MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1985

1985-03-06 708. öe. - 1985_VB 708/22

- 17 Szubjektiv oldalról igen: társadalmunkban van önbizalom, s van bizalom a vezető erő, a párt iránt is; az emberekben tenniakarás feszül, megvan a szükséges cselekvési készség. Párttagok és pártonkivüliek egyaránt azt várják, hogy világos cselekvési programot kapjanak. Ezt a programot kimunkálni minden szinten - a munkahelyektől az országosig a párt dolga, Budapesten a miénk: a budapesti pártértekezleté, a Budapesti Pártbizottságé. Joggal kérdezhetik önök, látva az előterjesztett jelentést, az adatok és tények mozgalmi háttéranyagát, a főváros fejlődését bemutató KSHkötetet, a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos állásfoglalásunkat, hogy végül is, ha pontosan látjuk helyzetünket, s tudjuk okait, összetevőit, akkor: Merre akarunk tovább menni? Van-e programunk? Kedves Elvtársak! Van elképzelésünk a menetirányról, és van programunk. Tudjuk, érezzük, hogy a XIII. kongresszust óriási várakozás előzi meg, ez már az irányelvek fogadtatásából kitetszett. Ez a nagy várakozás egyfelől jó, mert koncentrálja az emberek figyelmét nemzeti sorsunk valóban legfontosabb kérdéseire, s mert kifejezi a tömegek bizalmát a párt iránt. De ez a helyenként túlzott várakozás már gondot is okoz, hiszen valami olyat fejez ki, hogy "a kongresszus majd minden problémánkat megoldja." Ezt pedig se a párttagság, se a pártonkivüli tömegek ne várják tőle! Ilyen kongresszus soha nem volt és biztos nem is lesz. Miért nincs válasz minden kérdésünkre az irányelvekben, s miért nem lesz a kongresszusi határozatban sem? Azért, mert vannak kérdések, amelyek már megérettek a döntésre, - s vannak olyanok, amelyek nem. Az utóbbiak megválaszolását várni illúzió. A döntésre érett kérdésekre tudunk jó válaszokat adni, de csak egyik részüknél vannak meg a jó elvi döntés gyakorlati megvalósításának feltételei, másik részüknél még nincsenek meg. Az utóbbiak megoldását megint csak nem szabad rövid távra meghirdetnünk, nehogy ismét a régi zz