MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/93

3.0 A RENDEZÉSI PROGRAM TERVEZETE 3. 0 A rendezési program főbb elemei A rendezési program kialakításának szemléletét alapvetően határozza meg a társadalmi-gazdasági környezet, annak belső problémái, lehetőségei és korlátjai, a továbbfejlesztés irányai. Az MSZMP Központi Bizottságának 1987. VII. 2.-i állásfoglalása „a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról" értelmében az országunk előtt álló legfontosabb cél, további kiegyensúlyozott fejlődésünk alapkövetelménye a népgazdaság teljesítményének fokozása. Ennek érdekében a jelenlegi helyzetben szükség van olyan stabilizációs szakaszra, amelyben meg kell teremteni a termelés és felhasználás összhangját, a racionális gazdálkodás követelményeit. Ezt követően válik lehetségessé egy hosszabb távú kibontakozási szakasz, amely felgyorsítjai az intenzív fejlődéshez, a világgazdasági folyamatokhoz történő igazodást, a hatékonyság javítását. Az említett állásfoglalásban összefoglalt célkitűzések és követelmények szükségszerűen kihatással vannak Budapest Általános Rendezési Tervére, a tervet megalapozó programjavaslat kidolgozására. Ennek az összefüggés-rendszernek főbb elemei a következők: — A szocialista demokrácia továbbfejlesztése, a politikai intézményrendszer működésének korszerűsítése segíti azt az átalakulási folyamatot, amelyben növekszik az egyének szerepe a társadalmi cselekvésekben, nő a kollektívák önállósága, kialakulnak az önkormányzati funkciók a munkahelyeken és a lakóhelyeken. Ez a folyamat együtt jár a közösségi érdekekkel összehangolt lakossági érdekek felértékelődésével és a rendezési programban ezek minél teljesebbkörű figyelembevételével. — A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése, a gazdálkodó egységek önállóságának szükséges növelése azt a köteíezettséget is magában hordozza, hogy a főváros területszerkezetének és területfelhasználásának fejlesztésénél a gazdálkodó szervek mozgástere területi értelemben is növekedjék, tehát a területrendezés a maga lehetőségeivel és eszközeivel támogassa a gazdasági, politikai célok megvalósulását. — A közigazgatás korszerűsítésének folyamata, a döntési hatáskörök decentralizálása tágabb lehetőséget nyújt a lakossági kezdeményezések, a települési csoportérdekek kibontakozásához. Ennek érvényre juttatása „nyitottabb" városrendezési terveket, illetve tervezést igényel, hogy a ma még számottevő bizonytalansági tényezővel prognosztizálható gazdaságfejlesztési érdekek és lakossági igények, a konkrétan felmerülő városépítési akciók követelményeit a korábbiaknál rugalmasabban lehessen érvényre juttatni. — Az előttünk álló hosszútávu időszakban a fejlesztési célú pénzeszközök racionális felhasználása a korábbiaknál sokkal fokozottabb mértékben szükséges, ezért a város fejlesztésének területi lehetőségeit sokkal inkább flexibilisen, az alternatívák reális lehetőségeit figyelembe véve kell biztosítani. 3.0 Mindezek érdekében analitikus típusú városrendezési tervet, illetve azt megalapozó programjavaslatot dolgoztunk ki. Ennek lényege, hogy nagyobb hangsúlyt kapott a vizsgálati szakasz, tehát a tényleges helyzet dinamikus, időbe helyezett elemzése. Ebből rajzolódik ki a várható fejlődés iénya és főbb kerete, a jelenlegi és a jövőben várható társadalmi, gazdasági helyzet konkrét térségre vonatkoztatott alakulása. A jövőbeni fejlődés számára a programjavaslat a területfelhasználási elemek tervezésénél a kínálati oldalt helyezi előtérbe. Ehhez kapcsolódik, hogy a programban elsősorban a viszonylag biztosnak tekinthető elemek szerepelnek és a későbbiekben felmerülő, vagy pontosítható igényeket a „permanens tervezés" fokozatos megvalósításával célszerű kielégíteni. Ezáltal a terv időállósága feltehetően növekedni fog. A budapesti agglomeráció 1986 év első felében jóváhagyott regionális rendezési terve a főváros és az agglomerációs térség kapcsolatait részleteiben feltárta. Ez adta a lehetőséget ahhoz, hogy az általános rendezési terv, illetve ennek programjavaslata Budapest térségére az agglomerációs összefüggések ismeretében és azok figyelembevételével készüljön. TERÜLETFELHASZNÁLÁS ÉS TERÜLETSZERKEZET Budapest fejlesztésének területi súlypontját fokozatosan úgy szükséges módosítani, hogy a központi fekvésű városrészekben felhalmozódott elmaradások ütemesen felszámolhatók legyenek. Ez egyben az intenzív típusú területrendezésre való áttérés követelményét jelenti. Budapest területszerkezetének rendezési koncepcióját a különböző fokozatú központok — elsősorban a főközpont és városrészközpontok — és az intézményhálózat egymással összhangban fejlesztendő térbeli rendszere adja, melynek szervezője a közlekedési hálózat és annak főbb csomópontjai. Ez a területszerkezeti rendszer lehetőséget ad a városi funkciók decentralizált szervezésére és a várhatóan bekövetkező konkrét fejlesztések széles körű területi alternatíváira is. A lakóterületek fejlesztésénél meghatározó szempont volt olyan területi feltételek kialakítása, hogy a területfelhasználás is segítse a mennyiségi lakáshiány megszüntetésének és ezzel párhuzamosan a lakásviszonyok fejlesztésének megvalósítását. A lakóterületeket csak mérsékelten indokolt bővíteni, és ez is főként a hosszútávú időszak első felében szükséges. Fontos célkitűzés volt a meglevő lakóterületek tartalékainak kihasználása, a lakássűrűség reális mértékben történő növelése. Ezzel párhuzamosan valósulhat meg a központi fekvésű településrészek, illetve városrészek szükséges mértékű folyamatos rehabilitációs korszerűsítése. A Budapest korábban kijelölt iparterületeket nem szükséges növelni, de a további betelepítés érdekében a tényleges ipari és raktározási igényektől függő ütemezésben a műszaki infrastruktúrát ki kell építeni. A fővárosból kitelepülő, elsősorban környezetkímélő gazdasági tevékenység (háttéripar és raktározás) részére az agglomerációs övezetben az iparterületek — a regionális rendezési terv értelmében —jelentősen növelhetőek. A települési környezet minőségének javítása érdekében a meglevő zöldfelületeket egységes rendszer keretében szükséges növelni, részben az erdőterületek bővítésével, részben a közhasználatú és más zöldfelületek mennyiségi és minőségi fejlesztésével. A lakóterületi zöldterületek bővítését az adott településrészek jellegéhez és tényleges 73