MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/50

A laza, városias lakóterületeket elsősorban a budai hegyvidék villanegyedei és társasházas területei alkotják. Ezek a lakóterületek a főváros legmagasabb lakóértékű területei. Ezeken a területeken az újabb építkezések helyenként vitatható építészeti értékű, a 30-as, 40-es években kialakult állapothoz képest zsúfolt beépítést eredményeztek. Az ésszerű, a társadalmi igényeket tükröző városfejlesztés, amely a minőségi lakásépítést kívánja elősegíteni, a laza, városias lakóterületek fejlesztését szorgalmazza. A peremkerületekre a családiházas beépítésű lakóterületek a jellemzőek. Családiházas területek alkotják Budapest lakóterületének legnagyobb kiterjeddésű részét. Ezek a területek főként földszintes épületeikkel, kis beépítési intezitásukkal (10—15 lakás/ha), valamint jelentős számú üres, még be nem épített telkükkel jelentős területi tartalékot nyújtanak a magánépítkezések számára. Megfigyelhető, hogy a városi alapellátással rendelkező, vagy kedvező természeti környezetben lévő cteládiházas területek intenzív fejlődése megindult. A ma épülő családiházak — kihasználva az új építési szabályzat adta magasabb beépítési lehetőségeket — több családnak, vagy generációnak tudnak otthont nyújtani. Szaporodnak a tetőteret is kihasználó családiházak. A lakások állapotát jellemző adatokat vizsgálva megállapítható, hogy azok minősége a belső városrészek nagy hányadában súlyosan kifogásolható. Hangsúlyozottan vonatkozik ez a megállapítás az iparral vegyes, úgynevezett „átmeneti övezetre". A kritikus elemek a pesti belső városrészekben, az iparral vegyes átmeneti területeken és a családiházas területek korszerűtlen, régi részein jelentkeznek. E területeken a lakásállomány jelentős része szoba-konyhás és fürdőszoba nélküli. A városközponttól a külső kerületek felé haladva a helyzet súlyosbodik, a főváros összes egyszobás lakásának a fele itt található, míg a fürdőszobás lakásoknak csupán a 16%-a. A legjobb állapotú és felszereltségű lakások zöme a társasházas beépítésű területeken és a lakótelepeken található. Ezeket a területeket a magasfokú — gyakorlatilag teljesnek mondható — komfort és az általában kedvező műszaki állapot jellemzi. A tömör, városias lakóterületek nagykörúton kívüli területegységei mind szobaszám, mind komfort tekintetében kedvezőtlenebb képet mutatnak, mint a belső pesti városmag lakóterületei. A különböző intenzitású lakóterületek egymáshoz viszonyított arányának alakulását az elmúlt időszak az intenzív, lakótelepszerű, tömör városias beépítésű területek gyors növekedése jellemezte. Ezek üres, illetve korábban mezőgazdasági hasznosítású területek és avult családiházas területek felhasználásával épültek. A laza beépítésű területek kismértékű növekedése ellenére arányuk az össz-lakóterületen belül csökkent. A családiházas területek kiterjedése jelentős mértékben nőtt. A rosszul hasznosítható mezőgazdasági területek parcellázása és a zártkerti területek fokozatos átminősítése növelte e kategória területi arányát. Az elmúlt évtizedekben a lakóépületek felújítása és korszerűsítése nem tudott lépést tartani az elhasználódás és az avulás folyamatával. A belső városrészek épületállománya mind használati értékben, mind műszaki állapotában tovább romlott. Állagromlás figyelhető meg a peremkerületek egyes családiházas részein is. Itt a magánerőből végzendő korszerűsítést sok helyen az infrastrukturális hiányosságok és környezeti ártalmak akadályozzák. 2.3.2-2.4 2.4 INTÉZMÉNYTERÜLETEK, INTÉZMÉNYELLÁTAS Az intézményhálózat a szociális infrastruktúra létesítményeinek összesége a lakás állományon kívül, amely egy közigazgatásilag körülhatárolható területen lehetővé teszi az ott élő, ill. tartózkodó emberek anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését Az intézményhálózat egyúttal elengedhetetlen feltétele az anyagi termelésnek is. A közösségi és közellátási intézmények funkciójuk és működésük jellege alapján — a következőképpen csoportosíthatóak: — államhatalmi és államigazgatási szervek, társadalmi szervezetek intézményei; — oktatási, művelődési és kulturális intézmények; — kereskedelmi,szolgáltatási, vendéglátóipari és idegenforgalmi intézmények: — egészségügyi intézmények; — sport, üdülés-pihenés igényeit szolgáló intézmények; — egyéb intézmények, létesítmények (templom, temető, stb.). Az intézmények az ellátott terület és az igénybevétel gyakorisága alapján differenciálódnak. Működésük jellege és az általuk gyakorolt vonzó hatás területi kiterjedése alapján lehetnek; — alapellátó — középfokú — felsőfokú — országos és nemzetközi jelentőségű intézmények Az alapellátás szükséges szintje az életszínvonal, illetve az ennek nyomán változó lakossági igényszint alapján időben változik. Az alapellátás szintjét alapvetően a lakossági igények befolyásolják, ezeket az igényeket viszont a népesség jövedelme életmódja

/ iskolázottsága stb. határozza meg, illetve jelentős mértékben differenciálja. Az alapfokú ellátást azon intézmények köre képezi, amelyek a lakosság elsődleges, s egyben a legközvetlenebb kiszolgálását teszik lehetővé, úgy mint; — általános politikai, igazgatási és közbiztonsági intézmények (rendőrség, körzeti megb. — ügyvédi munkaközösség) — pénzügyi intézmények, mint — Biztosítók Kirendeltsége, OTP-fiók, Totó-Lottó kirendeltség — hírközlés intézménye, postafiók — egészségügyi és szociális intézmények, mint anya és csecsemővédő állomás, gyermekorvosi rendelő, járóbeteg ellátás orvosi körzete, fogorvosi rendelő, gyógyszertár, öregek napközi otthona — oktatási, közművelődési intézmények, mint bölcsőde, óvoda, általános iskola, felnőtt és gyermek könyvtár, klubterem, filmszínház, sportpályák, többcélú sportterem, tanuszoda — kereskedelmi és vendéglátó intézmények, úgy mint a napicikkeket árusító üzletek, ABC áruházak, eszpresszó, cukrászda, bisztró, büfé, falatozó — szolgáltató intézmények, mint fodrász, fényképész, cipész, Gelka, javító - tisztító szolgáltatás, szabóság — egyéb alapfokú intézmények, mint a kultikus - vallási létesítmények, temetők Az alapfokú intézmények hálózata lakókörzeten belüli funkciókat lát el. A budapesti általános rendezési terv az alapellátás intézményeit nem vizsgálta egyedileg, ez a készülő kerületi általános rendezési terveknek a feladata. Általánosságban összefoglalható hogy a főváros alapellátó intézményrendszere kiegyensúlyozottan fejlődött. A közelmúltban épített lakónegyedeinkben az alapellátás az 50 29