az együttes ennek az óhajnak hogy az elnyomó országok haladó fia­taljai nem azonosítják magukat hiva­talos „kormányaink“ politikájával. Lát­hatjuk, amint Franciaország küldöttei zászlót nyújtanak át a francia elnyo­más ellen harcoló vieinámiaknak: nincsen olyan erő, amely meg­bonthatná a két nemzet fiataljai­nak barátságát. Intő figyelmeztetés a nyugati országok fiataljai felé az a jelenet, amikor Ame­rika küldöttei egy háborús romépületet nézegetnek: J yenek lehelne> a ti vá­rosaitok is, ha a monopoltőkéseket ren­delkezni hagyjátok sorsotok felett! A film befejező részében szemtanúi lehetün:« az örökké e*n ékezetes felvo­nulásnak, amikor Rákosi eivtárs be­széde után az ifjúság esküt tett: — És'-őszünk, hogv ezt a békéért és boldogulásért vívott szent har­cot győzelemre visszük! (Kecskeméten a Városi Mozi már­cius 9-én mutatja be először.) eleget is tett, hiszen számukra az elő­adás nem a díjazás szempontjából, ha­nem azért volt fontos, hogy példát ad­janak arról, hogy a népi kultúra ápo­lása milyen eredményekre vezet. — Húsz perc szünet — hangzott a színpadról magyarul. A közönség az előcsarnokba vonult, hogy ott cigaret- tázás közben megbeszélje az addigi élményeket. Kisebb csoportok alakul­tak. Herczeg György, Pelrovics János és Varga Sándor, a kecskeméti gépál­lomás dolgozói az együttes szereplését és az ő feljövetelüket tárgyalták. — Azelőtt senki sem törődött ve­lünk — hallatszottak Pertovics János szavai. — Legfeljebb arról lehetett szó, hogy feljöhettünk Szent István­kor, tííszparasztnak öltözve, néhány ol­csó. látványosságban lehetett csak ré­szünk és az esti tűzijátékban. Népda­lainkkal és táncainkkal a régi állam mit sem törődött, velünk hasonlóan. Ez a színház is zárva volt előttünk, ide csak azok jöhettek, akik meg bírták fizetni azt az árat, amiből mi hetekig kellett, hogy éljünk. A dolgozók álla­ma tettekkel bizonyítja, hogy valóban a mi államunk. Most, hogy ide feljö'-et­tünk, részesei lehettünk ennek a felejt­hetetlen élménynek, újabb bizonyítékot kaptunk erre. Herczeg Györgynek is hasonló a vé­leménye. Vafga Sándorral együtt el is határozták, hogy ezentúl még többet fognak tenni annak az érdekében, hogy a Magyar Népköztársaság területén is. példaképünkhöz, a Szovjetunióhoz ha­sonlóan hozzuk felszínre és ápoljuk népi kultúránk kincseit. A többi csoportban az a vélemény alakult ki, hogy a régi orosz dalok, melyek a műsor első részét alkották, azért olyan szomorúak helyenként és néha azért csendül ki belő.ük vidám­ság, mert az elnyomott, szolgai sors­ban tartott nép ezzel juttatta kifeje­zésre korának kilátástalan helyzetét és hitét a jobb jövőben. — A második részben már ezt nem vehetjük maid észre — mondotta a többieknek Ba­logh István, az ágasegyházi állami gazdaság dolgozója. —- A.zok a dalok már olyan emberek ajkán csendültek fel először, akiknek az új élet a mun­ka mellett nem nyomort és szolgasá­got, hanem megérdemelt jólétet és szabadságot biztosít. beigazolódtak. A szünet után kolhoz- énekek következtek. Ott szüle.tek ezek a dalok, ahol megengedettek és boldo­gok az emberek. Ahol mindenki a kö­zösségért és nem a kizsákmányoló ér­dekeiért dolgozik. Ahonnan az egyre szaporodó magyar termelőszövetkezeti csoportok példát és tapasztalatot kell, bogy szerezzenek Az öröm hangjai mellett a hála hangjait is ha'Ihatták: hogyan küldi a hála énekét a szovjet ember Sztálin elvtárs felé. Az előadás után a 130 kecskeméti dolgozó visszautazott. A vonatban sem fogytak ki a beszélnivalóbói. — Em­lékszel arra a kis táncosra, aki hátul kopaszodik? Milyen üg- esen mozgott! De jót nevettem rajta! — mondo’ ák egymásnak. De Turcsánkov komikus orosz népi tánca mellett a többi sz:.m is megragadta figyelmüket Maga a díszlet és a jelmezek is. A színak összhangja és pompája mellett r.z elő­adásban nem egyedül a látván:őrség ragadta meg őket, de az orosz népdalok és népi táncok üde hangjai is. Losonczi József, az ágasegyházi új _ termelöcso- port tagja meg is jegyezte­— Mennyivel szebbek voltak ezek, mint a nálunk már falun is elterjedő slágerok és ostoba, amerikai táncold Ideje, hogy mi is mindannyian meglás­suk a helyes utat. * A Pjatnyickij-együttes március 9-én Kecskeméten szerepel, a Katona József Színházban. Az ünnepélyes fogadtatást és a rendezést a Magyar-Szovjet Tár­saság vezeti, a többi tőmegszervezet- tel együttesen. Kecskemit város po'gál- mestere ezúton is felhívja a lakosság figyelmét, hogy házait lobogózza fel, ablakait díszítse ki azoknak a szovjet művészeknek a tiszteletére, akik ezzel a látogatásukkal és szereplésükkel is a magvar-szovjet barátság elmélyítésé­hez és megszilárdításához járulnak hozzá. | F/pyelemi- Lovas kocsikhoz, görgős, golyós I csapágyas tengely minden lelier- j birá: ra kapható — Gumi eladás. ■ vétel csere Belső gumi minden ( mécetb n! Hócipők, hócsizmák ; gumik javítását szakszerűen végzi k ő r ősi gumijavító üzeme Hara-gos t-'r 7 rr,sku'ahalas. Telefon: 22. Kipusztultak gyümölcsfáid ? Hiányos a szőlőtáblád? PÓTOLD, A TE ÉRDEKED! Fajtaazonos gyümölcsfák és szőlöoltványok pótlására az Állami Faiskolák és Szélcoltványteíepek Rendelkezésre állnak: Központ: Budapest, IV. Kirá’vi Pál utca 9. Tel.: 185—000, 185—006. Az országban 12 telephely. Budapest területén nyolc FOKERT-lerakat. az ország területén 120 földmű­vesszövetkezet vesz fel rendeléseket. Képkiálüítás a hároméves terv megyei eredményeiről Színes & (fifä§iß6sߧiTMáthmdi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom