Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1950-01-08 / 2. szám
4 DÉLPESTMEGYE! NÉPÚJSÁG 1950 január 8. „Nem elég tudni azt hogy a városban, az Iparban, az üzemekben fel kell építeni a szocializmust és véget kell vetnünk mindenfajta kizsákmányolásnak." ..Nem elég az sem, ha tudjuk, hogy a falun is véget kell vetnünk mindenféle kizsákmányolásnak. Tudni kell azt is, hogy a szocializmust a kultúrában is fel kell építeni.” (RÉVAI JÓZSEF.) SZOVJET PLAKÁTKIÁLLlTÁS A moszkvai plakátkiáüításon resztvettek a Szovjetunió összes kiváló plakátmüvészei. A központi teremben állították ki azokat a müveket, amelyek a kommunista párt és a köréje csoportosult erők harcát mutalják be a tartós békéért és az egész emberiség jólétéért. Ez évben a szovjet plakát- festők 50 jelentős alkotást szentelnek a nagy Sztálinnak. E müvek a szovjet ember határtalan szeretetét fejezik ki nagy vezetőjük iránt. V. Livanova festöművésznő plakátja, amelyet az „Iszkusztovo” (művészet) kiadóvállalat bocsájtott ki. A plakát szövege: Moszkva 1950. Készüljetek mindnyájan az Államszövetségi Mezöoazdasáqi kiállításra, a szocialista föld. művelés győzelmének szemléjére. Koreckij és Toidze monumentális plakátja: „Lenin zászlaja alatt Sztálin vezetésével előre a kommunizmus győzelme felé'', világosan kifejezi a szovjet nép akaratát, a békés alkotó munka nemes küzdelmét. Kokorekin és Golovánov két plakátja egymás melleit az Októberi Forradalom munkásának útját ábrázolja a mai szovjet emberig. Zsukov, Szo- kolov, Zivánov és Muhin a szárazság elleni küzdelem témáját dolgozták fel. Cseremnih, Jefimov, Dolgorukov, Brisz- kin és Zadorozsnij „Két világ — két terv“, „A béke győz a háború felett“, „Vér és dollár“ című plakátjaikon a nagy művészek kifejezésmódjával ábrázolják a békés építés, a békéért hpr- coló tábor és az imperialista háborús gyújtogatok tábora közötti felmérhetetlen különbséget. E grafikusok a karikatúra, a szatíra éles eszközeivel rántják le a leplet a háború gyujtogaióiról. Ivanov plakátján ugyanekkor az anyákat hívja fel a békéért való harcra. A szovjet ipar és mezőgazdaság békés, teremtő optimista témáiról beszélnek Koreckij és Ivanov Sztálin- díjas művet. Az újítók és követőik hősi munkáját ábrázolja „A szocialista munka minden órája — új lépés a kommunizmus felé", vagy „Győztünk a csatában — győzünk a munkában is!“ Ivanov Gorkijt ábrázoló plakátjával az élén a kiállítás egyik hatalmas termét a szovjet kultúrának szentelték, amely a kozmopolitizmus, a faji gyűlölet, a szocializmus országa elleni rágalmak és hazugságok ellen küzd. A plakátkiállítások történelmében először jelennek meg a filmplakátok. A művészek sikeresen adták vissza a témaként feldolgozott szovjet filmek eszmei tartalmát. A Párt Központi Bizottságának határozata a plakátművészet kérdésében & kiállításon már megmutatta eredményeit: a plakátfestők figyelmét is a szovjet valóság, az új szovjet ember felé fordította és ez biztosítja a szovjet plakátművészet további emelkedését, az eszmei tartalom és a művészi fejlődés útját. Hogyan lett a "Vladimir lljics"-kolhozból milliomos kolhoz? Részlet Fehér Lajos »Öt hét a világ legfejlettebb mezőgazdaságában" c. könyvéből A forradalom előtt Gorki falu élete nagyjából azonos volt a többiével. Bár gabontermő vidék volt ez, az itteni parasztok kezdetleges eszközeivel sohasem tudtak annyit termelni, hogy a kenyér újig elegendő lett volna. Nagyon sokszor előfordult, hogy a falusi parasztok kenyeret bent a városban, a moszkvai piacon vásároltak maguknak. 1929-ben Gorki faluban huszonkilenc parasztcsalád elhatározta, hogy a szövetkezés útjára lép és kolhozt alakít. Bizony akkor még nagyon szegények voltak a gorki parasztok. A húszon; kilences alapitótag közül húsznak nem volt lova, összesen három tehenet vittek be a gazdaságba, traktoruk nem vqU egy,, sem és földjük is mindössze 250 hold. Az első időkben igen nehéz volt a helyzetük. Mégsem 1 estek kétségbe. A kolhoz öregebb tagjai elmesélték küldöttségünk előtt, hogy bizony sok vitájuk volt a mesgyék körül, mert a tagoknak — bár kevés volt a föl- decskéjük, amivel társulhattak —• mégis átlagosan nyolc-tíz parcellában hevert szanaszét a földjük. Végül is keresztbeszántották a földjüket és vetésforgót vezetlek be. El kellett sajálítaiiiok mindenekelőtt a társasgazdálkodás módszereit. Rájöttek, hogy a társasgazdálkodáshoz, a magasabb terméseredmények elérésé- séhez egymagában még édeskevés a jószándék: tanulni kell, nagyon sokat kell tanulniok! Sikerült is egy mező- gazdasági szakembert kapniok a gazdaságba. Egyéni gazdaságban ez lehetetlen lett volna. A cári Oroszországban csak a földesuraknak állott módjukban szakembereket tartani, a traktor és a tudomány igénybevétele az ó kiváltságuk volt. A közös gazdálkodás rendszere most nekik is megadta ezt a lehetőséget. Mezőgazdász jött a kolhozba! A szovjet kormány az első pillánktól kezdve, igen komoly anyagi segítséget: vetőmagot, gépeket, hitelt nyújtott a kolhoznak. A Bolsevik Párt meg mindjárt a kezdeti időkben olyan kiváló szervezőt küldött, ki közéjük, mint Iván Andréjevics Bujánov ipari munkást. A Bolsevik Párt ebben az időben az ipari munkások legjavát, huszonötezer képzett, kiváló, tapasztalt ipari munkást küldött ki a vidékre, a kolhozparasztok megsegítésére, a kolhozmozgalom megsegítésére. Ez volt a Bolsevik Párt „nagy ajándéka’’ a szovjet parasztságnak, amikor az a sorsdöntő lépésre szánva magát, elindult az új útra, a felemelkedés, a szocialista gazdálkodás útjára. Bujánov ipari munkás megszerette a parasztokat, maga is paraszttá lett időközben, ma is kinn él Gorkiban. Húsz év óta eg’dolytában megbecsült elnöke a ..Vladimir Iljics"-kolhoznok, háromgyermekes családapa és hét kitüntetés boldog tulajdonosa. Nagyon nehéz volt az első két esztendő munkája, de az alapító kolhozparasztok mcgáUiák a helyüket. Munkájukkal, terméseredményeikkel bebizonyították kívül maradt társaik elölt, a kolhozgazdálkodás felsőbbrendűségét, az elmaradt munkaeszközökkel vergődő, apró magángazdaságok felett. 1931 júniusában Gorki falu összes parasztjai beléptek a kolhozba. A kolhoz földterülete 450 katasz- tráilis holdra növekedett. Azóta sem változott a földterület nagysága. 79 család műveli, 365 lélek él a kolhozban, ebből 157 a munkaképes családtag. Hogyan él meg 365 ember, ilyen kicsiny födterületen? Hisz még másfél holdnyi terület sem esik egy-egy lélekszámra? Márpedig nem is olyan rosszul élnek, hanem amiről mi magunk is meggyőződhettünk, igen jómódúak. Ez a kérdés izgatott bennünket, ezt firtatták a küldöttség tagjai a beszélgetésekben s a gazdaság megtekintése közben. Meg is kaptuk rá a feleletet. A kolhozparasztok megmagyarázták nekünk, hogy a társas gazdálkodás lehetővé teszi számukra a gépek használatát (földjeiket hosszú idő óta a . Molotov"-gépállomás, gépei művelik.) a füves vetésforgó bevezetését, a legkülönfélébb korszerű talajmeg- müvelési rendszerek alkalmazásút. A cári időkben a falu lakói apró gazdaságaikban gabonáikból sohasem értek el katasztráis holdanként 5—5 és fél mázsánál magasabb termés- eredményeket. (Folytatása következik.) „VLADIMIR ILJICS LENIN" (Dokumentfilm Lenin életéről') November 7-én a szovjet nép és az egész világ dolgozóinak nagy ünnepén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32. évfordulóján került nálunk először bemutatásra Michail Romm és Beljaev rendezők Sztálin- díjjal kitüntetett dokumentfilm-alko- tása, a „VLADIMÍR ILJICS LENIN1’- A film készítői a Bolsevik Párt és a Lenin intézet irányításával összegyűjtötték a Lenin életére legjellemzőbb dokumentanyagot: képeket, kéziratokat, levéltári okmányokat, könyveket és híradófilm-felvételeket. Lenin hangját is megőrizte számunkra egy régi hanglemez, s így a film nézője előtt halhatatlan alakja, a személyes találkozás élményének erejével elevenedik meg. Látjuk munkája gazdag eredményét, álmainak beteljesedését- Látjuk, miként építi a szovjet nép Lenin elvtárs leghűbb barátjának és tanítványának Sztálinnak vezetésével az új életet, az új kultúrát — Lenin tanításai szerint. Látjuk, hogyan valósulnak meg a Lenini-sztálini tervek az ország iparosítását. a természet átalakítását, a kollektiv mezőgazdaságot illetőleg. Látjuk, hogyan alakul és formálódik gyárakban, üzemekben és kolhozokban az új szocialista embertípus. Látjuk a lenini zászlót, a Vörös Hadsereg oszlopai előtt lengeni, halljuk Sztálin elvtárs hangját, amint a harcosokhoz beszél: „Vezessen benneteket a nagy Lenin győzelmes zászlója!’1 Látjuk, hogy ez a lenini zászló, Lenin elvtárs hatalmas eszméinek zászlaja békében és háborúban egyaránt a szovjet nép előtt lebeg. A szocialista munka megszervezéséért a termelés emeléséért, a természet átalakításáért folytatott harcot ugyanúgy megnyerik a dolgozók, mint ahogy győzelmesen fejezik be a fegyveres harcot is. A fasiszta fenevadat saját barlangjában semmisíti meg a diadalmas Vörös Hadsereg, felszabadítva a Ieigázott népeket. Látjuk a népi demokráciákban meginduló hatalmas építőmunka eredményeit, látjuk a magyar dolgozókat is; a tömeg Rákosi Mátyás szavait hallgatja, a Pártot, a Szovjetuniót, Sztálin e'vtársat élteti. így mutatja meg a film azt az örök- kééló, termékeny kapcsolatot, mellyel a nagy Lenin eszméi a Szovjetunió, a népi demokráciák népeit és a világ összes dolgozóit összefogják! A fasiszta hadigépezetet, mely a népek leigázására tört, a hős Vörös Hadsereg feltartóztatta Sztálingrádnál. Ez a csata volt a megsemmisítő, döntő csapások kezdete, melyek a fasiszták hadereiét szétzúzták. Az ellenség legfőbb haderejének szétzúzásával indult meg az elnyomott népeket, köztük a magyar népet is felszabadító harc. Sztálin személyesen irányítót la a csatát. A történelemnek eddig legnagyobb, világot formáló csatáját örökítette meg Petrov rendező „SZTÁLINGRÁDI CSATA" című művészi filmalkotásában, mely az idei nemzetközi filmverseny Nagydíját nyerte. „Köszirt áll a Volga mentén..." Ezzel az orosz népdallal kezdődik a film, miközben a vásznat teljes egészében betölti egy hatalmas könyv, rajta aranybetűs felírás: a Nagy Honvédő Háború története. Lassan fordulnak a könyv lapjai és nyomában megelevenednek 1942 nyarának eseményei. A hitleri hadigépezet a Volga felé nyomul előre. A Kreml egyik szobájában Sztálin és Vasziljevszkij a térkép fölé hajolnak: — Világos, Sztálingrád felé mennek, — mondja Sztálin Vasziljevszkij tábornoknak és azonnal intézkedik: a város védelmével egyidejűleg el kell vérez- tetni az ellenséget és meg kell erősíteni a frontot. Sztálin utasításai alapján Malenkov és Vasziljevszkij elvtársak irányítják a város védelmét. Nemcsak a katonák, a kommunisták vezetésével minden sztálingrádi résztvesz ebben a védelemben, Látjuk a traktorgyár munkásait, akik népfelkelő csapatokat szerveznek, nőket és férfiakat, akik a védelmi árkokat építik városuk körül. A szovjet nép egyedül vívja harcát, mégis bizalommal, a győzelembe vetett hittel tekint a jövőbe. A sztálin- grádiak tudják, hogy maga Sztálin és a Párt gondoskodása velük van és az egész szovjet nép, Moszkvától a legtávolabbi szibériai kolhozig, elküldi városuk védelmére legjobb fiait. Valóban a Szovjetunió minden részéből robognak a vonalok Sztálingrád felé, viszik a hadifelszerelést, a vörös katonákat a szorongatott város védelmére. Ezekben a napokban még szorosabbá kovácsolódott a kapcsolat a vezető és a nép, a különböző nemzetiségek, a város és falu között. Ezt az egységet, a biztos győzelembe vetett hitet a németek legszórnyűbb támadása sem R‘úja megingatni. Százával küldik repülőiket a város fölé, rombadölnek a lakóházak, a szép épületek. Anyák elvesztik a gyermekeiket, gyermekek a szüleiket és mégis helytállnak, mert tudják, az Ö harcaiktól az egész emberiség sorsa függ. Ugyanekkor a moszkvai értekezleten a „szövetségesek" megtagadják ígéretüket, a második front megnyitásáról. — „Miniszterelnök úr, — mondja Sztálin Churchillnek, — a Szovjetunió és hadserege feltartóztatja a németek támadását, de minden felelősség az újabb tízezrek véráldozatáért Európában azok fejére száll, akik megszegték ünnepé, lyes ígéretüket." A film megmutatja az éles különbséget a bölcs sztálini hadvezetés és a fasiszták kalandor tervei között. A szovjet hadvezetés központjában az ember védelme, szabadságának, jobb jövőjének biztosítása áll, a fasiszták számára mellékes az ember, csak saját imperialista érdekeiket tartják szem előtt. A film középpontjában Sztálin alakja áll. Különböző oldalakról mutatja be a film a világ dolgozóinak nagy vezérét. Látjuk öt tábornokai között, halljuk nyugodt hangját, amint kiadja az utasításokat, de megismerjük öt a pihenés óráiban is, mikor barátjával beszélget. — „örülök neked", — mondja régi barátjának. — „Mi is örülünk Neked", — hangzik a válasz — és eb- ben az egész szovjet népnek, a világ minden dolgozójának érzései nyilatkoznak meg. akik számára Sztálin élele a legdrágább.
