MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1989

1989-08-30 805. öe. - 1989_VB 805/79

- 10 steril dolog volna, de arra szeretnék mégiscsak utalni, hogy egy dolog egy elméleti munka és az abból levont rendkívül radikális következtetés és másik, hogy mit bir el egy pártnak a közvéleménye, a párt tagsága és apparátusa, tehát hogy lehet ezeket az új felismeréseket, milyen formákban és módokon és áttételekkel beépíteni a tudatba. Hangsúlyozom egy modell, a valóságban kiélezett harcok, bennünket leleplezni akaró emberek, megosztott párt, szétesettség, az egész nemzetközi munkásmozgalom válságfolyamatai. Tehát mégis hogyha modellekben gondolkodunk, akkor valamit sterilen és tisztán kell végiggondolni. Na most ahol ezt a két elemet leválasztva a problematikáról szólnék a harmadikról. A bizottság közzétett az a dokumentuma, mai feltételeket és kondíciókat tekintve, bizonyos értelemben optimálisnak tűnik. Én a magam részéről ennél jobbat produkálni nem tudnék és tudok, és nem is hiszem, hogy miután a budapesti levéltári anyagok nincsenek földolgozva, hogy ennél jobbat produkálni tudnánk. Mégis elmondom, annak érzékeltetésére, hogy itt miért indokolt, hogy a Budapesti Pártbizottság ilyen vitafórumot rendezzen esetleg, hogy mik a dilemmái annak a dokumentumnak. Egy-két pontot önkényesen kiemelve belőle. Hát ebben ez hatványozottabban jelentkezik, de ez érthető, mert ez már magán viseli a választási agitáció kényszerét. Tehát nem a szerzők lettek rosszabbak, hanem a feladatok csúsztak össze. Kiemelek egy mozzanatot. Ugye az alapkérdés a kontinuitás kérdése. Annak a dokumentumnak az volt a módszere, mert minden tudományos feladat megadásához kell valamilyen módszertani kiindulópontot választani. Annak az volt a módszertani kiindulópontja, hogy a multat a jelenből indította el, tehát azt mondta, hogy ma modellválság van, ha ennek a modellválságnak az okait nneg akarjuk érteni, akkor át kell tekinteni a történelmi múltunk tanulságait. Ha ez a kiindulópont, akkor ez, hogy úgy mondjam, predeterminálja a Rákosi rendszer értékelését, predeterminálja 56 értékelését. Egy bizonyos kiskaput nyit a reform és a Kádár korszak bizonyos pozitívumai számára és tulajdonképpen abban jelöli meg a Kádár korszak felfeslésének vagy bukásának az okát, hogy azokat a pozitív elemeket, amelyek benne voltak, nem tudta kibontan, ^9