Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-12 / 7. szám

1950 februSr Í2. BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG „Mi is olyan virágzó életet akarunk, mint amilyen a szocializmus országában van“ — mondták Berki elvtársnő beszámolója után a kecskeméti dolgozók Február 4-re ünnepi díszbe öltözött a kecskeméti Katona József színház, amelynek nézőterére sűrű sorokban özönlött a város népe, hogy1 meghall­gassa a Szovjetunióban járt Berki Mihályné elvtárs beszámolóját a szo­cializmus országában szerzett tapasztalatairól. A színpad fölött Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak _ képei, félkörben vörös drapérián jetszavak: „Etjén a magyar-szovjet barátság! ... „Követjük nagy példaképünket, a Szovjetuniót!“ hirdetik, hagy a kecskeméti dolgozok külsőségeiben is széppé, emlékezetessé akarják tenni ezt. az eseményt. A dolgozók Szovjetunió iránti szeretetének bizonyítéka az az érdeklődés, amellyel az előadást várják. A mintegy 1300 főnyi hallgatóság soraiban ott ülnek az üzemi munkások, a termelőcsoportok tagjai valamennyien, a kör­nyékbeli parasztság, a varos értelmisége, honvédek, rendőrök, nők, férfiak, fiatalok, öregek vegyest. Kecskemét dolgozói várták ezt a napot, készültek rá és senki sem akart elmaradni, locmisu imms Sí áss ül a fp/f>í/í//íáss g*>pggár a ss its h fi fi o v is t ü k országos tanácshozására A dolgozók fcljcwífinénynk emelésével víiia^/tóSnük n Központi Vezetőség IintÁrozatára A várakozás perceit élénk beszélge­tés tölti ki. Megvitatják a dolgozók, hogy mit várnak ettől a beszámolótól. Mindenki egyet akar: Megismerni a szovjet embert, hatalmas alkotásait és a nyert tapasztalatokat felhasználni a mi építő munkánkban. A filmekben, az újságokból már kaptak erről képet, de az, hogy közülük való, egyszerű dol­gozó asszony számol be arról, am.t látott, sokkal többet jelent számukra. A beszélgetés olykor_ mozgalmi indu­lók éneklésébe csap át: vidáman éne­kelve, felfokozott érdeklődéssel várta a hallgatóság az ünnepség kezdetét. A magyar és szovjet himnusz el- éneklése után lelkes taps fogadja a Párt és a tömegszervezetek képviselői­nek kíséretében megjelenő Berkiné elvtárnőt, majd a Szovjetuniót, a Pártot, Rákosi elvtársat éltető, percekig zúgó tapsba csap át a lelkesedés. Berkiné elvtársnő megkezdi beszá­molóját. Jegyzetfüzetek, ceruzák kerül­nek a kezekbe, fesziült figyelem ül ki az arcokra: egy szót sem akarnak el­mulasztani. A hallgatóság végigkíséri az előadót azon az úton, amelyet meg­járt a Szovjetunióban. Berkiné elvtárs­nő visszaemlékezésében magával vitte a kecskeméti dolgozókat: mintha ma­guk a kecskeméti dolgozók is ott jár­tak volna Moszkva utcáin, látták volna Sztálint, a forrón szeretett vezért, el- ámultak azokon az alkotásokon, ame­lyeket a szovjet ember hozott létre, a technika csodás vívmányain, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy boldo­gabbá tegyék az ember életét, együtt örültek a vidám kolhozparasztokkal, akiknek nem nyomják az egyéni gaz­dálkodás gondjai a vállukat és akik már alig ismerik, mi a város és a falu közötti különbség. Munkások hallgatták, hogyan és mi­lyen körülmények között dolgozik a szovjet munkás a ragyogó tisztaságú gyárakban, hogyan emelik napról napra a munka termelékenységét és arra gondoltak, hogy nálunk is így lesz. Amikor a kolhozparasztok gazdag, megelégedett életéről beszélt Berki elvtársnő, lelkesen néztek össze a termelőcsoportok tagjai: mi is ezen a jó úton haladunk és sok egyénileg gazdálkodó kisparaszt arcán tükröző­dött a megérlelődött elhatározás: én is megpróbálom. A beszámoló során a hallgatóság végigjárt az áruval tömött üzleteken, példákat hallott azokról a hatalmas al­kotásokról, amelyek csakis szocialista társadalomban jöhetnek létre, hogy széppé, boldoggá tegyék a legfőbb ér­téknek: a dolgozó embernek az életét. És amikor arról beszélt Berki elv­társnő hogy a szovjet nép mindezeket az eredményeket a dicsőséges Bolsevik Párt Vezetésével érte el, elemi erővel tört ki a nézőtéren a mi Pártunkat és vezé­rünket üdvözlő taps. Mindenki érezte, hogy a mi népünk további felemelke­désének záloga és biztosítéka: a Párt. Büszkeség ragyogott a szemekben, amikor Berki elvtársnő arról a szere­tőről. megbecsülésről beszélt, amellyel a szovjet nép és SzTalin elvtárs a ma­gyar küldöttséget, Rákosi elvtűrsat fo­gadta. Mindenki látta, hogy a mi jö­Figy elemi Lovaskocsikhoz, görgős-golyós csapágy as tengely minden teher­bírásra kapható. — Gumi eladás, vétel, csere. Belső gumi minden méretben! Hócipők, hócsizmák, gumik javítását szakszerűen végzi KÖRÖSI gumijavító üzeme Harangos-tér 7 Kiskunhalas- Telefon: 22. vőnk egy és elválaszthatatlan a Szov­jetuniótól, amelynek eredményei pél­dák, útmutatás a mi számunkra és egyben valamennyi szocializmust építő, békéért harcoló nép számára. A látottakról és tapasztalatokról — mint Berki elvtársnő mondotta— egy nap is kevés volna beszámolónak. Ezt érezte a hallgatóság Is. De az, amit a rövid másfél óra alatt kapott, hozzá­segítette a Szovjetunió megismerésé­hez, szorosabbra fűzte a dolgozók szeretetét és ragaszkodását a szo­cializmus népéhez. A beszámoló után, sorra állottak fel a dolgozók, hogy ki­Kiskúnfélegyháza és járása dolgo­zóinak régi vágyát valósította meg a hároméves terv: kórházat kapott. Az ország egyik legmodernebb, gépi erő­vel, korszerű villamosítással, vízszűrő- berendezéssel felszerelt nagy megyei kórháza a napokban nyílt meg. A kétemeletes, minden kényelemmel berendezett épület földszintjén műkö­dik a tüdő- és nemibeteggondozó inté­zet, az emeleten 156 ággyal indult a sebészeti és belgyógyászati osztály. Még ebben az évben megnyitják a gyermek- és nőgyógyászati osz­tályúkat is. Dr. Kiss Dezső, a kórház igazgató- főorvosa a megnyitással kapcsolato­san így beszélt: „Köszönjük a Pártnak, Rákosi elv­társnak az új státust“ — hirdette a hatalmas transzparens az emelvény fölött a kiskunfélegyházai pedagógu­sok egy mondatba tömörített nyilatko­zatát. — Most rajtunk, nevelőkön a sor — mondotta Turay Géza titkár beszédé­ben —, hogy a szocialista szellemű iskola megteremtésével és az ifjúság szocialista nevelésével megköszönjük azt, hogy a Szovjetunió pédája nyomán épülő új hazánk legmegbecsültebb szakmunkásai közé emelt bennün­ket a Párt, Rákosi Mátyás elvtárs. Rákosi elvtárs nevének említésekor zúgó tapsviharban tört ki a pedagógu­sok lelkesedése. A tagság felváltva él­tette a magyar nép bölcs tanítóját és a Pártot, győzelmeink szervezőjét. Es fejezzék hálájukat a hallottakért. Mager Istvánná a dolgozó asszonyok nevében kérte Berkiné elvtársnőt: vigye el tapasztalatait még számos helyre, hogy minden magyar dolgozó közelebb jusson a Szovjetunió meg­ismeréséhez. Hadd lássák meg min­denütt, hogy a szocializmus országá­nak eredményei nem csodák, hanem a jó munka eredményei és hogy ezek­nek az eredményeknek az ismerete a mi munkánkat is előreviszi. Lengyel Teréz munkásnő' arról a szeretetről beszélt felszólalásában, amelyet dolgozóink a Szovjetunió iránt táplálnak. — Ezt a szereletünket nemcsak sza­vakkal fejezzük ki — mondotta — ha­nem azzal főképpen, hogy jó mun­kánkkal bizonyítjuk be mi is: Olyan virágzó életet akarunk felépíteni, mint a szocializmus országában van. Ruzso János újkécskei traktorost a szovjet dolgozók jóléte ragadta meg leginkább. — Mi is azon az úton haladunk már. A nr életszínvonalunk növekedése sem a véletlen műve, hanem, mert a Szovjetunió példáján visz bennünket előre a Párt. — Demokratikus kormányzatunk en­nek a kórháznak felállításával' is be­bizonyította, hogy a szocializmusban a legfőbb érték a dolgozó ember, annak egészsége. Mi, a kórház dolgozói vala­mennyien arra törekszünk, hogy a ránk bízott munkát: a dolgozók egészsége feletti őrködést, a gyógyítást a Jeg- lelkiismeretesebben végezzük el. Több­évi tapasztalataim kapcsán, a Szov­jetunió mintaszerű kórházaiban, a Szovjetunió orvostudományának eredményei és módszerei állnak előttünk példaképül. Munkatársaim is, ki-ki a maga poszt­ján, lelkesedéssel, a dolgozó nép iránti igaz szeretettel kívánják végezni fel­adataikat. utána egymást követték a felszólalá­sok, nyilatkozatok. Makó Gyula tanító javaslatot tett egy Rákosi elvtárshoz küldendő távirat szövegére. „Ml, kiskunfélegyházai pedagógusok — hangzik a távirat — ma ismertük meg az új státust. Tudjuk, hogy a Párt, Rákosi elvtárs gondoskodása tette tehetővé, hogy a múlt lenézett pedagógusa a szocializmus felé hatadó hazánk legmegbecsültebb szakmunká­sai közé sorakozhatott fel. Ígéret he­lyett tettekkel fogjuk bebizonyítani hű­ségünket a dolgozók országa iránt." Nagy József tanyai tanító a falusi ta­nítók és fiatal pedagógusok nevében mondott köszönetét. ígéretet tett, hogy jobb munkával, elméleti képzésével há­lálja meg a megbecsülést, A félegyházai járás többi községei­ben is hasonló lelkesedéssel ünnepelték az új státust. A félegyházi gépgyár a sztálini műszakban és az azt követő új munkaversenyben kiváló eredmé­nyeket ért eb A törökszentmiklósi gépgyárral összekapcsolt páros ver­senyt fölénnyel nyerték meg a fél~ egyházi dolgozók. Ez a versenylen­dület azóta sem lanyhult, sőt még nagyobb méreteket öltött­Most, a sztahanovisták országos tanácskozása előtt különösen felfo­kozódott a munka üteme■ A kalapá­csok, fúrógépek, hegesztőpisztolyok zajától hangos a gyár. Az ifi-brigád vidám nóta mellett végzi a munkát: „Kovács vagyok, ifjú a lelkem Csak úgy ég a munka a szorgos kezek alatt, a gyár minden dolgozó­ját áthatja a muntoaverseny láza. Nagy örömmel tölt el bennünket a sztahánovisták számának növeke­dése. Mi is szakítottunk már a múlt elavult munkamódszereivel. Uj uta­kon járunk, követjük lehetőségeink keretén belül a munka legkiválóbb­jainak, az ország legjobb sztaháno- vistáinak csapatát. Kelemen Béla sokat vár a tanács­kozástól- » — Legelőször azt, hogy irányt ad­jon, utat mutasson további fejlődé­sünkhöz. Termékenyítse meg a szo­cialista munkaversenyt, járuljon hozzá a termelés gyorsabb ütemű mennyiségi és minőségi fokozásá­hoz. Tudjuk, hogy a tanácskozás alapját Pár­tunk Központi Vezetőségének ha­„Mindannyiuokat lelkesebb munkára serkent a jobb anyagi megbecsülés“ Kiskunhalas közalkalmazottai nagy örömmel fogadták a miniszter- tanács rendeletét, amely rendezte illetményeiket. Kiskúnhalason meg­vitatták a rendeletet, és egyhan­gúan megállapították, hogy ez a Magyar Dolgozók Pártjának, a nép államának mebecsülése a szellemi dolgozók, a közalkalmazottak felé- Szilágyi Ferenc gimnáziumi igaz­gató ezt mondotta: — A rendelet nemcsak több ru­hát, jobb élelmezési lehetőséget is jelent számunkra, hanem több szak­könyvet, tehát nagyobb politikai és szakmai képzést és fokozott munka- kedvet. A városháza dolgozói is nagy lel­kesedéssel tárgyalták a rendeletet- Hatházi Imre megállapította: mind­annyian a Párttól vártuk a segítsé­get és nem is csalódtunk. Ez a rendelet megszünteti a szamárlétrát, a protekció, a rang szerinti bérezést és mindenki végzett munkája szerint kapja a díjazást. Hogy mit jelent nekünk a fizetésrendezés, legjobban a saját életemen mérhetem le- Dup­lájára fog emelkedni a fizetésem- Ezt én is, á többi munkatársaim is még becsületesebb munkával hálál­juk meg. Gobaschíts Mária tanítónő felszó­lalásában így foglalta össze vélemé­nyét: — A fizetésemelés felülmúlta a várakozást. Mindannyiunkat lelke­sebb munkára serkent a jobb anyagi megbecsülés. Szívvel lélekkel vé­gezzük szocializmust építő munkán­kat. Az óraszám csökkentése lehe­tővé teszi az önképzést, jut idő a tanulásra« I Vízhányó József, a gépgyár ki­emelkedő élmunkása figyelmesen hajol munkája fölé. A küszöbön álló nagy esemény őt is több, jobb munkára ösztönzi. — A sztálini műszak óta nemcsak az eredményeket tartottuk — mondja —. hanem januári összteljesítmé­nyünk 4 százalékkal fölülmúlta a decemberit. S most, a sztahánovisták országos tanácskozása előtt — mely a terme­lés mellett legjobban foglalkoztat bennünket — teljesítményünket jó pár százalékkal még emelni akarjuk, tározata képezi s ezért bizonyosak vagyunk abban, hogy az eredmények nem marad­nak el- A Szovjetunió kiváló dolgo­zóinak segítő és tanító munkamód- szerátadásai, Pártunk irányító út­mutatása biztosítja, hogy előrehala­dásunk nem maradhat el, hogy az út, amelyen járunk, jó és helyes. Mi, gépgyári dolgozók mindannyian lelkesen és fokozott munkateljesít­ménnyel veszünk részt a szocialista munkaverseny fejlesztésében és meggyőződésünk, hogy az országos sztahánovista tanácskozás ebben a versenyben óriási segítséget fog nyújtani nekünk is. Új ifjúság-új eredmények Félévi munkakiértékelést tartott a kiskunfélegyházai Szendrey Júlia leánykollégium. Dr. Nánai Zsuzsán na nevelőtanárnő beszámolójában rámutatott arra, hogy a kollégium ifjúsága az elmúlt félév­ben jó munkát végzett. Ideológiai fej­lődését már magának a könyvtárnak a nagy forgalma és a sajtóbeszámoló iránti érdeklődés is megmutatták. A kollégium 60 növendékének általános tanulmányi eredménye 5.36 százalék. Az Ifjúság nevében Pap Mária szó­lalt fel és kifejezésre juttatta azt, hogy elért eredményeiket a Ma­gyar Népköztársaság és a Párt ál­tal biztosított lehetőségeknek kö­szönhetik. Mindannyian átérzik a rájuk háruló feladatok fontosságát és azon fognak dolgozni ezután is, hogy a kollégium tagjai, a tanulásban élenjárva, iskola­társaik nevelői és példaadói marad­hassanak. A Szendrey-kollégium ifjúsága meg­fogadta, hogy jövő félévi munkájuk során még jobb eredményekre törek­szenek: ezáltal akarják kivenni részü­ket a szocializmus építéséből és ki­érdemelni továbbra is a dolgozók ál­lama támogatását. Leleplezik a Szabotáló kalákákat Kiskunhalason A dolgozó parasztság a népi ezer­vek segítségével egymásután rántja le a leplet a nép állama ellen törő szabotáló kulákok bűncselekményei­ről. Az ellenőrzések során kiderült, hogy Sándor János 79 holdas balo- tai kutak 2000 kg, Szili Sándor 25 holdas fehértói kulák 1000 kg, Ró­kusi Lajosné 40 holdas íelsőszállási kulák 600 kg, Varga Joachim 19 holdas fehértói, kulák 1000 kg és Szabados Benő 29 holdas felsőszál­lási kulák 1050 kg kukoricát rejte­getett. ­Szemerédi Gábor kiskúnhalasi, Gáspár József alsószállási, Teleki Péter eresztői és Szabó Lászlóné re­kettyéi kulákok engedély nélkül vágták le sertéseiket. Nyilvánvaló az, hogy ezzel a mesterkedéssel is zavart szerettek volna, akadályt gördíteni a dolgozók zsírellátása el* Ezt is a terv adta: Megnyílt Félegyházán az ország egyik legmodernebb közkórháza „ígéret helyett tettekkel köszönjük meg a Pártnak — írják a kiskunfélegyházai pedagógusok a Rákosi elvtárshoz küldött táviratban. Uj utakon jár Vízhányó József, a kiskuníélegyházai gépgyár dolgozója. Kö­veti a legjobb sztahán ovisták csapatát

Next

/
Oldalképek
Tartalom