MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1989
1989-01-11 795. öe. - 1989_VB 795/43
- 9 A termelő infrastruktúra állapota ma már a gazdaság hatékony működtetését és a kibontakozását is korlátozza. A 90-es évtizedre objektiv szükségszerűséggé vált az infrastruktúra felhalmozódott rekonstrukciójának megkezdése, és gyorsabb ütemű fejlesztése. A további tervező és gazdaságszervező munka feladatának kell tekinteni az általános infrastruktúra fejlesztési politika keretében a prioritások és a közgazdasági környezet oly módon való kialakíthatóságának vizsgálatát, amely egyúttal a világkiállítás megrendezésének nélkülözhetetlen infrastrukturális feltételeit is biztosithatja. Az Országos Tervhivatal a világkiállítással kapcsolatos - a minisztériumok által kidolgozandó - fővárosi és országos közlekedési, távközlési és idegenforgalmi beruházások, továbbá a kiállitási terület megépítése ráfordításainak és azok lehetséges forrásainak, valamint a világkiállítás gazdaságossági számításainak előzetes, nagyléptékű összefoglalását - a minisztériumokkal való koordinációban - a Tárcaközi Bizottság részére 1989. január 15-ig elvégzi. A Kormány döntésének megalapozásához a Tárcaközi Bizottság 1989 elején előterjesztést készit a Tervgazdasági Bizottság részére. A központi és a tanácsi költségvetés közötti tehermegosztás eldöntéséhez szükséges komplexen feltárni mindazokat a fejlesztési, fenntartási, működtetési feladatokat is, amelyek a világkiállítással kapcsolatosak, de nem a kiállitás területének közvetlen körzetében merülnek fel, hanem végrehajtásuk általában szükséges ahhoz, hogy a főváros - és az ország - megfelelő szinvonalon tudja fogadni és ellátni a kiállításra érkezőket /pl. kórházrekonstrukciós program gyorsitása, köztisztasági szolgálat fejlesztése stb./. A világkiállítás előkészítésének első lépései egybeestek a Bős-Nagymaros-i beruházás körüli vitákkal. Ennek hatására a két vállalkozás között sokan párhuzamot vontak, holott merőben más jellegű beruházásokról van szó. A világkiállítás nem egyetlen projektum, hanem különféle forrásokból megvalósuló, szerteágazó, alapvetően infrastrukturális és idegenforgalmi jellegű beruházások tömege, amelyeket a közös cél gerjeszt, tart össze és rentabilizál. A világkiállítás hasznának felismerésére Magyarországon is szervezett tájékoztatásra van szükség. Az első reagálások - csakúgy, mint Ausztriában - eddig a ráfordítások oldaláról közelitették meg a kérdést, figyelmen kivül hagyva a rendezvény számtalan előnyét, a gazdaságot élénkitő hatásait. Mindezt más világkiállítások pozitív példájának bemutatásával is alá lehet támasztani. Ha a világkiállítás megrendezésére döntés születik, akkor kívánatos, hogy az nemzeti üggyé váljék és a felkészülésbe minél több társadalmi szerv is bekapcsolódjék. 43
