MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988
1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/71
2.11.2 CSATORNÁZOTTSÁG ARÁNYA KERÜLETENKÉNT 2.11-5 táblázat KERÜLET CSATORNÁZOTT LAKÁSOK ARÁNYA (%) I. 100,00 II. 90,7 III. 84,8 IV. 93,0 V. 100,0 VI. 100,0 VII. 100,0 VIII. 100,0 IX. 99,7 X. 98,6 XI. 97,9 XII. 94,7 XIII. 99,6 XIV. 97,4 XV. 69,1 XVI. 27,4 XVII. 42,0 XVIII. 40,0 XIX. 40,0 XX. 53,1 XXI. 65,1 XXII. 48,3 (1984. évi állapot) 83,7% A budapesti átlagos csatornázottság — lakásra vetítve — 83,7%. A csatornázott és csatornázandó városrészek aránya kedvezőtlen. A csatornahálózat állapota A közcsatornahálózat teljes hossza 1985-ben 3033 km volt, ennek 87%-a egyesített, 7%-a elválasztott rendszerű szennyvíz-, 6%-a csapadékcsatorna. A TÖRZSCSATORNÁK EPITESI IDO SZERINTI MEGOSZLÁSA 2.11-6 táblázat ÉPÍTÉSI IDŐ km % 1895 előtt épült 232 10,5 1896-1910 között épült 178 8,0 1911-1926 között épült 66 3,0 1927-1945 között épült 501 22,6 1946-1960 között épült 250 11,3 1961-1983 között épült 867 39,0 1983-1985 között épült 124 5,6 ÖSSZESEN 2.218 100,0 Megoszlása az építési anyag szerint: % románcement-beton , 10,3 bauxticement-beton 1,7 pcrihr'^ement-beton 77,0 kó'-tcg'a 10,3 műanyag 0,7 50 Legkevesebb probléma a tégla- és vegyesfalazatú csatornákkal van, amelyek általában a nagyméretű főgyűjtők. Gondot okoznak a románcement-beton, bauxticement-beton csatornák, amelyek életkora 60—70 év fölötti. 1985 végén a nullára leíródott közcsatornahálózat hossza 775 km, a teljes hossz 25,6%-a. A csatornák rekonstrukció szükséglete az üzembiztos életkor és építési anyagok szerint mintegy 280 km. Szivattyútelepek és állomások A Duna mellett a főgyűjtők végpontjain helyezkednek el a szivattyútelepek. A csatornahálózaton összegyülekező szenny- és csapadékvizek továbbítását, illetve a befogadóba való juttatását szivattyútelepek és szennyvíztisztítótelepek végzik. A csatornahálózatban több mint 100 átemelőállomás működik. A beépített névleges szivattyú-kapacitás 105,7 m 3 /s. A szivattyútelepek vizsgálataként megállapítható, hogy a közvetlenül Dunára dolgozó szivattyútelepek mértékadó Duna árvízszint és mértékadó zápor esetén nem rendelkeznek tartalék szivattyú kapacitással. Mértékadó terhelése esetén szennyvíz átemelésre a Békásmegyeri, Kelenföldi, Albertfalvai és Hárosi szivattyútelepek kapacitása kielégítő, a többi az igényeket nem elégíti ki, ennek hatása a csatornahálózatra kedvezőtlen. Szennyvíztisztítás A Fővárosi Csatornázási Művek kezelésében két jelentős szennyvíztisztító telep üzemel. Dél-pesti szennyvíztisztító telep Vízgyűjtő területe a XVIII., XIX. és a XX. kerület. A csatornázott terület nagyrésze elsősorban a XIX. és a XX. kerületben egyesített rendszerű, míg a külső részek a XVIII. és a XX. kerületben elválasztott csatornázási rendszerrel épültek ki. A csapadékvizek befogadója a Sósmocsárárok és a Gyáli patak vízrendszere, illetve a Ráckevei Dunaág. A szennyvíztisztító telep első ütemben 30 ezer m 3 /nap kapacitásra épült ki. Az elmúlt években kapacitását 72 ezer m 3 /nap teljesítményre bővítették. Észak-budapesti szennyvíztisztító telep Az első ütem 140 ezer m 3 /nap teljesítménnyel már elkészült, 1985-ben befejeződött a biológiai tisztítás próbaüzemeltetése. A telepre érkező szennyvízmennyiség átlagosan 110 ezer m 3 /nap. Jelenleg az újpesti szennyvizeket fogadja. Szennyvíziszap és iszapjellegű hulladék Budapesten 1985-ben 200 ezer m 3 iszap jellegű anyag keletkezett. A csatorna-üzemből háromféle iszapjellegű hulladék származik: rácsszemét, csatornaiszap, szennyvíziszap. A szervetlen anyagok deponálása, elhelyezése és az ehhez szükséges helyek kijelölése megoldatlan. Eddig az iszapot a csepeli lerakóra szállították, amely megtelt, ezért új lerakóhelyet kell kijelölni. A szennyvíziszapot tisztítótelepi kezelés után a mezőgazdaságban lehet felhasználni. Az iszap mezőgazdasági elhelyezése azonban a keletkezett teljes mennyiségre nem megoldott, amelynek oka elsősorban a szennyvíziszap nehézfém tartalma. A Dél-pesti szennyvíztisztító-telepen keletkezett napi iszapmennyiség 400 m 3 folyékony rothasztott anyag.
