MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1983

1983-03-09 656. öe. - 1983_VB 656/76

- 6 bizatás nyár közepén történt, amikor erősen sürgetett az idő, s már dolgozni kellett az uj tanév előkészítésén. Ugy véljük, a pártvezetőség ezt minősítette ugy, hogy a kerületi illetékes vezetői"semmibe veszik a párt káderpolitikáját". Külön kell szólnunk a pártvezetőség munkájában Tamás Lászlóné elvtársnőről. Harminchat éve párttag, korábban iskolaigazgató volt, most a napköziben dolgozik. Alapvetően nem érti a párt vezető szerepét, nincs tisztában a választott funkcióból fakadó feladatokkal. A vizsgálat során Gáspár Ernő elvtárs erőteljesen hangsúlyozta, hogy az idézett információs jelentés a pártvezetőség közös véleménye, azt együttesen fogalmazták meg. Ennek bizony itására bemutatta Tamás Lászlóné elvtérsnő kézirásos jelentését, amely teljes mértékben megfelel annak, amelyet Gáspár elvtárs a Pártbizottságnak megküldött. Ennek ellenére most a vizsgálat során az uj igazgatót dicsérte s kijelentette, hogy az információs jelentés fogalmazásával nem ért egyet, csak annak tartalmával. Tamás elvtársnő pedagógus munkájára a múlt esztendőben az iskolát ellenőrző szakfelügyelő igen komoly kritikai megjegyzéseket tett. Ezeket a megjegyzéseket irásos jelentése tartalmazza. Ennek is része van abban, hogy Tamás elvtársnő a következő tanév kezdetével más iskolába kerül. Feltétlen összefüggést lát a vizsgálóbizottság az igazgatónőnek e döntése és az információs jelentés megfogalmazása, majd elküldése között. Ugyanakkor kétségtelen tény az is, hogy az információs jelentés megirásának másik közvetlen oka a november 7-i jutalmak elosztása, amikor is a kapott összeggel Tamás elvtársnő rendkivül elégedetlen volt. Ő is és Bellai elvtárs is elmondta a beszélgetéskor, hogy az iskolában a konfliktushelyzetek mindig fizetésemelés vagy jutalmazás esetén tetőztek. Nagyon jellemző a pártvezetőség megosztottságára az a vélemény, amelyet például az instruktor elvtársakról mondtak. Bellai elvtárs szerint az instruktorok nagyon sokat segítettek,"higgadt, jóindulatú véleménnyel voltak a pártszervezet belső életének javításában". Tamás elvtársnő ennek homlokegyenest az ellenkezőjét állitja, Gáspár elvtársnak pedig lényegében nincs véleménye. Az őszinteség hiányának kérdését is fel kell vetnünk, hiszen például Tamás elvtársnő, aki kétségkívül az információs jelentés egyik fogalmazója volt, most a beszélgetés során az uj igazgató *c