Délpestmegyei Népújság, 1949. október (3. évfolyam, 40-45. szám)

1949-10-23 / 44. szám

ilölpesltaegyel Népújság '1919. október 23. Új ápolónők |gondoskodnak a kecs,fjemé li közkórház beleseiről. Munkás, páraszt és !fa ladó értelmiségi szülők gyermek'‘i, akik tini­­fák, hogy milyen nagy szeretétet és gondoskodást érdemelnek őz alkotó munkában megfáradt, megbetegedett dolgozók. ■ Szerdán este 'is érkezett tiz fiatal ápolónő Budapestről, önként vállalták, hogy dolgoznak a kórházban és köz­ben tanulnak, leteszik a vizsgái a hátra­levő év anyagúból. 1 Most már a kórház valamennyi osz­tályán olt látjuk az új demokratikus ápolónőket, akik nem kímélik a fárad­ságot azért, hogy a betegeknek minél nagyobb kényelmet és gyors gyógyu­lást biztosítsanak. GépeSadásban is versenyeznek a földműves szövetkezetek Nemzetgazdasági szempontból is fon­tos, hogy az' áruk' ne heverjenek évekig a raktárakban, hanem minél hamarább elkerüljenek a fogyasztókhoz. A loldmivesszövetkezetek ezci-t csat­lakoztak egymásután a »Mezőgép« Me­zőgazdasági Gép- és Szeráru Értékesítő NY versenyfelhívásához. A verseny szeptember elsején indult és december elsejéig tart. Harminchat környékbeli Szövetkezet vesz részt benne. Eddig leg­jobb eredményeket Kiskunfélegyháza, Csongrád, Kiskörös, Tas szövetkezete ért el. Nem' .akar .lemaradni a verseny­ben ä többi szövetkezet sem. A lajosmizsei földmivcsszövelkczet például jgy válaszol a felhívásra: »Prog­ramunk, hogy dolgozó parasztságunkat igenis fél fogjuk emelni, a múlt elesett­­ségéből. Ebből az akcióból minden kis­­paraszt meggyőződhet arról, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel segít rajtuk a népi demokrácia. Ezért vettük öröm­­anel mi is a felhívást, s ezért akarunk mi is dolgozni a eél érdekében.■: A verseny sikeréért munkába indul­tak a népnevelők is. -A kecskeméti szö­vetkezel ígéri: q versenykihívást meg­­loldjuk azzal, hogy munkaidő után fel­keressük a szétszórt tanyavilágban lakó gazdákat, hogy saját lakásaikon magya­rázzuk meg az akció jelentőségét. Megjelent A Párfunft foguaféhosságairOI s a frochtsfáhról SZTÁLIN a SZŰK (b) Pártja Központi Ve­zetőségének 1937-es ülésén elmon­dott nagy beszéde és zárszava. [ TOi-BUCHIN MARSALL | Megrendítő gyúszhirl tudatott a világgal a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Tártja Központi Bizottságának közleménye. Tolbuchin marsall ha­ló áréi tudósit a yyéiszlur. Ki voll Tolbuchin marsall? Hadd idézzük a Köz­ponti Bizottság/ közleményének tömör s egyszerűségükben is megrázó szavait: ea Bolsevik Párt hű fia, a Szovjetunió fegyveres erőinek egyik legkiválóbb had­vezére és építője, a Nagy Honvédő Háború dicső hőse«. Dicső hőse volt a Nagy Honvédő Háborúnak, amely nemcsak a szovjet hazát, de az összes euró/Mi népek búzáját megoltalmazta a fasizmus gyűlöletes, 'barbár uralmá- 01. Halálának megrendítő hire felidézi ti felszabadítás dicső lényét. A: ő had­serege tört előre dél felöl Budapest irányába, hogy kitépje a fasiszta tőrt a: ország szivéből. Emlékéhez ágy vagyunk méltók, ha a Piai iránt és a nagy Szovjetunió iránt érzett rendit hí tetten Mse. gél, elszú tan védelmezzük a békét és a szabadságot — mindazt, amiért Tolbuchin marsall, a Párt hű fia, a ■Nagy Honvédő Háború hőse élt és harcolt-Kecskemét—Vác-i kultúrcsere A pestmegyei kutlúrverseuy első fél­évének kiértékelési ünnepsége alkalmá­val ' a váci szabadművelődési bizottság kultúrversenvre lűvia ki Kecskemét leül­­íúí cső portjait. A' kúltúf verseny' első ré­­széliek lebonyolítására az elmúlt vasár­nap került sor Vácon. Kecskemétről a Bar lók Béla Énekkar, a Magyar Szov­jet Társaság táncegyüttese, Puky Mar­git, Mihó Ida és Horti Irén Jéptek pó­diumra a vád közönség előtt. Mind az együttesek, mind pedig a szólisták nagy sikert arattak. Különösen tetszett a Kálmán Lajos vezényelte Mátrai képek (Kodály) és Nemesszeghy Lajos »5 éves terv indulója, melynek ősbemu­tatója volt. Viharos tapsot kaptak orosz uépdalfeidogozásai is a szerző ve­zényletével. A népművelési minisztérium művé­szeti osztályának, valamint a 'Bartók Béla -Szövetségnek kiküldöttje nem ver­senyszerűen bírálta el a nyújtott telje­sítményeket, hanem mindkét város mű­vészéire vonatkoztatott építő kritikájá­val akarta clősegilcni a szereplő kul­­tűrcsoportok további fejlődését. Este a VAOVz színjátszó csoportja Gorkij: Éjjeli menedékhely c. művét adta elő hatalmas siker melleit. A kullűrcsere második részének le­­öonyo kására november 13-án kerül sor Kecskeméten, amikoris a váci színját­szók a »Mélyek a gyökerek;< c. színmű­vel szerepelnek. Ugyancsak ez alkalom­má I mutatkozik be Kecskeméten a váci országosan elismert Vo.r Humana énekkar is. A váciak munkásmozgalmi kiállítással honorálják a kecskeméti képzőművészek nagysikerű váci kiállí­tását. Újszerű irodalmi est Kiskunfélegyházán A Szabadművelődési Bizotlfjág ren­dezésében fővárosi művészek közremű­ködésével, egészen újszerű irodalmi est volt kedden Kiskunfélegyházán. Az elő­adás hallgatói a lömegszervezet. k 'jó munkát végzett tagjaiból tevődlek össze. ”z a közönség az előadás előlit nitis­­kor unalmas várakozási időt mozgalmi dalok éneklésével töltötte ki. Az irodalmi est célja, mini azt Kati József munka síró bevezetőjében mon­dotta: megismertetni és bemutatni az elmúlt 100 esztendő magyar irodalmá­nak azokat az alakjait, akik az elnyomás alpi szabadulni akaró dolgozó magyar nép elkendőzött fájdalmait és szabadság utáni vágyát szólaltatták meg. Ezek a iköUőfk a mi bánatunkat és örömeinket juttatták kifejezésre azokban á verseik­ben, amelyek közkinccsé nem lehelteik, mert elsikkasztották az olvasó elől. Ma különösen szükséges megismerni ezek­nek a költőiknek munkáit, melyből lát­hatjuk, hogy a problémák elevenen élők voltak, de beszélni csak a kiválasztot­tak mertek róla. Ezek a költők mű­veikben buzdították az elnyomott ma­gyar népet szabadságának megszerzé­sére, amely ina — hála a dicsőséges Vörös Hadsereg felszabadító küzdelmé­nek — megvan. Simoriffy Margó és Zöldi Sándor sza­­va'óraűvészek tolmácsolásában egymás­után szólaltak meg: Csokonai, Petőfi, Karúul, Ady, Kosztolányi, József Attila, Illyés Gyula és Benjámin László. A két kitűnő művész lenyűgöző élőadása ma­radandó élmény és tanulság volt min­den ha'lgató számára. Hálás tapsokkal jutalmazta a jól összeválogatott közön­ség az őszinte álérzéssel és művészettel előadott verseket. Az előadott versek új szint kaptak Kuti József összekötő szövegével. SZIKRA KÖNYVEK Rajk László és társat a néphfrőság efőtt A »Kék könyv: tartalmazza az ösz­­szcesküvő lémbanda tárgyalásának anyagát a vádirattól az iléleiig. Lelep­lezi a nyugati imperialisták és Tito Zsoltijában álló népei lenes gonosztevők aljas összeesküvését, amellyel a Magyar Népköztársaságot, a dolgozó nép álla­niái akarlak e.pusziilani. 272 oldal, ára. 5. - forint. tyorliij : Aki az életet keresi A címlapon Gorkijnak az az arc­képe, amelyen, a tenger viharmadarai előli az emberi vihart előre láló lekiii­­teilel néz az iró.-Ö. Maxiin Gorkij, a szovjet irodalom megteremtője és kla­­szikusa akkor, a könyv megírása ide­jön, még jóval a forradalom előli, — ,tna,;a voll az, aki. az éleket kereste. Kereste hősének, Gordjéjev Komá­nak széniévé1, telteivel. És nem ta­lálta. Van a könyvben egy jelenet, Foma hiég kisfiú korában mese i el apjának a nappal felriasztott bagoly történetét. A vaksi madarat a szakadékban kergették meg az ott játszadozó fiúk és a szeren­csétlen bagoly nekitepüll a szakadék falának. Lehullott, majd összeszédle ere­jét, újra próbálkozol! és megint csak nckivágódott a sziklának. Igv csapon­góit értelmetlenül és kétségbeesetten a nappal felriasztott bagoly: És igy ülő­­dött neki minduntalan a régi világ fa­lának az. aki gyermekes nyíltsággal ké­résié az életet... 290 oldal, ára: 14.— forint. SZTÁLIN; A Szovjetunió agrárpolitikájáról Ez a kötél magában foglalja Sztá­lin elvlársnak 1923 és 1939 között al­kokul művei közül azokat, amelyek ki­fejezetten az agrár és parasztkérdéssel, a Bolsevik Párt és a Szóvjelállam ag­rárpolitikájával foglalkoznak. Részletes választ ad azokra a kér­désekre, amelyek a nnmkás-parasztszö­­vetség, az ipar és a mezőgazdaság ösz­­szefogásának vonalán felmerültek. Egy­úttal megmagyarázza a szovjet adópo­litikának, a proletárdiktatúra és a pa­rasztság viszonyának legfontosabb kér­déseit. 1 A kötetnek mintegy fele magyar nyelven itl jelenik meg először. Már ezért is bízunk' benne, hogy a 100.000 példányban megjelenő mű gyakran 'for­gatott kézikönyvé lesz mindazoknak, akiket érdekel a mezőgazdaság szocia­lizálásának fontos problémája. ^étdaLLáe&s mese A park üres voll, meghatározhalat­­lan korú férfi ült mellém a padra. — Nincs munka az ember számára — sóhajtott, azlán hozzámfordult: — Halló barátom! Nincs egy dollárja? — Elővettem két féldollárost. • — Ez az egész vagyonom, — mond­tam. — Maga is ilyen kutyául van? Mi a foglalkozása ? — Elbeszéléseket írok. — Nehéz ügy. — Megborzongott és jobban összehúzta magán kopott ka­bátját. — Hallja, nekem van egy tör­ténelem. Jó téma. Elmondom egy fél­dollárosért. — Előbb meghallgatom. Ha tetszik, fizetek. — A történet egy orvosról szól — kezdte mosolyogva. A neve Sprug. Harvey Drake Sprug. Hallotta valaha? — Nem. — Pedig nagyszerű ember. Az egye­temet kitüntetéssel végezte, mindenki ragyogó jövőt jósolt neki. New-Yor.k­­ban telepedett le, de nemhogy jól ment volna neki, egyszóval mint annyi mil­lió: nyomorgóit. Belgyógyász volt, gyo­­morspecialista, de vájjon ki rontja el B gyomrát, ha alig van ennie? Hiszen a legtöbb ember gyomra üres... Az öreg körülnézett. A park, akár­csak az előbb, üres volt. Folytatta: 1 — 28 éves korában szerelmes lett, megnősült. A dolgok egyre rosszabbul mentek. Adósságokba verte magát, hogy valahogyan a felszínen maradjon. Egyre fogyott, egyre idegesebb lelt. És itt ta­lálta magát szemben a kisértéssel. Ter­mészetesen a dolog tiszta csalás volt, de Sprug nem talált más kiutal... egy­szóval egy Tarrington nevű gazember­rel valami csodálatos gyógyszert sütött ki, amely a reklám szerint egy hét alatt kjgyógyitja a Jegmegálaikodollabb reu­mát is. A folyadék valami altatóból* és liszla vízből állt. Egy üveg egy-két centbe került, de féldollárért adták. Nagyszerűen ment nekik. — Egy napon Sprugné rosszullétre panaszkodott. Sprug doktor nem na­gyon bízott a saját diagnózisában, de minden jel súlyos reumára vallott. Spe­cialisták serege vizsgálta, kipróbáltak hiúidén szert, de hiába, Mrs. Sprug mind betegebb lett. — Adj már végre az orvosságodból — kérte férjét. — Ez az egyetlen, ami meggyógyít! Es bár Sprug tudta, hogy orvossága csak a fájdalmat csillapítja, adott az orvosságból, gondolva, hogy rosszabbul semmiesetre sem lehet tőle. 1 — Sokkal jobban érzem magam — mondta a felesége egy Tiét múlva. — Zseniális orvos vagy! Később megvizsgálta egy híres spe­cialista és azt sem tudta, hová legyen a csodálkozástól. — Hiszen meggyógyult a felesége! Csodálatos, nem maradt semmi a reu­máitól. A maga orvossága valóban cso­daszer 1 Dr. Sprug megdöbbent. Egyszóval pzek a »tekintélyes specialisták« is csak olyan csalók, mint ö és az egész orvos­tudomány Amerikában nem niás, mint dollár kerge lése, gazemberség és csalás. Dr. Sprugot ez a felfedezés letaglóz la. Abbahagyta munkáját, elzülLött. Nevet­séges, nem ? Képzelje, ebben a dr. Sprugban — a mi időnkben, Ameriká­ban — megszólalt a lelkiismeret. Tiszta anekdota, nem ?... A férfi összegombolta kabátját és körülnézett. — Mi lelt az orvos feleségével ? — kérdeztem. — Mindennapi történél. Amikor a doktor tönkrement, a felesége elhagyta. Megszökött férje társával, azzal a Tar­­ringtdnnal.. akkor jó! ment annak a gazembernek... Xo, megkapom a féldol­lárost? Odaadtam neki. — Na ideje, hogy menjek! — mondta felállva. Jóéjszakát. — Jóéjszakát Sprug doktor! — ki­áltottam utána. — Fenét! — fordult vissza. — En Tarrington vagyok! (Elliimfl: a fák közöli és egy pillanatra rá hosszúranőll, élesszemű férfi jött onnan elő. /sebében csörgetve az apró­pénzt, hozzámlépetl. — No mi az, megvágta magát? — kérdezte. — Mennyire, 50 centre? — Hát maga kicsoda? — kérdeztem csodálkozva. ■— Walter őrmester a rendőrség »Ko Iduséi hárító Csoport -já tői. Tudja, csak akkor engedjük meg ezeknek a flótásoknak a »munkát«, ha keresetük jelét leadják. Most 25 centet adott, szó­val ‘magától 50 centet csalt ki ? — Mr. Tarrington — mondtam — igen érdekes történetet mesélni el magá­ról. Azt hiszem ez megér egy féldollá­rost 1 — Tarrington! — röhögött az őrmes­ter, — Ez a fickó Sam Tobin, civilben dramaturg. Már vagy három éve csa­varog munka nélkül, naponta nem keres egy dollárnál többet. Persze ez sem mindenkinek sikerül — nem beszélve a holywoodiakról... szóval, ha Sam Tobiu nem csalna, éhen halhatna... Tar­rington! — mondta és köpött. — Jól kisütötte! ...Felkeltem a pádról éj befordul­tam a First Avenuera, hogy a magma­radt, utolsó féldolláromon papírt ve­gyek és megírjam találkozásom törté­­írelét a valaha híres dramaturggal, Sam Tobinnal. (Richard conoW.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom