MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1984

1984-11-14 699. öe. - 1984_VB 699/108

- 2 A településhálózat átalakulásának folyamatát alapvetően az jellemezte, hogy a foglalkoztatásban, az ipari termelésben és a felsőfokú funkciók ellátásában mérséklődött a főváros túlsúlya, megerősödött és arányosabbá vált a városok hálózata. A városok száma 1970 óta 74-ről 109-re bővült, a városi népesség aránya 47 %-ról 56 %-ra nőtt. A városokban jelentősen fejlődött a közép-, illetve felsőfokú intézményhálózat, ellátószerepük fokozatosan kiterjedt a környező településekre is. E folyamat mérsékelte a városhiányos térségeket, hozzájárult az elmaradott térségek gazdasági és szociális közelítéséhez, a teljeskörű foglalkoztatás megteremtéséhez és az életkörülmények területi különbségeinek csökkenéséhez, a községekben élők foglalkoztatási és ellátási színvonalának javításához . A városhálózaton belül elsősorban a nagyvárosok, megyeszékhelyek, az iparosodott és üdülővárosok fejlődtek dinamikusan, mérsékeltebben az alföldi kisvárosok. Az új városokban elsősorban az alapfokú infrastruktúra fejlesztése volt erőteljes, középfokú intézményeik kiépítettsége azonban jelenleg is hiányos. A községek fejlődése differenciált volt. A nagyobb népességszámú, kedvezőbb közgazdasági helyzetű és földrajzi fekvésű falvak gazdasági bázisa erősödött, javult infrastrukturális ellátottságuk, ezért a településhálózatban betöltött szerepüket megtartották. A kedvezőtlen gazdasági adottságú, aprófalvas térségek kis lélekszámú településeinek helyzete romlott, az infrastruktúra és a munkahelyek hiánya miatt jelentős volt az elvándorlás, általánossá vált a demográfiai erózió. A tanyákon élők száma is - térségenként eltérő mértékben - jelentősen csökkent. A 70-es évtized második felében kiéleződtek a településhálózat fejlődésének ellentmondásai, feszültségei. Ebben szerepe volt a megváltozott gazdasági feltételeknek, az irányítási, elosztási rendszernek, a végrehajtás következetlenségeinek. A02