Délpestmegyei Népújság, 1949. június (3. évfolyam, 23-26. szám)

1949-06-05 / 23. szám

2 Délpeslmegyei Népújság 1919. június 5. Pla'UDBKBaH építjük az országot! Dolgozó parasztok követésre méltó példála Ócskavasgyűjtés Kiskunfélegyházán A kiskunfélegyházi gépgyár dolgozói június 4-én és 11-én vasnapot rendez­nek. Felkérik a város lakosságát, hogy mindenütt, ahol ócskavas fellelhető, gyűjtsék ősze és adják át az általuk kiküldött, liázró .-házra járó ócskavas- gyűjtő brigádoknak. Mindenki, aki hozzájárul a vasgyüj- téshez. az ötéves terv.et, nehéziparunk fejlesztését segíti előbbre. Gyújtsd a vasát, országot építesz! Nehéziparunk fejlesztése a munkanél­küliségei szünteti meg. Segítsd elő tehát a vasgyüjlést, családodnak boldogulá­sát segíted előbbre. ­■ K Levelesláda""] Komoly zene az üzemben A napokban a Magyar-Szovjet Tár­saság Barneválban rendezeti kultiirdél- utánján szerepeltem néhány zongora­számmal. Ez a délután olyan élményt jelenteti számomra, hogy — úgy ér­zem — meg kelt írnom. Eljogódva mentem ki, hiszen# mű­vész előtt nem lehet közömbös, milyen a közönsége. Bevallom, némi aggoda­lom is bujkáll bennem. Vájjon fogják-e élvezni munkái; test véreim ezt a ko­moly, színvonalas műsort. Aggodalmam alaptalannak bizonyult. A munka verejtékétől, fényes arcokon felcsigázott érdeklődés tükröződött. Va­lami nagyot, szépet vártakt S a Húrtól Kodály, Chopin és Borodin művek után felcsattanó lelkes hálás tapsból meg- éreztem. nem jöttünk hiába. Dolgozó­ink igénylik a szépet, a nemeset, s nagyon halárak azé; t, amit nyújtottunk nekik. . ^ Ez az érzésem fokozódott, mikor megláttam Mályus Teréz kult úrtanács* hók könnytől csillogó szemét, ő, aki iwmrégen még ennek az üzemnek a \munkása volt, nemcsak a zeneművek szépségért érezte ál, hanem azt él tényt is, hogy volt munkatársai ennyire él­vezik és igénylik a komoly kultúrát. Tizenhét esztendeje szolgálom Kecs­keméten a magyar zenekultúra ügyét. 1Régi törekvésem, hogy a muzsika ál­dásait minél szélesebb rétegekhez jat­tá: fsam el. Az elmúlt rendszerben bi­zony ezt nem sikerült megvalósítani, a népi demokráciában azonban mind­inkább nagyobb lehetőség nyílik célki: tűzésem megvalósítására. Ehhez segí­tett közelebb a Barneválban lejátszó-, úott Magyar-Szovjet kultúrdélulán is. Puky Margit zeneiskolai tanár. Kevesen tudják, hogy Táncsics két évig diákoskodolt Kecskeméten. Erről a két évről szeretnék részben feltárat­lan helyi adalok, részben önéletrajza alapján képet festeni. Ez a kép megma­gyarázza Bölöni György könyvének (Halija kend, Táncsics!) a címét, de Ady Táncsics versének kendezéséi is. A Katona József Gignázium irattára VI/A. 3. szám alatt őrzi azt a bőriiö- tésű, számozatlan lapu matrikulát, ami 1808—1828-ig tartalmazza a volt hal osztályos piarista gimnázium diákjainak neveit. Négy Ízben találkozunk a latin nyelvű anyakönyvben Táncsiccsal. Az 1823—24. iskolai év első felében az első osztályban 41. sorszám alatt ez latinul: Siantsits Mihály, 25 éves, ró­mai katolikus, magyar, Ácsteszér Vesz­prém vármegyéből, árva, gyámja nincs. Ösztöndíja nincs. Osztályzata magavise­letből 1., tanulmányaiban: kitűnő. Első kitűnő az osztályban. Magyar nyelvből: kitűnő. 1823—24. második felében ez a szö­veg 36. sorszám alatt csak annyit vál­tozik, hogy életkora nem 25, hanem 26. év. A harmadik bejegyzés 1824—25. is­kolai év első félévéből való 29. sorszám alatt. Ugyanennek az iskolaévnek a má­sodik felében 27. sorszám alatt van fel­jegyezve. Mindkét bejegyzés minden­ben megegyező a fenti szöveggel, azzal a kivétellel, hogy ezek; a harmadik osz­tályról szólanak, ezenkívül hiányzik a »gyámja nincs« megjegyzés. Kiderül az anyakönyvből azonkívül, Dicsérelr«méMó módon nyilvánult meg az új világ szelleme a 'Külső-Sze­gedi út mentén lakó 70—80 kis- és középparaszt teliében. Az út egykiló- méleres szakaszán a kocsival való köz­lekedés majdnem lehetetlen volt, ami­nek következtében mezőgazdasági mun- ká.aiaikál csak késve teljesíthették, ezenkívül pedig ezer apró keilemetlen- ség és károsodás érle őket. Ennek az útszakasznak a rendbchozalalh a: öt­éves terv eiiső esztendejébe volt beál­lítva, így a város saját hatáskörében — a (érvtől eltérően — nem segíthetett raj la. Dolgozó parasztjaink megértették és magukévá tették, hogy: »tiéd az ország, magadnak épiíed«. Összeálltak tehát és egv-kéí megbeszélés után fe’mentek Cseh László polgármesterhez azzal a kéréssel, hogy a város mérnöki hivata­lának irányítását bocsássa rendelkezé­sükre és ők a kérdéses útszakaszt sa­*Az egyik kecskeméti középiskola ka­puján két diáklány lép ki. Igen hevesen vitáznak. Az egyik diákszövetség! egyen­ruhában van. Egész belepirul az eszme­cserébe. — Természetesen egyetemre megyek — mondja. — Régi álmom, hogy or­vos legyek, most már valósággá vá­lik. Az egyetem kapui nyitva állnak elöltem is. Te mit kezdesz ? — Még nem tudom... Egyelőre ott­hon maradok. Talán majd állásba me­gyek../ — De hiszen te mindig tanár akar­tál lenni! Miért nem mégy főiskolára? — kérdezi az ifjú orvosjelölt. — Tudod, sokan vagyunk testvérek feleli gpiaz, — szüleim nem ludnak runázni és tovább taníttatni, az egye­lem pedig mindig pénzbe klrült. — Ez nem akadály.l Most már nem a gazdagoké az egyelem és a főiskolák Aki komolyan akar tanulni, azt nem gátolja a szegénység. Az állami és népi kollégiumok rád is várnak. Olt csupa ilyen szegény növendék van és mégis tanulnak — az állam segíti őket! — Azt mondod, hogy ingyen lakha­tom a kollégiumban, nem fizetek tandi­jat? De ruházkodni is kell! Arról már igazán magunknak kell gondoskodnunk! — Tévedsz. Az állam erről is gon­doskodik. A bátyám például 150 forint ösztöndíjat kap minden hónapban. Kb- bői mindenre telik. Nagyfokú gváva­hogy mindvégig első kitűnő volt, hogy az első osztály első felében 57, a má­sodikban 51 osztálytársa volt, akik leg­inkább 12—13 éveset voltak. Harma­dikban 33, illetve 31 az osztálytársak száma, de itt sincs 16 évnél idősebig. Az első osztály mindkét félévében osz­tálytársa volt Hornyik János, Kecske­mét későbbi történetírója, aki szintén kitűnő tanuló. Hogy került Táncsics Kecskemétre és hogy éli. i't(t a 25 éves első gimna­zista; »tátin iskolás«? — Táncsics mö­gött szép múlt volt mar beiratkozása­kor. A tudás utáni vágy hajtotta. Tudni, mindig többet akart tudni. Ezért nem elégedett meg a kitűnő tanítói okle­véllel. hanem beiratkozott elsősnek. Tanítói oklevelét a budai képzőben szerezte. Budára Izsákról ment, ahol Zémán János iskolamester irányítás* alatt tanított- Régen vágyott gimnázi­umba járni, latint tanulni, de a budai képzőben kapott igazán kedvet hozzá. Répezdei tanulótársai közül többen (csak négy volt magyar) beszéltek la­tinul. Köztük mindig kisebbnek érezte magát, különben is lépten-nyomon ta­pasztalnia kellett, hogy nemcsak a tu­dományokban, de a bél köznapi éleiben sem mehet semmire a latin nyelv nél­kül. Ahogy elvégezte a képezd ét és megkapta kitűnő oklevelét, azonnal fel ját erejükből, saját munkájukkal rend­ből.ózzák. A város polgármestere ter­mészetesen készséggel állt rendelkezé­sükre és mindenben segítségükre. Két- hc; i kemény munkával új alapot raktak le a használhatatlan útszakaszra és' a Villaiiymalomiól kapott salakkal fel­lő t i ék, lehengerelték, újjávarázsolták úgyszólván költség nélkül. TI mutatkozott meg kézzelfoghatóan, hogy a hosszú idők óla folytatott fel­ei ágositó munka bem volt hiábavaló. Do gozó parasztjaink megértették, ma­gukévá tették és gyakorolták is a dol­gozó nép ország birtoklásból eredő kö­telességüket. Nagyon jól tudják, hogy áiiamköllségen mindéül és egyszerre nem lehel rendbehozni. Nagyon jól tudják, hogy olyan rombolást .még rendszer nem produkált, mint a fa­sizmus és azt is tudják, hogy ennek pz országdúl ásnak rendbehozása, min­den dolgozó magyar kéz feladata. ság kell ahhoz, hogy most valaki ne. aerjen egyetemre indulni. — Igen ám, de most biztosan ka­nok állást, viszont lehet, hogy 3—4 év •nuiva már nem kapok. — Úgy látszik — mondja az egyen­ruhás -diáklány, — te nem ismered az •Téves tervet, különben tudnád, hogy rengeteg szakemberre lesz szükség. Nyu­godt lehetsz, te is kapsz állást még négy ev múlva is. — De olyan sokan készülnek egye­semre — próbálta meg az utolsó ellen­vetést a jövő pedagógusa, —■ hátha fel sem vesznek a főiskolára? — Afelől egészen nyugodt lehetsz Add csak he a kérvényedet és tanulj! A pedagógus főiskolák 1800 új növen­déket várnak az őszre. Remélem, te is közlük leszel. — Egészen biztos! Már látom, hogy érdemes tanulni. Viszontlátásra az érett­ségin ! Elváltak és ment ki-ki a maga ott­honába. A diákszövetségi egyenruhás a kollégiumba, a ids tanárjelölt pedig az édesanyjához. A' kapuban már dú­dolt: »Tanulni érdemes, népünk jövője ez.« Kecskeméti gőz- és kádfürdő a szünet után a (Szokott időben pénteken és szombaton nyitva reggel 8-tól délután 6 óráig. akarta vétetni magát a budai gimnázi­umba, azonban korára való tekintettel elutasították, mert »az ilyenek a kicsi­nyek közt sok galibát csinálnak«. Nem­hogy nem vették fel, de le is akarták beszélni szándékáról, azt mondván, hogy oklevéllel jól jövedelmező állás­hoz juthat. Nem nyugodott bele ilyen könnyen. Gyöngyös felé vette útját, de az oltani gimnáziumba se vették fel. Hazafelé in­dult hát Izsákra, mert Izsákon a jó öreg Zémán bácsiékuál úgy érezte ma­gái, mint otthon. Azonban Zémán bácsi színién inkább tanítani szerelte voiua látni, tehát hamarosan továbbáll 1. 1 Ladányi István nagy tekintélyű izsáki plébánostól ajánlólevelet kért a kecs­keméti piaristákhoz. A piaristák fel is vették, sőt Ladányi külön ajánlatára a rendházba fogadták krcd nciálisnak. Mint kredenciálisnak kötelessége volt élelemért és lakásért az étteremben fel­szolgálni. Az első év gyorsan mull, bár Táncsics nem jól érezte magái. A rend­házban egyre több dolga akadt; nem maradt elég ideje tanulni, az iskolában csúfolták a gyerekek, nem tudták meg­érteni tudásszomját, komolyságát. / »A sok apró gyerek közül úgy tűn­tem ki, mint szamár a juhok közül«, — Írja. Önérzetén sokszor esett sérelem. Ma már tudjuk, hogy jogaira kevés ember volt olyan kényes, mint éppen ő. A föld alatt 520-on Csattog a csákány, Lassú pergéssel hull a szén, A lámpa misztikus fényénél Gőzölgő testtel, ve ejiékezve dolgozik .1 vájár-legény. Sovány, színtelen testén megfeszül Minden izom, Arcán keserű vonás, A joldalait '520-on Őrjöngve csap elő a fejtésből A mérgező gáz. A test megrándul 'Megjelenik a fonnyaszló láz, De gőt esős erővel-a munka tovább halad 5.20-ra, a sáros /öld alatt. Piszkos sá ga vízben Térdig vagy azon jelül, Küzködvé, lihegve a feltörésen Patkányok gúnykacaja mellett, Az éleiért, a jctJele gyémántért Ar ember küzd rendületlenül. Iszonyaios csdttanás...! A .lámpáik fénye vészesen lobog... A viaszos a: cok még fehérebbek lesznek A feltörés... a feltörés beomlott!!!! A száj mögé felhúzódik egy keserű ránc, Halkan száll egy búcsúfohász: isten veled, Anyám, s le drága lány, Xem látok többé mosolyt arctokon, Mert ez a bányászsors: A föld alatt 52-on. .t leomlott tárnák helyén líjak lesznek, Harcos sereg kél a népért új harcra, Hogy milliókra ragyoghasson le hazánk­[ban A szocializmus békés építő napja. GODÓ TIBOR. Vetések táplálása repülőgépekről Moldvában a mezőgazdasági repülő­géposztag repülői megkezdték az őszi vetéseknek ásványi műtrágyával való táplálását levegőből. Szlobodzejszki ke­rületben' repülőgépcsoporl dolgozik, amely 7 repülőgépből áll. Itt már'több mint ezer hektár őszi vetést szórtak be műtrágyával. Pavlográdszki kerület kolhozai meg­kezdték a tavaszi ■ vetések táplálását. Rádió a holtaozohban 1948-ban Moszkva környékén 13 ke­rületben befejezték a kolhozok rádió­val való ellátását. Több, mint ezer kol­hoz és 60.000 kolhoztag kapott rádiót. A rádióellátás sikeresen halad előre az idén is. A moszkvai területen 3320 kol- fiozl láttak el rádióval. A kolhozok rádióval való éllátásához nagy segít­séget adtak a főváros és a moszkvai terület üzemei. Gyorsítani szerette volna a tanulás me­netét. Szünidőben elvégezte a második osztályt magán úton, a harn^ulikal az­tán megint nyilvánosan tanulta, de a kredenciálisságot otthagyta. Házi tanító lelt, a még Izsákról ismert Deák Já­nosnál. Deákéknál teljes ellátást kapott. Nem­csak a Deák gyerekeket tanította, ba­uern az oltliakó rokon gyerekeket is. Ezeknek a tanításáért fizettek neki. 60 forintot takarított meg belőle. Ezzel a 60 forinttal, kitűnő tanítói oklevéllel és »primus eminens« bizo­nyítvánnyal hagyta itt Kecskemétet. El­menetelének oka — mint írja — az volt; hogy Dani Zsigmond igazgató per kend szólitgatta. Ez a megszólítás akkoriban a legnagyobb sértésnek számított. Tán­csics úgy érezte, hogy az igazgató pa- rasztmivoltát akarta az orra alá dör­gölni. Nem szégyelle paraszti szárma­zását, e 1 sem akarta feledni', de törek­vései meghiúsítását látta, akadályozta­tást látott a származására való hivat­kozásban és sértegetést. A sértést pedig nem tűrte. Inkább elinteni a jó helyről, inkább ismét az országúié lett. Haj­totta a »látni vágyás« is. Elindult to­vábbfolytatni tanulmányait Nyilrára. Ulbaejtetle Pozsonyt, ahol éppen a ki­rálykoronázó 1825-ös országgyűlés ülé­sezett. Átrándult Bécsbe is. Űzte, haj­totta a vágy tovább tanulni, javítani. Dr. Dankó Imre. , Tovább tanulni érdemes! Tjámjiej diá kévéi JCeej kem-éten 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom