MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1983

1983-01-12 652. öe. - 1983_VB 652/43

- 19 ~ Természetesen ez nem minden helyen volt biztositható. Ahol a munka során zavaró tényezőként jelentkezett a felépitésbeli eltérés, ott a pártszervezetek hatáskörbe vétellel, a feladatok pontos megjelölésével és elhatárolásával igyekeztek a problémákat feloldani. Ma általános az a vélemény, hogy a jó együttműködés feltételei a kiépitett szervezeti rendszereken keresztül biztosítottak. Mind jobban kezd elterjedni és általánossá válni, hogy évente egy alkalommal a párt és szakszervezeti tisztségviselők koordinációs tanácskozást tartanak. Gyakorlattá vált az is, hogy a vállalati szintű vezető testületi ülésekre kölcsönösen meghivják egymás képviselőit. Az irányitás alsóbb szintjein ezt a gyakorlatot már ritkábban alkalmazzák, a pártonkivüli szakszervezeti tisztségviselők pártfórumokra történő meghívásával kevés helyen élnek. A pártszervezetek a szükségesnél és indokoltnál kevesebbszer hivják össze a szakszervezetben dolgozó párttagokat, a kommunista aktivát. Erre sokszor csak akkor kerül sor, amikor valamilyen hibás döntés korrekcióját kell elvégezni. Kevés olyan példával találkozhatunk, ahol ezt az irányitási formát helyesen gyakorolják, és rendszeresen informálják, felkészitik és érvanyaggal látják el a szakszervezetben dolgozó kommunistákat. Az alapszervezeti párttitkárok, pártcsoport bizalmiak és a szakszervezeti bizalmiak kapcsolata tapasztalataink szerint többségében jó, formális elemektől mentes, elvtársi együttműködés, mely figyelembe veszi a szakszervezeti bizalmiak önállóságát, öntevékenységét. Esetenként előfordul, hogy a szakszervezeti bizalmiak az indokoltnál nagyobb, operativ segítséget kérnek. Kis számban, de még mindig megtalálható, hogy a pártcsoportbizalmiak igénylik a beleszólást a bizalmi joggyakorlás hatáskörébe tartozó kérdésekbe. ki