Délpestmegyei Népújság, 1949. július (3. évfolyam, 27-31. szám)

1949-07-10 / 28. szám

1949. július 10. Délpestmegyei Népújság Munkával erősitik a békefrontot Délpestmegye szervezett dolgozói 70 millió dolgozó képviselői gyűltek össze Milánóban, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség II. Kongresszusára. Het- venmillió dolgozó érdekeinek védelmé­ért folyik a harc ezen a kongresszuson. Elmondhatjuk: a haladó nemzetek fiai jogos büszkeséggel, az imperialisták és bérenceik acsarkodó gyűlölettel pillan­tanak Milánó felé. Miért? A Világszövetség feladatának tekinti: valamennyi országban támogat­ni a munkásokat szociális és ipari té­ren, küzdeni a fasizmus minden meg­nyilvánulása ellen, harcolni a világbé­kéért, megvalósítani a szakmai tago­satokat, védeni a demokratikus szabad­ságjogokat, küzdeni a munkanélküliség -ellen, segíteni minden országban a ha­ladó szakszervezeti mozgalmakat, fej­leszteni a nemzetközi szakszervezeti mozgalmat. A Milánéi Kongresszus Ezek a feladatok megmagyarázzák■. miért tekint a haladó világ örömmel és büszkeséggel Milánó felé, ahol Pá­rizs, Prága, Budapest utál ti a világ mun­kássága újabb bástyát emtel a béke vé­delmére, ahol 70 millió dolgozó emeli lei szavát a háborús uszitok ellen. De megmagyarázzák az imperialisták gyű­löletét is, hiszen kit gyűlölhetnének job­ban, mint ' a haladás fáklyavivőit, a munkásságot P Ezért igyekeztek felrob­bantani, kettészakítani a világszövetsé­get, hogy gyengítsék a haladásnak ezt az erős bástyáját. Ez volt a céljuk azok­nak a munkásárulóknak, a luk kivonul­tak a világszövetségből. Tervük i;cm sikerült. A szövetség tovább erősödött •az árulók kivonulása ófa 64 millióról 70-re emelkedett. Szerte a világon lelep­leződtek a szakításra törekedők céljai. A kongresszus eddigi lefolyása bizo­nyítja, hogy Milánóban a nemzetközi munkásosztály vezetői beváltják mind­azokat a reményeket, melyeidet a kon­gresszushoz fűz a haladó világ. Az igaz­ság tiszta fényével világítottak rá a há­borús uszítok bűneire. Saillant ezt mondja beszámolójában: »A nagyipa­rosok, a halálgyárosok, a bankárok ■mindenáron új háborút szeretnének ki­robbantani« — majd hozzátette: »nem kétséges, hogy ez a háború a háborús, uszitók szigorú és megérdemelt meg­büntetéséhez vezetne«. És hogy ez igy lenne, attól egyre jobban félnek maguk az imperialisták is. Az a helyeslés, mellyel a 70 millió munkás képviselői •ezeket a szavakat fogadták azt bizo­nyítja, hogy minden okuk megvan a félelemre. i Mi teszi ilyen erőssé a Világszövet­séget ? Mindennek előtt az a tény# hogy •a Szovjetunió Bolsevik Pártja tanítá­sain nevelkedett 30 milliós Szovjet Szak­szervezetek adják a Szövetség főerejét. De magyarázza az a lény is, hogy a Szövetség mintegy kikristályosodása a proletár nemzetköziségnek, a világ ha­ladó munkássága összefogásának. A Világszövetség ereje ; Ennek a hatalmas, erős szervezet­nek, melyet a Szovjetunió munkássága Vezet, a magyar munkásság, a magyar szakszervezetek is erős bástyája. Jogos' büszkeséggel és a jól végzett munka örömével láthatjuk ezt. A milánói kon­gresszuson Apró elvtárs, a szaktanács főtitkára számolt be a magyar mun­kásság helyzetéről. Amikor bejelentette, hogy a mi parlamentünkben 402 kép­viselő között 174 a munkás és 114 ;a paraszt, hogy két és fél év alatt befe­jezzük a hároméves államgazdasági ter­vünket és hogy 1950-ben kezdjük el ötéves tervünket, amely országunkból fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országot teremt, zúgó taps fogadta szavait. Büszkék lehetünk arra, hogy mi is abba a Szovjetunió vezette tá­borba tartozunk, melyre reménységgel néznek az elnyomott és büszkeséggel a felszabadult dolgozók. Büszkék lehetünk arra, mint ahogy büszkék lehetünk azokra a magyar dol­gozókra, akik felajánlásukkal üdvösük a kongresszust, magasra tartva ezzel azt a fegyvert, mellyel a felszabadult magyar munkás a sajátma'ga és a vi­lág valamennyi dolgozója szabadságá­ért küzd, mellygl a világ békefrontját erősitik: a munka fegyverével. Kiskunfélegyházi munka­felajániások A magyar szervezett munkásság és köztük Kiskunfélegyháza és Kecskemét dolgozói is megértették a milánói kon­gresszus jelentőségét. A kecskeméti fel­ajánlásokról már irtunk. Seres Jó­zsef, a Szakmaközi Bizottság kiskun­félegyházi és járási titkára ezzel kap­csolatban a következőket, mondta: — A kiskunfélegyházi Gépgyár Nem­zeti Vállalat dolgozói üzemi gyűlésen határozták el, hogy a felajánlott munka keretében szerszámok és gépek javítását fogják elvégezni. Ezenkívül egy új kö­szörűgép beállításával is fokozzák a termelést. Az egyik csoport pedig ma­gasnyomású permetezőgépeket készít el a kongresszus tiszteletére. — Nem maradnak el mögöttük a Dohánybeváltó dolgozói sem. Több mint 800 munkaórában teljesített mun­ka felajánlásával ünnepelik a béke tá­borának újabb hatalmas megmozdulá­Gavril Szergejevics szokásos reggeli sétáját végzi a kertben: megáll minden fa, minden bokor előtt; mindegyik ba­rátja, jóismerőse. , Kemény munkában eltöltött élet ered­ménye ez a kert, a kis nyaraló. Gavril Zabolodszkij itt tölti « nyári hónapokat családjával együtt. Hétköznapokon kora reggel villamosvonat röpíti sok dolgozó társával együtt Moszkvába, a Dinamo gyárba; a vasárnapok minden percét a családjának, kis házának, kertjének szenteli. Sokan nyaralnak itt, Apreloykában, a Dinamo munkásai közül, meg más gyá­rakból is. A házat, meg a kertet meg­takarított pénzükből vették 'úgy, mint Zabolodszkij. Gavril Zabolodszkij hajában több már az ősz szed, rriintj a sötét, v— elmúlt múr 60 éves. Élete: valóságos törté­nelem. 42 évűét ezelőtt munkásként kez­dett dolgozni, s igy dolgozott tíz és fél éven keresztül... Nélkülözés, szegénység jutott osztályrészül a fárasztó munká­I Vasárnap ült össze először a Szövetkezetek Országos Szövetségének (SzÖVOSz) pestmegyei választmánya, amely közel 500 tagból áll. Marosán György könnyűipari minisz­ter elvtárs nyitotta meg az ülést, majd Schiffer Pál elvtárs az Országos Szö­vetkezeti Hitelintézet (OSzH) vezérigaz­gatója ismertette a földmivesszövetke- zetek eredményeit és feladatait. Külö­nösen fontos a már engedélyezett és ■a még engedélyt nem kapott termelő­csoportok támogatása. Molnár István megyei szövetkezeti felelős a kizsákmányoló és élősdii ele­mek kizárásáról számolt be és elmond­ta, hogy azóta a pestmegyei szövetke­zetek taglétszámét húszezerrel emelke­dett. Legdöntőbb közvetlen feladatnak a termény begyűjtést jelölte meg. Közel negyvenen szóltak hozzá a problémákhoz. Rózsa János a kecske­méti földmivesszövetkezet ügyvezetője beszámolt az eddigi működésről. Csak 9 hónapja áll fenn a szövetkezet és ezalatt közel 2 millió forintos forgal­mat bonyolított le. 7 elismert és 2 új termelőcsoportjában 1100 holdon gaz­dálkodik 118 tag, akiket kb. Í0 ezer forintos kölcsönnel támogattak. Jelen­sát. Az államosított malmok dolgozói a lelep teljes lomtalanítását és rendbe­liozását vállalták. _ — Az üzemek felajánlásához csat­lakoztak a többi szakcsoportok is. így az adóhivatal, a pénzügyőrség, járás­bíróság és a számvevőség alkalmazottai taggyűlés alkalmával vállalták, hogy a kongresszussal kapcsolatban, a: határ­időre szóló munkákat túlórázással fog­ják pontosan befejezni. Vállalták az Ón­hibájukon kívül (rendeletváltozások) felszaporodott hátralék mielőbbi kikü­szöbölését. Az orvos-egészségügyi szak­csoport kb. 350 órában felvilágosító, oktató és politikai előadások szerve­zését és megtartását határozta el. Rend­behozzák ezenkívül a szakcsoport he­lyiségét is és azt szépen berendezik. A pedagógusok 59 tanulót készítenek elő a javító vizsgáin tokra, stb. A felajánlások mind egy célbői, egy akaratból fakaidnak: megvédeni a bé­két! Ezt fejezi ki az a sok munkaóra, amit Kiskunfélegyháza szervezett dol­gozói teljesítenek a kongresszus alkal­mából, bizonyítva azt, hogy a szer­vezett dolgozók öntudatára és erejére bizton építhet a Szakszervezeti Világ- szövetség II. Kongresszusa — fejezte be nyilatkozatát Seres József járási titkár. Irt. Ha akkor valaki azt mondta volna neki: »Gavril Zabolodszkij, magának szép háza, meg kertje lesz 30 év múlva« — el se hitte volna! Az Októberi Forradalom változtatta tíieg az ő életét is, mint sok másét. Za­bolodszkij megértette, hogy a szocia­lista ország új, addig elképzelhetetlen lehetőségeket nyitott meg számára, ta­nulni kezdett, elvégezte a gyár mester- képző tanfolyamát, beiratkozott azelek- trotecnikai szakiskolára, majd az egye­temre, s elérte azt, amiről álmodni sem mert volna a forradalom előtt: ma a gyár egyik főmérnökeként dolgozik... j Sokszor gondol erre Gavril Zabo­lodszkij, különösen az Ilyen csendes, nyugalmas nyári vasárnapokon. S mi­kor felesége reggelihez hiúja, s együtt ül a népes családba dúsan terített reg­geliző asztalnál, nem állhatja meg, hogy pe beszéljen az emlékeiről a fiainak, meg két kis unokájának... Gavri/ Zabolodszkij három fia már szabad hazában, szabad és boldog em­tékeny eredményt ért el a szövetkezet a szerződéses termeltetés területén. A megyei választmány az országos választmányba Kecskemétről Balta Fe­rencet, a Törekvés csoport elnökét és Csorba Ferenc lanyaszervezőt küldte be, póttag Viski Károlyné elvtársnő lett. 200 brigád versenyez Ez év elején a szovjet üzemekben hatalmas arányú mozgalom indult meg a jó minőségű termelésért. Ezzel pár­huzamosan, az élen járó munkabrigá­dok most a termelékenység emeléséért és a nyersanyagmegtakarítás fokozásá­ért is megkezdték a harcot. A »Legjobb Minőségű Brigád« címért 24.000 mun­kást foglalkoztató, mintegy 200 brigád és üzemi osztály versenyez. A jobb munkáért folyó harcban az egyes brigádok kitűnő eredményeket érnek el. így példáuíl a kievi 1. számú cipőgyárban az elsőrendű minőségű cikkeket gyártó munkabrigádok három hónap alatt 1370 kilogramm talpat, 39.000 négyzetméter cipőanyagot és 20.000 négyzelméler krómot takarítot­tak meg. 5 i A népnevelők példát mutatnak A városi költségvetésről folyik a vita a III. kerületi pártszervezetben. Juhász elvlárs panaszkodik, hogy a Hosszú­utcai iskola előtt olyan nagy a sár, hogy a gyermekek nem tudnak köz­lekedni. Ezzel szemben a malomban azt hirdetik, ingyen adnak salakot, ha elhordja valaki. — Miért nem hordatja a város az ingyen salakot a Hosszú-utcai iskola elé? — Nem kell ahhoz a város. A közű­iét pénzével takarékoskodni kell! — mondja Horvát elvtárs, népnevelő-fele­lős. — Hordjuk oda mi magunk! Meg­marad a város pénze, de eltűnik a sár is! Lelkes taps fogadta az okos indít­ványt. Elhatározták, hogy az alapszer­vezet vezetősége és a népnevelő-csoport rohammunkával salakot hord és fel­tölti az iskola előtti járdát. Többen je­lentkeztek a párttagok közül is a ro­hammunkára. A vállalt munkát el is végezték. A kommunisták ismét példát mutattak Kecskeméten. A nép és az írók »Mi mindnyájan a nép vagyunk és fnindaz a jó, amit teszünk, a nép ügye!« (A. Csehov.) . bérként nevelkedett. A legidősebb Jev- génij, a szovjet hadsereg hivatásos tisztje. A két másik: Anatoloj és Konsz- tantin ugyanebben a gyárban dolgoz­nak, ahol az apjuk. Egyszerre dolgoz­nak és tanulnak: Anatolij, az idősebb; a Dinamo gyár technikumát hallgatja, Konsztantin, a legkisebb fiú a dolgozók esti iskolájában most végzi középiskolai tanulmányait. Konsztantin ugyanis ki­csit elmaradt a tanulásban: még gyer­mekfővel fegyvert fogott, hogy meg­védje szovjet hazáját a fasisztáktól... Milyen vidám is egy ilyen vasárnapi reggeli családikörben! Szó kerül a múlt-; tót is, de a jelen mindennél fontosabba A gyári híreket vitatják nieg, a fiúk a délután futball-eseményeiről beszélget- nek- Az asztalról pillanatok ülatt el­tűnik a reggeli s ki-ki szórakozás után héz. Az »öreg« a lugasban üldögélve várja az ebédet, a fiatalok azonban szedelőzködnek; egy kis fürdés jól esik tnajd ebéd előtt, Sok friss, fiatal hang veri jel a folyópart csendjét. Repül az idő! Alig nézte át Gavril Zabolodszkij a moszkvai lapokat, máris terített asztal várja. ízes, étvágygerjesz-, tő saláta, borjúsült, kompót, sütemény — csak győzze enni! A fiúk izgatottak, az órájukat nézik, pl ne késsenek a meccsről. Klaudifa Andrejevna, a háziasszony- alig győzi 'felszolgálni a fogásokat. S miközben át rakott tálakat az asztalra teszi, arca boldog pírban ég, hiszen olyan nagy öröm egy ilyen vasárnap, mikor együtt ül a család... Anyagi gondja nincs, a férje 3000 rubelt keres havonta, Jev- génij fia kétezret, a két kisebbik fiú ezer-ezer rubelt a háztartáshoz. Nincs is más gondolata, minthogy milyen jó falatokkal örvendeztesse meg a csalá­dot. Délutánra élcsendesedik a ház. A fiúk valahol Moszkvában, egy sport­pályán gólokért szurkolnak, Klaudija nagymama az unokákkal alszik egy jót a hűvös szobában, Gavril Zabo­lodszkij visszavonul a dolgozószobá­jába. Mert Gavril Zabolodszkij főmérnök, volt munkás, tudományos könyvet ír... A munkájáról, az üzemi problémákról. S ilyenkor a legboldogabb. Kézirata fölé hajolva arra gondol, hogy a szo­cialista ország megbecsüli a dolgozóit, s arra, hogy minden munkásnak al­kalma van olyan jól élni, olyan bol­dognak és megelégedettnek lenni, mint amilyen a Zabolodszkij család. , T. SZOKOLOVA. j Húszezerrel emelkedett a pestmegyei szövetkezetek taglétszáma Hogyan lett főmérnök és író EGY SZOVJET MUNKÁSBÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom