MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1986

1986-06-25 737. öe. - 1986_VB 737/31

- 6 ­Ellentmondásos az " anyaszövetkezethez" való viszony .Az esetek többségében ez a qesztorálásban merül ki . Az anyagmentes terme­lési érték 10-15 százalékát kitevő "gesztor-dij" tervezhető költ­ségként beépül a szakcsoport áraiba. Ennek ellenében a szövetke­zet felelősséget vállal a szakcsoport tevékenységéért. A befolyó gesztor-dijat a szövetkezet felhasználja. Az adózás és a gesztor­dijak fizetése után fennmaradó összeget a szakcsoportok szinte kizárólag a személyes jövedáem növelésére forditják. A felhalmo­zás - amit a gesztor szövetkezet sem túlzottan ösztönöz - elha­nyagolható mértékű. Ilymódon a szakcsoport tagjai lényegesen ma­gasabb jövedelemhez juthatnak, mint a vállalatok vagy a szövetke­zetek hasonló képzettségű vagy munkakörü dolgozói. /A foglalkoz­tató vállalatok a szakcsoportnak 120-170 Ft/óra/fő bért fi­zetnek, amiből a tagok 50-80 Ft-os órabérhez jutnak..A bedolgozó­ként ténykedő szakcsoport-tagok az általuk előállított termék anyagmentes termelési értékének megállapodott százalékát kitevő munkadijat kapnak, valamint általában ehhez kapcsolt rezsidijat./ Az emiitett magasabb jöved elmekhez általában nem társul nagyobb teljesítmény , de a kép itt is differenciált. Sok szakcsoportban a tagok maguk szerzik az üzletet, gondoskodnak a termelési fel­tételekről, a szállitásról, és a munkabérhez is csak akkor jutnak, ha a megrendelő már fizetett. Jellemző, hogy alacsony adminisztratív létszámmal oldják meg feladataikat. A szakcsoportok szociális, kulturális létesítményekkel nem ren­delkeznek, a tagok társadalombiztosítási szolgáltatások tekinte­tében is hátrányos helyzetben vannak. Hat napon belüli táppénz­re nem jogosultak, GyES-t nem vehetnek igénybe, érdekképviseletük nem megoldott. Különösen sérelmezik, hogy a főállású tagsági vi­szony nem számit munkaviszonynak. /így például OTP-kölcsönre sem vá­sárolhatnak ./ A szakcsoportok ismeretett ellentmondásos helyzete több tényező együttes hatásaként alakult ki. Ezek közé soroljuk a keresetsza­bályozás jelenlegi rendszerét, amely azonos teljesítmények díja­zását lényegesen eltérő mértékben teszi lehetővé, attól füg­gően, hogy azt a teljesítményt milyen szervezeti formában fejtet­ték ki. ^aJ 5/1 OPÍ *

Next

/
Oldalképek
Tartalom