Délpestmegyei Népújság, 1949. december (3. évfolyam, 50-52. szám)

1949-12-04 / 50. szám

1949. december 4. Délpestmegyei Népújság 3 (Folytatás a 2.-ik oldal ró!.) különösen, amikor a béke meg­menté sérői van szó. Konkrét kö­zös akciók a gazdasági követelé­sek terén, az osztályszakszerveze­­tek 4s a katolikus szakszervezetek barátnak egvüehangolása, stb. — hatékony eszközök lehetnék a ka­tolikus munkások bevonására a békéért folyó harc általános frontjába A kommunista pártok legfonto­sabb feladata minden tőkés or­szágban — megtenni minden tő­tök telhetőt a szakszervezeti moz­galom egységének láz t ősi busára. Ma óriási jelentősége van a szer­vezetten munkások bevonásának á szakszervezetekbe és az aktív harcba. A tőkés országokban a szervezetei munkások a prole­tariátus jelentékeny része. 11a a kommunista pártok alaposan dol­goznak a szervezetlen munkások között, akkor komoly sikereket fognak elérni a munkásosztály egysége megterem Lésében. A Tájékoztató Iroda nézete sze­rint, a munkásosztály egységére építve meg kell teremteni' vala­mennyi demokratikus erő nemzeti egységét, hogy a széles néptöme­geket mozgósítsuk az angol-ame­rikai imperializmus és a belső reakció ellen. Rendkívüli jelentő­ségű a ínündennapi munka a dol­gozók különböző tömegszerveze­teiben: a női, ifjúsági, paraszti, szövetkezeti és más szervezetek­ben. A munkásmozgalom egységére és minden demokratikus erő tö­mörítésére nem csupán a mun­kásosztály és a dolgozó tömegek mindennapi folyó felaidtatainak a megoldása érdiekében van szük­ség, hanem azoknak az alapvető feladatoknak a megoldása érde­kében is, amelyek a proletariátus előtt, az előtt az osztály előtt ál­lanak, amely a monopóltőke ha­talmának megszüntetéséért, a tár­sadalom szocialista átalakításáért folyó harcot vezeti. A munkás­mozgalom egysége és az összes demokratikus erők egyesítése te­rén elért sikerek alapján válik le­hetővé, hogy a tőkés országokban kibontakozzék a harc olyan kor­­megteremtéséért, amelyek tömörí­tenék az összes hazafias erőiket, mindazokat, akik szembehelyez­kednek országuk leigázásával az amerikai imperialisták által s amely kormányok a népek kö­zötti tartós bél;e programját vall­va megszüntetnék a fegyverkezési versenyt és emelnék a dolgozó tömegek életszínvonalát A népi demokrácia országaiban a kommunista és munkáspártok előlit az a feladat áll, hogy még jobban megszilárdítsák a mun­kásosztály megvalósult egységét, az egységes szakszervezeteket, szö­vetkezeteket, női, ifjúsági és más szervezeteket. A Tájékoztató Iroda szerint a munkásosztály egységéért és a demokratikus erők tömörítéséért folyó harc további sikere min­denekelőtt a kommunista és mun­káspártok egész szervezési és ideológiai munkájának megjavítá­sától függ. A kommunista és munkáspár­tok szániára rendkívül fontos, hogy ideológiailag leleplezzék az opportunizmus minden válfaját és kérlelhetetlen harcot folytassanak az opportunizmus, a szekta-szel­lem, - a burzsoá-nacionalázmus minden megnyilvánulása, az el­lenség ügynökségének a pártba való behatolása ellen. A Tito—Rankovies-féle kém­­klikk leleplezéséből eredő tanul­ságok nyomatékosam követelik a kommunista és munkáspártoktól, hogy a lehető legnagyobb mér­tékben fokozzák a forradalmi éberséget. A Tito-kükk ügynökei ma a legaljasabb szak ad árok a munkás- és demokratikus mozga­lomban, akik az amerikai impe­rialisták akaratát hajtják végre, tízért elszánt harcot kell foly­tatni az imperialisták e litoisla ügynökségének cselszövései ellen mindenütt, ahol megkísérlik, hogy a munkás- és demokratikus szer­vezetekbe furalkodva dolgozzanak. A kommunista és munkáspár­tok szervezeti és eszmei-politikai megerősödése a marxizmus-leni­­nizmus alapján — elsőrendű fon­tosságú feltétele annak, hogy a munkásosztály minden országban sikeresen folytassa harcát sorai­nak egységéért, a béke ügyéért, országának nemzeti függetlensé­géért, a demokráciáért és a szo­cializmusért. it Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában A Tájékoztató Iroda — a Bol­gár Kommunista Párt, a Román Munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt, a Szovjetunió Kommu­nista (bolsevik) Pártja, a Fran­cia Kommunista Párt, a Cseh­szlovák Kommunista Párt és az Olasz Kommunista Párt képvi­selőinek részvételével — megvi­tatta »A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémék hatal­mában: kérdését és egyhangúlag az alábbi következtetésekre ju­tott: Miiig a Kommunista Pártok Tá­jékoztató Irodájának 1948 júniu­sában megtartott értekezlete meg­állapította, hogy a Tito—Ranko­­vics-kükk a demokrácia és a szocializmus útjáról a burzsoá na­cionalizmus útjára lért — a Tá­jékoztató Iroda ezen értekezlete óla eltelt időszak alatt e klikk a burzsoá nacionalizmustól végleg eljutott a fasizmushoz, Jugoszlá­via nemzeti érdekeinek egyenes elárulásához. Az utóbbi idők eseményei meg­mutatták, hogy a jugoszláv kor­mány teljesen függő viszonyban van a külföldi imperialista kö­röktől és azok támadó politiká­jának esizikiözévé vált, ami a Jugo­szláv Köztársaság önállóságának és függetlenségének felszámolásá­hoz vezetett. A Kommunista Párt Központi Bizottsága és Jugoszlá­via kormánya teljesen az impe­rialista körök oldalára állt az egész szocialista és demokratikus tábor ellen, a világ valamennyi kommunista pártja ellen, a népi demokrácia országai és a Szov­jetunió .ellen. A belgrádi felbérelt kémek és gyilkosok klikkje nyílt megegye­zésre lépett az imperialista re­akcióval és szolgálatába állt, amit teljes világossággal feltárt a bu­dapesti Rajk—Branikov-per is. Ez a per megmutatta, hogy azok, akik ma Jugoszláviában a hatalmat bitorolják, a demokrá­cia és a szocializmus táborából átszöktek a kapitalizmus és a reakció táborába, az új háború gyuj tógáiéinak közvetlen segitő­­lársai lettek s áruló cselekede­teikkel igyekeznek elnyerni az im­perialisták dicséretét és kiérde­melni kegyeiket. Tiloék átállása a fasizmushoz jiem véletlen, gazdáik — az an­gol-amerikai imperialisták — utasítására történt, akiknek mint ahogyan most kiderült — már régen felbérelt ügynökei voltak. Az imperialisták akaratát telje­sítve, a jugoszláv árulók azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy a népi demokráciákban reakciós, nacionalista, klerikális és fasiszta elemekből politikai bandákat ala­kítsanak, hogy rájuk támaszkod­va ellenforradalmi fordulatot hajhajtsauak végre ezekben az országokban, elszakítsák őket a Szovjetuniótól és az egész szo­cialista tábortól s alárendeljék őket az imperializmus erőinek. A Tito-kükk Belgrádot amerikai kém- és kommunistaellenes pro­­pagandaközponttá változtat la. Amikor a béke, a demokrácia ps a szocializmus minden őszinte barátja a Szovjetunióban a szo­cializmus hatalmas erődjét, a né­pek szabadságának és független­ségének lúí és rendíthetetlen vé­delmezőjét, a béke legfőbb táma­szát látja, — a Tito—Rankovics­­kliikk, amely szovjetbarát álarc alatt jutott hatalomra, az angol­amerikai imperialisták parancsá­ra a Szovjetunió ellen rágalmazó és provokációs hadjáratot indí­tott, felhasználva a hitleristák fegyvertárából kölcsönzött legal­­jasabb koholmányokat. A Tito—Rankovics-klikk azzal tetőzte be, hogy az imperializmus közvetlen ügynökségévé és a há­borús gytijtogatók segítőtársává vált, hogy a jugoszláv kormány nyíltan csatlakozott az imperia­lista blokkhoz az Egyesült Nem­zetek Szervezetében, ahol a kar­­deljek, gvilaszok, beblerek a nem­zetközi politika legfontosabb kér­désedben az amerikai reakciósok­kal egységfrontban lépnek fel. Belpolitikai téren az áruló Tito —Rankovics-klikk működésének főeredménye a népi demokrati­kus rendszer tényleges felszámo­lása Jugoszláviában. A pártban és az államban á hatalmat bitorló Tito—Rankovics­klikk ellenforradalmi politikájá­nak eredményeképen Jugoszláviá­ban kommunistaellenes, fasiszta­­lipusú rendőrállam alakult ki. Ennek a rendszernek társadalmi alapja a kulákság. Jugoszláviá­ban a balalom ténylegesen nép­ellenes, reakciós elemek kézében van. A központi és helyi szervek­ben a régi burzsoá pártok aktiv elemed, valamint kulákok és a népi demokrácia más ellenségei tevékenykednek. Az uralkodó fa­siszta klikk mértéktelenül felduz­zasztott katonai és rendőri gépe­zetre támaszkodik, melynek se­gítségével elnyomja Jugoszlávia népeit, katonai táborrá változtatta az országot, megsemmisítette a dolgozók demokratikus jogait és lábbal tipor minden szabad gon­­dolatmegnyilvánulást. A jugoszláv vezetők demagóg módon és arcátlanul becsapják a népet, azt állítva, hogy Jugoszlá­viában a szocializmust építik. A valóságban azonban minden mar­xista, világosan látja, hogy a szo­cializmus semmiféle építéséről nem lehet szó Jugoszláviában, meri a Tito-kükk szakított a Szovjet unióval, a szocializmus és a demokrácia egész táborával, megfosztva ezáltal Jugoszláviát a szocializmus felépilésének leg­főbb támaszától, mert az orszá­got mind gazdaságilag, mind po­litikailag a,z angol-amerikai im­perialistáknak rendelte alá. Az állami szektor Jugoszlávia gazdaságában többé nem a nép tulajdona, mivel az államhatalom a nép ellenségeinek kezében van. A Tito—Rankovics-klikk tág teret nyújtott a külföldi tőkének, hogy az behatolhasson az ország gaz­dasági életébe, amelyet a tőkés monopóliumok ellenőrzése alá helyezed. Az angol-amerikai ipari és pénzügyi körök, amikor tőké­jüket befektetik a jugoszláv gaz­daságba, Jugoszláviát a külföldi tőke nyersanyagszolgáltató, agrár­függelékévé változtatják. Jugo­szláviának növekvő szolgai' füg­gősége az imperializmustól a mun­kásosztály kizsákmányolásának fokozásához és anyagi helyzeté­nek súlybs romlásához vezet. A jugoszláv bitorlók politikája a falun kulák-kapitaKsta jellegű po'üika. Az erőszakkal létrehozott á-’szövetkezetek a faluban a kü­­•ákság és ügynökei kezében van­nak és a dolgozó parasztság szé­les tömegei kizsákmányolásának eszközei. Az imperializmus jugoszláv bé­rencei, kezükbe ragadva a Jugo­szláv Kommunista Párt vezetését, terrorhadjáratot indítottak az igazi kommunisták ellen, akik hűek maradlak a marxizmus-leni­­nizmus elveihez és harcolnak Ju­goszlávia függetlenségéért az im­perializmustól. A kommunizmus­hoz hű jugoszláv hazafiakat ez­rével (tárták ki a pártból, börtön­be és koncentrációs táborokba ve­tették és sokat köztük halálra kí­noztak a börtönökben, vagy . or­vul meggyilkoltak, mint pl. Arszó Jovanovicsol, az ismert jugoszláv kommunistát. A kegyellenség, mellyel Jugoszláviában a kommu­nizmus állhatatos harcosait irt­ják, csak a hitleri fasiszták, vagy Görögországban 'Caldarisz, ' Spa­nyolországban Franco hóhérainak állatiasságaval hasonlítható össze. A jugoszláv fasiszták kizárják a pártból és irtják a prolelúmem­­zetkőziséghez hű kommunistákat, ugyanakkor szélesre tárják a párt kíapufjt a burzsoá és kulák elemek élőit. A fasiszta terror következtében, amelyet a Tiito-banda a Jugoszláv Kommunista Párt egészséges érői ellen alkalmaz, a Jugoszláv Kom­munista Párt vezetése osztatlanul kémek és 'gyilkosok, az imperializ­mus bérenceinek 'kezébe került. A Jugoszláv Kommunista Pártot el­lenforradalmi erők kérdették ke­zükbe, akik önhatalmúlag a párt nevében lépnek fel. Ismeretes, hogy a burzsoázia régóta folya­modik ahhoz a módszerhez, hogy kémeket és provokátorokat tobo­roz a munkásosztály pártjainak soraiból. Ilymődon igyekszenek e pártokat az imperialisták belül­ről bomlasztani és alárendelni őket magúknak. Jugoszláviában sikerült ezt a célt elérniük. A Tito-kljtkk fasiszta ideoló­giája, fasiszta belpolitikája és ít külföldi imperialista köröknek tel­jesen alárendelt áruló külpoliti­kája szakadékot teremtett Tito— Rankovics fasiszta kémbandája és Jugoszlávia szabadságszerelő né­péinek alapvető érdekei között Ezért a Tito-kükk népellenes és áruló tevékenysége egyre nagyobb ellenállásba ütközik mind a mar­­x izmus-leninizmushoz hű kom­munisták, mind Jugoszlávia mun­kásosztálya és dolgozó paraszt­sága részéről. Kiindulva az elvitathatatlan lényekből, amelyek a Tito-kükk­­nek a fasizmushoz való végleges átállásáról és a nemzetközi im­perializmus táborába való átszö­­késéről tanúskodnak, a Kommu­nista és Munkáspártok Tájékoz­tató Irodája megállapítja, hogy: 1. A Tito, Rankovics, Kardelj, Gyiiasz, Pijáde, Gosnyák, Maszla­­riics, Bebler, Mrázovics, Yukma­­novics, Kocsa Popovics, Kidrics, Neskovics, Zlalics, Velebit. Koli­­sevszki és mások kémcsoportja a munkásosztály és parasztság el­lensége, Jugoszlávia népeinek 'el­lensége, C 2. Ez a kémcsoport nem Jugo­szlávia népeinek akaratot fejezi ki, hanem az angol-amerikai im­perialisták akaratát; ennélfogva elárulta az ország érdekeit, felszá­molta Jugoszlávia politikai füg­getlenségét és gazdasági önálló­ságát. 3. »A Jugoszláv Kommunista Pórit jelenlegi összetételében, mi­­fel a nép ellenségei, gyilkosok és kémek kezébe került, elveszítette azt i», jogát, hogy kommunista pártnak nevezze magát és nem más, mint a Tito—Kardelj—Ran­kovics— Gyüasz-klikk kémTelada­­lainak végrehajtó gépezete. Ezért a Kommunista és Mun­káspártok Tájékoztató Irodája megállapítja, hogy a harc a Tito­­kükk ellen — e felbérelt kémek éá gyilkosok elten — valamennyi kommunista és munkáspárt nem­zetközi kötelessége. Kötelessége a kommunista és munkáspártoknak, hogy minden segítséget megadjanak a jugoszláv munkásosztálynak és dolgozó pa­rasztságnak, amely azért küzd, hogy Jugoszlávia visszatérjen a demokrácia és a szocializmus tá­borába. Jugoszlávia visszatérésének a szocialista laborba elengedhetet­len feltétele, hogy a forradalmi elemek mind a Jugoszláv Kom­munista Párton belül, mind an­nak sorain kívül tevékenyen har­coljanak Jugoszlávia forradalmi, valóban kommunista pártjának újjászületéséért, olyan pártért, amely hű a marxizmus-leniniz­­mushoz, a prole torn emzetköziség elveihez és amely harcol Jugo­szlávia függetlenségéért az impe­­ríalimustól. A kommunizmushoz hű jugo­­szláv erők, mivel a kegyetlen fa­siszta terror körülményei között nincs lehetőségük area, hogy­­nyíltan lépjenek fel a Tito—Ran­­kovics-klikk ellen, kénytelenek voltak a kommunizmus ügyéért folyó harcnak ugyanarra az út­jára lépni, amelyen haladnak ai kommunisták azokban az orszá­gokban, ahol a legális munkához vezető út el van zárva számukra. A Tájékoztató Iroda szi’ánt meggyőződése, hogy a jugoszláv munkások és parasztok között lesznek olyan erők, amelyek biz­tosi tani tudják a győzelmet a bur­zsoázia uralmát visszaállító Tito —Rankovics-kémbanda Telelt, bogy a munkásosztály vezetése alatt Jugoszlávia dolgozó népekét pes lesz visszahódítani a népi de­mokrácia lörlénelmi vívmányait, nie Iveket súlyos áldozatok és hő­sies harcok árán vívott ki és a szocializmus építésének útján fog haladni. A Tájékoztató Iroda megálla­pítja, hogy a kommunista és munkáspártok egyik legfontosabb feladata a forradalmi éberség fo­kozása soraikban minden léren, a burzsoá-ilacionalista elemek és imperialista ügynökök leleplezése és kipusztitúsa, bármilyen cégér mögé bújnak is. A Tájékoztató Iroda szüksé­gesnek lartja az ideológiai munka 'megerősítését a kommunista és munkáspártokban, a komimfnis* tűk fokozott nevelését a proletár­­nemzetköziséghez való hűség szel-, lemében, a kérlelheletlenség szel­lemében a marxizmus-leninizmus elveitől való minden eltéréssel szemben, a népi demokráciához, a szocializmushoz való hűség szellemében. Alémet ifjúmunkások üdvözlik Rákosi elvtársat Sürgönyt hozott a posta Rá­kosi elviársnak a németországi Buna-művekből. A táviratot as Szabad Nép Ifjúság Buna üzemi­­küldöttérlekezlete adta fel. A né­met fiatalok a következőket írják: «Szívből jövő üdvözletünket tol­mácsoljuk önnek és a magyar népnek. Értekezletünk még min­dig a budapesti Világifjúsági Ta­lálkozó halasa alatt áll. Budapest szelleme mélyen behatolt a Né­met Demokratikus Köztársaság’ haladó ifjúságának szivébe. Mi a békéért fogunk küzdeni, együtt a toagyar néppel, minden béke­szere tő péppel és a nagy szocia­lista Szovjetunió vezetése alatt. Éljen a világbelié! Éljen a ma­gyar jiiépi demokrácia! Éljen a Szovjetuniói Éljen a munkásosz­tály pagy vezetője, SztaUn gene­ralisszimusz [c

Next

/
Oldalképek
Tartalom