MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1986
1986-11-12 744. öe. - 1986_VB 744/54
Lakások — telefon nélkül A lakástelefonok krónikus hiánya, az igénykielégítés kilátástalansága, az átlagos 10—15 éves, sőt homabb vásakoxm \dő a lakosságot évek óta erőteljesen foglalkoztató, a politikai közhangulatot markánsan befolyásoló probléma. Kialakult a „reménytelen várakozók" tömege, akik telefonigényüket már be sem nyújtják. Mivel a lakosság telefonellátásának javítására a népgazdaság szempontjából fontos közületi állomások létesítése miatt nem jutott elegendő forrás, így a lakásállomás tartósan hiánycikké vált. Jelenleg mintegy 450000 család vár telefonra. Ez a szám megközelíti a jelenleg bekapcsolt (Budapesten 289 ezer, vidéken 210 ezer) lakástelefonok számát. A lakosság ma már a telefont is „közszolgáltatásnak" tekinti, aminek tartós hiánya érthetően kedvezőtlenül befolyásolja a közvéleményt. Alacsony ellátottság — gyenge minőség A kézi kapcsolású központok döntő többsége csak munkanapokon 8—16 óra között — a postahivatal nyitvatartása alatt — vehető igénybe. Emiatt a nap további 16 órájában és a munkaszüneti napokon — a segélykérő telefonok kivételével — gyakorlatilag lehetetlen telefonkapcsolatot teremteni 2000 helység közel 2,7 millió lakójával. Bár az első automata központot 1928-ban már üzembe helyezték Magyarországon, ma — 58 évvel később — még mindig közel 2000 olyan kézi kezelésű központ működik, amely csak a század eleji színvonalú szolgáltatásokra alkalmas. Ezek a központok régen selejtezésre érettek, üzemeltetési gondjaik mellett a korszerűbb típusokkal történő „együttműködésük" is egyre nehezebb. 1985 végéig az ország 3064 települése közül csak 500 helységet sikerült bekapcsolni a távhívó rendszerbe. Ugyan a postai központokba bekapcsolt 738 800 főállomás közül 81% részt vesz a távhívásban, de a városok több mint fele (70 db) és a községek 85%-a (2619 település) még jelenleg is csak kézi kezeléssel, hosszas várakozással és gyenge minőséggel tudja helyközi beszélgetéseit lebonyolítani. Az automatizált telefonszolgáltatásban Magyarország nemcsak a nyugat-európai, hanem a szocialista országok között is a sor végén áll. A postai hálózat elmaradottsága és elégtelen fejlesztése következtében az elmúlt évtizedekben egyre több, csak meghatározott szervek által igénybe vehető ún. zárt célú hálózat is kialakult. Olyan szervek, mint pl. a vasút, a vízügy, az elektromos művek, a közút, az olajipar saját országos távközlési hálózatokat hoztak létre, illetve azokat jelentősen fejlesztették. Az indíték és a cél érthető és alig vitatható: ezek az intézmények a népgazdaság szempontjából fontos feladataik teljesítéséhez minden körülmények között üzembiztosan üzemelő távközlési kapcsolatot igényeltek. A Magyar Posta telefonfejlesztési lehetőségeinek javulásával együtt azonban törekedni kell a külön hálózatok fokozatos integrálására, az ország egységes távközlési hálózatának kialakítására. Milyen telefonellátottság felelne meg most az ország fejlettségi szintjének és az igények kielégítésének? Jelenleg a Posta 465 ezer (egyéni és közületi) várakozót tart nyilván. Évtizedek tapasztalata azonban, hogy ahol a Posta automata szolgálatot létesít, a telefonigények ugrásszerűen, az ismert várakozók számának 2—3-szorosára nőnek. Tehát ténylegesen mintegy 1 millió kielégítetlen igénnyel kell számolni. Csak Budapesten évente 120 ezer távbeszélőigénnyel kapcsolatos beadvány, igénybejelentés, sürgetés, reklamáció érkezik. Országosan több száz dolgozó foglalkozik ilyen jellegű adminisztrációs munkával. 17 r-i.
