MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988
1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/213
3.13.2-3.13.3. A Palota-szigeti tisztító szennyvíziszapját jelenleg a Fót térségében kijelölt átmeneti deponálóba szállítják. Szükséges a szennyvíziszap nehézfémtartalmának vizsgálata az egészség védelme érdekében. A tervezett szennyvíztisztítók üzembehelyezése után naponta 2000-ben mintegy 900 m 3 , 2020-ban pedig 2100 m 3 szennyvíziszapot kell elhelyezni, illetőleg felhasználni. A keletkező szennyvíziszapot nehézfémtartalma miatt Vácduka—Váchartyán körzetében a végleges depóhelyen lehetséges elhelyezni. A mezőgazdasági hasznosítás előfeltétele az ipari technológiák fejlesztése, az üzemek előtisztítóinak megépítése, illetve korszerűsítése és az ott keletkező toxikus iszapok veszélyes hulladékként való ártalmatlanítása. A kommunális szennyvíztisztító iszapjának mezőgazdasági felhasználhatósága érdekében fel kell tárni azon üzemeket, amelyek kommunális szennyvizébe veszélyes hulladék kerül. Ezen üzemekben feltétlenül megoldandó a veszélyes hulladékoknak a kommunális szennyvíztől való elkülönítése. A szennyvíziszap lerakási lehetőségek és a tetemes szállítási költségek miatt gazdaságossági vizsgálatokat igényel, hogy esetlegesen a hulladékhasznosítómű megépítésével párhuzamosan a szennyvíziszap'is égetésre kerüljön. A vízművek és a szennyvíztisztítók külső védőterületét fásítani kell. A Budapest ivóvízvédelme szempontjából szükséges hidrogeológiai védőterületek az agglomerációban — Szentendrei és Csepel-sziget a környező településekkel együtt, valamint Ócsa, Alsónémedi térségében vannak. A főváros területén belül a Margitszigeten, és Öbuda—Újlak térségében találhatók. A vízgazdálkodással kapcsolatos problémák enyhítése érdekében intézkedések szükségesek a túlzott vízfogyasztás visszaszorítására, mind a kommunális fogyasztás, mind az ipari fogyasztás tekintetében (ipari vízkivétel, zárt vízforgalmi technológiák). A vízgazdálkodás ágazati jellegű részletes megoldásait a program megfelelő része tartalmazza. 3.13.3 A levegőminőségnek a gépjárműállomány gyarapodása miatti romlását a jelenleg nagymértékben szennyezett területeken a járműállomány korszerűsítésével, a tömegközlekedés fejlesztésével (metróhálózat kiépítése a felszíni közlekedés feltételeit javítja), bizonyos járműfajták forgalmának korlátozásával, a forgalom egyenletes, folyamatos biztosításával, az utak átvezetőképességeinek növelésével, a városon áthaladó forgalom elterelésével, a P+R rendszer továbbfejlesztésével, új parkolóhelyek kialakításával, a racionális parkolási rend kijelölésével, a sétálóutcahálózat fejlesztésével lehet némileg ellensúlyozni. A burkolt és burkolatlan utak arányának csökkentése és a szigorúbb, rendszeres úttisztítás a porszennyezést csökkenti. A lakásfűtések korszerűsítése csak részben ellensúlyozza majd összességében a dominánssá váló, növekvő gépkocsiforgalomból származó légszennyezés mértékét. A közlekedésből eredő NO kibocsátások növelésével kell számolni, amely elsősorban a négyütemű személygépkocsiszám-növekedésének következménye. A lakásfűtés korszerűsítése a főváros egészét érintően jelentős légszennyezés-csökkenést fog eredményezni. A korszerűtlen fűtésű lakások viszonylag magasabb száma 2005-ben a X., XII., XVI., XVIII. és XXII. kerületekben várható, ahol az ilyen fűtésű lakások aránya meghaladja a 15%-ot. Levegőtisztaság védelmi szempontból különösen a XII. kerületben kívánatos a lakossági fűtés korszerűsítés érdekében intézkedéseket hozni, mivel a kerület jelentős része kiemelten védett kategóriába tartozik. Budapesten az uralkodó szélirány nyugat-északnyugati. A város természetes átszellőzését elősegíti a budai oldal fűtés-korszerűsítésének folytatása, a légszennyező források kibocsátásának csökkentése, és a fő átszellőzési irányokban a zöldfelületek arányának növelése, figyelembevéve az átszellőzést gátló létesítményeket. Az új hidak és az MO-ás körgyűrű megépítése a főváros általános levegőtisztaságvédelmi helyzetét kedvezően befolyásolja. A fentiek a belváros levegőtisztaságának javításához is hozzájárulnak, egyúttal a kiemelten védett levegőtisztasági kategóriába tartozó Budai Tájvédelmi Körzetben és a természetvédelmi területeken is csökkentik a szennyezést. A LEVEGŐTISZTASÁG VÉDELME Az elmúlt évtizedekben a levegőszennyezés legfőbb forrása az ipari tevékenység és a lakossági fűtés volt. Jelenleg a főváros belső területeinek levegőminőségét a közlekedésből származó emisszió, a növekvő gépjárműforgalom, ezen belül a két- és négyütemű személygépkocsik aránya és a járűállomány kora határozza meg. A közlekedésben résztvevő gépjárművek számának növekedése általános, de elsősorban a IV., XXII., XXI., XX., III. XIV. kerületekben jelentősebb. A gépkocsi forgalom az autópályák bevezető szakaszain és az M0 körgyűrű mentén az uj hidakkal kapcsolatos főútvonalakon, elsősorban a VIII., IX., XI., XX., XXI., XXII. kerületekben fog további jelentős légszennyezést okozni. A nagyforgalmú utakon és csomópontokon szennyezett gócok alakulhatnak ki, amelyeken a szennyező anyagok koncentrációja, kedvezőtlen légköri hígulási viszonyok esetén a higiénés határértéket meghaladhatja. 2&3 Az ipar jelenleg folyó szerkezeti átalakításának következtében a magasabb műszaki kultúrát igénylő ágazatok kapnak szerepet. E változások következtében az ipar légszennyezőanyag-kibocsátása várhatóan csökken (iparkitelepítések, helyhezkötött légszennyező forrásoknál tervezett intézkedések). A budapesti hőerőművek gázturbinás kapacitásának fejlesztése várható. A gázkazánok a lakossági széndioxid szennyezőanyag kibocsátásokat csökkentik, ugyanakkor az erőművek nitrogénoxid emissziója növekszik. A levegőtisztaságvédelmi szempontból „védett II." területi kategóriába sorolt területeken levő üzemek az ipar fő szennyező forrásai (nagytétényi, rákospalotai, cinkotai, lőrinci, soroksári, csepeli, kelenföldi iparterületek). A legjelentősebb ipari légszennyezők kéndioxid vonatkozásában a IX., X., XX. kerületekben, szénmonoxid szempontjából pedig a IX., XX., XXI. kerületekben találhatók. A légszennyezések csökkentésének további technológiai és egyéb lehetőségeit fel kell tárni és szükség esetén konkrétan meg kell állapítani a szükséges védőterületi határokat. A kijelölt levegőminőség szabályozási területek kéndioxidra és nitrogénoxidra vonatkoznak. (1.13-1-2.ábrák) 231