MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/45

2.1.2 delmi jellegű) központok is kialakulnak. Az övezet lakóterületei három alaptípusból tevődnek össze: az egyik a régi munkáskolóniák, a másik a családiházas külvárosok, a harmadik az új beépítésű lakótelepek típusa. A második lakóhelyöv, mint övezet, csak a pesti oldalon követhető nyomon, és annak déli részén Budapest régi területén kívül, a mai XIX. kerület határos részén (Wekerle-telep) alakult ki. A budai oldalon a Hegyvidék lakóövezete tulajdonképpen a második lakóhelyöv speciális formája, tipikus villa- és társasházas negyed, a terület természeti adottságai ilyen területfelhasználást tettek lehetővé. Egyes területeken (pl. Öbuda, Kelenföld) nagy lakótelepek épültek. — Az eddigiekben leírt három „övezetet," tehát a belső városrészeket, gyűrűszerűén a negyedik övezet fogja körbe. A budai oldalon azonban ez az övezet helyenként, még a főváros közigazgatási határain is túlnyúlik, aminek sok vonatkozásban (pl: közlekedés, közműellátás stb.)van különös jelentősége (Budaörs, Budakeszi). Ebbe az övezetbe tartozó, egymástól jelentős mértékben különböző részegységek alapvetően négy típusba sorolhatók: — Városias típusú, iparral és foglalkoztató-központi funkcióval rendelkező elővárosok (pl. Újpest,Budafok stb.) — Egyoldalú lakófunkciós — jórészt korai kialakulású — szuburbán alvóvárosok (pl. Sashalom, Rákosliget). — Átmeneti típusú — ún. szemiurbán — eredetileg jórészt üdülőhely-jellegű települések, településrészek (pl. Mátyásföld, Budatétény). — Falusias típusú peremközségek mezőgazdasági, őstermelő hagyományokkal (pl. Cinkota, Nagytétény). Az 1971. évi ÁRT jóváhagyása óta eltelt több mint másfél évtized alatt jelentős változások jöttek létre a főváros területén. Általában megállapítható, hogy a fejlesztések tervszerűen mentek végbe, — különös tekintettel az ÁRT részét képező övezeti tervre, — de éppen ennek a tervnek, a különböző érdekek érvényre juttatása érdekében történt módosításai miatt eltérések is tapasztalhatók. E változások a városképek jelentős változásaival, a lakóterületek kiterjedése és beépítése intenzitása növekedésével, új nagylehetőségű (országos, sőt nemzetközi) intézmények létrejöttével, a közlekedési- és közműlétesítmények bővülésével jellemezhetők (bár nem a szükséges mértékben). A nagy mennyiségű lakásépítés az utóbbi néhány évtized alatt jelentősen megváltoztatta a beépítettség jellegét, mértékét a fővárosban. Egyes belső városrészek átépítése alapvetően változtatta meg azok további arculatát (Újlipótváros, Józsefváros). Megindult más belső városrészek rehabilitációs átépítése (Erzsébet-, Ferencváros) Az összefügő, magas beépítésű lakóterületek kiterjedése megnövekedett. Elsősorban kelet felé, a bal parton Káposztásmegyerig, a jobb parton Békásmegyerig terjed az a széles, nagyvárosias beépítés. De ilyen jellegű beépítést találunk Budán a Lágymányostól csaknem Budaörsig, a pesti oldalon kelet felé Zuglón át egészen Rákosszentmihályig, dél felé Pestlőrincig. Átépültek a központi területeket övező alacsony beépítésű külvárosias negyedek és egyes külső kerületek központjai. Csaknem minden kerületben, Kőbányán, Pesterzsébeten, Csepelen és másutt is nagyobb összefüggő területet foglalnak el az új városias beépítésű központok, lakóterületek. Az épületek átlagos magassága sok helyen meghaladta a város régi központjának magasságát. Ily módon Budapest morfológiai alkata megváltozott, léptéke megnövekedett. A területfelhasználás egyéb kategóriában létrejött változásokat és következményeit szakági fejezeteinkben ismertetjük. 22 A főváros - 1986 december végi állapotot tükröző - területfelhasználását, az egyes kategóriák helyét, kiterjedését és intenzitását, a főbb szerkezeti elemeit, közlekedésiés közműlétesítményeit, a legfőbb környezeti ártalmakkal sújtott területeket stb. a 01. SZÁMÚ tervlapon mutatjuk be. L6