MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1983

1983-09-07 668. öe. - 1983_VB 668/26

- 20 A kivitelező épitőiparral szemben támasztott igények változatlanul jelentősek. A hagyományos munkák mellett előtérbe kerültek a különleges felkészültséget igénylő feladatok. Ennek hatására az ágazati és tanácsi vezetés némi késéssel, de lépéseket tett a megfelelő épitőipari háttér kialakitása érdekében. A technikai korszerüsités, a gépesités javitása terén előrelépés történt. Ez azonban döntően a nagy volumenű új létesítmények kivitelezéséhez szükséges kapacitást bővitette, elsősorban a mennyiségi igényekkel összefüggő feszültségeket enyhitette. A fejlesztések nem biztosították az időközben jelentősen változó épitési igényekhez szükséges kapacitásfedezetet, igy az épitési kereslet és kinálat közötti feszültség összességében csak mérséklődött, sőt a komplex telepszerű lakásépítésben növekedett. Az utóbbi két-három évben az új beruházások aránya csökkent, a felújítási, fenntartási munkáké növekedett. Ez utóbbi területen az igény mintegy 50 %-kal tovább nő a tervidőszakban, emiatt fokozatosan emelkedik a feladatok élőmunka-igényessége, illetve a befejező szak-, szerelőipari munkák iránti kereslet. A kiemelt célok biztonságos végrehajtása érdekében vidéki, honvédségi és külföldi munkaerő foglalkoztatására továbbra is szükség van. A kivitelező szervezetek többségénél nem javult kellően a költségérzékenység. A javulás ellenére a lehetségestől még mindig elmarad az építőiparban a végzett munka minősége. Ebben beruházási, szervezési, vezetési műszaki tervezési, kivitelezés-szervezési, szakmai felkészültségi és anyagminőségi hiányosságok egyaránt közrejátszanak. Ezt felismerve 1982-ben a tárca átfogó intézkedési tervet készitett a minőség javítására, a fővárosi szervek pedig szigorították az átvételi feltételeket. A tervezési és beruházási folyamat mai rendszere nem illeszkedik megfelelően a gazdasági élet gyorsan változó körülményeihez. Különösen szembetűnő ez a lakásberuházásoknál, ahol a magánerős épités arányának növekedése az eddigieknél differenciáltabban, az igényekhez jobban igazodó megoldásokat igényel. Nem kielégitő az érdekeltségi rendszer sem a szervezeten belül, sem a szervezetek között, a szerződéses fegyelem alacsony szinvonalú. Az épitőipar érdekeltségi rendszere nem esik egybe azon társadalmi prioritásokkal, amelyeknek megoldását az ágazattól várjuk. 1G