MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1984

1984-01-11 677. öe. - 1984_VB 677/11

- 4 ­A gazdasági munkaközösségek munkájának megitélése pozitiv irányban változott, de továbbra is vannak ellenvetések elsősorban azok részéről, akik ezen lehe­tőségeken kivül rekedtek. Felhivták a figyelmet a működésük ellentmondásaira, társadalompolitikai, tudati hatásaira, napi 12-16 órás munka, politikai társa­dalmi aktivitás csökkenése, visszaélésre ad alkalmat stb. Ugyanakkor elismeréssel szóltak a vállalati gazdasági munkaközösségek eredmé­nyeiről: nagyértékü gépek jobb kihasználása, kapacitás bővités, szervezett munka. Az egészségügyi pártszervezetekben szóltak arról, hogy a betegellátás jelenlegi színvonalának fenntartása nagy erőfeszítésekbe kerül pénzügyi, gazdálkodási, és beszerzési okok miatt. Az integrációt megfelelő keretnek tartják a jó szinvo­nalu, szervezett betegellátáshoz. Több helyről jelezték, hogy az egészségügy kiszolgáltatott az épitőiparnak a rekonstrukciók során. A Valóság 1983/11. szá­mában megjelent hálapénzről szóló cikk megállapításaival, javaslataival, sugal­mazásaival sokan nem értenek egyet. A gazdaságpolitika kérdései megkülönböztetett figyelmet kaptak. Az alapszerve­zetek önállóbbak, kezdeményezőbbek lettek a helyi gazdasági feladatok megoldá­sában. Természetesnek tartják az igazodást az uj, a korábbiakhoz képest szokat­lan, gyorsan változó körülményekhez, igényekhez. A beszámolókban elhangzó helyzetelemzések többnyire konkrétak és előremutatóak voltak. A külső okok és nehézségek túlhangsúlyozása helyett kritikusan és ön­kritikusan értékelték saját munkájuk hatását. A pártszervezetek döntő többsége eredményes gazdálkodásról adhatott számot. A felszólalások azt igazolták, hogy a párttagság nagy többsége érti és reálisan itéli meg a gazdaság jelenlegi helyzetét és feladatait, a világgazdasági körül­ményeket. Birálták a még sok helyen tapasztalható szervezetlenséget, esetenként tehetetlenséget, a lassú kibontakozást, a vezetői munka gyengeségeit. A bérpolitika, az ösztönző rendszer ma nem teszi lehetővé a kellő differenciá­lást vállalatok és dolgozók között. Felvetették, hogy a nagyvállalatok nem egyenlő eséllyel, illetve feltételekkel veszik fel a versenyt a TSZ mellékü­zemágakkal, a gazdasági munkaközösségekkel. A munkaerőhiány, az egyes szakmák­ból való elvándorlás helyenként már a termelési folyamatokat akadályozza. A 40 órás munkahét bevezetésének lehetőségét többnyire pozitivan fogadják, de többen megjegyezték, hogy jó lenne, ha csökkentett munkaidő valóban folyamatos és intenziv munkával telne el és ha kevesebb túlóra kerülne felhasználásra. /A

Next

/
Oldalképek
Tartalom