MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988
1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/73
2.ti.3 Az elmúlt időszakban a szükséges vízrendezési munkálatok elsősorban a tömeges lakásépítésekkel összefüggő területekre összpontosultak. Ugyancsak kiemelt feladat volt a leggyakrabban kiöntést okozó Rákos- és Szilas-patak medrének kiépítése. A felszíni vizek befogadóinak vízminősége A Duna a főváros feletti szakaszon kismértékben szennyezett. A vízminőségi mutatók közül a szervesanyag és az ezzel összefüggő nitrogén tartalmú ionok, a biológiai állapot, időnként a fenol- és olajtartalom haladta meg az l.o. vízminőség határértékét. A nitráttartalom a hetvenes években emelkedett, az utóbbi néhány évben stagnált. A fenol és olajtartalom átlagértékei — az energia hordozók arányának változása függvényében — kismértékben ingadoztak. A fővárosi Duna-szakaszt naponta közel 5001 szervesanyag, 180t lebegőanyag, 20 t ammónium-ion, 3 t ANA detergens, 440 kg fenol terheli. Az elkeverés a bevezetéstől 50 km-re történik meg, sőt a parti bevezetések hatása — kedvezőtlen elkeveredés miatt — még hosszabb távon is kimutatható. A Duna vízminőségét a parti bevezetések erősen rontják. A kissé szennyezett víz mezőgazdasági célra közvetlenül, kommunális és ipari célra megfelelő kezelés után hasznosítható. Főleg téli kisvízi időszakban kritikus a vízminőségi állapot. A parti szűrésű kutatknál emelkedik a nitrát és ammónium tartalom. Bakteriológiai szempontból a Főváros térségében a víz III. osztályú szennyezettségű, fürdésre alkalmatlan. A Ráckevei (Soroksári) Duna minőségét a Duna tápvize, és különösen az alsó szakaszon az időszakosan fellépő biológiai túlprodukció határozza meg. A szennyezések döntő többsége a Kvassay-zsilip — Szigetszentmiklós közötti szakaszon éri el a Dunát. Legjelentősebb a Dél-pesti szennyvíztisztítótelep hatása. A jelentős mennyiségű szerves anyag és ammónium-ion — különösen hirtelen felmelegedés esetén —, az oldott oxigén tartalmat a kritikus érték alá csökkenti. A fővárosi szakasz kémiai szempontból „kissé szennyezett". A Ráckevei (Soroksári) Duna nitráttartalma a 70-es években nőtt, a 80-as években stagnált. Kismértékben csökkent az utóbbi években a fenol- és az olajtartalom. Bakteriológiai szempontból a legfelső szakasz a Duna vízminőség változásait követi. Az 52—40 folyamkilométerek között érik a Dunát a legjelentősebb szennyezések, melyek hetására bakteriálisán „erősen szennyezett" IV. o., középső szakasza „szennyezett" III. o., alsó szakaszára a bakteriális szennyezettség csökkenése jellemző, télen általában tiszta, nyáron „kissé szennyezett" II. osztályú. A fővárosi kisvízfolyások minősége kedvezőtlenebb. Befogadói a vízgyűjtőterületükön lévő — nem kellő mértékben, vagy egyáltalában nem tisztított — főváros környéki települések és több jelentős ipari üzem szennyvizének. A főváros lakott területein folynak át, többnyire nyíltfelszínű csatornaként. A főváros területén, főleg az engedély nélküli csatornabekötések a jelentős szennyező tényezők, valamint az illegális szemétlerakások. A felszíni vízrendezési (15. sz.) tervlapon a főváros vízfolyásain kívül feltüntettünk olyan területlehatárolásokat, melyek a területfelhasználási (1. sz.) tervlapon is szerepelnek, de jellegüknél fogva a vízrendezéshez szorosan kapcsolódnak. Ilyenek — a hidrogeológiai védőövezetek — a mélyterületek, — a csúszásveszélyes területek, — a források, végül — a barlangok. 52 Ezeken a területeken tilos a szenny vízszikkasztás, és mint minden építési tevékenységet, a vízrendezési munkákat is különös körültekintéssel kell elvégezni. HIDROGEOLÓGIAI VÉDŐÖVEZETEK A védőövezeteken belül cél a főváros hév- és gyógyvizeinek védelme, ezért tilos a szennyvizek szikkasztása és minden szennyezéssel járó tevékenység. A védőövezetek kerületenként: II. Rókus-hegy Szemlő-hegy Ferenc-hegy József-hegy Il-lll. Mátyás-hegy I—XI. Gellért-hegy XI. Kis-Gellért-hegy Keserűvíz telepek XI—XII. Sas-hegy XII. Martinovics-hegy Ezen kívül tilos a szennyvíz szikkasztása a XXII. Budafoki pincerendszer fölötti lakóterületeken. A Lukács fürdő forráscsoportjának védelme érdekében jelenleg folyamatban van egy szikkasztás, csatornázottság szempontjából történő vizsgálat, mely a Frankéi Leó úttól ÉNy-ra aRózsadomb, Szemlő—Rókus—Ferenc—József— Mátyás-hegy Csatárka mintegy 5 km 2-nyi területét érinti. MÉLYTERÜLETEK Mélyterületnek minősülnek a főváros azon mélyfekvésű, lefolyástalan területei, melyeknél a szenny- és csapadékvíz elvezetés megoldatlan, illetve ahol az elvezetés csak részleges. A mélyterületek nagyobb része magas vízállású terület, s mint ilyen problémát jelentenek építési, mezőgazdasági és nem utolsó sorban környezetvédelmi szempontból. E területeken a szennyvíz elhelyezés megnyugtató módon való megoldása elsőrendű feladat. Ilyen szempontból kiemelendők a mélyterületek közül azok, melyek a vízbázisok hidrogeológiai védőterületét érintik, vagy azok közelében vannak. A mélyterületek a domborzati viszonyok és a csatornázottság függvényeként a főváros peremkerületeiben találhatók. Igy az Aranyhegyi- és a Rákos-pataktól északra, valamint a Budaörs- és Rákoskeresztúrt összekötő vonaltól délre helyezkednek el. Az utóbbi 20 év nagyarányú építkezései - elsősorban a lakótelepek létesítése és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra fejlesztései — ez időszakban 15 mélyterület részben, vagy teljes mértékben való megszűnését eredményezték. Igy a jelenleg nyilvántartott mélyterületek száma 42. Ebből Budán 12, Pesten 30 található.
