MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-06-08 783. öe. - 1988_VB 783/14

- 7 ­Kurucz Imre: Nagyon tartalomgazdagnak tartom ezt a szűk három oldalt, és tényleg több, mint tájékoztató. Igaz az, hogy a párttagság eddig még fegyelmezetten fizeti a tagdíját. Rendezi. Más dolog, hogy a problémák már korábban a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések során is felmerültek. Ezek érlelődnek most már egy jó esztendeje. Ahogyan az áldozatvállalás mértéke nő, a párttagság egyre jelentősebb részénél a tagdíjfizetési ambíciók a jelenlegi mércéhez viszonyítottan egyre csökkennek. Egyre több a kritika, a méltatlankodás, a nyíltság igénye. Már tavaly is szóltunk ezekről a problémákról és örülök, hogy ismét itt van Bagota et. és részt vesz a vitában. Rendezni kell a pártköltségvetéssel kapcsolatos kérdéseket állami vonalon is annak alapján, hogy mit bír el szocialista erkölcsünk, etikánk alapján a párt demokráciája. Van néhány dolog, amit leginkább lehet védeni, pl.: az oktatást, mint a tanügy, az össznépi kultúra részét. Legyenek megfelelő érvek, hogy védeni tudjuk azt, amit védeni kell. Ez az egyik dolog. Meg kell azt is mérni, hogy dotálás nélkül a párt önfenntartó ereje a tagdíjból meddig terjed. Hogyha ez nagyon szűk, akkor ismét felmerül, hogy gazdálkodni kell. Nem elosztani csak, hanem gaz­dálkodni. Vállalkozni, befektetni. Nem szégyen munkával, vállal­kozással pénzt keresni, szocialista viszonyok között sem. És utána, amikor ezt is kikalkuláltuk, akkor kell arra gondolni, hogy meddig ér végső soron a takaró. Ehhez is szabni bizonyos értelem­ben apparátust, a költségeket, a kiadásokat. Nem véletlen az sem, hogy ebben az egész tagdíjszisztémában nagyobb önállóságot igényel a párttagság. Ez nem azért van, mert arra gondolnak, hogy egy nagyobb önállósággal ők gazdagabbak lennének. Egy szituációt, egy kialalkult konvenciót akarnak változtatni. Most a képlet a követ­kező. Köteles tagdíjat fizetni, de utána föntről mindent megszab­nak. Engednek vagy tiltanak. Q másodosztályú állampolgár, ő fizeti a tagdíjat, de utána már legfeljebb csak kérhet. Valaki pedig ke­gyet oszt, vagy ad. Függetlenül attól, hogy ma nehéz helyzetben vagyunk, a pártdemokrácia fejlődése hosszú távon nem fogja megengedni ezt a fajta szituációt. Ezen változtatni kell. Ehhez a párttagság és a pártszervezetek is felnőttek. Markovics Ferenc: A tagdíj a párton belül mindig egy nagyon fontos kér­dés volt, és valahogy mindig olyan helyzet alakult ki, hogy fent­ről dőlt el, hogy mi legyen a tagdíj sorsa. Soha nem lett a párt­A

Next

/
Oldalképek
Tartalom