MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-03-30 778. öe. - 1988_VB 778/39

Ehhez azonban - úgy vélték sokan - a KB határozat nem szabta meg elég kokrétan a tennivalókat. Ez a hiányérzet a későbbiekben mind szélesebb körben lábrakapott s a párthatározatok visszhangjának mondhatni állandó eleme lett. A hiányérzet kiterjedt a. várt személyi változásokra is. Több-kevesebb pontossággal ettől az időponttól számitható az a felfokozott várakozás, amellyel a közvélemény ezt a kérdést kisérte. Ezt követően kivétel nélkül minden fontos testületi ülés - elsősorban persze a KB-ülések - előtt megindultak a találgatások s mint utólag kiderült bármilyen meglepőnek látszott is egyik-másik személycsere, a közvéleményt nem érte váratlanul. Ide kivánkozik, hogy ebben az időszakban erősödött fel egyre jobban az igény a nagyobb nyilvánosság, a jobb tájékoztatás iránt. Nem vitatható, hogy ebben része volt a Szovjetunióban ekkor már kibontakozó folyamatoknak, de annak is, hogy az ismert nyugati hirforrások egy sor kérdésben gyorsabb és pontosabb információt nyújtottak - és tegyük hozzá: nyújtanak ma is - a hazaiakénál. Az 1986. novemberi KB-ülés hatása tehát részben kedvező és cselekvésre késztető volt, részben csalódást keltett. Az ezt követő decemberi állásfoglalás fogadtatása nem kapott kellő súlyt a politikai munkában. A pártszervezetek munkájában a novemberi határozat adaptálása foglalta el az első helyet, a szélesebb közvélemény - kiváltképp az Országgyűlés téli ülésszaka után - a növekvő gazdasági nehézségek felé fordult. Birálták az 1987. április l-ig szóló bérbefagyasztást és sokalták az előterjesztett 7 %-os árszinvonal növekedést - bár a bérbefagyasztás hatását némileg ellensúlyozta, hogy egyrészt ebben az időszakban nem történt hatósági áremelés, másrészt a vállalatok - már amelyek képesek voltak- igy vagy amúgy "kárpótolták" dolgozóikat a "kiesésért". 33