Délpestmegyei Népújság, 1949. szeptember (3. évfolyam, 36-39. szám)

1949-09-18 / 38. szám

1949. szeptember 18. Délpeslmegyei Népújság I Félév alatt 47 százalékkal nőtt a TERMELÉKENYSÉG A Kiskunfélegyházi Gépgyár >.'Y te­lepén a munka lüktető üteme fogadja a belépőt és a számlásra váró készáruk között kisér a portás Biró László válla­latvezető elvtárs szobájáig, f — Gyárunk — mondja Bíró elvtárs — a hároméves terv utolsó hónapjai­ban az eddiginél is nagyobb arányok­ban fokozza a termelést. Iía az elmúlt hónap adatait .nézzük, nemcsak állan­dóan fokozódó termelésről, de a mun­kavállalók termelékenységének és tel­jesítményeinek állandó emelkedéséről győződünk meg. — A fizikai munkavállalók létszáma ez év áprilisától—szeptember 1-ig 15 százalékkal növekedett és szeptember hó folyamán már eddig is újabb 10 százalékkal emelkedett. Bruttó terme­lésünk áprilistól—szeptember 1-ig 31 százalékkal emelkedett. ,ami világosan mulatja a .termelékenység növekedését. De a termelékenység emelkedését a leg­jobban az 1 órára eső termelési ér­ték adja, amely áprilistól—szeptember 1-ig 47 százalékos emelkedést mulat. jEjzI a nagy növekedés részint a munkák racionalizálása, korszerű munkaeszkö­zök alkalmazása, de legfőképpen annajk az eredménye, hogy a dolgozók ál érez­ték -a termelés döntő jelentőségét és nehéz körülmények között is fokozták a kollektiv teljesítményt. A hároméves terv utolsó hónapjaiban még fokozot­tabban növeljük termelésünket, hiszen fzen a téren még rengeteg a tennivaló, — A termelékenység növelését céloz­zák az /egyéni munkaversenyek, ame­lyeket szélesebb alapokra akarunk he­lyezni és a brigád-mozgalom, amely a termelékenység egyik fő mozgatója. De bekapcsolódunk a gyárak közötti páros munkaversenybe és a közeli napokban Un unka versenyre hívjuk ki a Török­szentmiklósi Gépgyárat, úgy tervtelje- sitési, mint munkafegyelem, sport és kulturális téren is. Ismerve a dolgozóin­kat biztos vagyok a verseny sikerében. — A termelés melleit gondot fordí­tunk a szakmunkás utánpótlás bizto­sítására is, mert az ötéves tervben olyan feladatokat kell megoldani, amelyhez a jelenleginél sokkal nagyobb létszámú munkaerőre van szükség. Már a három­éves terv utolsó hónapjaiban teljesen felszámoljuk Kiskunfélegyháza és kör­nyékén a szakmunkásoknál még fenn­álló munkanélküliséget és fokozatosan állítjuk munkába az eseLleg még munka- nélkül lévő szaktársakat. Szeptember hónapban szakmai átképző tanjolyamoi tartunk, az átképzelt dolgozókat, mint szakmunkásokat fogjuk a termelésbe be­állítani. Egy műszaki továbbképző tan­folyamunk jelenleg is működik, ame­lyen gyárunk dolgozói vesznek 'részt, hogy nagyobb tudással, nagyobb ered­ményeket tudjanak elérni. — Fejleszteni fogjuk könyvtárunkat is, amely már is jelentős mennyiségű új könyvvel áll a dolgozók rendelkezé­sére, azonkívül a Párt és a Szakszerve­zet segítségével hetenként kullúrctőadá- sokal fogunk tartani. Most indítottuk meg sporlegyesüietünket, amely egye­lőre hat szakosztállyal szolgálja a dol­gozók üdülését. — Természetesen még' igen sok a tennivaló, hiszen vállalatunk most len­dült a komolyabb fejlődésbe és az öt­éves terv egyre újabb és újabb meg­oldásra váró problémákat vet fel. Eze­ket álproblémákat is meg hígjuk ol­dani a Párt és a Szakszervezet segít­ségével, amint az eddigi eredménye­ket is csak úgy tudtuk elérni, hogy min­denben megkaptuk a Párt teljes támoga­tását, útmutatása és közreműködése se­gítségünkre volt abban, hogy dolgo­zóink politikai képzettségét fejlesszük és öntudatos dolgozókat neveljünk. Csatlakozik a Hafherr gyár felhívásához a kecskeméti Schiffer Cipőgyár Valami szokatlan forróság töltötte nieg a zsúfolt kultúrtermet akkor, ami­kor Dudás Mihály ü. b. titkár átadta Sütő szak társnak a versenyfelhívást. »Versenyre hívom a Schiffer Cipő­gyár összes dolgozóját: 1. a termelé­kenység emeléséért, 2. a selcjl csökken­téséért, 3. a munkafegyelem megjaví­tásáért!, 4. a munkaidő teljes kihaszná­lásáért, 5. a továbbtanulásért. A Vörös Hadsereg szabadságot adott a magyar dolgozóknak, ezzel d szabad­sággal mi élni hidunk és a szocializmus építésével bizonyítjuk be, hogy megér­demeltük a felszabadítást. A munka­verseny az országépités motorja, csat­lakozzatok tehát tömegesen felhívásom­hoz, előre a szocialista munkaverseny- nyel a szocializmus építéséért.« Soha nem hallott taps és lelkesedés töltötte lie a termel, egymásután emel­kedtek szólásra Horr.yák, újítási meg­bízott, Xyári, Biró, az előfoglaló cso­port, a szabászok és sorban a gyár ösz- szes dolgozója. Molnár László minőségi ellenőr öröm­mel állapította meg, hogy a gyár törté­nelmében új fejezet kezdődik azzal, hpgy elindulunk azon az úton, amely a fejlődésnek sokkal magasabb fóliára lép, hogy minőségi munkánkat tökélete­sebbre emeljük, mint a múltban bár­mikor. — Most is, mint idáig sokszor, lani- tónknak, Rákosi Mátyás elPtársnak sza­vai világították meg éles rejlektorjény- ként a tennivalókat — fejezte be sza­vait Molnár László. Bokor Antal vállalatvezető a Párt szerepét emelte ki a termelés vonalán és azt mondotta, hogy minden egyes kom­munista csoportjának vezetője és példa­mutatója legyen. ’ i A mindvégig lelkes hangulatú érte­kezlet azzal a határozattal zárult le, hogy csatlakoznak a Ilofher gyár ver­senyfelhívásához, minden tudásukkal, minden erejükkel résztvesznek a terme­lésben és növelni fogják az egyéni ver­senyzők szárnál a 100 százaléldy. Vál­lalják a terv túlteljesítését úgy mennyi­ségileg, mint minőségileg, a sélejtet a minimális alá szorítják, a késéseket tel­jesen kiküszöbölik, a munkaidőt töké­letes beosztással teljesen kihasználják és fejlesztik szakmai és politikai tudá­sukat. Az értekezletnek vége, a dolgozók hazatértek otthonukba, hogy másnap reggel újult erővel, újjászületve fogjanak hozzá a határozat teljes végrehajtásá­hoz. Gyárunk falán pedig messze vilá­git a Vörös Csillag, hirdetve a békés építést, céljainkat, a szocializmust. Új munkamódszerekről vitatkoznak a félegyházi építő munkások Az egész ország építőipari dolgozóit Telrázta a minisztertanács július 17.-i határozata az építőipari önköltség csök­kentéséről és a tapasztalható hibák ki­küszöböléséről. Ennek hatása mutatko­zott meg a kiskunfélegyházi építőipari dolgozók szakszervezeti gyűlésén is, íhol Katona Sándor MDP titkár tartott be számolót. Az országos mozgalom sikere ismét azt bizonyította be, bogy a Pár­tunk állal vezetett dolgozók megértik és iátérzik azt a felelősséget, melyet az a tény ró rájuk, hogy ők ahatalom bir­tokosai. Feszült figyelemmel hallgatták Ka­tona Sándor fejtegetéseit és különösen •az ragadta meg érdeklődésüket, mikor rámutatott arra, hogy az 5 éves terv folyamán 14 milliárd forintot fordítunk gyárak, mezőgazdasági épületek, lakó­házak, kórházak stb. építésére. Az egész 5 éves terv beruházásának 40 százaléka fcz a hatalmas építési terv, melynek si­kere el sem képzelhető a régi elmaradt, iplavult munkamódszerekkel, ehhez már korszerű, nagyüzemi építőipar szüksé­ges. Minden 1 százalékos önköltség csök­kentésből három ezer 2 szobás, fürdő­szobás lakás építhető. Ahány 1 százalék Uiegtakaritás, annyi 3 ezer új kétszobás fürdőszobás lakást A példa előttünk áll, 6 világ leghaladollabb építészete: a Szovjetunió szocialista építőipara. A beszéd elhangzása után a gyűlés résztvevői csoportokra oszolva kezdték megtárgyalni a hallottakat. Az egyik Csoportban, áhol a fiatalabbak tárgyal­jak, a következő párbeszédet hallottuk: i — Könnyű a fővárosban az önköltség­csökkentést végrehajtani, illetve új mun­kamódszereket javasolni, ott van ér­telme, ott 'vannak a nagy építkezések. De vidéken nem sokra megyünk véle, hía valami új dolgot ki is eszelnék — mondja az egyik. A másik azonnal fe­led neki: I — Nincs igazad, mert ha új dolgot, új módszert dolgozunk ki, akár vidé­ken, akár a fővárosban, annak minde- hüU mi dolgozók látjuk a hasznát, nem a kizsákmányoló építőmesterek. Minél olcsóbb az építkezés, annál többet épít­teti az állam és fez a mi államunk! Hal­— De nemcsak ez, —‘'kapcsolódik bele a harmadik, — hanem az is, hogy minden újítás, minden új módszer, amit megvalósítunk, mindnyájunk részére könnyebbé is teszi a munkát, mert Rá­kosi elvtárs megmondotta, hogy a leg­nagyobb érték nálunk az ember. Az a cél, hogy az emberi erőt kiméivé, mi­nél ésszerűbben, többet, jobbat és ol­csóbban építsünk. így indult meg a vita Kiskunfélegy­házán is, mint mindenütt az ország­ban és az eredmény nem kétséges. Az építőipar munkásai, a kommunistákkal az élen, a kitűzött célt sikeresen fogják megvalósítani. A kecskeméti gépgyár ifjúmunkásai is elfogadták a versenykihívást A Kecskeméti Gépgyár NV ifjúmun­kásai is csatlakoznak á Hoffher gyár ifjúmunkásainak versenykihívásához a következő feltételekkel: t. A munkaidő pontos kezdése, 2. a munkaidőnek 100 százalékos kihaszná­lása, 3. a selejtet lecsökkenteni 8 száza- lékró(l 5 százalékra, 4. a termelékenység minőségét és legalább üzemi átlagunk­nak mennyiségileg 10 százalékát fel­emelni. A verseny pontjaiba az újítás, önkölt­ségcsökkentés beszámítandó. Ezek a bri­gádok egyéni és páros-versenyben van­nak egymással: 1. brigád: Sztahanov-brigád. Brigád­vezető: Mészáros Károly. Tagjai: Adá- csi 'Imre, bangó László, Vörös János. 2. brigád: Komszomol-brigád. Brigádf- vezető: Pogány Károly. Tagjai: Ri- tnóczi István, Tari László, Dávid László. 3. brigád: Tolsztoj-brigád. Brigádve­zető: Kovács József. Tagjai: Kócsóh István, Szentendrei Antal, Rózsa Sándor. Továbbá kialakult a páros-versenyzéS ifjúságunk sorai között, valamint az egyéni verseny-kihívások is. Az öntődé­ben: Csernus Gyula — Andrássi Kál­mán, Adácsi Imre — Seremet László, Gera Sándor — Bállá József. Czucz Fri­gyes — Albert Elemér, Percnyi Dezső — Jakubecz István, G. Marton Imre — Szabó József, Király László — Sebők Béla, Terr Mózes — Bácsik Sándor. A gépműhelyben: Szeghalmi József — Kazinczi Ferenc, Buzsik Dezső — Bek© István. A páros-munkaverseny félté [ebi: 1. Munkaidőre pontosan bejárni, 2. mun­kaidőt nem lehet 8 óránál előbb abba­hagyni, 3. a 8 órát 100 százalékosan ki­használni, 4. a termelékenységet emelni, 5. önköltséget és selejtet legalább 5 szá­zalékkal csökkenteni, 6. a legjobb mi­nőségű munkadarabokat gyártani, 7. a munkáért egyénileg is felelősséget vál­lalnak. \ Úgy a páros, mint a brigádverseny­zők kérték a Hoffher-gyár ifjúmunká­sainak versenykihívásukra vonatkozó vá­laszát és közöljék, hogy a csatlakozást elfogadták-e. Bene Károly párttitkár. Megjelent A Pärtanh loggatthosságalról $ a irochistahrói SZTÁLIN a SZŰK (b) Pártja Központi Ve­zetőségének 1937-es ülésén elmon­dott nagy beszéde és zárszava. Az ötéves terv négy év alatt Az ötéves terv négy év alatti teljesí­téséért folyó szocialista munkaverseny uapról-napra szélesebb lendületet vesz. A verseny az egész népet átfogja, a dol­gozók millióit a szocialista rendszer büszkeség érzésével tölti el, a termelés ütemét állandóan fokozzák. Ezek az ér­zések különösen kifejezésre jutnak a Sztálinhoz intézett levelekben, amelyek­ben a dolgozók ígéretet tesznek arra, bogy a Sérvet idő előtt teljesitik. Elsőnek 'Moszkva dolgozói adták sza­vukat .Sztálinnak, majd az ország leg­fontosabb ipari központjának, a szverd- lovszki területnek munkásai vállaltaik kötelezettségei, hogy már ebben az év­ben elérik az 1950-re előirányzott ter­melési színvonalat. Az urallak arra váltakoztak, hogy ez év közepére elérik az ötéves terv utolsó évére előirányzott mennyiségű nyers- vasat, acélt, hengerelt vasat, acélcsö­vet és rezet. A széleskörűen kibontako­zott munkaverseny eredményeképpen a szverdlovszki terület élenjáró üzemei, az uráli gépgyár, a szverdlovszki közleke­dési gépgyár, az elektromos készülékeik gyára és az uralj vagongyár két-három hónappal hamarabb érte el az 1950-es év színvonalát. A szerovi fémipari üzem és az uráli fémipari központ vállalatai­nak többsége pedig még a múlt évben teljesítette az 1950-re előirányzott ter­melési tervei. Az uráli eredménye£- tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a termelés növelése olt folyik legnagyobb sikerrel, ahol a fúrt és a tömegszerveze’tek minden mó­dón támogatják az újítók kezdeménye­zését. A szverdlovszki terület üzemei­ben a sztabánovisták ezrei dolgoznak, köztiek á munka olyan kiválóságai, mint Ponomarjov, Nyikobenkó, Zjemcov, Szolomaha, Jcremjenkó, akik az öt­éves terv kezdetétől tiz-lizenkét évű nor­májukat már teljesítették. Kezdeményezőként léplek fel a lett szovjet köztársaság iparának dolgozói is, akik Sztálinhoz intézett levelükben vállalták, hogy az egész köztársaság­ban december 1-re, Rigában pedig az Októberi Forradalom 32. évfordulójára annyit termelnek, amenny}|t a terv 1950- re előirányoz. »IEszembe jutnak az első sztálini öt­éves terv évei — írja a 32. évforduló előtt Szeminszkij, a kieví »Kraszhijy gyár esztergályosa érdekes visszaemlé­kezésében. — A gyár »Vörös Sarkában« Írtam alá az első szocialista verseny- szerződésemet, amely szerint az egy mű­szakra eső jeladatot három százalékkal kellett túlteljesíteni és száz alkatrészt kellett készíteni a terven felül, egy hó­pap alatt. i A mai szocialista versenyszerződés­sel más kötelezettségeink vannak. Azért versenyzőnk, hogy egy év alatt legalább öt normát teljesítsünk. ■ Szavamat most is megtartom: a há­ború utáni ötéves terv kezdete óta ti­zenhat évi normál teljesítettem. Amult évben 22 ésszerűsítési javaslatot nyúj­tottam be, amelyek megvalósítása a gyárnak évi 207.000 rubel megtakarí­tást eredményezett. Egy külföldi újság­író megkérdezte egyszer tőlem, mi ösz­tökélt arra, hogy hosszú éjszakákon at műszerek és vésők vázlatain dolgozzam, hogy előadásokat tartsak tapasztalata­imról a kievi és más munkásoknak. Arról érdeklődött, hogy mennyi külön, honoráriumot kapok ezekért a külön munkákért. Az idegén nem értette meffj hogy nálunk, a szocializmus országáé­ban, a ípiunka a dicsőség és hősiesség ügye.« , i ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom