MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1989

1989-02-01 796. öe. - 1989_VB 796/103

A budapesti pártaktíva tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) Hasonló gondolatokat fejtegetett Vitéz Hédi, a XI. kerületi pártbizottság tagja is. Mint mondotta, az események felgyorsulása következtében a párttagság nem csekély hányadában nagyfokú az elbizonytalanodás, helyenként a talajvesztés. „A tenniakarás megvan a párttagságban, a lehetséges és szükséges cselekvés iránya azonban nem világos. Kibontakoznak eddig nem látott folyamatok, •felbukkan egy sor új fogalom, amelyek tartalmát nem egyformán értelmezzük, s ezek nem is egyértelműek. Beszélünk demokratikus szocializmusról, szocialista pluralizmusról, piacgazdaságról, újabban már koalíciós kormányzásról is, ám mindenki mást ért ezeken. A hatalomgyakorlás megosztásának például legalább háromféle magyarázata hangzott el csupán a legutóbbi időben. Csak helyeselni tehet azt a szándékot, hogy a nyílt tanácskozásokon és másféle módon is tegyük nyilvánossá törekvéseinket. Ám ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy magunk között tisztázzuk saját álláspontunkat, nagyobb erőfeszítéseket tegyünk a közös gondolkodásra, mert enélkül a társadalom egészében tovább fokozódik a zavar." Egyértelmű programot! „Az alapszervezetek önállóságának — önmagában véve teljesen indokolt és helytálló — jelszava semmiképpen sem jelentheti azt, hogy rájuk bízzuk olyan kérdések eldöntését, amelyekben a párt központi vezetíi testületeinek tiszte .•iliúst foglalni — szögezte le Nagy Ferenc, a Közúti Gépgyártó Vállalat pártbizottságának titkára. — A párttagság néhány alapvető kérdésben egyértelmű útbaigazítást vár, s úgy vélem, joggal. Mihamarabb meg kell adni az elmúlt időszak értékelését, megállapítva a mulasztások okait és a tévedésekért viselt felelősséget is. Ugyancsak minél gyorsabban meg kell szabadulni a morális vétségek okozta erkölcsi tehertől, végig kell vinni ebben a tekintetben az öntisztulást. A gazdasági életben mielőbb törjünk ki a szűkített újratermelés bűvköréből. Szükségesnek tartom, hogy a pártnak legyenek — rövid és hoszszú távú — programjai az égető társadalmi, gazdasági problémák megoldására, s e programok legyenek egyértelműek, reálisak, pontosak és közérthetők. A kommunista párt 1945 és 1Ü48 között azért tudott nagy tömegeket megnyerni, mert képes volt ilyen programok elkészítésére,'' „Az Eötvös Loránd Tudományegyetem páftértekezlete arra a következtetésre jutott: a kialakuló versenyhelyzetben döntő fontosságú, hogy a pártnak versenyképes elvi, politikai platformja legyen — mondotta hozzászólásában Ficzere Lajos, az ELTE jogtudományi kara pártbizottságának titkára. — Ebben látjuk a fő feltételét annak, hogy a többek által említett elbizonytalanodás megszűnhessek. Az eddigi fejlődés hazai és nemzetközi tapasztalatai megítéléA résztvevők egy csoportja sünk szerint arról tanúskodnak, hogy a szocialista építés eddigi modellje nem tartható fent tovább, javítgatása helyett csak az átfogó minőségi megújítása vezethet eredményre. Ebben a szellemben kell kialakítanunk a további fejlődés szocialista stratégiáját, ennek alapján formálva viszonyunkat más politikai szerveződésekhez. A párt elvi-politikai platformja választ kell adjon arra, hogy miiyen a hatalom jellege, mit jelent a hatalomgyakorlás megosztása és a jogállamiságot, miként értelmezzük a többszektorú, a hatékony közösségi tulajdonformák dominanciáján alapuló piacgazdaság működését. Tartalmaznia kell a gazdaságpolitika prioritásait, a szocialista elkötelezettségű szellemi bázis fejlesztésének teendőit és nemzetközi orientációnkat is. Indokolt, hogy e platform leglényegesebb elemeit vitára bocsássuk a párttagság körében." Tormai Imre, a Hüngárocamion vezérigazgatója különösen fontosnak ítélte, hogy készüljön reális válságkezelő gazdasági program, amely azután testet ölthet a népgazdasági tervek előirányzataiban, a különböző kormányzati intézkedésekben. Felhívta a figyelmet arra, hogy a tőkés országokban is készülnek állami programok a gazdaság élénkítésére, a műszaki fejlődés előmozdítására, s ezek kezdeményezésében és kidolgozásában a kormányon levő pártok tevékeny részt vállalnak. „Nagyon fontos — emelte ki —. hogy különbséget tegyünk egyfelől a gazdasági reformfolyamat, másfelől a kényszer szülte lestrikciós intézkedések között. A gyakorlatban is, a közfelfogásban is a kettő gyakorta összekeveredik, ami működési zavarokat okoz, s táplálja a reformmal szemben érzett bizalmatlanságot. Szemléletes jele az összekeveredés okozta zavarnak például a személyi jövedelemadó teljesítmény-visszatartó hatása, vagy azok a pénzügyi megszorítások, amelyek olykor szinte megbénítják a természetes gazdasági folyamatokat." Szarvas László, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pártbizottságának titkára annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a társadalomtudományok az elmúlt években jóval több elméleti elemzést, értékelést produkáltak, mint amenynyit a politika mind ez idáig hasznosított belőlük. Sürgette ezért a mai életünkkel összefüggő elméleti problémák mielőbbi napirendre tűzését, megvitatását. Utalt arra is, hogy a párttagságban sokkal hamarabb megfogalmazódtak már azok a felismerések, amelyeket az alternatív szerveződések most felvetnek, ám a korábbi időszakban a vezetés ezekre nem fordított figyelmet, nem igényelte a párttagság véleményét. Ugyanakkor azt is nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a jelenlegi gyorsan változó helyzetben nem lehet valamennyi kérdésre pontos és minden tekintetben megalapozott válaszunk. Ezek csak fokozatosan alakulhatnak, ki, még hosszú ideig szükségképpen együtt kell , élnünk a bizonytalansággal. Jobb ezzel reálisan számot vetni, mint utólag esetleg nem igazolódó feltevéseket végleges igazságként kezelni, hiszen .a jelenlegi válsághelyzetbe éppen ilyenfajta biztosnak vélt koncepciók alapján jutottunk. A párt és a m u n kásosstá ly A tanácskozáson jelentős helyet kapott a párt osztály- és rétegpolitikája, s különböző társadalmi csoportokhoz fűződő viszonya. Jassó Mihály vitaindítójában utalt arra, hogy az immár elodázhatatlanná vált szerkezetváltás zömmel a nagyipari munkásságot érinti, mégpedig rövid távon sok tekintetben hátrányosan. Ez fölidézi azt a veszélyt, hogy a párt szembekerül eddigi bázisának legszilárdabb oszlopával, vagy legalábbis annak egy részével. Ezért döntő fontosságú, hogy a párt mielőbb megtalálja a munkásosztálynak azokat a rétegeit, amelyek közvetlenül érdekeltek a gazdasági reformfolyamat kibontakozásában, s rájuk támaszkodva nyerje meg ennek az ügynek a munkásság széles tömegeit. Ehhez minél hamarabb hozzá kell kezdeni, mert bár a szerkezetváltás még ki sem bontakozott igazán, az átgondolt politikai tevékenység hiányában a lassú lépések gyakorlata is eltávolítja a párttól a munkástömegeket. E kérdéshez kapcsolódva Kiss Józsefné, a Vörös Október Ruhagyár pártbizottságának titkára szorgalmazta a munkásosztály fogalmának a mai viszonyokhoz igazodó meghatározását. „Ez egyik feltétele annak — fejtette ki —, hogy a párt biztos alapokra építse a munkásosztályhoz fűződő viszonyát. Nagy jelentőségű kérdés ez, hiszen a munkásosztálynak lehet más pártja is, de a pártnak nincs más munkásosztálya. Az új viszonyok között a munkások ahhoz a politikai szervezethez fognak fordulni, amely nem okoz' számukra csalódást, s nem eleve eldöntött kérdés, hogy az biztosan a mi pártunk lesz. Ehhez erkölcsi tekintetben tiszta párt kell, s olyan gazdaság- és szociálpolitika, amely számol a dolgozók tchervise

1

^- és tűrőképességével. A mi gyárunk dolgozói elutasítják a sztrájkkal való fenyegetőzést, komolytalan dolognak Uil'tják, Jaogy. besziinlestók á munkát, amikor szombaton is túlóráznak, hogy a jól fizető tőkés exportrendeléseknek a gyár eleget tudjon tenni. De az nem azt jelenti, mintha nem kellene nagyon komolyan odafigyelni a munkások véleményére. Az eszemmel megértem, de a szívemmel nngyon nehezen tudom elfogadni, hogy mindig ugyanazok viseljék a terheket. S bizony torokszorító, ha egy munkásaszszony azt mondja: az életszínvonalat rontó intézkedések elvették tőle és társnőitől azokat az apró örömöket, amelyek azelőtt megszépítették az életű 'kefe" Ezzel sokban megegyező gondolatokat fejtegetett egy másik nagyüzem, a Tungsram Et. pártbizottságának titkára, Zentai Gábor is. Óvott attól, hogy a munkások tömegeinek az átalakulás forradalmi jelentőségű folyamatában csupán a barikádhoz téglát hordók szerepét szánjuk, mert akkor mindez nem lesz egyéb „az elitek forradalmánál". Hangsúlyozta, hogy o munkások „csendes többsége" wzm passzív, hanem türelmes. „Türelmesen veszi tudomásul, hogy elavult gépeken, nehéz munkafeltételek közepette kell végeznie munkáját. Türelmesen nézi azt is, ha hónapokig vitatkozunk másodrendű kérdéseken, miközben az ország sorsát meghatározó problémáknak nem jut elég figyelem. Türelmes ez a tömeg, de azt nem szereti, ha rövidnadrágos gyerekként kezelik. S kiváltképp érvényes ez a párttag munkásokra. Nyugodtan kijelenthetem : nem kerülhetett volna sor az országos pártértekezletre, nem kezdődött volna meg a párt megújulása, ha a párttagságnak ez a több százezres tömege nem igényelte volna a val tozást." Lepsényi István, az Ikarus műszaki igazgatója e kérdéssel összefüggésben a nagyüzemek gazdálkodási feltételeinek romlására hívta fel a figyelmet. Kételyét fejezte ki, vajon egy annak idején központilag kialakított ipari struktúrát lehetséges-e most úgy átalakítani, mégpedig radikálisan, hogy ennek véghezvitelét csak a vállalatokra bízzák. Utalt arra, hogy sok vállalatot nehéz helyzetbe hoz a szocialista országokba irányuló export feltételeinek megváltoztatása. Amíg a pártnak nincs konkrét távlatokat nyújtó gazdaságpolitikai programja — hangsúlyozta —, addig a párt politikai befolyása ebben a körben az életszínvonal rom!ú>:út meghaladó mértékben fog csökkenni. Heves vita alakult ki az aktívaülésen a szakszervezetek áremelés elleni tiltakozásának megítéléséről. Néhányan egyperces hozzászólásaikban javasolták, hogy a párt határozottan ítélje el a szakszervezetek fellépését és határolja el magát tőlük. Szabó Piroska és mások viszont szót emeltek az ellen, hogy a párt konfliktusba kerüljön az ország legnagyobb, több millió tagot számláló társadalmi szervezetével, s hangsúlyozták, hogy cs«?e a kölcsönös megértés talaján lehet az ilyen kérdéseket kezelni és megoldani. Az értelmiséghez fűződő viszony is szóba került a tanácskozáson. A vitaindító óvott attól, hogy az alternatív szerveződések létrejöttében „értelmiségi problémát" - lássunk, pusztán azért, mert ezek jobbára értelmiségi befolyásra keletkeztek, vagy tagjaikat főként e rétegből toborozzák. Öva intett az egyes nagyüzemekben újabban érzékelhető értelmiségellenesség eluralkodásától, attól, hogy ez állja útját a társadalmi összefogásnak. E gondolatkörhöz kapcsolódva Katona Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal pártbizottságának titkára annak a véleménynek adott hangot, hogy az értelmiség hangulata roszszabb, mint ahogy azt a bevezető előadás értékelte. „A korábbi értelmiségi politika — mondotta — abból a feltevésből indult ki, hogy hazánkban kialakult egy új értelmiség. Ezen az alapon azonban az ifjú értelmiségi generációkkal a párt nem tudott szót érteni. A legnagyobb problémát az okozta, hogy fokozatosan nőtt a távolság a szavak és a tényleges folyamatok között. Ennek következtében a párttag értelmiségiek, ha a párt politikáját igyekeztek képviselni, mind jobban szembekerültek pártonkívüli társaikkal. Majd a nyolcvanas évek közepén már inkább az utóbbiakkal kerültek közös platformra, s ők is elutasították a politikai gyakorlatot. Ma a feltételek mások, de tényleges változás még nem következelt be. Ehhez valójában nem EZ értelmiségnek az elosztásban való részesedését kellene növelni, hanem a politika alakításában való részvételének a lehetőségél." Szarvas László az ifjúsághoz fűződő viszony megjavítását ítélte a legsürgetőbbnek, mivel ebben a közegben a legkisebb a párt befolyása, a szocialista eszmék vonzereje. Utalt rá, hogy a felmérések szerint ez a korosztály ítéli meg a legkritikusabban a kormányzat, a politikai vezetés tevékenységét. Átgondolandónak mondotta a párt ifjúságpolitikáját. Hangsúlyozta, hogy a pártnak perspektívát és programot keld adnia az ifjú nemzedékek sajátos problémáinak (lakás, tanulás stb.) megoldására. Szólt erről a kérdésről Kádár Katalin, a Páva Ruhagyár alapszervezeti titkára is. Aggodalmát fejezte ki, amiért a párt soraiban nagyon kevesen találhatók a 20—30 év közöttiek generációjából. Ez azért is aggasztó, mert ha ez a tendencia nem fordul meg, 15-20 év múlva nem lesz megfelelő mód a vezetés felfrissítésére, az idősek leváltására. „A generációk egysége már most sem problémamentes — tette hozzá. — Ügyelnünk kell, nehogy a pártmunkások idősebb nemzedéke, amely most kimarad a vezető testületekből, kiszoruljon egyszersmind a politikai közéletből is. Dolgozzanak továbbra is szakértőként, tanácsadóként, legyenek ott meghívottként tanácskozásainkon, mert nem lenne szerencsés, ha Sízavuk sem esne latba amiatt, hogy már nincsenek pozícióban. Meggyőződésem, hogy a pártnak egyaránt szüksége van az idősek sok évtize- • des tapasztalataira, a középkorúak csclekvűkészség&re és a fiatalok egészséges türelmetlenségére," Munkahely és lakóterület Az aktívatanác,«kozás egyik meghatározó gondolata volt, hogy a pártszervezetek munkamódszereiben, politikai munkájuk gyakorlatában is lényeges változásokra van szükség. Bornemissza Sándor, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára e*zel kapcsolatban rámutatott, hogy a megközelítés módja a különböző területeken nem lehet azonos. Másként kell érvelni, mást kell kiemelni attól függően, hogy hol milyenek az adott viszonyok. Nem kevésbé fontos a rugalmas reagálás az új szituációkban. „Egy éve aligha hittem volna, hogy felkeres engem a kisgazdák nevében, angyalföldi szervezetük elnöke és koalíciót ajánl nekem — mondotta. — Most meg kell találni a módját az ilyenfajta párbeszédnek is. Szerintem sem kell félnünk a párbeszédtől — partnereink többsége bizonyosan fogékony az értelmes érvelésre. Az azonban elengedhetetlen, hogy világosan megfogalmazzuk céljainkat, s tisztán lássuk, hogy a politikai történések közül melyik vág egybe törekvéseinkkel és melyik nem. Az alapintézményeink elleni támadások bizonyosan ellen kétesek szándékainkkal, s védelmezőijükben számíthatunk az ott tevékenykedő emberekre, a munkásőrökre, országgyűlési képviselőkre, tanácstagokra is." Kiss László, a XXI. kerületi pártbizottság titkára rámutatott: noha most felmerül a hatalomgyakorlás megosztása, mint kormányon levő, a társadalmat vezető párt változatlanul felelősséget viselünk a nép előtt az ország sorsáért, s ezt senki másra nem háríthatjuk át. Figyelmeztetett a vezetők különleges felelősségére, s ebből kiindulva bírálta, hogy megnyilatkozásaik nemegyszer ellentmondanak egymásnak vagy önmaguk korábbi kijelentéseinek. Ezt a jelenséget az aktíva több más résztvevője is szóvá tette, mint a párttagság elbi~ zonytalanodásának egyik