MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1987
1987-02-04 750. öe. - 1987_VB 750/45
- lo gyetértett.A taggyűlések nagy része éles vitában, de eljutott az önkritikus megközelitéshez. A lényegi azonosulás, a párt egységének kialakitása azonban csak a helyi feladatokkal valő egyetértéssel lesz elérhető. A KB határozat ráirányította a figyelmet a helyi feladatok megfogalmazásának szükségességére is, jelentős támogatást ad az alkotó, önállő munkát, rendet, fegyelmet követelő vezetőknek és közösségeknek. A végrehajtás biztosítékait illetően helyenként bizalmatlanság tapasztalható. Ezt az ellenőrzés feladatainak pontos megfogalmazásával részben ellensúlyozni tudjuk. Mindez további politikai munkát igényel. Nem először és egyre türelmetlenebbül fogalmazódik meg a határozatok következetes végrehajtásának és az ehhez szükséges személyi feltételek megteremtésének igénye. Ezek a kérdések ma már a párt tekintélyének tömegbefolyásának egyre inkább döntő tényezőivé válnak. Az időskorúak közérzetét és hangulatát elsősorban a nyugdijak vásárlóértékének - évek óta tartó - csökkenése befolyásolja. A kerületben magas azoknak a nyugdijasoknak a száma, akik átlagos vagy az átlagosnál nagyobb nyugdíjból élnek. Közismert, hogy az életszínvonal romlása ennél a rétegnél a legnagyobb mértékű, amely már a mindennapi életet is befolyásoló mértékű életszínvonal csökkenéssel jár. A rossz közérzet átmenetileg oldódott a kongresszus időszakában. A nyugdijasok örömmel fogadták, hogy a kongresszus állást foglalt az antiinflációs politika mellett. Csalódást keltett, hogy az 1987. évi terv újra jelentős II %-os/ fogyasztói árnövekedést helyezett kilátásba. Észrevételezik, hogy az elmúlt években a teljesítmény nélkül kiáramló bérek miatt bekövetkező "tulelosztást" a vezetés a fogyasztói árak növelésével mérsékli. Ezt a megoldást olyan "kollektiv büntetésnek" érzik, ami onnan is visszavesz, ahová nem áramlott ki többletjövedelem. A korábban szellemi, vezetői tevékenységet folytató idősek visszatérő jogos sérelme, hogy az aktiv korszakuk utáni "nyugdijas" minősités elfedi személyiségük és korábbi tevékenységük meghatározó jegyeit. Közérzetüket hasznosságuk tudata is befolyásolja, az hogy milyen lehetőségeik vannak a megszerzett szakmai és politikai ismereteik továbbadására, hasznosítására. Ezért nem csak anyagi motivációk miatt nő az igény a nyugdij melletti munkavállalási lehetőségek iránt, ezek a lehetőségek ugyanakkor csökkennek, elsősorban a kvalifikált szellemi munkakörökben. A kongresszus időszakában ezen feszültségek is mérséklődtek, azt követően ismét felerősödtek. Az alacsony nyugdijak reálértékét az elmúlt évek során sikerült megőrizni. A közérzet azonban ennél a rétegnél is romlik. A jövedelmek növekvő differenciálódása miatt ugyanis nyugdijuk relative egyre szegényesebb megélhetést biztosit számukra. A kerületben különösen nagyon a kontrasztok, és a vagyonosodás hivalkodó megnyilvánulásai ezeket a családokat irritálják leginkább. Egyre sulyosodó gond az is, hogy a nyugdijösszegek közötti különbségeket - a nyugdijban eltöltött évek szaporodásával - egyre kevésbé az aktív életszakaszban végzett munka, az életút értéke határozza meg. A nyugdijak nivellálódásával összemosódnak a teljesítmények. Az úgynevezett "kis-nyugdijas" kategóriában nagyjából azonos anyagi helyzetbe kerültek azok, akik mögött kemény munkával eltöltött évtizedek, nem egyszer politikailag is kimagasló életút áll, - és azok, akik a nyugdíjjogosultságot éppen csak megszerezték, vagy éppen soha nem is dolgoztak és szociális segélyből tartják fenn magukat. Á.t
