MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1986

1986-11-12 744. öe. - 1986_VB 744/14

- 3 Helyzetünket jól szemléltetik a következők: - 1955-85 között Magyarországon a beszélőhely sűrűség csak négyszeresére nőtt, ugyanakkor az európai átlag 6,4-szeresre. - Arányos és egyenletes távközlésfejlesztésre a népgazdaság összberuházásainak 2-4 %-át kellene forditani, ezzel szemben az elmúlt tervidőszakokban a ráfordítás 0,6-1,82 % volt. - Az országos 14/100 lakos beszélőhely sűrűség az európai átlagnak a felét sem éri el. - Budapest 35/100 lakos beszélőhely sűrűséggel az európai fővárosok rangsorában az utolsók között foglal helyet. 2. Távbeszélő szolgáltatás 2.1. A szolgáltatás helyzete A távbeszélő szolgáltatás mennyiségi eloszlása és minőségi szinvonala területileg változó. Viszonylag elfogadható a szolgáltatás a sűrűn lakott területeken, nagyvárosokban és a főváros belső területein. Századeleji képet nyújt a kis településeken és a főváros külső kerületeiben. Közel 2000 település - az ország lakosságának 1/5-e - csak segélyhívón, korlátozott telefonálási lehetőséggel kapcsolódik a távközlő hálózathoz a postahivatalok zárvatartása alatt. Az ország 3040 településéből mindössze 500 kapcsolódott be 1985. december 31-ig az automata távhivó hálózatba. Budapesten a telefonhálózat teljesen automatizált. Az országban 1.485 ezer, ebből vidéken 746 ezer beszélőhely üzemel. Országosan 739 ezer a főállomás, melyből vidéken 346 ezer működik. Országosan 100 lakosra 14 beszélőhely jut. Ez vidéken 8,8 beszélőhely sűrűséget jelent, amely csak minden 14. összesen 210 ezer lakásban teszi lehetővé a telefon használatát. M