MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1984

1984-01-11 677. öe. - 1984_VB 677/18

- 4 ­A gazdasági munkaközösségek munkájának megitélése pozitiv irányban változott, de továbbra is vannak ellenvetések elsősorban azok részéről, akik ezen lehe­tőségeken kivül rekedtek. Felhivták a figyelmet a működésük ellentmondásaira, társadalompolitikai, tudati hatásaira, napi 12-16 órás munka, politikai társa­dalmi aktivitás csökkenése, visszaélésre ad alkalmat stb. Ugyanakkor elismeréssel szóltak a vállalati gazdasági munkaközösségek eredmé­nyeiről: nagyértékü gépek jobb kihasználása, kapacitás bővités, szervezett munka. Az egészségügyi pártszervezetekben szóltak arról, hogy a betegellátás jelenlegi szinvonalának fenntartása nagy erőfeszitésekbe kerül pénzügyi, gazdálkodási, és beszerzési okok miatt. Az integrációt megfelelő keretnek tartják a jó szinvo­nalu, szervezett betegéilátáshoz. Több helyről jelezték, hogy az egészségügy kiszolgáltatott az épitőiparnak a rekonstrukciók során. A Valóság 1983/11. szá­mában megjelent hálapénzről szóló cikk megállapitásaival, javaslataival, sugal­mazásaival sokan nem értenek egyet. A gazdaságpolitika kérdései megkülönböztetett figyelmet kaptak. Az alapszerve­zetek önállóbbak, kezdeményezőbbek lettek a helyi gazdasági feladatok megoldá­sában. Természetesnek tartják az igazodást az ujj a korábbiakhoz képest szokat­lan, gyorsan változó körülményekhez, igényekhez. A beszámolókban elhangzó helyzetelemzések többnyire konkrétak és előremutatóak voltak. A külső okok és nehézségek túlhangsúlyozása helyett kritikusan és ön­kritikusan értékelték saját munkájuk hatását. A pártszervezetek döntő többsége eredményes gazdálkodásról adhatott számot. A felszólalások azt igazolták, hogy a párttagság nagy többsége érti és reálisan itéli meg a gazdaság jelenlegi helyzetét és feladatait, a világgazdasági körül­ményeket. Birálták a még sok helyen tapasztalható szervezetlenséget, esetenként tehetetlenséget, a lassú kibontakozást, a vezetői munka gyengeségeit. A bérpolitika, az ösztönző rendszer ma nem teszi lehetővé a kellő differenciá­lást vállalatok és dolgozók között. Felvetették, hogy a nagyvállalatok nem egyenlő eséllyel, illetve feltételekkel veszik fel a versenyt a TSZ mellékü­zemágakkal, a gazdasági munkaközösségekkel. A munkaerőhiány, az egyes szakmák­ból való elvándorlás helyenként már a termelési folyamatokat akadályozza. A 40 órás munkahét bevezetésének lehetőségét többnyire pozitivan fogadják, de többen megjegyezték, hogy jó lenne, ha csökkentett munkaidő valóban folyamatos és intenziv munkával telne el és ha kevesebb túlóra kerülne felhasználásra. Ji

Next

/
Oldalképek
Tartalom